Felsőmagyarország, 1896. január-június (12. évfolyam, 1-148. szám)
1896-02-14 / 37. szám
Kassa, 1896. XII. évfolyam 37. sz. Péntek, február 14. SOMAGYARORSZÁG KASSAI SZEMLE Ififizetési árak helyben házhoz hordva és vidékre posta szétküldési ser: egész évre 10 írt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. ( Felelős szerkesztő: egy hova 1 frt. Egyes számára helyben 4 krv vidéken 5 kr. Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennapi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vassa, főutcza 58. sz. Ries Lajos 1 Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel J 'Ja kiadóhivatalban, és Budapesten, Bécsben, Páris, Berlin és Hamburgban { Főmunkatárs: Rössler István. „ i.« „„te0v<5i • , , , , , i i Előfizetések és a lap anyagi érdekeit illető küldemények a kiadóhivatal czimére küldendők. Társadalmunk, Kassa, február 13. Ezt a figyelemreméltó czikket általános érékénél fogva a „Debr. Hírlap“ mai számából esszük át: Társadalom és állam, bár szövetrostjaikban, lemeikben ugyanaz, mégis ellentétes két fogalm. Politikai szempontból az ellentét abban muatkozik, hogy míg az állampolgárok összessége Ham kifelé, addig társadalom befelé. Tehát gyanazon összesség két alakban mutatkozik a jerint, hogy ki szemléli ; ezen összességen kívül jó alany, ki államnak nevezi, vagy én, az összesség tagja, ki társadalomnak mondom. Velem zemben is áll az állam, ha annak közjogi szeepét nézem, de az állampolgárok összessége, zen magánjogi szempontból vett társulás, társaalom ebből kitetszik, hogy bár társadalom és Ham ugyanazon ö8ozegség, a társadalom mégis szűkebb köre az embereknek, mert ez összességgel ki kell emelnünk azon tagokat, kik bizonyos elyzetben a társadalommal, annak érdekeivelzemben lépnek fel. E gyakorlati meghatározás — nem tekintjük eljesnek — megmutatja a társadalom fontos szeepét az államon belül : az ellenőrzést és ítélkeést. Hiszen a társadalom törvényt hz, bárcsakrkölcsi szankczióval, oly esetekben, hol az állam örvényeivel nem boldogít. Megbélyegzi a házaságtörést, az eszközeiben nem választékos vagyonszerzést s szabályai ellen vétőket az erkölcsi ítélkezés kényszerével kiközösíti kebeléből. Így, hogy az állam törvényein kívül a társadaom törvényei alatt is állunk, mert a társadalom joga az erkölcsi törvényhozás és ítélkezés, amely fontos szerepe van a társadalomnak, kiegészíti az állam rendező szerepét s a köz érdekében hatásköre alá vonja azon cselekvényeket, melyekre az állam szabályt alkalmazni nem tud. Erkölcs és társadalom egy azon eredményű fogalom. Tisztesség, becsület, erény, jogok bizonyossága, lovagiasság, gyengédség, a kor tisztelete, a felfogás, apa és anya, férj és feleség, szülő és gyermek közti viszony mind attól függ, milyen a társadalom. Nem érdektelen s eredmény nélkül tehát megvizsgálni társadalmunkat. Ámde mit vizsgáljunk ? Magyar társadalom nincsen. Vannak társadalmi érdekkörök, foglalkozás szerint központosukt csoportok, vannak társaságok, jó barátok és ellenségek, de társadalom nincsen. Mert a társadalom azon érzület összesség, mely több szívből, de ugyanazon szivanyagból fakadván, él, érvényesül, uralkodik s vele szemben minden gyenge. Ítéletére minden megváltozik. A társadalom befelé az igazi állam s a mi a szó igazi értelme : állam, csak erő, hatalom, rendelkezési jog, melyet ama társadalom időlegesen, bármikor visszavonhatólag reá ruház. És ez nálunk nincs, valláskülönbség, fajgyűlölet, nyelv, foglalkozás, önérdek és annyi más tényező állja útját. Nálunk vannak politikai pártok, uralkodó elemek s amint sikerül összeállítani a felszínre vetődő elveket és egyéneket, akként alakul politikai életünk. Nálunk a törvényhozás a minden. Társadalom, mely a törvényhozás működését irányítani, eszméinek és szükségeinek helyes orvoslását követelné, mely tiltakoznék, ha megsértik jogkörét, ellenőrködnék és ítélne, vajjon hol van ? — A hatalom pártja és ellenzék, ez az egész. De vajjon elég ez ? A mi vezéreink bejutnak a törvényhozásba, tartanak beszédeket, csivakodnak — és elbuknak, vagy megalkudnak. Nem a társadalom buktatja el őket, egyéni érdekkörök, pillanatnyi felülkerekedés, erőszak, vagy saját hibájuk. A választások folynak a maguk medrében, a jelöltek fellépnek, felhasználnak minden eszközt s az eredmény attól függ csupán, mennyire sikerült az érdekszálakat összefűzni, ígéreteket elhitetni, fenyegetésekkel megijeszteni s a szív érzéseit : lelkesedést, gyűlöletet, önérdeket kielégíteni. Vajjon ez a magyar társadalom ? Ez az a társadalom, mely jól érzett szükségeivel, azoknak kielégítésére törekvő elveivel, politikai szent hithitvallásával, az ész szülőjén átbocsátót , hajthatatlan és tiszta meggyőződésével lép a porondra és függetlenül, bátran gyakorolja jogait. De ha ily helyzetet teremt a független társadalom hiánya a politikai életben, mennyivel szomorúbbat a társadalmi, a magán s az erkölcsi életben. Hiszen manapság furcsa fogalmunk van becsületről, jogról, erényről, hitességről, érintetlenségről : már-már a büntető igazságszolgáltatás a határ, ameddig elmehetünk. Fel kell ébreszteni, vagy ha már elhalt, újra létrehozni a magyar társadalmat, mert nélküle tiszta köz- és magánélet nem lehet! Szabó Imre: ELassa, február 13. = Uj trón. Magyarország fennállásának ezredéves ünnepére uj trónt emelnek a budavári király palotában ; — fényeset, diszeset. Ő felsége a király, mint az „Országgyülési Értesítő“ jelenti, az ezredéves ünnep alkalmából uj trónt készíttet, amelyen már javában dolgoznak és pedig magyar iparosok. A trón, amelyet a budai várpalota tróntermében állítanak fel, vörös bársonnyal lesz bevonva és felette gazdag aranyozással diszitve, közepén Magyarország egyesitett czimerével és ő felsége családi czimerével, a színes pajzzsal. Az uralkodó a két Ház hódolatát az ezredéves ünnepek során már az uj trónuson fogadja. KÜLFÖLD I N Az angol felirati vita. Londonból írják : (Felsőház.) A felirati vitában többek közt felszólalt Roseberg lord: fejtegeti a trónbeszédet és aggályait fejezi ki a fölött, hogy a Németországhoz való viszonya veszélyeztetve van. A Francziaországgal Siamra vonatkozólag kötött szerződést védve, Salisbury kifejti, hogy az megfelel az indiai kormány óhajainak. A veszély, mely ellen Anglia védekezni akart, elmúlt, mert a szerződés megvédi Siamnak lényeges részét, a támadás lehetőségétől. Salisbury egyetért Rosebergvel abban, hogy az Egyesült Államok beavatkozása a Venezuela-kérdésbe gyorsabban vezethet kielégítő eredményre, mint ez Amerika beavatkozása nélkül lehetséges lett volna. Tekintettel Venezuela földrajzi helyzetére, ez ország épp annyira érdekli Amerikát, mint Angliát, Hollandot, Belgiumot. Az örmény kérdésre áttérve Salisbury kijelenti, hogy egy szerződésben sem foglaltatott, amelyet Anglia aláírt, az az igéret, hogy Anglia a szultánnak hadat szén, ha országát nem kormányozza jobban. Beszédeiben sem fenyegetett sohasem angol hadüzenettel, hanem csak a következményektől óvta a szultánt, melyek beállanának, ha a szultán figyelmen kívül hagyná Európa nézeteit. A FELSŐMAGYARORSZÁG TÁRCZÁJA. A Pokol. A Felsőmagyarország eredeti tárczája. írta: Szomory Emil. Olyan most, a millenniumi kiállítás küszöbén Budapest, mint egy bálba készülő tündérszépségű szőke asszony, aki bodros haját fésülve, ragyogó boldogságában azon tűnődik, el fog-e hódítani mindenkit, aki reátekint, elkápráztatja-e azokat, akik közelébe érnek. Pedig tudjuk, hogy meg van győződve töprengésének igazságáról és szépsége önfeledt tudatában szinte lehetetlen, hogy teljes sikerében csak egy pillanatra is kételkedhessél De a készülődések közepett jól esik az elábrándozás s mialatt körülte mindenki azon van, hogy a mega picziny segítségével hozzájáruljon a szépség eklatáns diadalához, az asszony maga hallgatagon gyönyörködik az osztatlan sikert megelőző izgalom szenzácziójában. Én Istenem, sokat, nagyon sokat tudnék még önöknek mondani a bodrosfejű, aranyszőke asszonyságról, hasábszámra tudnék írni megkapó egyszerűségéről, szépsége varázsáról, szíve minden jóságáról, de hiszen jól ismerik önök is, és immár ismeri mindenki, bár nemcsak a mi országunkról, de egész Európáról beszélek. Nem, nem akarom fölfedezni önöknek Budapestet és nem óhajtok önöknek az ezredéves kiállításról sem szólani. Hiszen itt méltóztatnak majd lenni teljes számban, a legapróbb részletét is látják majd ennek a mi legnevezetesebb ünnepünknek, amely előre vetett fénysugaraival máris bearanyozza az egész láthatárt. És szinte jól fog esni, hogy e boldog és mindenekfölött vidám ünnepségek elragadó árjában akadunk olyan dologra, amely a maga nagy érdekességével, mély és komoly motívumaival egy perczre a maga számára is követel valamit az ország lázas érdeklődéséből.Valljuk be őszintén, hogy merész, sőt vakmerő vállalkozás például egy mulató társaság asztalára egy koponyát odavetni. Hány ember van Magyarországon, aki ezt valaha megcselekedte ? Én, fájdalom, egyet sem ösmerek és ha van, legfőkép azt sajnálom, hogy velem nem kisértette meg veszedelmes experimentumát. De milyen furcsa is lehet! Egy halálfej, amint ott gurul hosszúesőrű, finoman metszett poharak között, amelyekben nem tudom miféle Extra Dry gyöngyözik. Pedig semmi sincs a dologban. A halálfej nagyon szép valami, csak rideg egy kissé és mindenekfölött igaz túlságosanS most engedjék meg nekem, hogy egy tovagördülő halálfej révén a Pokolról beszélhessek. A millenniumi esztendőre Budapest főváros olyan látványosságot kap, amelyhez fogható eddigelé nincsen sehol a világon. A megelevenedett pokol lesz ez, Dante hatalmas fantáziájának megvalósítása. A városligeti fasor legvégén Márkus műépítész által tervezett kolosszális, kívülről is monumentális palotában ugyanis májustól kezdve megelevenítik Allighieri Dante isteni színjátékának megrendítő részét, a Pokolt. Ahogy a látogató egy félig homályos, temperált levegős folyosón végigmegy, egyszerre barlangszerü1 nyíláshoz jut, amelyen belépve, megkezdődik az a meseszerű út, amelyet Dante Virgiliusznak a társaságában megtett, minden poklokon keresztül. A Styx folyó sárgás-véres habjai folynak előtte, amelyen Charon kormányozza óriás, a kínlódó lelkekkel szinte rogyásig megtelt ladikját. Halálos rettegés ül minden arezon, menekülni iparkodik férfi és asszony, öreg és fiatal bűnös, mert már látják a pokol vérvörös tátongó száját s elől ,az őrködő háromfejü Cerberus félelmetes, vérfagyasztó alakját, amint vörös szemeivel tekint alá és körmeivel szaggatja le a lelkekről bőrüket. S a kapun túl végigmegyünk a hét poklon s minden apró fázist a leghívebben, legmegkapóbban látunk, szakasztott, úgy, ahogy Dante harminczhárom énekben megírta. Elől végtelen sokaságban menekülnek a darazsaktól üldözöttek : arczukról és testükről vér csurog a sok marástól. A távolban hétszeres kőfallal körülvett vár látszik, tövében néhány nagyszakállú öreg ember áll, köztük nagy pallosára támaszkodva Homér; odébb a pokoli forgószél forgatja, rángatja a sötét, fedett háttérben a lelkeket, melyek, mint a madarak repülnek tova. Itt látjuk egész rémségében a kígyó-fsrkú óriás Minoszt, amint tüzes szemmel, vicsorgó foggal bámul alá az örök zápor és jégesőben vergődő sokaságra. Odébb az életben fösvények és zsugoriak tolják fel s alá a pénzes tömlőiket, a túlsó parton pedig a hegyoldalból fakadó vizforrás bugyog alá a mélységbe s ott nap mocsárt alkot, amelyben fejjel, lábbal, mellel ütik, verik, marcangolják egymást az elkárhozottak. A mocsár végén torony áll s a háttérben az izzó belsejű kunok vára. A torony tetején a három fúria vert tanyát. Elhaladva a széditő magas várfalnál, az égő sírok mezejéhez jutunk, amelynek koporsóiban öreg emberek fekszenek. Itt van Anasztáziusz orja is, amelyet elhagyva, megpillantjuk a bikafejü, kényező Minotauruszt. Lent a völgyben feltűnik a vérpatak, melynek egyre szélesedő partjainál a centaurok lövik halálos nyilaikat.