Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-03-26 / 7. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Szerkesztőség: Felsőbányák. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok ioarért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint io kr. Hozsánna I ZFeszitsd meg I LFeltérmacit a z TXKi A virágvasárnappal a keresztyén világ úgynevezett nagyhete veszi kezdetét. Igazán nagy hét ez. . . . Imádásunk tárgya az Úr Jézus e héten áll az emberektől tömjénezés, dicsőítés szédítő magaslatán. De itt látjuk a gúnyolódás, megtagadás, elárulás borzasztó mélységein, mígnem mind az emberi üres, semmit érő magasztalásoknak, mind a gonosz bántalmazásoknak véget vet az isteni hatalom . Feltámadott az Úr ! Nagy idő választ el minket amaz első virágvasárnappal kezdődő nagyhéttől. S ha nem változott a változhatlan isteni bölcsesség, égi szeretet dicső jellemképe ; de kisért ma is az alacsony jellemek sötét árnya. Ott látjuk a gőgös hatalmukra féltékeny elöljárókat, az áruló Judást, a kezét mosó Pilátust, a hozsánnát és feszítsd meget egyforma tudatlansággal kiáltó ingatag népet, s ezek közt, mint az apró kavicsok közt utólérhetlen magasságban kiemelkedő sziklaóriás, úgy áll az Idvezitö. Azok a szent hajdankorbeli hatalmasok ma is élnek, habár más alakban. — Félreteendő, elitélendő mindaz, mi nekik nem tetszik, mi tán homályt vethet dicsőségük ragyogó napjára. Ők maguk azonban — úgy látszik — nem tesznek ellene. Nekik eszközök kellenek, kik rosz szándékuk bűnös végrehajtására készséggel vállalkoznak. Tudják, hogy vannak emberek, kiknél a nagyok kegye, vagy a pénznek szerelme nagyobb mint bármily ügy szentsége, vagy az igazak ártatlansága semmi arra nézve, hogy azt veszni ne hagyják . Ott van mindjárt jó segítőtárs ügyük, kívánságuk előmozdítására alkalmas eszköz, a kézmosó Pilátus. Ez gonoszabb, mint az áruló. Az igaz ügynek veszélyesebb ellensége Pilátus, mint Judás. Én ugyan — úgymond az előbbi — nem találok benne semmi bűnt, de hátra ti dolgotok. Amit lássátok, mit cselekesztek. A Pilátusi jellem ma is beismeri, hogy neki tennie kellene a jó ügy mellett De az a se ide, se oda ártani nem akarás nem engedi. Azért vész el aztán ma is az ártátlan nem egyszer. Pedig régen meghatott: »Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg, sem hév nem vagy, vajha inkább hideg volnál, mint lágy meleg.« (Jelenések könyve 3. 15.) Az is igaz, hogy az a senkinek ártani nem akarás, mindenkinek tetszelegni óhajtás árt éppen az ártatlannak azzal, hogy határozott fellépésével kimenteni nem kész azt a gonoszság által készített örvényből. Ha e mellé szegődik aztán a tudási árulás, akkor készen lehet a megtestesült erény a legrosszabbra, judást alkalmas eszközül találták Jézus elárulására. Olcsón vállalkozott a nemtelen tett művelésére. A mai judásoknak se kell sok. Csak érteni kell megnyerésük módját készen állanak a barátság, tanítványi hűség, szeretet álorczása alatt csókkal jelölni ki az ártatlan áldozatot. Ezekhez jön végül a nép. . . De hát kik ezek? Mindazok, kik oly könnyen kiáltják a Hozsánnát, mint ordítják a Feszítsd meg-et. Hány embert szédít el az a hízelgő tömjénezés! Jézus rendületlenül áll ezek közt is. Őt nem tántorítja el semmi emberi dicsőítés. Tudta az isteni bölcs tanító, hogy az a kiváló tisztelet nyilvánulás csak addig tart, míg meg nem tudják: »Az én országom nem e világból való.« Mihelyt nem hajtja anyagi érdekeik malmára a vizet, azonnal elfordulnak tőle, nemcsak, de ellenségeivel szövetkezve fognak kezet vesztére. Azóta is nem egy közügy önzetlen harczosának lett ez neki érdemlett jutalma. Ott akkor emelkedik azért az Idvezitö emberi természetének legdicsőbb magaslatára, mikor nem szédül el a más embert nem illetett tisztelet, szeretet nyilvánulásánál. Sőt mikor királyi koronát akarnak fejére tenni, akkor ő korbácsot ragad s megtisztítja a jeruzsálemi templomot, a kufárok lélekre semmit se adó ocsmány hadától. S úgy áll előttünk ott a jeruzsálemi templomban, mint egy csodálandó követésre igen méltó, de utolérhetetlen isteni valóság. Van egy szép kép, az Idvezitö fenséges szelíd, alázatos vonásait ecsetelő kép .. . alatta ez áll: Ecce homo! íme az ember! Felséges eszményképünk nekünk az Úr. Álljon előttünk lélekben képzeletünkben e kép mindenütt, mindenkor. Ö nekünk fenséges jellemével, mindhalálig engedelmes voltával örök életet szerzett. Átélte küzdelmes pályáján a dicsőséggel, hozsánna zengedezésekkel kezdődő, majd a Golgothán végződő nagyhét borzalmait. Semmi sem ingatta meg. A tisztelgés és megvetés előtte egy jelentőségű volt. Haladt azon az uton, melyet számára szent atyja kijelölt. S ezen jutott el óhajtott czéljához, hol harmadnap múlva hangzott el a győzelmi szó! »Nincs itt az Úr, feltámadott.« Mi is ezen az egyenes utón érhetünk kívánt végre. Az emberi furfang tekerve- 1848. márczius 15.*) Irta: Imre Károly. T. K. Kedves kötelességet teljesítek ez alkalommal, midőn a szabadság ébredésének emléknapján visszatekintek az 1848-dik évi márcziusi eseményekre, a melyekben a szabadságra megérett népeknek szivdobbanása szól, nagy tettekre lelkesítve az utódokat. Hogy mit érez a nép, melynek keblében a szabadság érzetét évszázadokon át visszafojtotta az önző hatalom, midőn az igát lerázva magáról, tágult tüdővel szívja a szabadság éltető levegőjét, ezt az érzelmet kibeszélni, vagy leírni szinte lehetetlen. Tavasz közeledtével melegebben esik a földre az áldó napsugár, a szellő lágyabban suhan a táj felett a folyók csendes morajjal zúgnak a roskatag jégpánczél alatt. Egy túlságos enyhe éj után a csendes moraj harsogó zúgássá változik, a bilincsek szét vannak törve, a folyók partjain repedezett jégtáblák hevernek s a hullámok messze kicsapva medrükből elsodornak mindent, mi utjukban áll. íme : halvány képe a szabadság ébredésének. Századok óta hatott bénítólag a magyar nemzet emelkedésére a bécsi kamarilla átkos kormányzata. Századok óta volt a magyar idegen saját hazájában, hol apáink zengzetes nyelvét csak a nehéz munka alatt roskadozó jobbágyság és a sokszor bántalmazott és üldözött alsó j papság óvta meg az enyészettől. Századok óta tett bizonyságot nemzetünk a koronás király iránt tanúsított törhetetlen hűségéről, amelynek bére mindannyiszor a szabadság megnyirbálása volt. Őseink vére volt azon varázsfolyam, melynek cseppeitől megszilárdulva, gránit sziklaként emelkedett fel ezelőtt több, mint másfél századdal Mária Terézia királyi trónja, midőn az európai hatalmasságok el akarták tiporni az asszony királyt. És mi lett ezért a hála ? Sokféle kedveskedés, amelyeknek czélja volt megtörni a magyarnak nemzeti önérzetét, és hogy a kegyesi királynő a magyarok kedvéért megtanulta a latin nyelvet. — Avagy mit szóljak II. Józsefről, s kinek szigora kötelezővé tette iskoláinkban a német nyelvet s országunkat gyökerestől németté akarta átalakítani ? ! Jobb ezekről a szomorú időkről hallgatni, mert ily előzmények után, a költő szavaival élve : »Isten csodája, hogy még él hazánk D Azonban azon természeti törvény, hogy a hanyatlás után emelkedés következik, a nemzetek életében is érvényesíti a maga hatalmát, s Hazánk történetében is beállott azon fordulópont, mely, mint figyelmeztető oszlop, mered a zsarnokság elé, melyre intő jel gyanánt e rövid szózatot irta fel e népjog : ne tovább ! A hosszú időkön át tartott elnyomás Francziaországban termette meg először a maga gyümölcseit. 1848 február 23-án kezdődött az u. n. franczia forradalom. A nép, áthatva a szabadság érzetétől, bátran követelte jogait. A zavargás veszedelmes arányokat öltött’’él annyira, hogy a katonaság a nép közé nőtt. A puskák ropogására a nép bosszúkiáltása felelt. Megostromolták a királyi palotát. A király Bájos Fülöp elmenekült és kikiáltották a köztársaságot. Páris tornyaiban a vészharangok zúgták, a nép lelkesedése nem ismert határt. Ez volt Európára nézve a szabadság ébredésének hajnala. — A népek jogaik öntudatára ébredvén, alkotmányt követeltek mindenütt. A magyar Országgyűlések , a jóságos lelkületű V. Ferdinánd király uralkodása alatt több ízben foglalkoztak a haza alkotmányának az újabb idők követelményei szerint leendő átalaki ■ fásának eszméjével. Már az 1643—44-dik évi országgyűlés kimondotta, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar .tegyed továbbá, hogy nem nemes ember is képes bármely hivatalra s birtokot is vehet." Az 1344-47-ig tartott országgyűlésen egy tekintélyes‘partázs országgyűlésnek népképviseleti alapon" valós"rendezését sürgette. 1847 november’17-én , Ferdinánd király *az országgyűlést" magyar trónbeszéddel nyitotta meg, mi a rendek között leírhatatlan lelkesedést keltett s az egész nemzet" esiy szebb J jövő kezdetének tekintette. • ... . • * * Felolvasta szerző a Polgári Olvasókör márcz. 15-iki estélyén