Felsőmagyarország, 1896. július-december (12. évfolyam, 149-300. szám)
1896-07-01 / 149. szám
I . oldal. FELSŐMAGARORSZAG Julius 1. kezdődő ünnepélyes misét, melynek meghallgatása után a főgimnázium ifjúsága a tanári kar vezetése mellett, felvonult a rajzterembe, hol már a tanügy vezérférfiai és nagy számú előkelő közönség gyűlt össze. Mikor már az ifjúság elrendezkedett, megjelent az intézet igazgatója, dr. Stohr Sziárd és a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt : Kedves tanuló ifjak! az 1895/6-iki tanévnek végére jutottunk. Az imént megtartott hálaadó istentisztelet után összegyűltünk, azért, hogy a lefolyt tanévnek eredményeiről röviden beszámoljunk. Ami a múlt évhez képest a változásokat illeti, a tanár-testület elvesztett három tagot: Dr. Farkas Róbert, Szabó Ádám és Bellaágh Etele tanárokat, kik más rendű alkalmazást nyervén, az intézet kegyura a megürült tanszékek betöltésére ide küldötte Kohányi Ferencz, Szepesi Géza r. tanárokat és Bodnár Virgil (tartós éljenzés) helyettes tanárt, így kiegészíttetvén a tanári létszám, a múlt év augusztus 30-án megtartottuk az alakuló értekezletet, mely alkalommal betöltöttük a különböző tisztségeket, beosztottuk a tantárgyakat, megállapítottuk az órarendet, egyszóval intézkedtünk mindazon előmunkálatokra nézve, melyek a tanév bevezetésével kapcsolatban vannak. Ezek után megkezdtük a beiratásokat, melyek szept. hó 2, 3. és 4. napján ejtettek meg; beiratkozott összesen 442 tanuló. Szept. 6-án megkezdtük az előadásokat, s azóta minden nevezetesebb zavar nélkül folytattuk június 24-ig; ekkor tartottuk meg a végtanácskozást. A tanítás menetét különösen zavaró körülmények nem igen fordultak elő. A tanulók egészségi állapota szintén kedvező volt; bár volt egynéhány kisebb betegségi eset, sőt komolyabb betegség miatt a vizsgálatokról is elmaradt négy tanuló, mindazáltal a más években gyakran előforduló járványos betegségek nem voltak tapasztalhatók. Az ünnepélyek a szokottak voltak, kivéve a jelen esztendei momentuózus ünnepélyt. Ezt megtartottuk a rendes időben, kapcsolatban egy lélekemelő magasztos és minden izében hazafias szellemtől átlengett ünnepéllyel : a zászlószenteléssel. Részt vett intézetünk — és pedig megérdemlett dicsőséggel — az országos tornaversenyen ; kirándulásokat is rendeztünk a magas tanügyi kormány intenczióinak megfelelőleg. Ez volt főbb vonásaiban a tanév lefolyása. Ami a végeredményt illeti, lesz szíves a tanárértekezleti jegyző úr jelentést tenni.“ Heffler Konrád, értekezleti jegyző jelentést tesz a tanulmányi előmenetelről. Nem közöljük egész terjedelmében, csupán azok neveinek felemlítésére szorítkozunk, akik tanulmányaikat jelesen végezték. Az érettségi vizsgálatot, 43 tanuló közül öten állották ki jeles sikerrel, név szerint Jäger Béla, Kemény Vilmos, Máriássy Mihály, Strasser Sándor és Latzkó Andor. A VII. osztályban mindenből jeles : Ambrózy Ágoston, Katona Mór, Siposs Aladár és Teplánszky Károly ; a VI. osztályban : Kállay Tibor, Schirger Elek és Klein G.; az V. osztályban egy sem ; a IV. osztályban Bauman Jenő és Telepy Béla; a III. osztályban Egynél felemeled pisztolyodat, kettőnél ezéltol, háromnál lősz. És ő mint egy automata utána mondta : — Egynél felemelem pisztolyomat, kettőnél czél jzok, háromnál lövök. A várost ekközben elhagyták. A madarak vidám csicsergése fogadta őket a kies vidéken. A kocsi gyorsan halad előre, Béla meg folyton ismételgette : „Egynél felemelem pisztolyomat, kettőnél ezélzok, háromnál lövök.“ Végre megérkeztek. Az ellenfél már ott volt. Az egyik segéd Béla szájába egy czigarettát dugott és ő gépiesen színi kezdett. Azalatt kinézték a helyet, megtöltötték a pisztolyokat, sorsot húztak, stb. Béla mintegy fátyolon keresztül látta mindezt, a pálinka megtette hatását, bátorságot kapott. Most szembe állanak egymással. A halálos csendet egy kakuk távoli szava és egy tücsök czmnezogása zavarja csak meg. — Egy, Béla felemeli fegyverét. — Kettő, nyugodtan czéloz. — Három. Egyszerre két durranás, visszhangozva ezerszeresen a távoli hegyek által. Béla csak arra emlékszik, hogy füstfelleget látott, majd két lövés reszketteti meg a levegőt és most bámulva néz körül. A segédek mosolygó arczczal tapogatják és vizsgálják, nem történt-e felüknek baja. Hál’ Istennek, mindkét fél sértetlen maradt. Béla nem hisz magának, tapogatja testrészeit; hihetetlen, teljesen ép. Kölcsönösen mind mosolyognak és dicsérik a felek bátorságát. Az orvosok komoly arczczal erősítik, hogy már rég két oly bátor gentlemant nem láttak. Felek természetesen kibékülnek és kölcsönösen sajnálják a megtörténteket. A kocsis vígan üdvözli Kardost, ki nagylelkűen mosolyog és kin határtalan öröm vesz erőt. Bartos Miklós és Messkó Brúnó; a II. osztályban: Glovitzky Aladár, Korcsmárossy László, Kovács István, Kéri Jenő, Serasey Miklós és Szieber György ; az I. osztályban Kontuly Gyula, Steiner Elek, Adamcsik István és Lukács Zoltán. A fent említettek közül azok, kiknél a jeles előmenetel példás magaviselettel párosult, szép jutalmakban részesültek. Ezeken kívül a latin nyelvben tett kiváló előmenetelért jutalmat nyert Tóbiás Dániel, III. o. t., s a magyar nyelvben tett előmenetelért Mihályi Péter és Kappel Gyula. Ezek után az igazgató folytatja beszédét: „Ezek voltak az évvégi eredmények. Mint látható, valami lényeges változást ebben az esztendőben tapasztalni nem lehetett. Az eset mindig ismétlődik : vannak jó, középszerű és rész tanulók. Ezekre nézve ismételnem kell azt az intést, hogy a jó tanulók gondolják meg, hogy a természetben megállapodás nincsen. Az, hogy úgy tűnik fel, mintha egyik másik tanulónak előmenetele állandóan egyforma, ez csak látszólagos valami. A természetben vagy emelkedés vagy hanyatlás van. Azért figyelmetekbe ajánlom ezt a latin mondást: „Qui stat, attendat, ne cadat,“ ami körülbelül annyit jelent, hogy aki egy helyben marad, jól vigyázzon, nehogy elbukjék. Erre nézve is felhozhatnék néhány szomorú példát: vannak olyan tanulók, akik tavaly jeles előmenetelt mutattak s jutalomban részesültek — ez éven pedig nagy hanyatlást tüntetnek fel. Viszont egy másik tapasztalat az, hogy vol tak a múlt évben rossz tanulók, akik aztán megjavultak. Különösen ki kell emelnem az ötödik osztályból két jutalmat is nyert tanulót: Ambrus Bélát és Bueé Leót, kik a múlt tanévben még elégtelen osztályzatokkal küzködtek, ez esztendőben pedig mindenből jó és jeles eredményt mutattak fel. Ezek szolgáljanak például a rész tanulóknak, ebből győződjenek meg, hogy az igazi kitartás, igazi akarat, okvetlenül eredményhez vezeti az embert. Meg lehet javulni, csak akarni kell, igazán akarni! El lehet veszteni az embernek a régi dicsőséget, hírnevet, ha az ember abban a véleményben van, hogy a múltnak eredményei képesek fedezni a jelennek s jövőnek kötelességeit! Ezeket tartsátok szem előtt s akkor haladni fogtok mindig előre olyképen, mint azon társaitok, kik ez esztendőben váltak el az intézettől valóban megérdemlett tehetséggel párosult lankadatlan szorgalomról tanúskodó érettségi oklevelekkel. Initom.“Ezzel az 1895/96-iki tanévet bezártnak nyilván tartós éljenzés után, melylyel a kitünő paedagógus szavait fogadták, előállott a nyolczadik osztály szónoka, ki megemlékezik arról a sok jóról, miket a tanári kar az intézettől megvált tanulók irányában , tanúsított, s érzékenyen búcsúzik osztálytársai nevében s a tanári kartól s az igazgatótól, aki nyolcz éven keresztül sohasem csüggedő buzgalommal vezette az ifjakat a számok rideg, de tapintata által valóban érdekessé és kedveltté tett birodalmában. A bucsuzás után felállott az igazgató s kényező : szemekkel következőleg szólott volt tanítványaihoz: Kedves fiaim! „Nagyon helyesen mondta szónokotok, hogy im Az után vígan csevegnek. A segédek ismételten bámulatuknak adnak kifejezést felük magatartása fölött és csodálják biztos kezét; a golyó az ellenfél feje fölött egy negyed méterrel fúródott egy fába. — De a lurkó is jól czélzott—jegyzi meg Kardos. — Fülem mellett fütyült a golyó. A segédek esküdöznek, hogy ők is hallották fütyülni a golyót. (Pedig vagy 10 lépésnyire állottak tőle egy vastag fa mögé bújva.)* A város tele van a párbaj hírrel. Kardost mindenfelől üdvözlik. Érdemdús öreg kaszinói tagok megrázzák kezét uramöcsémnek és nagy csoport verődik körülötte össze. A fiatalabbak tátott szájjal hallgatják a hős elbeszélését: — Mily nyugodtan aludt. Lefekvés előtt barátaival kalandot keresett az utczán. Reggel csak arra ébredt fel, midőn segédei költögették. Az után odafelé folyton pikáns históriákkal traktálta barátjait. Közvetlen a párbaj előtt nyugodtan cigarettára gyújtott. Hidegvérrel czélzott. Halánték vagy semmi. Golyója egy centiméterrel ellenfele feje fölött repült. — No de meg kell vallanom — jegyzi meg Kardos, habár mér nyolcz párbajom volt, még ily ügyes ellenfelem alig volt (nota bene ez volt első párbaja.) — Nézzétek! Golyója egy csomó hajszált vitt el üstökömből, és evvel magasan fésült hajának hiányzó részére mutatott. Egész nap közcsodálat tárgya volt. A délutáni posta egy illatos levélkét hozott neki, melyben egy fess asszonyka megdöbbenéseinek ad kifejezést a veszély fölött, amelyben Kardos forgott és hogy kárpótlást nyújtson neki, illetve hogy megjutalmazza bátorságát, megadja az eddig hiába könyörgött találkát. Este a kaszinóban szűkkörü lakoma volt Kardos Béla a híres, bátor és kiváló jellemű gentleman tiszteletére. Bergmann Sándor: már megszakadt a kapocs, mely tanárt és tanítványt összeköt. Igen, megszakad a reális összeköttetés, melynél fogva óráról órára egy teremben összegyűltünk ; de az ideális viszony, mely a tanárt és a volt tanítványt összeköti, az nincs sem tanteremhez, sem időhöz, sem távolsághoz kötve, az örökké élni fog , mert én nem képzelek olyan tanárt, akire nézve közömbös dolog volna az, hogy a tanítvány boldogul-e, kivívott-e magának a társadalomban oly állást, melyre mindenki tisztelettel tekint — vagy pedig szerencsétlen, boldogtalan elzüllött-e ? Legyetek meggyőződve, kedves volt tanítványaim, hogy önboldogulási vágytok jövő pályátokon tökéletesen összeesik azzal a mi őszinte óhajunkkal, hogy ezen vágyatok teljesüljön. Mi mindig követni fogjuk szeretett tanítványainkat, mindig figyelemmel kísérjük — amit újságok, szóbeszéd vagy bárminemű értesítés hozzánk juttat, — s mindig igaz örömünkre fog szolgálni, ha egyiknek, másiknak nevével találkozunk. Hogy ez így lesz, reméljük, s különösen a lefolyt érettségi vizsgálatnak s az annak előtte kifejtett szorgalomnak alapján méltán remélhetjük is. Hogy pedig kívánalmaink a boldogulást illetőleg csakugyan hűen beteljesedjenek , tiszta szívvel kívánom !“ Az intézettől megvált ifjak szemében is nem egy könnyet lehetett látni, a mi a legfényesebb bizonyítéka annak a meleg szeretetnek, mely a főgimnázium elöljárósága s növendékei között létezik, s bizonyítéka egyúttal annak, hogy a végzett ifjak sohasem érzett boldogságuk mellett is mily szomorú szívvel mondanak utolsó „Ave atque vale“t szeretett volt tanáraiknak s társaiknak. Ezek után a tanulók osztályonkint termeikbe vonultak, hol az osztályok főnökei további csüggedetlen munkára buzdító szavak kíséretében kiosztoták az évvégi bizonyítványokat s a megelőző tanévi értesítővel együtt valóban irodalmi művet is képező értesítőket, mivel e két értesítő magában foglalja a kassai kath. főgimnázium részletes történelmét a legrégibb időktől napjainkig (425 oldalon), amely az ismert történész dr. Farkas Róbert, volt főgimnáziumi tanár mély tudományának, fáradhatatlan búvárkodásának és kiváló nyelvkezelésének gyümölcse. L. A. A föreáliskola évzáró ünnepélye. E hó 29-én tartotta az állami főreáliskola évzáró ünnepélyét, mely még a május 10-iki ünnepély alkalmából ízlésesen díszített tornateremben folyt le az egész tanári kar s néhány vendég jelenlétében. Az ünnepélyen dr. Gerevich Emil igazgató beszédet intézett az ifjúsághoz, melyet a hegy ormát elért vándor ügyes hasonlatával kezdett ; röviden vázolja beszédében a tanév lefolyását s további munkára buzdítja az intézet tanítványait. Ami a tanulásban tett előmenetelt illeti, ez — tekintetbe véve a megelőző tanévek sikereit — kedvezőnek mondható, amennyiben az intézet 277 tanulója közül 14-en minden tantárgyból jeles előmenetelt tanúsítottak ; éspedig az I. osztályból : Gerevich Zoltán, Halmos Géza és Weiss Hugó ; a II. oszt. Adriányi Géza, Dobrovay Dezső és Weiss Ottó ; a III. oszt. Szedlacsek Dezső és Tánczos Dávid ; a IV. oszt. Dunkel Károly, Gerevich Tibi és Vadász-Lejthényi Loránd; az V. o. egy sem ; a VI. o. Megay Adolf és Waldmann Nándor ; a VII. oszt. Bogsch Zsigmond és Szedlacsek László ; a VIII. oszt. Kerner Lajos, Fuchs Hugó és Okányi József. —Minden tantárgyból legalább jó tanjegyet nyert 41 tanuló, elégségesen megfelelt a követelményeknek 153 tanuló, 69 pedig részint javító vizsgálatra, részint osztályismétlésre lettek utasítva. Jó magaviseletének és szorgalmának elismeréséül egy tanuló jutalmaztatott meg 20 írttal : Nitsch Lajos VII. oszt. tanuló. A magas tanügyi kormány rendeletének értelmében az évzáró ünnepélyen az igazgató kiosztotta a helyi verseny alkalmával győztes és pedig első-, másod-, sőt harmadrendű győztes tanulóknak is az elismerő okiratokat. Az ünnepély egyik szép pontját a bucsúzás képezte. Mielőtt az ünnepélyt az igazgató bezárta volna, előlépett Singer Bernát, volt VIII. oszt. tanuló és a volt VIII. osztály nevében szép szavakkal emlékezett meg mindarról, amit az ifjúság a tanári karnak s fejének , az igazgatónak köszönhet. A szép beszédért az igazgató kézszorítással fejezte ki legmelegebb köszönetét. Az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget; az éneket Konrády vezette. Ezután a tanulók tantermeikbe vonultak, hol az osztályfőnökök rövid beszédek kíséretében kiosztották az osztálybizonyítványokat és értesítőket. Említést érdemel, hogy az értesítő hazánk ezeréves fenállása alkalmából a reáliskola történetét foglalja magában az iskola alapításának idejétől, azaz a jelen század derekától a legutolsó esztendőkig (136 oldalon). A nagy gonddal összeállított értekezés Szabó Cyril főreáliskolai jónevű tanár tollából került ki.