A Fejér Megyei Tanács Értesítője, 1961 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A FEJÉR MEGYEI TANÁCS ÉRTESÍTŐJE örvendetesen növekszik a tanulók létszáma a mezőgazdaságban. Ez természetes folyamat, hisz a mezőgazdaság korszerű gépekkel való felszerelése évrőlévre nagyobb számú és tudású szakembert kíván. Az elméleti felkészülés alapjait az ipariskolák adják, a szakmai gyakorlat megszerzésének biztosítása pedig a munkaadók feladata. A korszerű tanulóképzés alapja a tanműhelyi oktatás, ahol a termeléstől függetlenül, lépésről-lépésre sajátítják el a tanulók,az országosan kidolgozott tantervek alapján, a szakma alapjait. Sajnos, ezzel a formában megyénkben, csak a Székesfehérvári Bútoripari Vállalatnál találkozunk. A tanulók létszámát tekintve, ezt az oktatási formát meg lehetne valósítani a Székesfehérvári Finommechanikai és Autójavító Vállalatnál, a Székesfehérvári Fodrász Ktsz-nél, és a Móri Építőipari Ktsz-nél is. Be lehetne vezetni a mezőgazdasági üzemek nagy részénél, így a Kislángi Állami Gazdaságban, Csákvári Állami Gazdaságban, és a Sárbogárdi Gépállomáson. A vállalatok, gazdaságok és ktsz-ek vezetői még nem látják világosan, hogy a gyakorlati oktatásban, csak akkor lehet megfelelő eredményeket elérni, ha csoportos oktatási formában foglalkoznak a tanulókkal. Így lehet megismertetni velük a szakma egészét. Nem jó dolog, hogy , ott, ahol 18—20 tanulót szerződtetnek, a főmérnököket teszik a képzésért felelőssé, mivel beosztásukból származó elfoglaltságuk miatt nem tudnak bekapcsolódni a részletes oktatásba. A kisiparosoknál, a kisebb ipari szövetkezeteknél és a mezőgazdasági szövetkezeteknél, — a kis létszám miatt — a tanműhelyi oktatás nem valósítható meg. Itt meg kell elégednünk azzal, hogy a mesterek mellett, a műhelyben adódó munkákon keresztül ismerkedjenek meg a tanulók a szakmával. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy ezeken a kis helyeken, — ahol megfelelő szaktudású és lelkiismeretes mester foglalkozik a tanulókkal, — szélesebb látkörre tesznek szert a szakmában, éppen a sokrétű munka következtében. Ugyanakkor nem rendelkeznek a szakma alapvető fogásaival, pl. nem ismerik a méret szerinti reszelést, a vasiparban szakrajzot. Ezért az 1960—61 es tanévben bevezettük, hogy a tanulóknak ellenőrző munkát kell készítenienk rajz szerint. Az ipari tanulók és a munkaadók kötelességeit és jogait az 1949. évi IV. törvény szabályozza. Az elmúlt 11 év alatt eljutottunk odáig, hogy kisebb szabálytalanságoktól eltekintve, a törvényt mind a két fél tiszteletben tartja. Sajnos, azonban még mindig vannak hibák. Német József sárbogárdi géplakatos kisiparos például tanulóit bérfűrészelési tevékenységben foglalkoztatta, de bérük csak elenyészően kis részét fizette ki. A tanulótartás jogának megvonása után, ügyével a továbbiakban a Sárbogárdi Járási Ügyészség foglalkozott. Találkozunk még kisebb mérvű szabálytalanságokkal a szocialista szektorokban is. A kisipari szövetkezetek sokszor nem a rendeletekben előírtak alapján fizetik a tanulók óradíját, és az ingyenes ebéd helyett csak ebédtérítést fizetnek. Pedig a vállalatok, gazdaságok, ktsz-ek és termelőszövetkezetek a tanulóknak ingyenes ebédet kötelesek biztosítani, s ennek pénzbeni megváltására csak azokban a községekben van lehetőség, ahol közétkeztetés nincs, így tehát a mezőgazdasági tsz-ek is kötelesek a tanulók részére, a munkabér és munkaruhákon kívül ebédjuttatást is biztosítani. Ezek a költségek nem a szövetkezeteket terhelik. Akkor járnak el helyesen, ha a tanulók részére megadják havonként az illetményt és egyéb juttatásokat, majd a felmerült költségeket negyedév végén a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályán keresztül térítik meg. Munkaidő elbírálása szempontjából — függetlenül attól, hogy milyen szektorban kötöttek szerződést — egységes elbírálás alá esik, minden tanuló. Heti munkaidejük 48 óra. Az iskolában eltöltött 8 óra idő, munkaidőnek számít, tehát tanítási napon a tanulók a műhelyben nem foglalkoztathatók. A rendelkezés a mezőgazdasági jellegű üzemekre is vonatkozik, függetlenül attól, hogy felnőtt dolgozók munkaideje idénymunkák alkalmával ezt meghaladja. Egy-két esetben még előfordul, hogy a tanulók túlzott követelésekkel állnak elő a munkaadókkal szemben. A tanulóképzéssel foglalkozó vezetők szép szóval világosítják fel őket, ha a követelés jogtalan. A gazdasági vezetőkön kívül ez minden politikai és társadalmi szervnek feladata, de különösen a KISZ- szervezeteknek. A KISZ szervezetek feladata az érdekvédelem mellett a munkára való nevelés is. A KISZÖzponti Bizottságának 1960. július 21-én kiadott irányelvei alapján a járási, városi bizottságoknak segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a nagyobb létszámú vállalatoknál ipari tanuló alapszervezeteket, vagy KISZ csoportokat hozzanak létre. Különös gondot kell fordítani a kIsz-nél és magánkisiparban foglalkoztatott tanulók KISZ szervezetbe való bevonására, hogy ezen keresztül biztosítsuk a tanulóifjúság egységes politikai nevelését. A KISZ alapszervezeteknek, arra kell törekedniük, hogy a tanulók szakmai tudásának biztosítása mellett egyben az eszmei, politikai nevelés is kielégítő legyen. A tanulók mellé beosztott szakmunkásokat pedig körültekintőbben válasszák ki, mert a tanulók oktatását végző szakmunkásoktól, nemcsak a szakmai tudás alaposságát kell megkövetelni. Különösen ott okoz ez gondot, ahol a tanulók foglalkoztatása nem csoportosan, hanem szétszórtan folyik. Ahol a tanulókkal lelkiismeretesen foglalkoznak, a munkának gyümölcse sem marad el. Az évenként megrendezésre kerülő országos ipari tanuló szakmai versenyeken és a megyei ipari tanuló kiállításokon sok elismerést szereztek tanulóink munkaadójuknak és ezen keresztül mesterüknek. Babustyák Ferenc, az ipari osztály vezetője, 3. oldal.