Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1879

igaznak tartani, ami az ő természeti lényének a gondolkodás és cselekvésben sokszor ellent mond. Ha tehát van valahol valamely igazság és tan, úgy ez ő neki csak akkor igaz, ha a hittel megegyez, vagy abból ered, úgy, hogy a hívő tudja, miszerint hitén kívül semmit sem tud felfogni. Így a szellemnek van nyugpontja, ahol megállapodhatik, ahol boldog lehet az igazságban, van hazája, ahol a felfogás szükségét és fáradalmát leteheti és az égre örömtelien feltekinthet és az atyához bemenetelt nyer­het. Így tehát az ember egész földi élete meg van magyarázva és hivatásának rejtélye meg van oldva. A hívő tudja, kitől van, mi ő itt e földön és milyenek kell lennie és tudja hová fog jutni. Az atyától ment ki, ami ő itt e földön, a fiú által lett azzá, és a szellem, mely őt minden igazságra vezérli, egykor megint az atyához vezeti, ahol ő minden mindenekben. Ez azonban nem a legfon­tosabb és egyedüli a nevelésben, hogy mi magunkat, gondolkodásunk és ismeretünkben így meg­tagadni tanuljuk, mert hisz isten igéjének nem mint valami tannak kell bennünk lenni és hatni, hanem mint erőnek. Azért a gyermeket már korán meg kell szoktatni, hogy minden tulajdon kíván­ságát és akaratát megtagadja, nem más okból, mivel isten parancsolata és akarata ezt kívánja. Minden igazságtalanság és rész ennélfogva a hit által lesz legyőzve és a gyermeket megtanítjuk ez által, hogy bűnei bocsánatját az istentől kérje. Hogy mily közel áll a gyermek lelkületéhez a vallás igaz­sága, csak az által lehet megtudni, ha a vallást mint isten igéjét tanítjuk. Ekkor tapasztalva látható csak, mit jelent az: a kisdedek szájában készített magának dicséretet. Ami tehát a vallástanítást általában illeti, úgy a természet és tapasztalat által azt talál­juk megerősítve, hogy a vallás sejtelme ott nyilatkozik legtisztább és legromlatlanabbul, ahol semmi módszeres fogalom­fejlesztés nem történt, és hogy sokszor a neveletlen egyszerű kedély tisztábban hordja magán az igazság bélyegét, mint a módszeresen neveltnek az ismeretek tetőpontjára fel­­emelkedett szelleme. Ezen jelenség az emberi természet mélységét és a tudományos törekvés határát mutatja. A tanítás a vallásban ne kezdődjék se igen korán, se igen későn. Ne korán, azaz ne előbb módszeresen, m­íg az ész jelei nem mutatkoznak: a fogalmak korai tanulása elrontja a gyermek­ben a vallást, az csak látszattá, nem pedig a szív dolga lesz. Ne későn, azaz ne akkor, midőn már a kebelben a szórakozottság, kényelműség-önzés és a kételkedés megerősödött. Nem szabad későn kezdeni, mivel a vallásos fogalom a föld gondjai közt és a remény az események ellenmondásai közt elvesz, ha nincs jó és mély alapra fektetve. — Ha a vallásos képzetek nem a legrégiebbek és nem a leguralkodóbbak bennünk, amelyek tehát úgyszólván összes nevelésünkkel a legbensőbben össze nem forrtak, úgy már később nem érünk rá az élet gondjai közt a vallástanulásra. Az első vallásos azaz kegyes tant a gyermek a kegyes emberek életéből tanulja meg, még pedig a fiú atyjától, a leány anyjától. A szülőknek, mint isten felavatott papjainak gyermekeik előtt igen kegyes életben kell járniok. Az első vallástanítás tehát a gyermeknek a szemléletben, azaz az élő, mindig jelenlevő példákban adassék. Ezután adassék elő kivonatban az ó­szövetség szent történelmének elbeszélései és minden egyes megértett elbeszéléshez függesztessék egy bibliai vers, amely az elbeszélt vagy olvasott történetet szemlélhetőbbé teszi, amely a hasonló tapasztalatok eredményét röviden és értel­mesen kifejezi, hogy később ama bibliai versek megemlékezésekor azok egyszersmind az előbbeni tények megmagyarázására szolgáljanak. Mielőtt tehát egy vers betanultatnék, szükség, hogy a szülők és tanítók előbb a vers tartalmának megértéséhez több igaz történetet előre bocsátottak legyenek, melynek kiválasztásánál felette vigyázni kell, hogy a gyermek ártatlan szíve mindig csak való tények­kel, ne pedig kigondoltakkal ismertessék meg. Ha pedig a tanításnál a bibliai történeten kívül más családok vallásos élete is igénybe vétetik, akkor oly könyveket kell választani, amelyek való tényeket tartalmaznak. Ezen hallottakból képződik a gyermekben egy egész csoport vallásos képzet, nem csupán a hatalmas mindenható, hanem egyszersmind a jótevő és gondviselő istenről is, ki az embe­rek tettére felügyel. Ezen vallásos képzeteket a bibliai versek által tartja meg emlékezetében a gyermek és csak miután ezek az elbeszélt történet által megvilágosítottak Esznek azok rá nézve igaz­ságok és nem mint valami reá erőszakolt, hanem mint a tanító segítségével magától megszerzett bölcsesség. Ezen elbeszélések mellett, amelyek egyes családok vallásos életéből vétettek, adassék elő isten rendelésének rövid történeti vázolata, hogy a föld az éghez közeledjék; meg kell neki mutatni az atyának örök szeretetét, ellentétben az egész családok legnagyobb részének isten elleni engedet­lenségével és háladatlanságával, és ezen tényt is bibliai versek által igyekezzünk maradandóvá tenni. E gyakorlatok által az ifjúság eléggé elő van készítve, hogy a következő vallásos történetben az istent határozottan tudja gondolni és tisztelni, mindamellett részvevően, tehát gúny nélkül, komolyan és áhitatosan tudja megítélni; ezen történetben meg kell neki mutatni, hogy az ember sem az igaz

Next