Felsőmagyarország, 1909. október-december (25. évfolyam, 225-301. szám)

1909-10-01 / 225. szám

Kassa 1909. XXV. évfolyam 225. szám. rr w FELSŐMAGYARORSZAG Nr ■ / MV. 4 •Z kZloK­ASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. Felelős szerkesztő : MORVA! SÁMUEL. Péntek, október 1. iClőfizetési arak. Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 5 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — 2 kor Jt­gye« szám­ára 6 fillér. Uj vasút. Kassa, szeptember 30. Valahányszor egy uj vasútvonal vágányain az első vonat mozdonya dü­börögve robog végig, mindannyiszor úgy érezzük, mintha az ország érháló­zata vérdusább, erőteljesebb lenne, a távolságok áthidalásával egy uj per­spektiva nyílnék meg előttünk. Tekintetünk uj irányok felé fordul s ahova eddig csak szánakozva, fázva gondoltunk, ha sorsunk oly tájakra vetett, ahol nem tört még magának rést a dübörgő vasszörnyeteg, rózsá­­sabb színben látjuk a világot, ha gon­dolataink elterelődnek a poros ország­utakon haladó, nyikorogva döcögő szekerektől és magunk elé képzeljük a kilométereket arató mozdonyokat kö­vető hosszú kocsisort. Úgy érezzük, hogy egy új kis világ kapcsolódott a modern kultúrához, hogy egy idegen táj népe fűződik életünkhöz, és vala­kik, akikkel a jövőben közös érzel­meink lesznek, akikkel esetleg közös célok felé törekedhetünk, akik most szinte kiváltak az ismeretlenség, az el­­hagyatottság ködéből s elénk toppan­tak, mint tényezők, amelyekkel a jövőben számolnunk kell. A népek kultúrfejlődésének lénye­ges mozzanata egy-egy új vasút nyi­tásának ünnepe, amelyet mint faktort kell elkönyvelni az események króni­kájában, mint amely a maga erejével megtermi az ország bizonyos vidékei számára a jövendő fejlődést, izmoso­dást boldogulást és felvirágzást. A vi­dék fejlődése pedig mindenkor az ország érdekeinek istápolását jelenti, mert hi­szen a két fogalom oly szerves össze­függésben van egymással, mint az emberi test és a lélek: bárhol seny­­vedjen, sorvadjon a test, a depressziót a lélek érzi meg! Ez a tény országos jelentőségűvé teszi a kassa—hegyaljai vasút meg­nyitásának mai bölcsőünnepét, amely­ből azonban mi kassaiak, helyiérdekű szempontból kell, hogy kivegyük a magunk részét, mert voltaképen Kassa az, amelynek piacához egy új ország­rész kapcsolódik, mely míg mi az ő termelőit a kereslettel gazdagítjuk, ad­dig e hozzánk fűződő új vidék a maga kínálatával élénkíti lokális piacunkat. Nem akarunk ünneprontókká válni, de a kitűzött cél minél eredményesebbé tételének érdeke késztet bennünket arra, hogy az uj vasút első vonatának dü­börgésével szinte egyszerre panaszoljuk fel a magunk sérelmeit, azt a sérelmet, mely elhomályosítja örömünk fényét s ez az a tény, hogy a kassa—hegyaljai vasút bizonyos tekintetekben nem elé­gíti ki Kassa méltányos kívánságait. Dacára Kereskedelmi és Iparkamaránk beható tanulmányozás után tett észre­vételeinek, ami leginkább azonban abban leli magyarázatát, hogy éppen a leg­közelebbről érdekelt Kassa város veze­tősége ez irányban nem fejtette ki azt az intenzív érdeklődést, melyet a kér­dés nagy jelentőségénél fogva méltán megérdemelt volna. De van reményünk, hogy a legközelebbi jövő meghozza a sérelmek korrigálását s ebben a remény­ben őszinte, igaz örömmel üdvözöljük a magyar Kánaán, a kies fekvésű Hegyalja népét, amelyet közelebb ho­zott hozzánk az uj vasút vágány­párja ! A Felsőmagyarország szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefonszáma: 187. Az eszmék halála. Egy napon összegyűltek a hatalmasak, hogy védekezzenek a nagy eszmékkel szem­ben, amelyek hatalmukat nagy­on megingat­ják. Rémült arccal tekintettek egymásra és sok hiábavaló szót fecséreltek eredmény nél­kül. Nem tudtak igazi megállapodásra jutni. Az eszmék száma nő, mindegyre nő. Az emberek beléje kapaszkodnak, becézgetik, életre-halálra védelmezik. Miként kellene ki­­pusztítani az eszmék hatalmas hadát. Egy fél napig tanácskoztak kétségbeesetten. Sokan rekedté ordítozták magukat. Egy öreg hatal­mast nagy dühben megütötte a guta. Sokan betegek lettek az izgalomtól. Még késő délután fölállt valaki, hogy beszélni fog. Társai hálá­val néztek felé. „Nos, végre egy ember, aki kiment minket határozatlanságunkból“. És bár még beszélni sem hallották, meg voltak róla győződve, hogy ő lesz a megmentő. Hallgat­ták figyelemmel beszédét. Az, tudatában lévén föllépése nagyszerűségének és azt is érezte, hogy ő itt megváltó, fölényes hencegő han­gon kezdte: Az eszmék ellenséges táborával állunk szemben Uraim ! Hogy ez mily nagy veszedelmet jelent, azt mondanom sem kell. Hogyha azok győzedelmeskednének fölöttünk, akkor a mi végünk menthetetlenül bekövet­keznék. Ez elkeseredett élet-halálharc Uraim ! Ha mi élni akarunk, akkor az eszméket ki kell e földről pusztítani, hogy magja sem maradjon. Nem egyenként, de egyszerre. Mert egy eszme halála, bölcsője ezer uj esz­mének. Teljesen ki kell irtani. A hallgatók egy-egy türelmetlen „Éljen“-t kiáltottak. Nagy izgalommal várták a mentő ideát. A szónok folytatta : , — De hol találjuk meg az eszméket, amelyek láthatatlanok és mégis hatalmasak ? Az eszmék Uraim ! a könyvekben van­nak, az eszméket tehát megölhetjük. Az eszmék teljes halála be fog következni. Ki­mondom tehát a jelszót annak tudatában, hogy önöknél ezerszeres viszhangra talál: Máglyára a könyvekkel! — A szónok leült. Isszonyú örömlárma keletkezett. Többen hozzá­rohantak a megmentőhöz, vállaikra kapták s nagy örömdiadal között vitték végig az utcákon. Az asszonyok és leányok virágokat szórtak lábai elé és boldog volt az, akire a hős egy barátságos pillantást vetett. vándorhegedűsök az ő tettét szedték rigmu­­­sokba és messze földön ő róla énekeltek Végre amidőn megunták az ünneplést, a terv kiviteléhez fogtak. Embereket küldtek szerte az országban, hogy szedjék össze a könyveket mindenütt. Palotákban, kunyhók­ban és csöndes tudósok lakásaiban nagy ren­detlenséget és fölfordulást idéztek elő e­­ kopók. Nem kíméltek senkit. Hiába siránko­zott a magába zárkózott tudós, hogy őt megölik azzal, ha könyveit elégetik ! Nem törődtek vele. Az imádságos könyveket, az abc-és könyveket is összegyűjtötték, hogy mind elégessék. Mert ezek is rejtenek, habár naiv eszméket is. Azután fölgyújtották a máglyát és hány­ták a tűzbe a tömérdek könyvet. A máglya egy fél évig égett. Akkor már egy árva könyv sem volt a földön. A hatalmasok végre nyugodtan feküdtek le, nincs mitől félniük, az eszmék halála bekö­vetkezett. De iszonyú lárma ébresztette fel őket az édes álmodozásból. Rémülve tekintettek ki az ablakon. Az éjszakát elkergette az égő házak fénye. Kísérteties volt a világosság. Nyugat felől egy nagy emberáradat hömpölygött. A hatalmasok rémülten nézték és az egész valójuk reszketett a félelemtől, amikor a tömeg egetrengető hangon kiáltotta: — Az eszme halhatatlan. Az eszmét nem lehet megölni! Bacsó Béla. M­EGN­YI I . r­T (­­ I ^ ) f 4 \| á > B » csipke-, selyem-, kézimunka JL ^ ^ M m. ILTJL W M m­- es női divatáruháza Kassán, Fő-utca 40. szám alatt (a Dómmal szemben).

Next