Fejér Megyei Hírlap, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

Januártól autóra nem fizetnek A betegek utazzák le a MÁV tartozását (Folytatás az 1. oldalról) Ez időpontig a beutaló orvos utalványt állított ki — négyszeri oda-vissza utazásra jogosított, gyermek esetében kísérővel együtt— a szakrendelésen pe­cséttel hitelesítették a megjele­nést, majd az autóbusz illetve a vonatjegy árát a tb kifizetőhe­lyen lehetett átvenni. Mint Dr. Vígh Mária a me­gyei társadalombiztosítási igaz­gatóság osztályvezető főorvosa elmondta, szeptember 1 -jétől az orvosok a beutaláshoz úgyneve­zett hitelezett utazási utalvány állítanak ki, amely vonatközle­kedésre jogosít, de csak egyet­len odautazásra, a visszaúthoz a szakrendelésen vagy a kórház­ban megismétlődik az eljárás. Ami eddig egyetlen pecséttel elintézhető volt, most hosszas a­­datkitöltést igényel. Az utal­ványt felmutatva a beteg a va­súti pénztárnál ingyenjegyet kap. Ezzel a megoldással a tb. nem titkolt szándéka az volt, hogy a beutaltakkal „utaztassa le” a MÁV jelentős tartozását. Az új utalványok orvosokhoz való eljuttatására a tb.-nek há­rom napja volt, a budapesti szakrendelők, kórházak egy ré­szébe csak­ késve érkezett, s ez nem kis gondot okozott. Az autóbusz igénybevételé­hez még a régi utalványok hasz­nálhatóak, de ezek sem sokáig, ugyanis jelenleg folynak a tár­gyalások a tb. és a Volán vállala­tok között új szerződés kötésére a betegutaztatáshoz. Ez bonyo­lultabb lesz, mint a MÁV eseté­ben volt, hiszen sok céggel kell megegyezni a január elsejei vál­tozás bevezetéséhez. Megkérdeztük, mire számít­hatnak azok, akik gyógykeze­lésre saját gépkocsival járnak? Mint a főorvosasszony elmond­ta, a saját személyautót haszná­lók jelenleg még a vonatjegy á­­ráinak megfelelő térítést kap­nak, de ez január elsejétől meg­szűnik, a betegeknek saját költségükre kell majd utazni. Arról is tájékoztatott, hogy a há­ziorvosok csak olyan egészség­­ügyi intézménybe, rendelésre u­­taltaknak adhatnak utazási utal­ványt, amely szerződésben áll a társadalombiztosítással. Tehát például számos természetgyó­gyász felkeresését — szerződés hiányában — teljes egészében a betegeknek kell állniuk.Ha va­laki beutaló nélkül — még ha in­dokoltan is — járt más települé­sen lévő egészségügyi intéz­ményben, utólag már nem kér­het orvosától költségtérítésre jogosító utalványt. Ugyancsak nem jár utazási u­­talvány annak, aki más telepü­lésről választott háziorvost, és az ő felkeresése miatt kell utaz­nia. Ezt a költséget ugyanis — a szabad orvosválasztás ellenére sem — téríti meg a társadalom­­biztosítás. M. L. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3. OLDAL 1992. NOVEMBER 2. HÉTFŐ Átalakul a GUM Krasznaja Moszkva helyett L'oreal Kőhajításnyira Lenin (talán nem végső) nyughelyétől, a mauzóleumtól, nyüzsgő élet fo­gadta a látogatót a szocialista kereskedelem volt fellegvárá­ban, a moszkvai GUM-áruház­­ban. Valaha a tervgazdálkodás „áldásait” élvező vevő naphosz­­szat lökdösődhetett a patinás é­­pületben, hogy felhajtson vala­mit a mindenkori hiánycikkek közül. Mára változott a helyzet. Az áruház megőrizte ugyan elne­vezését, de a rövidítés mást ta­kar. A GUM nem állami áruhá­zat jelent, hanem „főáruházat”. A moszkvaiak kedvelt bevá­sárló központja máris hatalmas forgalommal büszkélkedhet, és a kapitalista diadalútnak semmi sem áll útjában. A német áruházi lánc, a Karstadt lerakata napon­ta 50 ezer dollárt, az amerikai férfidivat cég, a „Botrány 500” napi 2000-et forgalmaz. Az o­­rosz hölgyek a Krasznaja Moszkva helyett a világhírű l/Oreal készítményeit locsol­hatják magukra. A kilencezer alkalmazottat foglalkoztató GUM-ból olyan bevásárlóközpontot szeretné­nek kialakítani, amely már-már a párizsi Galeries Lafayette-tel vetekszik. A francia példakép egyébként éppen ebben a hó­napban kíván részleget nyitni a GUM-ban. V ( ‘ N .____, fcjx Kitűnő minőségűi ___ejdfo bitet, exkluzív — pfeoWerenteek ^|­||| csempék, csaptelepek | A KOVINA KFT. várja Önöket az újonnan nyíló bemutatótermébe! (Palotavárosi Üzletközpont) ingyenes ítágítog sz árítás, égetés tefijes cfisgfc/téeióvalf Nyitás: 1992. november 3-án 10.00 órakor továbbiakban mindennap: 10.00-18.00 óráig Bemutatóterem címe: Palotavárosi Üzletközpont (a McDonald’s mögött) Üzlet címe: Székesfehérvár, Széchenyi u. 172. ^ telefon: (22) 329-636 15 256 ^ . ^ PUSZTAI SZEGÉNYEK JÉZUSA „Van egy hazám még a hazán túl” Egy nyír, egy nyár, egy sornyi krumpliágy, a krumpli közt egy törpe délibáb. Kotyogó öreg­­anyó tipeg-topog, amihez hozzányúl, azzal eltár­salog. Dunántúli dombok, vén akácok, sudár je­genyék, tolnai csillagok, pusztai ég... Gondoltam egyet, röpke lel­tárt készítek Illyés Gyula szülő­helyén, a mai Felsőrácegresen. Gyula bácsi akkora égszakadást küldött rám, s mellé oly rettene­tes szelet kerekített, hogy még az esernyőmet is kifordította! Bőrig áztam, így a pusztát ala­posan szemre venni nem tud­tam, csak az ünnepre készülő­dök lelkében, szívében, szavai­ban időztem. A költő onnan föntről minden bizonnyal nem jószándékú újságírónak látott, hanem valami újmódi pimasz­nak, talán olyasféle falukutató­nak, mint akikről a Csizma az asztalon-ban írt. Midőn egy pusztai kemencepadkán szárít­­kozott, mert ő is bőrig ázott, e­­rőszakos látogatók jöttek, akik paraszt suhancnak nézték és az­zal macerálták: mondjon valami népi verset, vagy nótát nekik. Mondott is „tősgyökeres ma­gyar népdalt”, Paul Valery e­­gyik költeményét, amelyet épp franciából magyarra fordított. Romposék frissen sepert, ta­karos portáján a ház asszonya fogad, az ebédfőzéshez készülő­dik. Letelepszünk a konyhába, ahol ropog, lobog a tűz. Hár­masban idézzük a hajdani cse­lédsorsot meg Illyéséket. — Mi is ott laktunk a cseléd­­házakban 1954-ig, amikor fel­épült ez a ház, méghozzá a kol­dus szobák, közös konyhák tég­láiból — emlékezik a feleség. — Akkortájt járt itt Illyés Gyulával Dobi István, Erdei Fe­renc meg Mihályfi Ernő. Dobi István ekkor azt mondta a költő­nek: a te emlékedre itt falut kell építeni. Ezután láttak hozzá a cselédházak lebontásához — veszi át a szót feleségétől Rom­­pos István. — Akkoriban tűnt el a Puszták népéből ismert világ: a hosszú béresház, a cselédistál­lók, a juh­akos, a raktárak, az ó­­lak. A kúria mögötti domb hátán már csak a dohánypajta áll, mint egy mementó. — Az iharosi dombra épült faluban, a fürdőszobás házak­ban, a redőnyös ablakok mögött, hogyan élnek ma az emberek? Minden hét végén csirkepapri­kással, diós, mákos körtessel várják gyerekeiket, unokáikat? Talán a szitokszó is kevesebb, halkabb? — Mi nem panaszkodhatunk. Kertészkedünk, állatokat tar­tunk, amíg bírjuk erővel megva­gyunk. A fiunk meg a lányunk családja minden hét végén be­népesíti a házat, jól tartjuk őket. De ahol magukra maradtak az ö­­regek, betegesek, vagy ahol sok a gyerek és munkanélküli is van a családban, azok bizony nehe­zebben élnek. Nem éheznek, nem fáznak, nem gürcölnek, ro­botolnak látástól vakulásig, mint régen, valahogy másként boldogtalanok! — sóhajt a ház asszonya. —Van a faluban jó ivóvíz, te­lefon, ezt is Illyésnek köszön­hetjük, no meg a villanyt - tereli a szót jövetelem céljára a házi­gazda. — „Elmentem, de maradt-e jobban / bárki veletek itt a gond­ban / és harcotokban” — írta ab­ban az évben, amikor friss szá­zas égő alatt ünnepelték a vil­lanyt a fagyos kultúrban. Mi az, ami manapság hiányzik? — A biztonság. A téeszünk még tartja magát, a tagok nem a­­karják szétcincálni, amit nagy nehezen összekovácsoltak. Föl­mérték: nadrágszíjparcellákkal nem csúfoskodhatunk az ezred­forduló küszöbén. Tudja, a pa­rasztember a politikát mindig bölcs lenézéssel és némi józan haszonleséssel szemléli. Ma so­kan attól tartanak, hogy nekik mindabból, ami mostanság tör­ténik, hasznuk nem lesz - mond­ja a nyugdíjas férfi. Szabó Jánosnét a múzeum­ban találom. Példás, ünnepváró rend mindenütt. Az asszony, aki volt már boltos, kocsmáros, most Illyés emlékének őrzőjé­vé, dédelgetőjévé szegődött. Könyveket is kölcsönöz. Halkul a gyermekzsivaj, öregszik a puszta. A könyvállomány mennyiségét és minőségét vizs­­gálgatva talán nem véletlen, hogy ezek az illyési sorok tola­kodnak gondolataim élére:„ha felállnál... kiviláglik, ma sem ér neked, csak bokádig ekis haza!” Az emlékhely számos ked­ves, apró meglepetéssel ajándé­koz meg. Megtudhatom a „ ke­resztanyas kobakok”történetét, elképzelhetem a kis Gyulát an­gyalként a karácsonyi betlehe­­mes játékban. Az is kiderült, hogy már nyolc évesen franciául társalgott az ököristálló mögött a kastélyba érkezett francia ne­­velőkisasszon­­yal — Az idén eddig nyolcszázan látogatták meg a múzeumunkat — készít gyors leltárt a gond­noknő. — Szép számmal jöttek külföldről is, köztük sok francia. Ez volt a valamikori tanítói la­kás, meg az elemi iskola, az osz­tályteremből nyíló kápolna nagy ünnepeken ma is működik. Az é­­pületet 1985-ben újították föl, az­óta emlékmúzeum. Egy évvel korábban állították föl az emlék­oszlopot az uradalmi kovács és családja hajdani háza helyén. A makacsul ömlő eső miatt az ablakból nézegetem a kopjafát, nem tudom odahelyezni a vadvi­rágokat, amelyeket idefele jövet szedtem az utak mentén. Zágoni Erzsébet IKjé Beszélgessen levélben, tip ranon taxok­­ ig' \ a KONTRÁZÓ!. I 1 Határtalan erzes-! x«w«x.xwx*x:l I ■ ' : x<-x<-:-x<-x<vX->: \ 1 8000 Székesfehérvár, Várkörút 50. Tel./Fax: (22) 320-148 X<-XÍX-X-XWk<Ski<í«<-X<<!XXk-Xk¥. IRODATECHNIKA

Next