Felső Magyar-Országi Minerva 4. (Kassa, 1828)
1. Negyed - Terhes Sámuel: Felső-Gagyi Báró Vécsey Péter, Cs. Kir. Ausztriai Magyar-lovas Brigadás Generális' Élet-rajza
Született 1768-dik észt. 13-ik Jul. Abaúj Vármegyében, Kassához közel Bodolóban,, ugyancsak Vécsey Pétertől és Labancz Juliannától. Attya Tábla-Bíró, nevezetes Ügyész vala a’ Megyében, és régi tősgyökeres Nemes ivadék, de a’ melly Famíliái fényre, mint régi pislogó mécsre, „most már e’ lobogó fáklyának szüksége nem vala; inkább ;/0 sugárzásé elhunyt Őseinek setét sír-boltjaiba, ’s Árpáddal kijött kaczagányos ős-Apjáig felfelé bíborba , dicső fénybe öltözve láttatja velünk azokat. Mint eggy Fabriciusból, Regulusból, Róma’ karaktere, úgy olvasható a’Magyaré t.i, a’ nyilt szívüség, a’ vitézi bátorság ’s rettenthetetlenség eggy Vécsey hol. A’ tűzről pattant jeles gyermek Patakra küldetvén, tanult szorgalommal, ’s különösen, a’ melly tudományban lelke kellemes eledelt talált, abban fáradhatatlan volt. Már gyermek korában kiütött benne a’katonai tűz, mert kézi könyve lévén Curtius , Nagy Sándor Vitéz’ beszédeit nagy kedves tanúja mint Rhetor, gyakran játéka is abból állott, hogy a’ játék-mezőn maga mellé válogatván tanúló társai közzül az erőssebbeket ötöt hatot, a’ több gyengébbeket pedig tizet, húszat is szem közbe állítván, a’ Görög Macedóniai és Persiai tábort képzeltetm akará ; ’s minekutánna hatalmasan elmondá társai előtt valamellyik oratióját a híres hódoltató Vitéznek, „rajta, rajta” jelszavára, rohantak vele egygyütt az erősebbek a’ gyengébb seregre, ’s ezeket gyepre teritgeték kaczagva. Már Lőtséről is, (hol a’ Német nyelvet jól megtanúlá , ’s a’ Franczia nyelv tudományban is szépen elő ment), hazajővén, Collegiumi pályáját dicséretesen elvégezvén, kezdé jelengetni, hogy ő katona lessz. Atyya, kinek Quakeri megfogása előítélete vala a’ katonaságról, ha’ feltételéről hallani sem akart, ’s világi Bibliáját (a* Corpus Jurist) öszsze-viszsza forgatván, kezdé mutogatni tudákosan előtte, hogy eggy Magyar Nemesre nézve nincs nagyobb dicsőség , ’s hasznosabb élet nem , mint a* Prokátorság, vagy a’ Megyei Tiszti Hivatal, ’s beszédét így végzé : „az én akaratommal menned kell Fiam Selyebre Patvariára,” (ama’ szép lelkű Tiszta Ferenczhez, akkor Fő-Jegyző Úrhoz, hová önn kénye ellenére is csakugyan elment, ’s ott a’ szép Úri háznál nagy kedvességben tartatott. A’ nem sokára bekövetkezett Megyei Tiszt-választás, sorsát végképpen elhatározá , mert a’Philosophusi Század még felmaradt gyengesége miatt, a’ jeles ifjú elmem nyerhetvén (nagy szerencséjére) a’ Cancellistaságot, annyival inkább az Esküttséget, Szepsibe a’ Harrach vasas Ezredébe közlegénynek beállott, megemlékezvén eggy tüzes volt tanúló-társától érkezett levél ím e’ soraira: „Pajtás téged az Isten is katonának teremtett, kár lessz a’ szép időt ide „haza puhaságba elvesztegetned, magam is ha eggy kis testi hibám nem volna, repül nék a’ Haza’ vitéz íjai közzé. A’ törvény’ pályája is szép, de nem néked való, sok „borsot törne a’ világ orrod alá, mit láng eszed ’s derék legénységed mellett is meg „nem boszszúlhatnál, tudod egygyütt olvastuk ama’ gúnyolódó csípős, de sokakra „nézve igaz szavait Heinsiusnak: Rabulas et legulejos vita, nummorum in Causin dicina eruscatores sordidos, Harpyas forenses, et Apulesi verbo vultures Togatos. Sok furcsát beszélnek Abaújban , ’s a’ szomszéd Vármegyékben Vécseyről többek közt, midőn B. Szent-keresti Százados Kapitány, (később Generális) bémutatná Mécseit Melász Ezredes Kapitánynak (később Lovasság’ Fő-Generálisa), ’s ez francziáúl mondaná a’ Századosnak , hogy ne értené az ifjú : „ Ce jeune homme ci est bien fait, et beau comme le jour, il me plait extremement.” Csak elhalt bele s meghökkent, halván, hogy Vécsey meghajtván magát kellemesen, ugyancsak francziául szó