Felső Magyar-Országi Minerva 10. (Kassa, 1835-1836)
1835 / 1. kötet - 1. Körmendy Kamil: Mi gyönyörködtet?
kellemetességet éreznek életjökben, hogy az általa'semmisíttetéstől irtóznak, és iszonyodnak ha tehát a' határozott, és véges erők érzésénél illy kellemetes a’ hatása, bizonyára a* véghetetlen erőnek eszméllete véghetetlen kellemetességet és boldogságot szül, — a’ véghetetlen boldogságú lény csak boldogságra alkothatta lényeit tehát az erő, melly a' lények' életének létanyaga (substantia), forrása a' boldogságnak, gyönyörűségnek, és kellemetességnek. Az élet’ gyönyörei annyifélék , a’ mennyi felé kihat az élet erő ; az érzékek kellemetességben éldelnek, a' képzelődés gyönyörűsége ki áraszt, az erkölcsök édességgel táplálják lelkűiket, az ismeretek hajoló fénnyel ragyognak, szeretet mennyei örömöket alapit, szóval: mir az ég, mind a' föld, mind a' természet, mir a’ mesterség különbféle édességekkel kínálka; örömöket nyújtanak. Itt a’ lélek eszméiket elragadtatásában túl hat a' földieken , 's a' fe tebbi lényeknek örömeikben osztozkodik, ami egy érzéki lény alanti gyönyöreiben elmülve mereng, itt az érzelgő örömkönnyeket hívat, amott a’ zajos világot kedvelőnek lábait mozdulatokban kalóznak ; itt egy érzékeny sz barátjának kebelén enyhül, amott egy csapod vad szerelme’ kalandjában enyhíti lángjait, mindenek mosolyognak körülöttem, s néki édes vélök a’ mosolygás; amott jaj szók sulitnak füleimben,s nékem édes vélök a’ késés. — Továbbá vizsga szemeimet az oktal állatok országára vetvén, itt is gyönyörök ötnek szemeimbe; amott egy madár csoport , jós ugrándozással élleszti az élet nélküli terszetet; itt ismét az erős négylábúak kaczér szítöséseikkel árulják el vígságukat; amott a'i