Felső Magyar-Országi Minerva 10. (Kassa, 1835-1836)

1835 / 1. kötet - 1. Körmendy Kamil: Mi gyönyörködtet?

­ kellemetességet éreznek életjökben, hogy az ál­tala'semmisíttetéstől irtóznak, és iszonyodnak ha tehát a' határozott, és véges erők érzésénél illy kellemetes a’ hatása, bizonyára a* véghetet­len erőnek eszméllete véghetetlen kellemetessé­get és boldogságot szül, — a’ véghetetlen bol­dogságú lény csak boldogságra alkothatta lényeit tehát az erő, melly a' lények' életének létanya­ga (substantia), forrása a' boldogságnak, gyö­nyörűségnek, és kellemetességnek. Az élet’ gyönyörei annyifélék , a’ mennyi felé kihat az élet erő ; az érzékek kellemetes­ségben éldelnek, a' képzelődés gyönyörűsége ki áraszt, az erkölcsök édességgel táplálják lelkűi­ket, az ismeretek hajoló fénnyel ragyognak, szeretet mennyei örömöket alapit, szóval: mir az ég, mind a' föld, mind a' természet, mir a’ mesterség különbféle édességekkel kínálka; örömöket nyújtanak. Itt a’ lélek eszméiket elragadtatásában túl hat a' földieken , 's a' fe tebbi lényeknek örömeikben osztozkodik, ami egy érzéki lény alanti gyönyöreiben elm­­ülve mereng, itt az érzelgő örömkönnyeket hí­vat, amott a’ zajos világot kedvelőnek lábai­t mozdulatokban kalóznak ; itt egy érzékeny sz barátjának kebelén enyhül, amott egy csapod vad szerelm­e’ kalandjában enyhíti lángjait, mindenek mosolyognak körülöttem, s néki édes vélök a’ mosolygás; amott jaj szók sulit­nak füleimben,­­s nékem édes vélök a’ kés­­és. — Továbbá vizsga szemeimet az oktal állatok­ országára vetvén, itt is gyönyörök öt­nek szemeimbe; amott egy madár csoport , jós ugrándozással élleszti az élet nélküli ter­­szetet; itt ismét az erős négylábúak kaczér szí­töséseikkel árulják el vígságukat; amott a'­i

Next