Felsőmagyarország, 1895. január-június (11. évfolyam, 6-148. szám)
1895-05-23 / 119. szám
Kassa, 1895. Csötörtök, május 23. XL évfolyam 119. sz. FELSŐMAGYARORSZÁG KASSAI SZEMLE Előfizetési árak helyben házhoz hordva és vidékre posta szétküldés 1 i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, fönicza 58. sz. sei: egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr., I Felplňs szerkesztő Ries Lajos . Hirdetéseit díjszabás szerint vétetnek fel egy hóra 1 frt. szerkesztő: Ries Alajos. , % kiadóhivatalban és Budapesten, Bécsben, Páris, Berlin és Hamburgban Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. i Ffimunkatárg [UNK] Lndénvlnzi. r *ev.5 hirdetési irodákban. ,, . , ..„r, ... i 0 ' Lyo61a* i Előfizetések és a lap anyagi érdekeit illető küldemények a kiadóhivatal Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennapi czimére küldendők Bánffy parlamenti győzelme. Kassa, május 22. Báró Bánffy tegnapi rövid, de a tények logikája által meggyőző válasza a Kálnoky, illetve Agliardi ügyben nyilvános kihirdetése volt a diplomácziai és politikai sikernek, melyet báró Bánffy és általa a magyar állam a külföldi intrikákkal szemben aratott. Ezért joggal szorítkozhatott a miniszterelnök válaszában csak annak rövid konstatálására, hogy már maga az ügyben történt döntés magában foglalja a választ Helfy és Ugrón képviselők interpellácziójára. Báró Bánffy politikai és diplomácziai sikere valóban oly notórius, oly kézzelfoghatólag bizonyítható, hogy csakugyan felesleges a Magyarország javára elintézett konfliktus egyes fázisainak részletes fejtegetése, akkor lett volna lehetséges. Ily fejtegetés csak ha a túlzásig öndicséretnek az ellenzéki oldalon szokásos vitt dicsekedő hangja a kormánypadokon lenne otthonos, de szerencsére ez nem így van. Ma tehát egyedül Ugron Gábor színlelt elégedetlenségének és gróf Apponyi ellenzéki deklamáló zenéjének lett átengedve, hogy a saját parlamenti blamázsuk palástolása és az Agliardi-ügyben szenvedett szánalomraméltó politikai vereségük leplezése végett az ellenzéki talmi bölcsesség roszszagy öndicséretét hirdessék. Ez által báró Bánffy és a szabadelvű kormány parlamenti győzelme még impozánsabb jelleget nyert. A magyar nemzet politikai érettsége, a monarchiában minden mértékadó politikai tényező, valamint a külföldi diplomáczia az államférfiúi bölcsesség cselekvényeképen fogja azt elismerni, hogy válaszában báró Bánffy csupán a bevégzett tények természetes argumentumaira hivatkozott. A tényeknek és az eseményeknek a magyar állam legnagyobb becsületére szolgáló ékesszólása nemcsak pártkülönbség nélkül minden önállóan gondolkodó magyar embert győzött meg a magyar kormány politikai győzelméről, hanem egész Európa közvéleménye is egyértelműen elismeri e győzelmet s ez által a magyar nemzet tekintélyére fontos megerősítést nyert az. A mi Helly és Ugrón interpellácziójának moritumát illeti, vagyis a magyar miniszterelnöknek adott elégtétel kérdését: a miniszterelnök válaszát egy csekély számú ellenzéki töredék kivételével az egész ház helyeselte és ezzel elismerte a nagy szolgálatot, melyet báró Bánffy kellő időben és sikerrel alkalmazott energiája által a magyar államnak tett. Az interpelláczió második részét, a Rómába tett, illetve teendő lépéseket illetőleg a kérdés ép oly felesleges lett, mint a Magyarországra kedvező események folytán meghaladott. Kétségbevonhatlanul áll a tény, hogy a római szinten belátva Agliardi nunczius állásának koria teljesen tarthatatlan voltát, el van határozva annak visszahívására. Hogy ebben is a magyar kormány jogi álláspontja, ő Felsége alkotmányos bölcsességének segélyével, tökéletes győzelmet vívott ki, többé tagadni nem lehet. Báró Bánffy a magyar nemzet lovagias lojalitását és igazságszeretetét abban is a legméltóbb módon érvényre juttatta, hogy Ugrón ama tapintatlan kísérleteit, melyek szerint gróf Goluchowsky Agenorus külügyminisztert már előre gyanúsította, a legnagyobb határozottsággal visszautasította az egész képviselőház tetszése mellett. uem Győzött tehát a szabadelvű kormány és enigy kellett lennie, mert mellette volt az igazság. Ellenzékünkkel rendkívül elszomorító tapasztalatokat szereztünk ugyan, de azért nem adjuk fel abbeli reményünket, hogy e történelmi nevezetességű eseményből levonva az üdvös tanulságot, feladja a fakcziózus ellenzékieskedést és végre valahára fel tud emelkedni arra a színvonalra, melyen parlamentáris ellenzéknek állni kell. Kívánjuk, hogy így legyen ! A FELSŐMAGYARORSZÁG TÁRCZÁJA. Az ikrek. Irta: Hugues le Roux. Valville egy pillantással hirtelen végigkutatta az őszi napsugár által megvilágított bokrokat. Senki se hallgatózhatott. Leült a jezsuita páter mellé és mondá : — Azért kértem magamhoz, hogy meggyóntasson” Ugye szükségtelen, hogy letérdeljek és hogy elduruzsoljam a gyónási formulát ?••• Ismeri az én gondolkozásmódomat, eszméimet s fel fog menteni a szertartásoktól. Aztán meg tulajdonképpen ezúttal nem is a paphoz, hanem a jó baráthoz fordulokPáter Ducastel a fejével bólintott. Valville folytató : — Kegyed volt az, aki nekem ezt a házasságot tanácsolta. „Csupán egy baj van a dologban, mondá ön: a Carnetal kisasszony ikrek s roppant hasonlítanak egymásra. Azonban ez nem akadály , végül mégis csak az egyik jobban fog önnek tetszeni, mint a másik.“ Mikor megkezdődtek a vadászatok, be is mutattak Darnetaléknál. Az ikrek egyike, Ivonne akkor éppen nem volt otthon a kastélyban. A telet valahol a déli vidéken töltötte. Bertát azonnal megszerettem, még pedig abban a pillanatban, amint megláttam. Olyan hamar ment, mint a villámcsapás, éppen úgy, mint ahogy a regényekben szokás. — Szerelmem teljes hevével égett már, mikor Ivonne-nal először találkoztam egy hóval esküvőnk előtt. Ez a találkozás rám nézve fájó meglepetés volt. A szerelemtől elfogult emberek gyöngéd vonzalmuk tárgyát egyetlennek képzelik ; rossz hatással volt reám, mikor magam mellett láttam imádott eszményem tökéletes mását. Ami Ivonne-t illeti, — magának megmondhatom, — az első percztől kezdve megszerez A zólyomi mandátum. Zsilinszky Mihály államtitkárnak, zólyomi képviselőnek tegnap kézbesítette a mandátumot egy 20 tagból álló küldöttség, mely Huszágh István pártelnök vezetése mellett az esti vonattal indult Budapestre, tett, ép úgy, mint nővére. Ha a két ikertestvérnek akkor, mikor engem náluk beavtattak, szabadságukban állott volna rólam álmodniok, példás egyetértésük bizonyára szenvedett volna ez által. — Az idén Ivonne eljött hozzánk, hogy a nyarat körünkben töltse. Sime egy hónapja, hogy Valvilleben időzik. Amint megérkezett, másnap már tudtam, hogy vége az én nyugalmamnak. Nem vádolhatom kaczérsággal, van ebben a dologban valami végzetes. Egymás felé közeledve, önkéntelenül is kitárjuk karjainkatValville megállt. Észrevette, hogy fent a pázsitnál neje és sógornője közelednek s éppen egy chrysantérium-csoport előtt megállották. Egyikük lehajolt s egy pár virágot szakított le ; azután ismét folytatták a jókat a kert túlsó része felé. Valville sóhajtott s amint a két világos ruha eltűnt a láthatóiól, folytatta : — Nem szeretném, ha félreértene, kedves atyám, ezen beszélgetésünk czélját, értelmét illetőleg. Nem arra kérem önt, amire kellene. Tudom, hogy Ivonne-Kassa, május 22. rokat :Lapunk egy barátjától kapjuk a következő sorégre valahára megértük azon napot, mikor nincs többé korlát és válaszfal e haza polgárai között. Nincs faj, nincs vallásra való tekintet, mely akadályozna valakit előhaladása vagy törekvésében. Mindenkit egyenlő törvény véd jogaiban és mindenkit egyenlő törvény sújt, ha erre okot szolgáltatott. Századokon át voltak a zsidók e hazában csak megtűrtek, kizárva minden politikai jogok gyakorolhatásából, mig e század közepén leromboltatott az egyik korlát és politikailag e haza többi szülötteivel egyenlő polgároknak lettek elismerve, most pedig, hogy a munka teljes legyen, bölcs és szabadelvű több kormányférfiaink buzgólkodása folytán, törvényhozó testületünk mindkét része a leghumánusabb eszmétől vezéreltetve, az izraelita vallás egyenjogosítása által lerombolta az utolsó gátat is, mely őket a többi honpolgároktól eddig megkülönböztette. Most tehát nincs osztály, nincs rang, nincs vallás széles e hazában, mely fiainak kiváltságokat nyújtana, mindenki a maga érdeme szerint becsültetik. Bár általánosan el van ismerve, hogy eddig sem készek ők soha megfelelni azon követelményeknek, melyek törvényesen eddig is reájok háramlott, de most midőn teljesen egyenjogosítottak, van még egy magasztos kötelezettségek, melyet oly teljesen és igaz hazaszeretettel tartoznak megvalósítani, mint ahogy velük szemben a törvényhozás viselkedett, és ezt a magasztos és első kötelességet nem lehet törvénnyel, vagy erőszakkal lerovatni, mert ennek indító ereje csakis a szívben, a hazáért igazán érző szívben rejlik és az nem más, mint hazánk, e közös édesanyánk elvitázhatatlan öröksége és a mi egyetlen drága kincsünk . . . zengzetes magyar nyelvünk állandó és kizárólagos használata. Elismerés illeti az izraeliták előkelőbb részét, hogy az elmúlt pár évtized alatt sokat tettek ők is ez óhajunk megvalósítására, de ha mélyebben pillantunk be társadalmi és különösen üzleti életekbe, sajnos án kell tapasztalni, hogy — kevés kivétellel — e téren részben csak a kezdetnél vannak, részben pedig még idáig sem jutottak. — Szinte érzem tisztelendő atyám, hol állott ön meg gondolatában. Önmagában mondogatja : „Ez szándékos, czélzatos bűn, mert itt nem lehet szó közönséges hűtlenségről. Nem az érzékek hirtelen fellobbanásáról, a kiváncsi vágyakozásáról van itt szó. Ez a két nő egészen egyforma, hasonló természetű.“ — No hát egy ideig én is így gondolkoztam. Magammal szemben is ilyen őszinte voltam, mint most. Távol voltam attól, hogy a Bertának okozott fájdalom gyönyörűséget szerezhetett volna nekem. Mikor egyedül voltunk, gyöngédségem és előzékenységem még nagyobb lett, mint eddig. Más részről, ámbár gyermekkoromban nagyon ájtatos, sőt egy kissé túlságosan lelkiismeretes is voltam, nem az Uten elleni vétkezés vágya volt az, ami félrevezetett. Hűségem bizonytalanságának érzete szembe helyezett önmagammal. — A sötétben tapogatózva, visszagondoltam legényéletem emlékeire. Ön tudja véletlenül, hogy meglehetős huzamos ideig udvaroltam Verécagine grófnőnek. Szerettem, mert első találkozásunkkor a nőiesség ne is szakítani volna legjobb és kerülnöm. De én nem megtestesülését láttam benne, azt a typust, melyet akarok szakítani. Én szeretem Ivonnet. Jelenléte nem ösztönszerű hajlamaimból, egy pár szép szoborról és kém rendkívüli erkölcsi és fizikai gyönyörűséget okoz. olvasmányaimból alkottam gondolataimban. Bohém ter- Szeretem féltékenyen. Ha kérője akadna, minden kemészetű, melegvérű asszonyka volt. Szinte most is folyásomat latba vetném férjhezmenetelének megaka- érzem kezének melegségét. Elhagytam egy angol dolgozására. Egy szóval én nem mondok le róla. Ön nőért, aki sápadt és fehér volt, mint egy kamélia, azt fogja mondani, hogy én haladok a romlás felé. Sokáig szerettem mindkettőjüket, életemet megosztvasülyedek, hogy a veszedelem Damokles kardjaként tart kettőjük között. Alakjuk és természetük ellentéte függ fejem fölött; nem ma vagy holnap fölfedezi a megszerezte nekem a szépség és gyönyörűség teljesbotrányt. Ez a dolog kikerülhetetlen, ez a megoldás ségének érzetét, olyan biztos mint a halál. S vannak perczek, ami — Ezúttal azonban nem a már teljesen élvezett kor reszketve gondolok ő reá; a kettő között élve, szerelem csillapodása az, ami engem Bertától Yvonnereménykedem, küzködöm, szeretek és boldog vagyok, hoz az. Házasságunk első éve nem volt képes Berta Nem a keresztény fordul most önhöz, aki nem ismeri iránt érzett gyöngéd vonzalmamat meglankasztani. kötelességét, hanem az ember, aki eddig becsületes- Szerelme egyre több örömet okoz nekem. Nem hiszem, nem tudta magát, s a ki, mielőtt,szive, megnyilatkoz- hogy Yvonne szerelme nagyobb, édesebb élvezetet nék, éleslátása jó barátjától kéri zavarának megiitát tudna nyújtani. Úgy érzem, hogy szerelmük is egygitását, lelki állapotának magyarázatát. forma. KLassa, május 22. A nemzeti nyelv jogai.