Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1879
igaznak tartani, ami az ő természeti lényének a gondolkodás és cselekvésben sokszor ellent mond. Ha tehát van valahol valamely igazság és tan, úgy ez ő neki csak akkor igaz, ha a hittel megegyez, vagy abból ered, úgy, hogy a hívő tudja, miszerint hitén kívül semmit sem tud felfogni. Így a szellemnek van nyugpontja, ahol megállapodhatik, ahol boldog lehet az igazságban, van hazája, ahol a felfogás szükségét és fáradalmát leteheti és az égre örömtelien feltekinthet és az atyához bemenetelt nyerhet. Így tehát az ember egész földi élete meg van magyarázva és hivatásának rejtélye meg van oldva. A hívő tudja, kitől van, mi ő itt e földön és milyenek kell lennie és tudja hová fog jutni. Az atyától ment ki, ami ő itt e földön, a fiú által lett azzá, és a szellem, mely őt minden igazságra vezérli, egykor megint az atyához vezeti, ahol ő minden mindenekben. Ez azonban nem a legfontosabb és egyedüli a nevelésben, hogy mi magunkat, gondolkodásunk és ismeretünkben így megtagadni tanuljuk, mert hisz isten igéjének nem mint valami tannak kell bennünk lenni és hatni, hanem mint erőnek. Azért a gyermeket már korán meg kell szoktatni, hogy minden tulajdon kívánságát és akaratát megtagadja, nem más okból, mivel isten parancsolata és akarata ezt kívánja. Minden igazságtalanság és rész ennélfogva a hit által lesz legyőzve és a gyermeket megtanítjuk ez által, hogy bűnei bocsánatját az istentől kérje. Hogy mily közel áll a gyermek lelkületéhez a vallás igazsága, csak az által lehet megtudni, ha a vallást mint isten igéjét tanítjuk. Ekkor tapasztalva látható csak, mit jelent az: a kisdedek szájában készített magának dicséretet. Ami tehát a vallástanítást általában illeti, úgy a természet és tapasztalat által azt találjuk megerősítve, hogy a vallás sejtelme ott nyilatkozik legtisztább és legromlatlanabbul, ahol semmi módszeres fogalomfejlesztés nem történt, és hogy sokszor a neveletlen egyszerű kedély tisztábban hordja magán az igazság bélyegét, mint a módszeresen neveltnek az ismeretek tetőpontjára felemelkedett szelleme. Ezen jelenség az emberi természet mélységét és a tudományos törekvés határát mutatja. A tanítás a vallásban ne kezdődjék se igen korán, se igen későn. Ne korán, azaz ne előbb módszeresen, míg az ész jelei nem mutatkoznak: a fogalmak korai tanulása elrontja a gyermekben a vallást, az csak látszattá, nem pedig a szív dolga lesz. Ne későn, azaz ne akkor, midőn már a kebelben a szórakozottság, kényelműség-önzés és a kételkedés megerősödött. Nem szabad későn kezdeni, mivel a vallásos fogalom a föld gondjai közt és a remény az események ellenmondásai közt elvesz, ha nincs jó és mély alapra fektetve. — Ha a vallásos képzetek nem a legrégiebbek és nem a leguralkodóbbak bennünk, amelyek tehát úgyszólván összes nevelésünkkel a legbensőbben össze nem forrtak, úgy már később nem érünk rá az élet gondjai közt a vallástanulásra. Az első vallásos azaz kegyes tant a gyermek a kegyes emberek életéből tanulja meg, még pedig a fiú atyjától, a leány anyjától. A szülőknek, mint isten felavatott papjainak gyermekeik előtt igen kegyes életben kell járniok. Az első vallástanítás tehát a gyermeknek a szemléletben, azaz az élő, mindig jelenlevő példákban adassék. Ezután adassék elő kivonatban az ószövetség szent történelmének elbeszélései és minden egyes megértett elbeszéléshez függesztessék egy bibliai vers, amely az elbeszélt vagy olvasott történetet szemlélhetőbbé teszi, amely a hasonló tapasztalatok eredményét röviden és értelmesen kifejezi, hogy később ama bibliai versek megemlékezésekor azok egyszersmind az előbbeni tények megmagyarázására szolgáljanak. Mielőtt tehát egy vers betanultatnék, szükség, hogy a szülők és tanítók előbb a vers tartalmának megértéséhez több igaz történetet előre bocsátottak legyenek, melynek kiválasztásánál felette vigyázni kell, hogy a gyermek ártatlan szíve mindig csak való tényekkel, ne pedig kigondoltakkal ismertessék meg. Ha pedig a tanításnál a bibliai történeten kívül más családok vallásos élete is igénybe vétetik, akkor oly könyveket kell választani, amelyek való tényeket tartalmaznak. Ezen hallottakból képződik a gyermekben egy egész csoport vallásos képzet, nem csupán a hatalmas mindenható, hanem egyszersmind a jótevő és gondviselő istenről is, ki az emberek tettére felügyel. Ezen vallásos képzeteket a bibliai versek által tartja meg emlékezetében a gyermek és csak miután ezek az elbeszélt történet által megvilágosítottak Esznek azok rá nézve igazságok és nem mint valami reá erőszakolt, hanem mint a tanító segítségével magától megszerzett bölcsesség. Ezen elbeszélések mellett, amelyek egyes családok vallásos életéből vétettek, adassék elő isten rendelésének rövid történeti vázolata, hogy a föld az éghez közeledjék; meg kell neki mutatni az atyának örök szeretetét, ellentétben az egész családok legnagyobb részének isten elleni engedetlenségével és háladatlanságával, és ezen tényt is bibliai versek által igyekezzünk maradandóvá tenni. E gyakorlatok által az ifjúság eléggé elő van készítve, hogy a következő vallásos történetben az istent határozottan tudja gondolni és tisztelni, mindamellett részvevően, tehát gúny nélkül, komolyan és áhitatosan tudja megítélni; ezen történetben meg kell neki mutatni, hogy az ember sem az igaz