Fejér Megyei Hírlap, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-02 / 256. szám

4 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP KRÓNIKA Kövek helyett szépséges rom Hétszázéves lesz jövőre a csókakői vár: most már megmarad az unokáknak is... Szürke felhősapka ül a hegy tetején, lóg az eső lába, de Csó­kakő szépségén mit sem ront a csúf őszi idő: ez a falu minden évszakban gyönyörű. Sörédi Pál, az iskola igazgatója bólo­gat: újabban hollandok, néme­tek is vásárolnak házat náluk és sok kiadó is van itt a hegyen: a falusi turizmusban nagy lehető­ségek vannak, és még vonzóbb lesz a falu, ha a várrom olyan lesz, amilyennek megálmodták. Kell egy csapat... Sörédi úr, aki több, mint öt­ven éve lakik és harmincnál is több éve tanít Csókakőn, min­dent tud a várról. Talán nincs is nap, hogy ne foglalkozna vele, legalább egy gondolat erejéig. Már csak „hivatalból” is. Ja­nuárban lesz négy éve, hogy ő a Csókakői Várbarátok Társasá­gának elnöke. A társaságé, amelynek ötlete is az övé volt. — Ez a vár érték: a megye egyetlen, a tatárjárás után hegy­re épített kővára. A szemem előtt pusztult, napról napra. Om­lottak a falak, végül a balesetve­szély miatt már nem is lehetett felmenni a várba. Tenni kellett valamit, hogy megmaradjon az unokáinknak is — emlékszik az igazgató úr. — Tudtam, hogy csak az összefogás hozhat ered­ményt: kell egy csapat, amelyik segíti, támogatja a munkát. Így született meg 1995 januárjában a társaság, amelynek ma már több, mint száz tagja van. Az alakuló ülésre sokakat meghív­tunk: mindenkit megmozgat­tunk, aki tehetett az ügyért... A következő évben a várbará­tok hatszázezer forintot gyűjtöt­tek össze, ebből épült meg a vár­hoz felvezető út. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és kincstár ugyanebben az eszten­dőben megerősíttette az életve­szélyes toronycsonkot, kijavít­tatta a torony alatti mellvédfalat. A munkából persze a társaság tagjai is kivették a részüket. Sok hétvégét töltöttek a várban: bo­zótot irtottak, követ hordtak, törmeléket talicskáztak, mikor mire volt, mire van szükség. Csókakőn ugyanis minden hó­nap utolsó szombatja a váré — mondja Sörédi úr. Közben készültek a további tervek: újabb falszakaszt építet­tek meg 1997-ben és folytató­dott a régészeti feltárás a felleg­várban. Ha pedig valaki mosta­nában jár a csókakői hegyen, szeme-szája tátva marad, annyi minden változott: 12 millió fo­rintból gazdálkodhattak idén, úgyhogy amit terveztek, min­dent meg is csináltak. Felépül­tek a barbakán falai a bevezető előkapuval, szóval lassanként előbújik a föld alól a vár. Farkasverem a kapu előtt És ezt tessék szó szerint érte­ni. A hármas kapuból például, amely alatt ma már átsétálhat a látogató, kezdetben csak egy jó arasznyi kődarab látszott. Mos­tanra előbújt a két oszlop, ben­nük a vájat, amelybe a vasrácsot eresztették azután, hogy felhúz­ták a farkasverem fölött hídként szolgáló vastag pallót. A felhú­zott híd és a vasrács mögött még egy tölgyfakapu is védte a vár­belieket — ezt már Hatházi Gá­bor, a feltárást vezető régész mondja a barbakan udvarán, ahol most is dolgoznak. Az egy­kori farkasveremben keresgél­nek a munkások, akik — egyál­talán nem mellesleg — mind csókakőiek, jegyzi meg Sörédi úr, miközben guggolva nézegeti a mai „termést”: cserépdarabok, apró csontok kerültek elő, eze­ket majd a múzeumban vizsgál­ják meg tüzetesen. A farkasvermet, amelynek mélyén hegyes rudak fenyeget­ték annak idején a betolakodót, a törökök temették be. Ők építet­ték fölé a barbakánt, amelynek eredeti kapuját is megtalálták. Amelyiken most járunk be, csak ideiglenes — magyarázza Hat­házi Gábor. Hogy egyáltalán dolgozni tudjanak, előbb meg kellett erősíteni a falakat, csak utána kezdhették a feltárást. Az északi palotaszárny idén lelt sarokhelyiségében két fia­talember dolgozik, már látszik a falak vonala. Fölötte két lyuk, amelyek persze túl szabályosak ahhoz, hogy ne lett volna valami hasznuk. Itt intézte folyó és na­gyobb „ügyeit” a vár ura. A vécé felső része olyan lehetett, mint a falusi budik. A gödör alján talált nyílásokon az alsó részbe, on­nan pedig valószínűleg a termé­szetbe távozott az „anyag”. Múzeum a kápolnában Arrébb lépve a vár kápolná­jának nyomait mutatja Hatházi Gábor. Az 1960-62-es ásatások idején több faragott kő előkerült innen, mondja, így talán re­konstruálni tudják, milyen lehe­tett a kápolna a középkorban. Az bizonyos, hogy nem volt nagy, csak a vár ura jöhetett ide imád­kozni. Jól látszik a szentélyt el­választó boltív vonala és meg­maradt az ablak kőpárkánya is. —Azt tervezzük—szól köz­be Sörédi Pál —, hogy a kápol­nában múzeumot rendezünk be, bemutatva a vár történetét, az itt talált leleteket. Ha így haladunk, két-három év múlva talán meg is valósulhat a tervünk... De addig sem lesz program nélkül a vár. Jövőre jeles évfor­dulót ünnepelnek: 700 éve lesz, hogy először említették egy ok­levélben a vár nevét. Kiállításo­kat rendeznek majd az előkerült leletekből, s a fotókból, amelyek bemutatják, honnan hová jutott az utóbbi négy évben a vár. Bizony messzire, az omló kö­vek helyett csodás romokat lel itt a turista. Kis fantáziával akár a várat is felépítheti... (Hajnal) A támfalakat, a mellvédet kijavították, megerősítették, ma már nincs életveszélyben a kiránduló, aki a csókakői várból nyíló panorámában szeretne gyönyörködni... Fotó: Gregority Antal A barbakánt a törökök építették. A kapu csak ideiglenes, de már megtalálták, nem sokkal mellette az eredeti nyomait is A farkasverem amatőr régészei helybeliek, akik szombatonként is jönnek, ha segíteni kell 1998. november 2., HÉTFŐ KRIMIKRÓNIKA A Fejér Megyei Rendőr-fő­kapitányság központi ügyelete az alábbi bűnesetekről adott tá­jékoztatást. Lakat alatt a tolvajok A Székesfehérvári Rendőr­­kapitányság elfogatóparancs alapján őrizetbe vette L. M. du­naújvárosi lakost, akit lopással gyanúsítanak. A Bicskei Rend­őrkapitányság szintén elfogató­parancs alapján vette őrizetbe a lopással gyanúsított V. A. érdi lakost. Nem kotkodácsoltak... Polgárdiban egy családi ház udvaráról 20 tojó tyúkot loptak el, a kár 5 ezer forint. Székesfe­hérváron a Sarló utcában betör­tek egy lakásba, ahonnan 2 rá­diótelefont, készpénzt és ékszert vittek el a kár meghaladja a 170 ezer forintot. Autórongálások Székesfehérváron, a Megye­ház téren egy VW karosszériáját karcolták össze, a rongálási kár 30 ezer forint, a Csíkvári úton egy Mercedes jutott erre a sors­ra, az ottani kár 50 ezer forint. Garázsból kerékpárt Kincsesbányán egy garázsba törtek be, ahonnan elloptak egy 21 ezer forintot érő kerékpárt. Álkulccsal jutottak be a tettesek egy csákberényi családi házba, ahonnan ékszert és ruhaneműt vittek el, a kár 68 ezer forint. Kifosztott automata Baracskán egy sörözőbe tör­tek be, ahol a játékautomatából elvittek 30 ezer forintot. Vajtán az önkormányzati konyha iro­dájából 11 ezer forintot loptak. Zámolyon két hétvégi házba tör­tek be, melyekből rotációs kapát és szerszámokat loptak, az együttes kár 130 ezer forint. Zárban felejtett kulcs Sárbogárdon, a Mátyás ki­rály úton a zárban felejtették egy családi ház kulcsát, a betörő 60 ezer forintot lopott. Dunaújvá­rosban egy Marx téri lakásbetö­résnél, 900 ezer forint értékben vittek el porcelánt, készpénzt és értékpapírokat. Lopott autók Dunaújvárosban, a Béke té­ren levő garázssoron feltörtek két garázst. Az egyikből egy 2,2 millió forintot érő VW Pólót vit­tek el, a másikból egy Daciát loptak el, értéke meghaladja a 200 ezer forintot. Velencén a sportpálya öltözőjének ablakait törték be, a kár 30 ezer forint. Rom vagy működő épület legyen-e a Fekete Sas? Ma este lakossági fórum a tervezett felújításról Székesfehérvár belvárosában három nagy múltú épület éli méltatlan életét. Az Árpád für­dő, a Himmer-ház és a Fekete Sas Szálló épülete. Mindhárom bőven megérett a felújításra, s mindhármat védi a műemlékek­ről szóló jogszabály. A fotónkon is látható Fekete Sas Szálló a múzeumi feljegyzé­sek szerint 1698-ban már szere­pel a városi telekkönyvben. A kiegyezés után, 1869-ben 24 szoba, négy kamra, három konyha, két bolt, két fáskamra, egy pince, két fészer, hat istálló, két akol szerepel az ingatlan népszámlálási összeírásán. A megyei és városi tanács re­habilitációs tervéhez 1979—83. között készült anyagban megál­lapítják, hogy az épületben több száz éve vendéglő működött, az anyag készítésekori funkció nem megfelelő, az eredeti álla­pot visszaállítása lenne a célsze­rű. Az épület mintegy tíz éve el­hagyatottan áll, s a bevezetőben említett másik két épülettel együtt a fehérvári belváros „szé­gyenfoltjai”. Míg a pár éve elkezdett tömb­rehabilitáció a belváros jó né­hány épületegyüttesét megszé­pítette, a kor kihívására alkal­massá tette, addig ez a három épület funkcióját vesztve csak állagát rontotta. Most egy vállalkozó bérbe vette a Fekete Sas Szállót, s a műemlékvédelem szakemberei­vel teljes összhangban próbálja rendbe tenni az épületet. Eddig már megszüntették a beázásokat, a csőrepedéseket, a szennyvízdugulásokat. Ám egy hete a vállalkozó leállt a mun­kákkal, mert a környék lakói el­lenére semmit nem akar tenni. Az itt lakók attól félnek, hogy az újra szállóként funkcionáló épületbe munkások költöznek, akik megzavarhatják a környék rendjét. Ezt a vállalkozó katego­rikusan cáfolja, mivel az IBM dolgozói kapnának helyet tíz hónapra, ott pedig megválogat­ják az embereket. Ráadásul kü­lön szűrő lesz a szállóbeli felvé­telnél. A vállalkozó semmiképpen nem szeretne a lakosság ellenére bár­mit is csinálni, csak szeret­né, ha értenék szándékát: egy ro­mos műemlék épület előírás szerinti felújítását és egy évig az IBM-dolgozók szállásává té­telét. Éppen ezért a ma 18.30- kor a József Attila Gimnázium­ban tartandó fórumon szakem­berek válaszolnak a lakosság kérdéseire. T.L. A Fekete Sas Szálló az ötvenes években a múzeum felvételén

Next