Felsőoktatási Szemle, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7-8. szám - Ladányi Andor: A tanárképzés továbbfejlesztése: problémák, feladatok (I.)

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1980 Július —Augusztus 7 — 8. szám A tanárképzés továbbfejlesztése: problémák, feladatok (I.) LADÁNYI ANDOR tudományos tanácsadó, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont Az 1970-es évek elejétől napjainkig mind a kelet-európai szocialista, mind a nyu­gat-európai kapitalista országokban a közoktatási reformokkal összefüggésben állandó napirenden lévő feladat a nevelőképzés, a tanárképzés korszerűsítése. 1979 januárjában az MTA — OM Köznevelési Bizottsága vitatta meg nevelőkép­zésünk helyzetét és mondott véleményt a fejlesztés irányairól, összefüggéseiről. A 6. számú országos kutatási főirány debreceni kutatócsoportjának eredményeit össze­gezve jelentek meg Kelemen László írásai a Szemle hasábjain, de folytathatnánk a sort azokkal a cikkekkel, tanulmányokkal, amelyek e témakörben a különböző fo­lyóiratokban megjelentek. Társadalmi fejlődésünk jelen szakaszában az oktatás, a kultúra gazdasági fejlődé­sünket és társadalmi céljainkat egyaránt meghatározó szerepe erősödött. Ez a felismerés irányította és irányítja a figyelmet az oktatásra, a pedagógusra, a pedagógusk­épzésre. A jelen,írás a nevelőképzés rendszerén belül a tanárképzésre irányítja a figyelmet. Olyan kérdések továbbgondolásra ösztönöz, amelyek szorosan kapcsolódnak felső­­oktatási fejlesztési elképzeléseinkhez. Melyek a tanárképzés tartalmi fejlesztésének az összetevői? A tanárképzés minő­ségi követelményei milyen képzési struktúrában valósíthatók meg a legeredménye­sebben ? A tanárképzés kialakult formái megfelelő keretet adnak-e a fejlesztésre, vagy korlátozzák azt ? A közoktatás fejlesztésének irányai, a demográfiai tényezők hogyan hatnak a tanárképzés tartalmára és szervezetére? E tanulmányt vitaindítóként tárjuk az olvasó elé azzal a szándékkal, hogy közö­sen keressük a választ a tanárképzés időszerű kérdéseire. A szerkesztőség

Next