Fejér Megyei Hírlap, 1999. november (44. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06 / 259. szám

6 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGE 1999. november 6., SZOMBAT A Hangya hatvan éve A mintafalu kultúrterme a közösség központja volt és maradt Hatvan évvel ezelőtt, 1939. november 5-én jeles ünnepre gyülekeztek a tordasiak: ezen a napon avatták fel az első szövet­kezeti mintafalut s az elkészült új épületeket. A mintafalu kiala­kításának ötlete almási Balogh Elemér, a Hangyaszövetkezet országos elnökének halála után vetődött fel: utódai, követői ne­ki akartak emléket állítani azzal, hogy egy magyar faluban meg­valósítják mindazt, amit a gya­korlatban a szövetkezeti elvek­ből meg lehet valósítani. Tordast a fővároshoz közeli fekvése miatt, s a falu szelleme miatt választották: a községben már addig is szép eredményeket ért el a szövetkezeti élet. A gon­dolatot gyorsan követték a tet­tek: 1938 végén már folyt a ter­vezés, a következő év elején megindult a munka, november­ben pedig álltak az épületek. Az avatóünnepséget az új székház előtt rendezték, ahol a háromszáz ember fogadására al­kalmas kultúrterem mellett gaz­daköri olvasó, tanácsterem, hi­telszövetkezeti helyiség, gazda­szoba és az ifjúságnak szánt ma­gyar szoba is helyet kapott, de az épületben bolt, vendéglő, ital­mérés, pince, nyáron az árkádos udvarban söröző is működött. - Ez a ház a falu központja lett - mondja Bediné Németh Márta, az egykori Hangya szék­házban működő, ma Petőfi ne­vét viselő művelődési ház veze­tője. - Az emberek idejöttek elé fényképezkedni - ez kiderült most, amikor a régi fotókat hoz­ták a kiállításra­­ és gyakran jár­tak a házba. Az idősek mind azt mondják, a mintafalu-lét meg­változtatta, feldobta a község életét. A kultúrteremben színi­előadásokat játszottak, gyakran többször is ugyanazt, mert a sok érdeklődő nem fért el egyszerre, s már 1939-től mozi is volt itt. A gazdaköri helyiségben tar­tották a tanfo­lyamokat, a székház felada­ta volt ellátni a falu képzését, nevelését. Szá­mos tanfolya­mot szerveztek a gazdáknak: tejtermelésről, gyümölcster­mesztésről, mé­hészetről, ta­karmányozás­ról, az asszo­nyoknak a konyhakertész­kedésről, a kor­szerű táplálko­zásról, főzésről, szövésről, csu­­héfonásról. Már az elemiben ifjúsági gaz­dasági önképzőkör alakult, amely a gyakorlattal a baromfi­­tenyésztési iskolaszövetkezet keretében ismertette meg a gye­rekeket és persze mintagazdasá­got is létrehoztak a faluban. Az egészségházban napközi és böl­csőde működött, az anyák a zöldkeresztes védőnőtől kérhet­tek tanácsot, a leventeotthon a testnevelés ügyét szolgálta - mindez mutatja, hogy a Hangya nem csupán a gazdasági ismere­teket terjesztette, de a minden­napokban is igyekezett a falu­siakat nevelni. Lakóháztípuso­kat, sőt bútorterveket is ajánlot­tak a tordasiaknak. Utak, járdák épültek, a kiskertekben vi­rágokat, az út mellé diófákat ül­tettek. A falu megszépült, fejlő­dött, s hogy minden elképzelést nem sikerült a mintafalu megál­modóinak megvalósítani, annak egyedül a háború és azt azt kö­vető időszak volt az oka. H.Cs. A mintafalut a mozgalom nagy alakjáról, almási Balogh Elemérről nevezték el Az egykori székház kultúrterme ma is a művelődés háza Tordason Tordas különlegeset akart... Tízéves a gyönyörű iskola, amely közművelődési feladatokat is ellát A Sajnovics János Általános Iskola épülete Tordas büszkesé­ge. Éppen tíz éve épült, és azóta sem bánták meg, hogy nem egy fantáziátlan kockaépítményt emeltek... A tordasiak valami „mást” akartak, ezért folyamod­tak Makovecz Imre tervezőiro­dájához. Tamás Gábor építész alkotta meg a szép épület tervét. A tágas előcsarnok az oszlopok­kal, az emeleti galériák, a tetőtér a melegséget árasztó fageren­dákkal — mindez az otthonosság érzetét kelti. A teret növények­kel, királyainkat megörökítő festményekkel szépítette az is­kola - nem véletlen, hogy itt, az aulában rendezik a tordasiak a házasságkötési ceremóniákat is. Emellett pedig az iskola köz­­művelődési feladatokat is ellát­­ mindenki örömére. Irodalmi es­teket, író-olvasó találkozókat, történelmi tárgyú megemléke­zéseket, előadásokat éppúgy tartanak, mint táncbemutatókat, koncerteket. Sok neves szemé­lyiséget láttak már vendégül Kányádi Sándor költőtől Bánffy György színművészig - hosszú a sor. Mindez nem véletlen, hi­szen az igazgató, dr. Hamza Lászlóné magyar-történelem szakos tanár, de egyúttal maga is versmondó, Radnóti-díjas elő­adóművész... Együtt lapozgat­juk az iskola képekkel illuszt­rált, gazdag krónikáját, amely­ből az is kiderül: nyaranta kéz­műves tábort is szerveznek a diákok számára. A táborban - ahol nyaranta egy jurtaépületet állítanak - az alkotómunkát szakemberek irányítják az öt­vöstől a lószőr ékszerek készítő­jéig... De az igazgatónőt a múltról, az iskola megépítésének előz­ményeiről is kérdezem: - A régi épület korszerűtlen volt, el sem fértünk benne, ezért az egykori leventeotthonban és a hajdani katolikus iskola ter­meiben is volt oktatás. Végül megyei támogatásból és hatal­mas helyi összefogással épült meg az új iskola: ez az épület egy kicsit többe került, mint egy hagyományos jellegű, de Tor­das remek döntést hozott, ami­kor ezt a tervet választotta... - mondja dr. Hamza Lászlóné. Voltak ugyan gondok a kivi­telezéssel, a falak szigetelésé­vel. Nemrégiben azonban ez is megoldódott. Tordas partnerte­lepülése a szlovéniai Puconci: amikor a szlovén vendégek itt jártak, és látták az átvizesedett falakat, felajánlották, hogy ők egy speciális szigetelőanyaggal megoldják a gondokat. Most ké­szültek el a munkálatok... A tágas aulához képest aprók ugyan a tantermek, de az iskola is családias: 146 gyerek jár ide, a tantestület pedig 15 pedagógust számlál. Az iskola a művészeti nevelésre is hangsúlyt fektet: ők már tíz éve bevezették a nép­táncoktatást. Az iskolában zenét is tanulhatnak a diákok: az okta­tók járnak ki Tordasra. Van énekkaruk, színjátszásra is vállalkoznak, s hogy mi minden­nel foglalkoznak diákok és taná­rok, a születésnap alkalmából november 12-én, 18 órakor gála­műsoron mutatják be a Petőfi Sándor Művelődési Házban... A település ragaszkodik a csa­ládias kisiskolához. Az igazgató­nő ezért abban bízik, hogy sike­rül a pénzt is előteremteni ahhoz, hogy a tágas padlástérben szak­köri helyiségeket, színháztermet alakítsanak ki, hogy még kényel­mesebbé varázsolják a gyerekek számára az épületet... gábor Egy kis iskolában családiasabb a légkör Fotó: Gregority Antal Az ungvári régész, aki újraírja a történelmet A régészeti kutatás és a nagypolitika Az ungvári múzeum ré­gészeti osztályának vezetője azt feltételezi, hogy honfoglaló őseink török eredetűek voltak. Merész következtetéseit régész­eti leletekre, kultúrtörténeti, nyelvi azonosságokra alapozza Kodály József. A csütörtök esti, Szent István Király Múzeum­ban megtartott előadása után kértünk interjút. - Kutatómunkája során ho­gyan bukkant rá a magyar hon­foglalás és Ungvár meglepő, őseink eredetét megkérdőjelező kapcsolatára? - A régészeti osztály vezető­jeként szinte valamennyi korral behatóan foglalkozom. A város történetét tanulmányozva jutot­tam erre a következtetésre. Évti­zedeken keresztül a kutatók a finnugor eredetet keresték, mert ez volt a hivatalosan elfogadott, uralkodó elmélet. De miért len­ne ez az egyetlen lehetséges ma­gyarázat? A múlt században né­hány régész felvetette a magya­rok egy részének török eredetét, de ezeket a kutatási eredménye­ket hamar elfelejtették. A ki­lencvenes évek politikai válto­zásaival a tudomány is felszaba­dult. Ekkor László Gyula mel­lett mások is megerősítették: vannak dilemmák, amelyeket a régi megközelítéssel nem lehet megmagyarázni. A korabeli for­rások például a honfoglaló ma­gyarokat konzekvensen törö­köknek nevezték, noha jól is­merték a környezetükben élő népeket. - Ön szerint mi bizonyítja, hogy honfoglaló eleink tényleg török eredetűek voltak? - A régészeti leletek, a kora­beli ruhák, tárgyak, vagy példá­ul a temetkezési szokások, a szé­kely népmesék hagyományai sok hasonlóságot mutatnak a tö­rökökével. Aztán a városom, Ungvár elnevezése is egyike az érveimnek. Olyan területen, ahol korábban csak szlávok él­tek, a törökös ung, ong, szála ne­veket csak a honfoglalók adhat­ták a településnek, a folyóknak. Ezen a területen régebbi korok­ban sohasem éltek törökök, rá­adásul csak a honfoglalás után jelentek meg a vizet, folyót je­lentő Tarac, Borzsa nevek. Türkmenisztánban is vannak hasonló hangzású elnevezések. Persze ezek igazolása, kutatása a nyelvészek dolga. - Izgalmas felfedezését ho­gyan fogadják? Amint tapasz­talhatta, az előadása után csak úgy záporoztak önhöz a feltevé­sét vitató kérdések. - Nem igazán szeretik, de más elméleteimmel sem aratok osztatlan sikert. Azt is állítot­tam, hogy az óorosz fejedelem­ségek vezérei normanok lehet­tek, erre utal például az Olga név. Arra a megállapításra jutot­tam továbbá, hogy a Kárpátalján élő ruszinok nem azonosak azokkal a szlávokkal, akiket a Vereckei-hágón keresztül érke­ző honfoglalók leigáztak. Ha a VI-IX. századi szláv területeket összevetjük a ruszinokéval, a kettő nem fedi egymást. Téves szerintem az a korábbi feltevés is, miszerint a honfoglalók puszta síkságot foglaltak volna el új hazaként. Legalább hetven­­hetvenöt szláv település volt ott abban az időben, ezeket szállták meg. A XV-XVI. századi első írásos emlékek Kárpátalján már magyar falvakat említenek. A Kenéz-levelekből pontosan ki­olvasható, melyik település mi­kor alakult. Amikor megvizs­gáltuk ezeket a helyiségneveket, kiderült: valamennyi déli és nyugati szláv eredetre utalt, a ru­szinok viszont keleti szlávok. Mindebből az következik, hogy az Ukrajnában élő ruszinok ősei nem azonosak a honfoglalók által leigázott szlávokéval. Az ukrán­ ruszinok - a hivatalos ál­láspont szerint - legalább a VI. század óta őshonosak ezen a tá­jékon, a régészeti adatok viszont másról tanúskodnak. - Meglepő teóriák. Mi az oka, annak, hogy mostanában hoza­kodnak elő hasonlóan meghök­kentő felfedezéseikkel a kuta­tók? - Kárpátalja többször cserélt gazdát mozgalmas történelme során. Ezer éven át a magyar ki­rályság része volt, húsz éven ke­resztül Csehszlovákiához csa­tolták. A harmincas évek végé­től a II. világháború befejezé­séig ismét magyar területként jelölték a térképek, majd a világ­égést követően egészen a ki­lencvenes évek elejéig, Ukrajna függetlenségének kikiáltásáig a Szovjetunióhoz tartozott. A ré­gészet, a történészet tudomá­nyok, s mint ilyenek, csak a saját törvényszerűségeiket szabadna követniük. Csakhogy a politika felhasználja a tudósok kutatási eredményeit arra, hogy a ideoló­giáját alátámasszák. Minden ha­talom azt nézi, kié volt ez a föld, ki őshonos itt, s ki a betelepült, ki kit igázott le a történelem sod­rában? Amíg eltitkoljuk egymás előtt az igazságot, mindig lesz­nek közöttünk súrlódások. Ha az ember nem azt nézi, hogy mit mond el a sajátjainak és nem tart attól, hogy azok majd mit szól­nak hozzá, a problémák megol­dódhatnak. Szentkuti Eszter Kodály József nem csak honfoglaló őseinkről gondol mást

Next