Fejér Megyei Hírlap, 1999. november (44. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-01 / 254. szám

1999. november 1., HÉTFŐ KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3 „A szívedben..., a haza sírjában vagyok” (Folytatás az 1. oldalról) A Barbarossa-terv meghiúsu­lása, az 1941—42-es téli szovjet ellentámadás során elszenvedett veszteségek arra kényszerítet­ték a német hadvezetést, hogy az 1942-re tervezett hadműveleté­ben nagyobb arányban vegye igénybe a szövetségeseket. A határozott német követelésre Ukrajnába küldött katonák 200 kilométeres védelmi vonalat foglaltak el, s a magyar politikai és katonai vezetés azt remélte, hogy a hadművelet nem húzódik el, szeptemberre hazatérhetnek a katonák. Az erőt meghaladó feladat során a szovjet hadsereg jól védhető hídfőállásokat fog­lalt el. Az ezek felszámolására irányuló magyar kísérletek eredménytelenek maradtak, őszre egy személyi állományá­ban, fegyverzetében és felszere­lésében megfogyatkozott, sú­lyos utánpótlási gondokkal küz­dő, kimerült várta a friss erőkkel történő váltást. A katonák azon­ban nem térhettek haza, nem jött a várva várt váltás. Lehullottak a falevelek, s beköszöntött a ke­mény orosz tél. A téli harchoz szükséges felszerelések késve, vagy egyáltalán nem érkeztek meg. A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én Urinnál áttörte az arcvonalat. A dermesztő hideg­ben, napokig vívta kétségbee­sett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét a ma­gyar sereg... A Don menti téli harcokban a legújabb történelmi kutatások szerint 125 ezer kato­náját vesztette el a nemzet. 45- 50 ezren a harcokban estek el, ugyanennyien megsebesültek, s mintegy 25 ezren hadifogságba estek. Az életben maradottak közül a visszavonulás során so­kan fagyhalálban, szibériai ha­difogolytáborokban, vagy a gu­­lágokban pusztultak el, s jelte­len tömegsírokban nyugszanak hazájuktól távol. A tragédiáról csaknem fél évszázadig beszél­ni sem lehetett, ezért adatik meg az elesett hősök számára csak késve az őket megillető, méltó végtisztesség - mondta Preinin­­ger Ambrus. A „halált lehelő hó-és jégme­zőkön” meghalt áldozatokra és hősökre emlékezett, mondott imát értük, s kívánt megnyug­vást a szeretteiket elvesztettek­nek Takács Nándor megyés püs­pök, Márkus Mihály református püspök és Lábossá Lajos espe­res, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház püspökhelyettese. Ez az egyetlen koporsó sok ezer reményteljes fiatal élet re­ményteljes koporsója is egyben - fogalmazott Warvasovszky Tihamér fehérvári polgármes­ter, aki az eltávozott ezrek sira­­tói között azokhoz is szólt, akik évtizedeken át csak titokban gyújthattak gyertyát hősi halált halt hozzátartozóikért. Jókai szavait kölcsönvéve így zárta beszédét a polgármester: „...mondjad, a szívedben va­gyok, mondjad, a haza sírjában vagyok.” Fertő László hangsúlyozta: 56 éves égető adósság lerovása a dolgunk. Gondolattöredékek a Fejér Megyei Közgyűlés elnö­kének beszédéből: „Jelképesen hazatért minden idegen földben nyugvó hazánkfia... Feloldha­tatlan lelki terhet viselt majd' minden család a II. vlágháború után... Emlékezzünk szeret­teinkre, és hajtsunk fejet közö­sen hősi halottaink előtt... Min­den kalandok legrettenetesebbje a háború...” * * * Vasárnap fátyolos, ködös idő fogadta a Mészeg-hegyre érke­zőket. A várakozás perceiben az eső is eleredt, de mintha tudták volna az égiek, hogy valami fon­tos dolog történik, az ünnepség előtti percekben bezárultak az égi csatornák, röviddel ezután pedig a nap sugarai is áttörtek a fellegeken, mintegy dicsfénnyel övezve az emlékhellyé avatott kápolna környékét. A fehérvárról érkező konvoj­jal együtt érkezett az ünnepség helyszínére Göncz Árpád köz­­társasági elnök, Kövér László tárca nélküli miniszter, Homoki János, a FIM politikai államtit­kára, Czeczidlowsky Béla, a Doni Bajtársi Szövetség elnöke, Paskai László bíboros, prímás, érsek, Márkus Mihály reformá­tus püspök, Labosa Lajos evan­gélikus püspökhelyettes és Fröclich Róbert tábori rabbi. Az egyetlen névtelen áldozat tíz- és tízezer elesettet képvi­sel... Hajtsunk fejet valameny­­nyiük emléke előtt - hangzottak Göncz Árpád köztársasági el­nök szavai. Röviddel ezután, tisztelgő ágyúlövések közepette temették el a hősi halált halt ka­tona maradványait. (Zsigó) Fotó: Fási, Pati-Nagy Évekig tartottak az előkészületek Az Oroszországi Föderáció kormányával 1992-ben kezdődtek a tárgyalások egy doni emlékmű felállításáról. Előbb azonban kor­mánymegállapodást kellett kötni a hadisírok jogállásáról. Hosszú tárgyalássorozat végén 1994-ben parafálták a megállapodást, ami­nek nyomán emlékhelyet avattunk Krasznogorszkban. Hazahoztuk gróf Bethlen István néhai miniszterelnök és Deseő László vezérőr­nagy, volt moszkvai katonai attasé földi maradványait. Később megkezdődtek a kutatási munkák - mintegy 1700 orosz, ukrán tele­pülésen vannak világháborús sírok, temetők -, 1997-ben hősi em­lékművet állítottak fel Bolgyirjovkában. Az eddig elkészült magyar temetők, emlékhelyek száma 82, közel 60 építés, tervezés alatt van. Szakál Antalné apjára emlékezett szombaton a fehérvári bazili­kában, és tegnap Pákozdon. Tízéves volt, amikor Székely Gá­bor, az édesapa kikerült a frontra. A feleségéhez írt tábori leve­lezőlapon utolsó szavai ezek voltak: „Vigyázz magadra, és ha engem bármi is érne, kislányunkat el ne hagyd... Isten veled...” A Mészeg-hegyen a beszédek, az ünnepséget követő­ díszlövések után sokan rótták le kegyeletüket Ez a kápolna legyen az emlékezeté, legyen mindannyiunké - hangzottak Göncz Árpád köztársasági elnök szavai a pákozdi temetésen . A pákozdi Mészeg-hegyen pünkösdhétfő­ délutánján ünnepé­lyes keretek között felavatták és beszentelték a Don-kanyari emlékkápolnát (Fejér Megyei Hírlap, 1993. június 1.) „Szárnyas épület” a pákozdi Mészeg-hegyen Az élők, a túlélők emlékez­nek, emlékeztetni szeretnének. Az édesapára, férjre, testvér­re, rokonra, akikre közel fél év­századig gondosan bezárt ajtó, ablak mögött mert emlékezni csak a fájdalmából, könnyeivel nem bíró, és akiket csak a család fogadott szívébe vissza, nem a haza. Feledésből épült az em­lékművük, raktuk a követ­kőre. (Részlet B. Z. írásából, a Fe­hérvári Hét 1992. május 12-én megjelent számából) A felgyorsult időben már a közelmúlt néhány évének ese­ményei is fakulnak. De azért nem árt emlékezni és emlékez­tetni: négy éve történt, hogy a Megyei Művelődési Központ István termében halványan lo­bogtak a gyertyák a kopjafa tö­vében, az emelvényen a Don­­kanyari emlékút szervezőbizott­sága, s mögöttük a Szovjetúnió térképe a végzetes csatahelyek bejelölésével. Szinte hihetetlen! Igen, az, hisz ki gondolta volna, hogy az akkori bátortalan akció végül célhoz ér, s a feledésből (épült) emlékmű helyett valódi emlékművek készülnek a jelte­len sírokban nyugvó hősöknek és áldozatoknak.... Ki gondolta volna, hogy több alkalommal is eljutnak a hozzátartozók Uriv­­ba, Kosztyenkibe, Koskiba vagy Novo-Uszpenszkába? ... Zarándokutak voltak ezek a megbékélés európai ösvényein. Csak büszke lehet mindaz, aki­nek köze volt e nemes ügyhöz... Egy éve jött létre a kivitelezés érdekében az alapítvány. Az egyik jelentős alapítványtevő maga a város, de számtalan helyről és forrásból jött, áradt a segítség, a támogatás... Az ösz­­szefogás eredménye a „szárnyas épület”, Szabó Tamás építész terve szerint. (Részlet a Fehér­vári Hét 1993. május 27-én megjelent számából Péntek I. írásából) Avatóbeszédet Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke mondott, aki méltatta a II. magyar hadsereg helytállá­sát; a sokszoros túlerővel szem­ben hiányos fegyverzettel har­coló katonák teljesítették a haza parancsát. Még akkor is, ha ez sokuk életébe került. Ezek az emberek a vereség ellenére győztesek voltak, mert győztek önmaguk felett. A II. magyar hadsereg pusztulásából le kell vonnunk a megfelelő következ­tetéseket. Azt, hogy egy kis or­szág hadseregének mi a köteles­sége... Ez a kápolna és minden hősi emlékmű lezár valamit.A múlt lezárását jelenti, megbéké­lést a valósággal, a jelennel. A harangra régen felírták a csodá­latos szép mondatot: Hívom az élőket, elsiratom a holtakat, megtöröm a villámokat. Ez a ha­rang is hívja az élőket emlékez­ni, megerősödni, hogy soha többé pusztító háborúba ne ke­veredjünk. Azok, akiknek emlé­két itt akarjuk őrizni, most már véglegesen Isten békéjét élve­zik. (Fejér Megyei Hírlap, 1993. június 1.) Székesfehérvár, Vasvári P. u. 3. A mai jánlatak Tel : 22/329-3931 mai ajánlatai: Somogyaszaló Panorama Hotel és I Lovas Club 56 990Ft 99.123.­ Pécs (Avar Panzió) 33 990FMD 12.21-01.OZ Ausztria síelés (Murau-Lachtal) 12 500 Ft16 2000.01.02.-05. Szlovénia síelés (Bohinj) 14 900 FHötel 2000.01.09.-7 nap Gég Mexikó - 9 nap, reggeli, rep. 282 900 Fotö HM. Tenerife (apartman) B4900 FHD 99.11.10.­11.17. Tunézia/sp.-val,m szálloda 59900FW 99.11.01.BlHa CH?R.NEL R. pénzváltó Székesfehérvár, Kossuth u. 12. (volt Árpád fürdő) Telefonszám: (22) 330-229. Pénznem 1 egységre Vétel Eladás RTS 18,40 18,70 CHF 157,00 160,50 DEM 129,50 131,50 ESP 1,5100 1,5650 GRD 0,7550 0,8000 ITL 0,1300 0,1340 SEK 28,9077 29,2079 USD 241,00 246,00 Érvényes: 1999. november 1. Napközbeni árfolyamkorrekció lehetséges! Nyitva mindennap: 8-21 óráig. Internett: www.goldinfo.hu

Next