Felsőmagyarország, 1896. január-június (12. évfolyam, 1-148. szám)

1896-02-14 / 37. szám

Kassa, 1896. XII. évfolyam 37. sz. Péntek, február 14. SOMAGYARORSZÁG KASSAI SZEMLE Ififizetési árak helyben házhoz hordva és vidékre posta szétküldés­­i ser: egész évre 10 írt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. ( Felelős szerkesztő: egy hova 1 frt. Egyes szám­ára helyben 4 krv vidéken 5 kr. Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennap­­i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vassa, főutcza 58. sz. Ries Lajos 1 Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel J 'Ja kiadóhivatalban, és Budapesten, Bécsben, Páris, Berlin és Hamburgban { Főmunkatárs: Rössler István.­ „ i.« „„te0v<5i • , , , , , i i Előfizetések és a lap anyagi érdekeit illető küldemények a kiadóhivatal czimére küldendők. Társadalmunk, Kassa, február 13. Ezt a figyelemreméltó czikket általános ér­ékénél fogva a „Debr. Hírlap“ mai számából esszük át: Társadalom és állam, bár szövetrostjaikban, lemeikben ugyanaz, mégis ellentétes két foga­lm. Politikai szempontból az ellentét abban mu­­atkozik, hogy míg az állampolgárok összessége Ham kifelé, addig társadalom befelé. Tehát gyanazon összesség két alakban mutatkozik a jerint, hogy ki szemléli ; ezen összességen kívül jó alany, ki államnak nevezi, vagy én, az öss­­zesség tagja, ki társadalomnak mondom. Velem zem­ben is áll az állam, ha annak közjogi sze­­epét nézem, de az állampolgárok összessége, zen magánjogi szempontból vett társulás, társa­­alom ebből kitetszik, hogy bár társadalom és Ham ugyanazon ö8ozegség, a társadalom mégis s­zűkebb köre az embereknek, mert ez összesség­g­el ki kell emelnünk azon tagokat, kik bizonyos elyzetben a társadalommal, annak érdekeivel­zemben lépnek fel. E gyakorlati meghatározás — nem tekintjük eljesnek — megmutatja a társadalom fontos sze­­epét az államon belül : az ellenőrzést és ítélke­­ést. Hiszen a társadalom törvényt h­z, bárcsak­rkölcsi szankczióval, oly esetekben, hol az állam örvényeivel nem boldogít­. Megbélyegzi a házas­­ágtörést, az eszközeiben nem választékos va­gyonszerzést s­­ szabályai ellen vétőket az er­kölcsi ítélkezés kényszerével kiközösíti kebeléből. Így, hogy az állam törvényein kívül a társada­­om törvényei alatt is állunk, mert a társadalom joga az erkölcsi törvényhozás és ítélkezés, ame­­ly fontos szerepe van a társadalomnak, kiegé­szíti az állam rendező szerepét s a köz érdeké­ben hatásköre alá vonja azon cselekvényeket, melyekre az állam szabályt alkalmazni nem tud. Erkölcs és társadalom egy azon eredményű fogalom. Tisztesség, becsület, erény, jogok bizonyos­sága, lovagiasság, gyengédség, a kor tisztelete, a felfogás, apa és anya, férj és feleség, szülő és gyermek közti viszony mind attól függ, milyen a társadalom. Nem érdektelen s eredmény nélkül tehát megvizsgálni társadalmunkat. Ámde mit vizsgáljunk ? Magyar társadalom nincsen. Vannak társadalmi érdekkörök, foglalko­zás szerint központosukt csoportok, vannak tár­saságok, jó barátok és ellenségek, de társadalom nincsen. Mert a társadalom azon érzület összesség, mely több szívből, de ugyanazon szivanyagból fakadván, él, érvényesül, uralkodik s vele szem­ben minden gyenge. Ítéletére minden megváltozik. A társadalom befelé az igazi állam s a mi a szó igazi értelme : állam, csak erő, hatalom, rendel­­kezési jog, melyet ama társadalom időlegesen, bármikor visszavonhatólag reá ruház. És ez nálunk nincs, valláskülönbség, faj­gyűlölet, nyelv, foglalkozás, önérdek és annyi más tényező állja útját. Nálunk vannak politikai pártok, uralkodó elemek s a­mint sikerül össze­állítani a felszínre vetődő elveket és egyéneket, akként alakul politikai életünk. Nálunk a törvényhozás a minden. Társada­lom, mely a törvényhozás működését irányítani, eszméinek és szükségeinek helyes orvoslását kö­vetelné, mely tiltakoznék, ha megsértik jogkörét, ellenőrködnék és ítélne, vajjon hol van ? — A hatalom pártja és ellenzék, ez az egész. De vaj­jon elég ez ? A mi vezéreink bejutnak a törvényhozásba, tartanak beszédeket, csivakodnak — és elbuk­nak, vagy megalkudnak. Nem a társadalom buk­tatja el őket, egyéni érdekkörök, pillanatny­i fe­­lülkerekedés, erőszak, vagy saját hibájuk. A választások folynak a maguk medrében, a jelöltek fellépnek, felhasználnak minden eszközt s az eredmény attól függ csupán, mennyire sike­rült az érdekszálakat összefűzni, ígéreteket elhi­tetni, fenyegetésekkel megijeszteni s a szív érzé­seit : lelkesedést, gyűlöletet, önérdeket kielégíteni. Vajjon ez a magyar társadalom ? Ez az a társadalom, mely jól érzett szükségeivel, azoknak kielégítésére törekvő elveivel, politikai szent hit­­hitvallásával, az ész szülőjén átbocsátót , hajtha­tatlan és tiszta meggyőződésével lép a porondra és függetlenül, bátran gyakorolja jogait. De ha ily helyzetet teremt a független tár­sadalom hiánya a politikai életben, mennyivel szomorúbbat a társadalmi, a magán s az erkölcsi életben. Hiszen manapság furcsa fogalmunk van be­csületről, jogról, erényről, hitességről, érintetlen­ségről : már-már a büntető igazságszolgáltatás a határ, a­meddig elmehetünk. Fel kell ébreszteni, vagy ha már elhalt, újra létre­hozni a magyar társadalmat, mert nél­küle tiszta köz- és magánélet nem lehet! Szabó Imre: ELassa, február 13. = Uj trón. Magyarország fennállásának ezred­éves ünnepére uj trónt emelnek a budavári király pa­lotában ; — fényeset, diszeset. Ő felsége a király, mint az „Országgyülési Értesítő“ jelenti, az ezredéves ünnep alkalmából uj trónt készíttet, a­melyen már javában dolgoznak és pedig magyar iparosok. A trón, a­melyet a budai várpalota tróntermében állítanak fel, vörös bárson­nyal lesz bevonva és felette gazdag ara­nyozással diszitve, közepén Magyarország egyesitett czimerével és ő felsége családi czimerével, a színes pajz­zsal. Az uralkodó a két Ház hódolatát az ezred­éves ünnepek során már az uj trónuson fogadja. KÜLFÖLD­ I­ N Az angol felirati vita. Londonból írják : (Fel­sőház.) A felirati vitában többek közt felszólalt Ro­­seberg lord: fejtegeti a trónbeszédet és aggályait fe­­­jezi ki a fölött, hogy a Németországhoz való viszony­a veszélyeztetve van. A Francziaországgal Siamra vo­­­­natkozólag kötött szerződést védve, Salisbury kifejti, hogy az megfelel az indiai kormány óhajainak. A ve­­­­szély, mely ellen Anglia védekezni akart, elmúlt, mert­­ a szerződés megvédi Siamnak lényeges részét, a tám­a­­­­dás lehetőségétől. Salisbury egyetért Rosebergvel ab­­­­ban, hogy az Egyesült Államok beavatkozása a Vene­­zuela-kérdésbe gyorsabban vezethet kielégítő ered­­­­ményre, mint ez Amerika beavatkozása nélkül lehet­séges lett volna. Tekintettel Venezuela földrajzi hely­­­­zetére, ez ország épp annyira érdekli Amerikát, mint­­ Angliát, Hollandot, Belgiumot. Az örmény kérdésre­­ áttérve Salisbury kijelenti, hogy egy szerződésben sem foglaltatott, a­melyet Anglia aláírt, az az igé­­­­ret, hogy Anglia a szultánnak hadat szén, ha országát­­ nem kormányozza jobban. Beszédeiben sem fenyegetett­­ sohasem angol hadüzenettel, hanem csak a következ­ményektől óvta a szultánt, melyek beállanának, ha a szultán figyelmen kívül hagyná Európa nézeteit. A FELSŐMAG­Y­ARORSZÁG TÁRCZÁJA. A Pokol. A Felsőmagyarország eredeti tárczája. írta: Szomory Emil. Olyan most, a millenniumi kiállítás küszöbén Budapest, mint egy bálba készülő tündérszépségű szőke asszony, aki bodros haját fésülve, ragyogó boldogsá­gában azon tűnődik, el fog-e hódítani mindenkit, aki reátekint, elkápráztatja-e azokat, akik közelébe érnek. Pedig tudjuk, hogy meg van győződve töprengésének igazságáról és szépsége önfeledt tudatában szinte lehe­tetlen, hogy teljes sikerében csak egy pillanatra is kételkedhessél De a készülődések közepett jól esik az elábrán­­dozás s mialatt körülte mindenki azon van, hogy a mega picziny segítségével hozzájáruljon a szépség eklatáns diadalához, az asszony maga hallgatagon gyönyörködik az osztatlan sikert megelőző izgalom szenzácziójában. Én Istenem, sokat, nagyon sokat tudnék még önöknek mondani a bodrosfejű, aranyszőke asszonyság­ról, hasábszámra tudnék írni megkapó egyszerűségé­ről, szépsége varázsáról, szíve minden jóságáról, de hiszen jól ismerik önök is, és immár ismeri mindenki, bár nemcsak a mi országunkról, de egész Európáról beszélek. Nem, nem akarom fölfedezni önöknek Budapestet és nem óhajtok önöknek az ezredéves kiállításról sem szólani. Hiszen itt méltóztatnak majd lenni teljes szám­ban, a legapróbb részletét is látják majd ennek a mi legnevezetesebb ünnepünknek, amely előre vetett fény­­sugaraival máris bearanyozza az egész láthatárt. És szinte jól fog esni, hogy e boldog és mindenek­­fölött vidám ünnepségek elragadó árjában akadunk olyan dologra, amely a maga nagy érdekességével, mély és komoly motívumaival egy perczre a maga számára is követel valamit az ország lázas érdeklő­­déséből­.­Valljuk be őszintén, hogy merész, sőt vakmerő vállalkozás például egy mulató társaság asztalára egy koponyát odavetni. Hány ember van Magyarországon, aki ezt valaha megcselekedte ? Én, fájdalom, egyet sem ösmerek és ha van, legfőkép azt sajnálom, hogy velem nem kisértette meg veszedelmes experimentumát. De milyen furcsa is lehet! Egy halálfej, amint ott gurul hosszúesőrű, finoman metszett poharak között, ame­lyekben nem tudom miféle Extra Dry gyöngyözik. Pedig semmi sincs a dologban. A halálfej nagyon szép valami, csak rideg egy kissé és mindenekfölött igaz túlságosan­­­S most engedjék meg nekem, hogy egy tovagör­dülő halálfej révén a Pokolról beszélhessek. A millenniumi esztendőre Budapest főváros olyan­­ látványosságot kap, amelyhez fogható eddigelé nincsen sehol a világon. A megelevenedett pokol lesz ez, Dante hatalmas fantáziájának megvalósítása. A városligeti fasor legvégén Márkus műépítész által tervezett ko­­­losszális, kívülről is monumentális palotában ugyanis­ májustól kezdve megelevenítik Allighieri Dante isteni színjátékának megrendítő részét, a Pokolt. Ahogy a látogató egy félig homályos, temperált levegős folyosón végigmegy, egyszerre barlangszerü1 nyíláshoz jut, amelyen belépve, megkezdődik az a meseszerű út, amelyet Dante Virgiliusznak a társasá­gában megtett, minden poklokon keresztül. A Styx folyó sárgás-véres habjai folynak előtte, amelyen Charon kormányozza óriás, a kínlódó lelkek­kel szinte rogyásig megtelt ladikját. Halálos rettegés ül minden arezon, menekülni iparkodik férfi és asszony, öreg és fiatal bűnös, mert már látják a pokol vérvörös tátongó száját s elől ,az őrködő háromfejü Cerberus félelmetes, vérfagyasztó alakját, amint vörös szemeivel tekint alá és körmeivel szaggatja le a lelkekről bő­rüket. S a kapun túl végigmegyünk a hét poklon s min­den apró fázist a leghívebben, legmegkapóbban látunk, szakasztott, úgy, ahogy Dante harminczhárom énekben megírta. Elől végtelen sokaságban menekülnek a da­razsaktól üldözöttek : arczukról és testükről vér csurog a sok marástól. A távolban hétszeres kőfallal körülvett vár látszik, tövében néhány nagyszakállú öreg ember áll, köztük nagy pallosára támaszkodva Homér; odébb a pokoli forgó­szél forgatja, rángatja a sötét, fedett háttérben a lelkeket, melyek, mint a madarak repül­nek tova. Itt látjuk egész rémségében a kígyó-fsrkú óriás Minoszt, amint tüzes szemmel, vicsorgó foggal bámul alá az örök zápor és jégesőben vergődő sokaságra. Odébb az életben fösvények és zsugoriak tolják fel s alá a pénzes tömlőiket, a túlsó parton pedig a hegyoldalból fakadó vizforrás bugyog alá a mélységbe s ott na­p mocsárt alkot, amelyben fejjel, lábbal, mellel ütik, verik, marc­angolják egymást az elkár­­hozottak. A mocsár végén torony áll s a háttérben az izzó belsejű­ kunok vára. A torony tetején a három fúria vert tanyát. Elhaladva a széditő magas várfalnál, az égő sírok mezejéhez jutunk, amelynek koporsóiban öreg emberek fekszenek. Itt van Anasztáziusz or­ja is, amelyet elhagyva, megpillantjuk a bikafejü, kényező Minotauruszt. Lent a völgyben feltűnik a vérpatak, melynek egyre szélesedő partjainál a centaurok lövik halálos nyilaikat.

Next