Fejér Megyei Hírlap, 1994. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-01 / 256. szám
2. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TÁRSADALOM — NEMZETKÖZI ÉLET 1994. NOVEMBER 1. KEDD TELEX LONDON Elsüllyedt egy orosz hajó Zátonyra futott és elsülylyedt hétfőre virradóra egy orosz gyárhajó a skóciai Shetland-szigetek térségében, a fedélzeten tartózkodó 155 személyt azonban sikerült kimenteni és biztonságba helyezni. Az AFP jelentése szerint a 10 ezer tonnás Pionyerszk balesetét a 80 kilométeres szél kísérte heves vihar idézte elő. Az első tervek szerint a személyzet néhány tagja a fedélzeten maradt volna, ám miután a tengervíz betört a hajó rakterébe és motorterébe, a kapitány teljes evakuálást rendelt el. A parti őrség közlése szerint a zátonyra futott hajóból szivárog az üzemanyag. NEW YORK Kisbolygók ütköztek a Földdel Több ezren estek pánikba vasárnap este az Egyesült Államokban egy tudományos fantasztikus tévéfilm miatt, mert elhitték, hogy kisbolygók ütköznek össze a Földdel. A CBS tévétársaság,Figyelmeztetés nélkül” című programjában fiktív jelentéseket közölt a katasztrófáról, felvételeket mutatott be, amelyeken — természetesen színészek — eljátszották a kisbolygók becsapódása után kitört pánikot, beszámoltak a közlekedés leállásáról, a részvénypiac összeomlásáról, sőt, még a halálos áldozatokról is. MANILA Kártyaparti a kriptában A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában a rendőrségnél riadókészültséget rendeltek el hétfőre, mindenszentek napjára. Mint a rendőrség szóvivője elmondta, a katolikus ünnep alatt, amikor a manilaiak többsége elhunyt hozzátartozói sírját keresi fel, vagy vidéki temetőkhöz utazik, hirtelen magasra szökik a rablások száma. A Fülöpszigeteken a mindenszentek napjának november elsejei megünneplése nem csak vallási, hanem jelentős családi esemény is egyben: szokássá vált, hogy a temetőbe az emberek ételt, italt, sőt televíziót és rádiót is magukkal visznek. A családi síremlékek belsejében, amelyek némelyike akkora, mint egy ház, különböző kártyajátékokkal múlatják az időt a rokonok. HARARE Egymillió AIDS-áldozat Az afrikai kontinens déli országaiban egyre ijesztőbb méreteket ölt az AIDS. Az egészségügyi szakértők előrejelzése szerint az északabbra fekvő Zambiában a nyolcmilliós lakosságnak egy nyolcada, egymillió fő fog meghalni AIDS-ben 1998-ig. Békepartneri szituációjáték napi 24 órában „Lengyel csapatok holland földön! Az életben nem hittem volna...” — rázta meg a fejét a holland főhadnagy, hangjában azonban nem rosszallás, hanem elégedettség bujkált. Dél körül járt, éppen rákezdett az eső, ahogy álltunk az erdőszélen: újságírók, operatőrök, no meg a kíséretünkben lévő holland tisztek egyfelől, némileg arrébb egy „békefenntartó” menetoszlopot vezető páncélozott jármű, lengyel katonákkal másfelől. Előttük útra döntött fahasábok, azon túl pedig szakadt ruhákban „helybéli polgárok” tucatjai, teli torokból skandálva: „takarodjatok haza!”; „adjatok enni!”; „ti az ellenséget szolgáljátok!” — és hasonlókat. Hideg szél fúj, az eső most már igazán rákezdett, a CNN riporternője fázósan bújik be a fák védelmébe, az élelmet követelő „polgárokat” azonban ez mit sem zavarja. Amikor a páncélos közelebb araszol a farönkhöz, ketten is kiugranak és keresztbe fekszenek elé a földön. „Adjatok enni, enni, enni!..” — harsogják és a páncélost vezénylő tiszt megálljt parancsol. Magukhoz intik az egyik elégedetlenkedőt, cigerettát adnak neki, amit az azonnal szétoszt társai között, de egy tapodtat sem mozdulnak. „Enni, enni!..” — újráznak megállás nélkül. A lengyel szakasz végül halomba gyűjt néhány szendvicset — vajon számítottak erre, vagy a napi uzsonnájuk volt? — és átadják a hőbörgőknek. Hiába, az ételt elfogadják, az akadály azonban marad érintetlen. Több kell nekik. A jármű lengyel parancsnoka végül rádión hátraszól a menetoszlopért felelős „ENSZ-tiszthez”, aki előre is jön, előbb velük konzultál, aztán a „polgárokhoz” megy tárgyalni. Még néhány perc, és az akadály elhárul—a „menetoszlop” folytathatja útját. „Amit most láttak, az Boszniában naponta tucatjával előfordul” — jegyezte meg az iménti holland főhadnagy, aki szerint a lengyelek ügyesen viselkedtek. Nem vesztették el a fejüket, fokozatosan kapcsolatot teremtettek, de egy bizonyos ponton túl nem engedtek, hanem a feljebbvalóhoz fordultak. „Ami a legfontosabb, nem erőszakoskodni — az végezetesen eszkalálhat mindent” — jegyzi meg mellette egy holland kapitány. Ez a legnehezebb, erre kell már jó előre idegileg is felkészülni: bírni türelemmel, no meg ötlettel, hogy mit is lehet tenni. A jelenetet egy lengyel őnagy is végignézte. Vajon tudták-e a katonák, hogy ilyen akadályba ütköznek majd? — kérdezem tőle. Rázza a fejét — „csak menetparancsuk van” mondja, minden közbejött problémát saját találékonyság alapján kell megoldani. S mindezt négy napon át, éjjelnappal, megszakítás nélkül, az esős, szeles közép-holland erdőségek közepette — hol útakadállyal, hol sebesült, vagy részeg „polgárokkal”, hol a „helyi milícia” fegyveres rajtaütésével szembesülve. „Akadhat helyzet, ahol a legmegfelelőbb döntés még mindig a visszafordulás, semmint a követelések teljesítése, vagy pláne a rájuk rontás” — vélik kísérőink, és példaként utalnak az egyik cseh szakaszra, amelyik egy idő után bizony az erő alkalmazását választotta. Egy másik egység ki akarta kerülni az útakadályt, és „aknamezőre” futottak. Hiába nem közvetlen harci tevékenység, ám mégis: háborús közegben nem is olyan egyszerű a „kéksisakos” munka. Készülni kell rá—főként, ha többnemzetiségű a végrehajtók csapata. Erre került sor október 21 -27 között a hollandiai Harskamp körzetében — egyébként gyönyörű, részben természetvédelmi terület —, a „békepartnerség” történetének második szárazföldi gyakorlata keretében. Egyúttal a világháború óta ez volt az első eset, hogy nem nyugati szövetséghez tartozó katonák is NATO-területre léptek — méghozzá mindjárt több százan. Csehek, szlovákok, észtek, lengyelek, lettek, ukránok és svédek gyakorolták a „békefenntartó” szituációjátékok sorát amerikai, brit, kanadai, holland és német katonákkal közösen. (Mellesleg az utóbbiaknak — a németeknek — is új volt a dolog. Mint az egyik hadnagyuk elismerte: hiába profi amúgy a német hadsereg, az effajta, idegen terepen zajló, inkább rugalmasságot és taktikát, mint erőt követelő feladatok teljesítésében nekik sincsenek még tapasztalataik.) Összesen 854 katona oldott meg négy nap alatt 46 „incidenst”, amelyeket a holland hadsereg 450 tagja játszott el, mellesleg bámulatba ejtő hitelességgel. (Helyenként már-már túlzottan is... Az iménti útakadály-jelenetnél például az egyik szereplő kerített valahonan egy orosz katonai kucsmát is, rajta orosz jelvénnyel. Mivel történetesen éppen az orosz tv csoportja is ott forgatott, az egyik ukrán tiszt tanácsolta, hogy sürgősen vegye le, mielőtt még este a moszkvai híradóban azt mutatnák, ahogy NATO-egységek „orosz bajkeverők” ellen gyakorlatoznak.) Az előkészületekkel együtt csaknem teljes hétre elhúzódó gyakorlatokra egyébként 24 oszág (köztük Magyarország) összesen 50 megfigyelője volt kíváncsi. Jöttek magas rangú vendégek is szép számmal, köztük volt Deák János vezérezredes, a Magyar Honvédség főparancsnoka, vezérkari főnök is. Mi derült ki a néhány nap során? Egyfelől az, hogy legalábbis az itt jelen lévő kelet-európai katonák „szakmai” (katonai) felkészültsége nem is volt olyan rossz — hamar partnerek tudtak lenni a NATO „kollégák” műveleteihez. (Jóllehet, az is látszott, hogy országonként eltérő lehet például a parancsadási eljárás: van, ahol a parancsnok szeret közvetlenül irányítani és értesülni, másutt az altisztek láncolatán fut végig az információ.) Ennek ellenére, összességében az egyik cseh szakasznál például úgy fogalmaztak, hogy „szakmai” szempontból úgy érezték, akár már holnap csatlakozhatnának a NATO-hoz.Az említett lengyel őrnagy is úgy vélte: nem tapasztalt „lekezelést” a nyugati partnerek részéről. „Mi itt most nem politikusok, hanem katonák vagyunk, konkrét katonai feladatot oldva meg. És senki nem éreztette velünk, hogy kevesebb katonának tekintene minket” — mondta.) Mindezt azonban részben agyon is ütötte a nyelvtudás hiánya. Szakaszonként jó, ha annak vezetője beszélt angolul, de mint az egyik vegyes század brit parancsnoka megjegyzete: a nyelvet tudó ember (akár tolmács, akár szakaszparancsnok) is csak ember, valamikor annak is jár pihenő. Kommunikálni viszont 24 órán át kell... Emellett még a „nyelvtudók” esetében is éppen a katonai szókinccsel többnyire gondok voltak, miként általában is jellemző volt, hogy (különösen rádióban) sokkal lassabban kellett beszélni, ami „éles” helyzetben nem éppen ideális állapot... A gyakorlat végső értékelésekor maga Helge Hansen tábornok, a NATO közép-európai erőinek főparancsnoka is a „nyelvi kérdést” említett legsúlyosabb problémának, mint amely a „legnagyobb kihívásként” áll a keleti védelmi szervezetek előtt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ennek megoldódása előtt nem is érdemes több ilyen közös gyakorlatot rendezni — derült ki ugyanakkor szavaiból, csakúgy, mint az egész műveletsorozatot irányító holland Johan Kosters tábornok értékeléséből. Bámulatba ejtő volt, hogy leleményességgel és egymásra ráérzéssel már egy két nap múltán is milyen jól sikerült felülemelkedni a nyelvi akadályokon, utat nyitva a tényleges együttműködés előtt — hangsúlyozták. Igaz, a békepartnerség alig tíz hónapos múltra tekint vissza. Már az is csoda, hogy ennyi idő alatt máris három közös gyakorlatra is futotta. Jövőre újabbak jönnek — mellesleg Magyarország is házigazdája lesz egy többnemzetiségű törzsvezetési manővernek — lesz tehát még alkalom tanulni. Partnerséget is, együttműködést is, nyelvet is. Különösen ez utóbbi, úgy tűnik —ránk fér. Fóris György PÁRTOK — MOZGALMAK SZDSZ-jogtanácsadás Dr. Antal Ildikó ügyvéd ingyenes jogtanácsadást tart november 1 -jén, kedden délután 3 órától a Piac tér 12-14. sz. alatti SZDSZ irodán. SZDSZ Területi Szervező Iroda Felhívás! A Hadtörténeti Múzeum ebben az évben jogelődje, a magyar királyi Hadimúzeum egyik példamutató hagyományát szeretné felújítani. A Hadimúzeum megalapításától (1918) kezdve céljának és egyik legfontosabb munkálkodási területének tekintette a kegyeleti tevékenységet. Eredményes lépéseket tett a hősi sírok felmérése, a jeles katonák nyughelyének gondozása, a hadi emlékhelyek megjelölése és ismertté tétele ügyében. Eleink kezdeményezték például a Kerepesi temető 18-as honvédsír-együttesének kialakítását, az 1926-os évforduló keretében végigjelölték II. Lajos király mohácsi csatatérig vezető útját, részt vállaltak a Przemysl-emlékmű létrehozásában. A Hadimúzeum először 1935-ben, ettől kezdve pedig évente rendszeresen 1943-ig a múzeum előterében halottak napján emlékfalat állított a hősi halott katonáknak. Magánszemélyek és szervezetek jöttek el gyertyát gyújtani az elesettekért. Ezt a tradíciót szeretnénk idén újjáéleszteni: „Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.” Ez alkalommal a Hadtörténeti Múzeum díszudvarán 1994. november 1-jén 10-16 óra között bárki leróhatja kegyeletét és gyertyát gyújthat az elesettekért Az udvari vitrinben halottak napi emléktárlatot helyezünk el. A díszudvar a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Kapisztrán téri bejárata felől közelíthető meg. Mindenkit szeretettel várunk, aki jelenlétével megtiszteli megemlékezésünket. Vita az ügyészségi szolgálati viszonyról Hétfőn 15 órakor megkezdte e heti első plenáris ülését az Országgyűlés. Folytatódott az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az ügyészségi szolgálati viszony és az adatkezelés egyes kérdéseit szabályozó törvényjavaslat általános vitájában a székesfehérvári Csizmadia László (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az előterjesztés hiányt pótol. Az alkotmány ugyanis a legfőbb ügyész és helyettese esetében csak a leglényegesebb garanciális kérdéseket rendezi. A képviselő utalt arra, hogy az alaptörvény nem szabályozza például a legfőbb ügyész és helyettese szolgálati viszonyának megszűnését, a legfőbb ügyész mentelmi jogát és az ügyészségi dolgozók munkajogi helyzetét. — Ezért például — említette Csizmadia László — jelenleg kérdéses, hogy a legfőbb ügyész ellen lehet-e büntetőeljárást kezdeményezni. A képviselő szerint a törvény megszületésével átjárhatóbbá válik az ügyészségi és a bírósági dolgozók munkajogi helyzete is. Balsai István, az MDF felszólalója a javaslatot „lopakodó alkotmányozásnak” minősítette. Szerinte ugyanis a szabályozás alkotmányos tényezők között olyan viszonyokat kreál, melyek nem szerepelnek az alkotmányban. A képviselő, tolmácsolva pártja véleményét, leszögezte: az ügyészség tekintetében átfogó rendezésre van szükség. Hangsúlyozta azt is, hogy a törvényjavaslat 28 pontjával nem értenek egyet. Jelezte: olyan módosításokat fognak benyújtani, melyek nem érintik az alkotmányos tényezők jogi helyzetét. Vastagh Pál miniszter reagálva Balsai felszólalására rámutatott: az előtejesztés teljes egészében összhangban van a jelenlegi alkotmánnyal. A törvényjavaslat általános vitáját elnapolták. Egyedül nem megy! (Folytatás az I. oldalról) ez a tevékenység olyan jellegű, hogy a ráfordított idő utolsó tíz százalékában végzik majd el a munka oroszlánrészét, a kilencven százalékát — a dolog természetéből adódóan. Nem véletlen a záródokumentum megfogalmazásának nehézsége. Megváltozott a világ, a hidegháború teljesen fölszámolótlan, viszont új, kockázati tényezők alakultak ki, amelyekre reagálni, illetve megoldási javaslatokat tenni az egyes államok ereje önmagában kevés. Összehangolt tevékenységre van tehát szükség, amelynek előkészítése azért ilyen hosszú, mert szeretnének megfelelő dokumentumot elfogadni a tanácskozáson a kormány- és államfők. E dokumentum a jövő, a XX. század küszöbéig átívelő ideig az alapokat lerakná. A részt vevők a NATO-országok, a volt szocialista országok, a független, a semleges országok, a szovjet utódállamok, a maguk ezer gondjával és bajával. Megfogalmazták azt is a tegnapi fórum előadói, hogy nem elég megállapítani a tagállamok önként vállalt kötelezettségeit, de számon is kell kérni azokat. Korábban az európai biztonság ügyében folytatott tanácskozások jószerivel kelet-nyugat vitájaként folytak, többnyire a Nyugat bírálta az emberi jogok megtiprásáért a Keletet. Ma más a hangnem, a konstruktivitás, illetve az építő bírálatok mentén egyeznek meg fontos kérdésekben. Az 1990-es párizsi csúcstalálkozó óta az illúziók szertefoszlottak, Jugoszlávia összeomlása, a délszláv válság megmutatta, hogy össze kell tartani, találkozni kell, s önmagában semmilyen szervezet nem képes úrrá lenni a helyzeten. Így az EBEÉ erősítése ugyanolyan fontos, mint az Európa Tanácsé, az Európa Parlamenté, s a NATO-é. A tanácskozás résztvevői semmiképpen nem lehetnek még elégedettek, bár az önmagában is eredmény, hogy a decemberi csúcstalálkozó határozottan megerősíteni kívánja a részt vevő államok elkötelezettségét a közös európai értékekért, a konfliktusok lehetőség szerinti megelőzéséért, illetve ha az nem sikerül, akkor az időbeni közbeavatkozásért, zs.m.