Fejér Megyei Hírlap, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-01 / 281. szám

1998. december 1., KEDD KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3 Az elvándorlás megszűnt, sok az új ház Sajátos a földrajzi elhelyez­kedése a megye egyik „szélső” településének, Bakonycsernyé­­nek, amely 1955-ig Veszprém megyéhez tartozott, a megyeha­tár egyébként alig 3 kilométerre húzódik és mindössze egy ki­lométerrel van távolabb a má­sik, Komárom-Esztergom me­gye határa. Egytagú szó hirdeti a zöld táblán a Bakonycsernye felirat alatt, hogy „Cérna”, utal­va a település nemzetiségi jelle­gére. Sok mindenről beszéltünk már néhány éves ismeretségünk során Boleraczki István polgár­­mesterrel, de az itteni szlovák­ság még nem került szóba, így aztán most nem szalasztom el az alkalmat. — Mit tudni az ezredforduló küszöbén Bakonycsernye szlo­vák voltáról? — Az első írásos emlékek a XI. századból származnak a fa­luval kapcsolatban, aztán a tö­rök időkben, mint annyi magyar település Csernye is elnéptele­nedett, a várpalotai Zichyiek felvidéki birtokaikról telepítet­tek ide szlovák családokat. Ér­dekes, hogy az elnéptelenedett falu lakossága a 800-as évek elejére már elérte a kétezret. 1974-ben még ápolták a szlovák hagyományokat az itteniek, mű­ködött az asszonykórus és a régi könyvtárban a szlovák klub, azután az idő múlásával, vala­hogy elfelejtődött a dolog és ma már sajnos csak néhány öreg be­széli az 1700-as évek szlovák nyelvét, ami pozsonyi kutatók Boleraczki István 1951-ben születet Bakonycsernyén. Az általános iskola elvégzése után mező­gazdasági gépszerelő szak­mát tanult Seregélyesen. 1978- ban levelező tagozaton érettsé­­gizett.1980-ban tanácselnöknek választották, polgármesterként 3. ciklusát kezdte 1998-ban. Nős, két gyermeke van, számára valóságos kuriózum volt, amikor tanulmányozták. Természetesen ma van a faluban szlovák kisebbségi önkormány­zat, miként roma is. —Ahogy átmegy az ember a rendkívül hosszú falun, a leg­szembetűnőbb épület az iskola, mi ennek a története? — 1983-ban kezdődött az is­kolabővítés és 1991-ben fejező­dött be, elhatároztuk, hogy tor­natermet is építünk, bár akkor épp semmiféle állami támogatás nem járt, mégis megvalósítottuk elhatározásunkat, így alakult ki a vidéki viszonylatban eléggé monumentális épület, ahova 380 gyerek jár. 16 tanulócsoport és egy kisegítő és zeneiskola is működik. Két óvodánkban saj­nos óriási a zsúfoltság, nem is tudunk felvenni minden gyere­ket. A iskolával egyidőben ké­szült el a polgármesteri hivatal és könyvtár, valamint az anya- és csecsemővédő. Egy évvel ké­sőbb kezdődött a telefon- és a gázprogram, végül pedig a tele­pülés csatornázása. Balinkával és Mecsérrel közösen készült el mintegy 700 millió forintos költséggel a beruházás, a mun­kát nehezítette, hogy a 35 kilo­méteres vezetékhálózaton 14 át­emelőt kellett építeni. — Említette az óvoda zsú­foltságát, ami egyfelől kellemet­len, másrészt viszont jelez vala­mit. — Tény, hogy megszűnt az elvándorlás, sok fiatal költözött vissza, így érthető, hogy sok a gyerek is. Idén például három első osztályt is kellett indítani. A fiatalok szép új házakat építe­nek, számukra új utcát is nyitot­tunk. Nem egész tíz év alatt 64 új ház épült. — Mit terveznek a jövőre? — Kellene egy közösségi ház, tovább csinosítjuk a telepü­lést, a horgásztó környékén üdü­lő-, pihenőövezetet alakítunk ki, fejleszteni akarjuk a falusi turiz­must, mert ma még kevés a ki­adó szoba, pedig, a horgászaton kívül, a Bakony erdeiben kitűnő vadászati lehetőség is nyílik, s a turisták is szép kirándulásokat tehetnek. p.i. Bakonycsernye sajátos helyzetben van, hisz a településen két ki­sebbségi önkormányzatot is választottak az idei választásokon a falu polgárai. Bakonycsernye Önkormányzatának képviselői: Balogh József (alpolgármester), Ackermann Zoltán, Hegyvári László, Hor­­váthné Szentendrei Zsuzsanna, Hullán Józsefné, Jancsek János, Nádvári Mihályné, Pácser Gábor, Szabó János, Szalay Béla, Tamási István és Varsányi Ferencné. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat képviselői: Szabó János elnök, Fidrich Pál, Dreska Mihály, Szkok Mihály valamint Ecseri Viktória. A Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat képviselői: Orsós Tamás elnök, Farmosi Jánosné, Jónás Ferenc, Jónás Krisztián és Kalányos Csaba. A visszatelepedőknek új utcát nyitottak, sok az új ház Fotó: Páti Munkával „adóznak” a vállalkozók Nyolc évvel ezelőtt volt már polgármesterjelölt Pavlitzky László, akkor nem sikerült nyer­nie. Az előző ciklusban képvise­lőként dolgozott, most nem is akart indulni a választáson. Az­tán mégis rábeszélték. — Nyilván nem véletlenül esett önre a választás... —Mindig is nyüzsgő, szerve­ző típusú ember voltam, mások­nál talán határozottabban tud­tam fellépni, ha valamit el akar­tam érni: ha kidobtak az ajtón, visszamentem az ablakon. Biz­tos ez is számított, meg az, hogy nem csak szerveztem: az összes útban, járdában, az óvodában benne van a két kezem munkája is. Ahogy sok más sörédié is. Amikor a rendszerváltás után újra önálló lett a falu, igencsak szegényen jöttünk ki a Magyar­almással kényszerből kötött há­zasságból. Nincs mit szépíteni: elmaradott volt a község. — Most milyen a helyzet? — Van telefon, gáz, rendbe­­tettük az útjainkat is, igaz, csak egy sávosak, de ennyire telt. Ha megépül a csatornahálózat, ak­kor összkomfortosnak mond­hatjuk a falut. Tavaly már pá­lyáztunk a céltámogatásra, de formai okokra hivatkozva, el­utasítottak bennünket. Most újra próbálkozunk. Ezt a beruházást minél hamarabb meg kell csi­nálni, most még van hit, bizalom az emberekben. Minél később kezdjük, annál többe kerül, ne­künk is, a lakosságnak is. Igyek­szünk is mindenhová pályázni, ahonnan csak lehet pénzt sze­ A sörédi képviselő-testület­ben a polgármestert kivéve mindenki új tag. Az alpolgár­mester, Kovács Gabriella mel­lett Takács Ferenc, Preszter Géza, Végh Csaba és ifjabb Végh Rudolf dönt majd a kö­vetkező négy esztendőben a fa­lu ügyeiről. A képviselők mind függetlenként indultak é­ rezni, hogy csökkentsük az em­berek terheit, amennyire lehet. — Jut-e más fejlesztésekre a kasszából? — Nem sok, alaposan meg kell gondolni, mire költünk. A költségvetésünk 15 milliós, en­nek nagy részét elviszi az intéz­mények fenntartása, a segélye­zés. Saját bevételünk alig van, helyi adót nem vetettünk ki, nem is tervezünk jövőre sem. Nincs olyan sok és nem akkorák a vál­lalkozások a faluban, hogy so­kat remélhetne tőlük az önkor­mányzat, ezért iparűzési adó he­lyett inkább a vállalkozók mun­kájukra számítunk, ez eddig is működött, ha kellett, egy-két na­pot szívesen áldoztak az idejük­ből a falu javára. Nálunk egyéb­ként is nagy hagyományai van­nak a — nem tudok jobb szót — társadalmi munkának, így ké­szülnek most a dűlőutak és a te­mető környékének rendbetételét is így végeztük. —Mégis mi az, amire költeni kellene? — A kultúrházra ráférne egy külső tatarozás, ezt talán meg tudjuk csinálni, 4-500 ezer fo­rint kellene rá. Ami a nagyobb falat: jó lenne a közvilágítást korszerűsíteni és két új utcánk közül az egyikben—ennek még neve sincs — a telkek nincsenek közművesítve. Erre most bizto­san nem jut. Amihez viszont nem elsősorban pénz kell: az óvoda konyháján eddig is főztek néhány idős embernek, de csak azoknak, akik el tudtak jönni az ebédért. Most a közhasznú mun­kásunk — aki a falut csinosítja és a karbantartásokat is elvégzi — házhoz viszi majd az ételt, akinek kell. Ez a szolgáltatás ha­marosan működni is fog. A má­sik dolog egészen más természe­tű, de szerintem fontos: a falusi turizmusnak legalább az alapjait szeretném megteremteni ebben a négy évben. Ennek nálunk van realitása, elvégre itt vagyunk a Vértes lábánál, a tájvédelmi kör­zet szélén, gyönyörű környezet­ben. És akinek ez nem elég, a a móri borvidékhez is közel fek­szenek a szőlőink, a mi boraink is igen finomak... H.Cs. Székesfehérváron született ugyan, de mert élete nagyobbik felét, ötven évéből harmincat, házassága esztendeit már a faluban töltötte, Pavlitzky László sörédinek vallja magát. A polgármester mezőgaz­dasági technikumba járt, de azóta már annyi tanfolyamot elvégzett, hogy képesítéseit felsorolni kevés a hely. Ahogyan beosztásait is­ volt rakodómunkás és vállalatigazgató, megtapasztalta, milyen a mun­kanélküliség és próbálkozott vállalkozással is, a helyi vendéglátó­ipari egységet vezette. Jelenleg az IBM biztonsági szolgálatánál dol­gozik, mellette, ahogyan régebben is tette földet művel, állatokat tart és tiszteletdíjasként a „falu feje” a következő négy évben. A polgár­­mester nős, két felnőtt fia és már két szép unokája is van. Az óvoda konyhája a szociális étkeztetést is ellátja Fotó: Páti Kht. „folyatja” a vizet Bogárdon Négy éve közhasznú társaság felel az ivóvízellátásért Sárbogárd, Cece, Sáregres és Vajta, valamint egy vállalkozó alapította meg 4 évvel ezelőtt a Sárrétvíz Kht.-t, a Sárbogárd és további 9 település ivóvízellátá­sáért felelős társaságot, mely mintegy 20 ezer embernek szolgáltat évente 670 ezer köb­méter vizet, mondja az adatokat Berki István igazgató. Tőle tu­dom meg, hogy a korábbi szol­gáltatótól átvett örökségről meglehetősen hiányos informá­ciók álltak rendelkezésükre a 26 kutat illetően. Annak idején lé­nyegében egy raktárban kezdte meg működését a cég, s az infor­mációhiányon kívül más nehéz­ség is jellemezte a tevékenysé­get, így érthető, hogy csupán az idei nyáron kerülhetett sor a víznyerő kutak műszaki és víz­minőségi felmérésére. Ez igen aktuális feladatuk volt, hiszen a felmérés nyomán derült ki, hogy a hatos számú bogárdi kutat le kell állítani, mert fennállt a fer­tőzésveszély. Sáregresen meg­tudták, hogy a kútnak nincs tal­pa, vagyis olyan alámosódás történt, ami omlást okozhat. Ez a két műszaki hiba nem veszé­lyezteti a vízszolgáltatást, sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. A cég működési területén 194 kilométeres veze­tékhálózatot és 50 kilométeres csatornahálózatot üzemeltet (a víz- és csatornadíját jövőre leg­feljebb 10-15 százalékkal eme­lik) a múlt héten a vízvezeték 750 méterrel bővült, ugyanis be­fejeződött a vajtai hálózatbőví­tés. Ugyancsak a múlt hét esemé­nye, hogy a bogárdi központban elkészült az új kiszolgáló épület, ahol műhelyt és szociális blok­kot alakítottak ki. p.i. Fotó: Páti RÖVIDEN Kitüntető címek A Magyar Honvédség Művelődési Házában, a fő­városban a múlt héten civi­leknek és katonáknak — a katonai pályára irányításban végzett kiemelkedő munká­juk elismeréseként—kitün­tetéseket és jutalmakat adtak át. Fejér megyéből jutalom­ban részesült Kozma Péter, a Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollé­gium igazgatóhelyettese. Honvédelemért kitüntető cí­met kapott a dunaújvárosi Durecz Lajos főelőadó. Első osztályú Szolgálati Jel ki­tüntetést Ősz László alezre­des kapta, aki a Fejér Megyei Hadkiegésztítő Parancsnok­ság humán szolgálatának vezetője. Roma népfőiskola Baracskán Immár második alkalom­mal indítottak roma népfőis­kolát hétfőn a Baracskai Or­szágos Büntetés-végrehaj­tási Intézetben. A november 30-tól március 31-ig tartó kurzuson negyedszáz elítélt ismerkedik az etnikum tör­ténetével, kultúrájával. A résztvevők vállalkozói alap­ismereteket is elsajátítanak, és álláskereső tréningen vesznek részt. Bicskén dolgozik a Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt bicskei szervezete 800 ezer forint értékű ruhaneműt, tar­tós élelmiszert gyűjtött ösz­­sze az árvízkárosultaknak, s továbbította Fehérvárra, ahonnan elszállították Kár­pátaljára. Egy helyi vállal­kozó 400 ezer forint érték­ben bocsátott rendelkezésre villanyszerelési anyagokat az újjáépítéshez. Kérik a vö­röskeresztesek, ruhaneműt már ne vigyenek az adakoz­ni akarók, tisztító- és tisztál­kodószerekre van égető szükség, s tartós élelmisze­rekre a bármily csekély pénzadomány mellett. A ho­ni rászorultakon is segíteni igyekeznek természetesen, immár több éve karácsonyi­­csomag-akcióval próbálják enyhíteni a szegények gond­jait az ünnepen. 100-120 csomagot állítanak össze az adományozók jóvoltából, szintén élelmiszer és tisztál­kodószerek kerülnek a do­bozokba. A Vöröskereszt saját és más szervezetek nyilvántartása alapján viszi ki a szükséget szenvedők­nek a csekély, mégis segítsé­get jelentő ajándékot. A ne­héz helyzetű nagycsaládo­soknak pénzt gyűjtenek. Fogyasztók napja A székesfehérvári fo­gyasztóvédelmi egyesület december 3-án 13—18 óráig rendezi meg a fogyasztók napjának eseményeit. A Szent István Művelődés Házban termékbemutató, szaktanácsadás és vásár vár­ja az érdeklődőket. pénzváltó Székesfehérvár, Kossuth u. 12. (volt Árpád fürdő) Telefonszám: (22) 330-229. Érvényes: 1998. december 1. Napközbeni árfolyamkorrekció lehetséges! Nyitva mindennap: 8-21 óráig. Internett: www.goldinfo.hu Pénznem­­ egységre Vétel Eladás RTS 18,20 18,45 CHF 154,50 157,50 DEM 128,25 130,00 ESP 1,4900 1,5400 GRD 0,7550 0,7800 ITL 0,1284 0,1320 SEK 26,5923 27,5020 USD 219,00 223,50

Next