Felsőmagyarország, 1909. október-december (25. évfolyam, 225-301. szám)
1909-10-01 / 225. szám
Kassa 1909. XXV. évfolyam 225. szám. rr w FELSŐMAGYARORSZAG Nr ■ / MV. 4 •Z kZloKASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. Felelős szerkesztő : MORVA! SÁMUEL. Péntek, október 1. iClőfizetési arak. Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 5 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — 2 kor Jtgye« számára 6 fillér. Uj vasút. Kassa, szeptember 30. Valahányszor egy uj vasútvonal vágányain az első vonat mozdonya dübörögve robog végig, mindannyiszor úgy érezzük, mintha az ország érhálózata vérdusább, erőteljesebb lenne, a távolságok áthidalásával egy uj perspektiva nyílnék meg előttünk. Tekintetünk uj irányok felé fordul s ahova eddig csak szánakozva, fázva gondoltunk, ha sorsunk oly tájakra vetett, ahol nem tört még magának rést a dübörgő vasszörnyeteg, rózsásabb színben látjuk a világot, ha gondolataink elterelődnek a poros országutakon haladó, nyikorogva döcögő szekerektől és magunk elé képzeljük a kilométereket arató mozdonyokat követő hosszú kocsisort. Úgy érezzük, hogy egy új kis világ kapcsolódott a modern kultúrához, hogy egy idegen táj népe fűződik életünkhöz, és valakik, akikkel a jövőben közös érzelmeink lesznek, akikkel esetleg közös célok felé törekedhetünk, akik most szinte kiváltak az ismeretlenség, az elhagyatottság ködéből s elénk toppantak, mint tényezők, amelyekkel a jövőben számolnunk kell. A népek kultúrfejlődésének lényeges mozzanata egy-egy új vasút nyitásának ünnepe, amelyet mint faktort kell elkönyvelni az események krónikájában, mint amely a maga erejével megtermi az ország bizonyos vidékei számára a jövendő fejlődést, izmosodást boldogulást és felvirágzást. A vidék fejlődése pedig mindenkor az ország érdekeinek istápolását jelenti, mert hiszen a két fogalom oly szerves összefüggésben van egymással, mint az emberi test és a lélek: bárhol senyvedjen, sorvadjon a test, a depressziót a lélek érzi meg! Ez a tény országos jelentőségűvé teszi a kassa—hegyaljai vasút megnyitásának mai bölcsőünnepét, amelyből azonban mi kassaiak, helyiérdekű szempontból kell, hogy kivegyük a magunk részét, mert voltaképen Kassa az, amelynek piacához egy új országrész kapcsolódik, mely míg mi az ő termelőit a kereslettel gazdagítjuk, addig e hozzánk fűződő új vidék a maga kínálatával élénkíti lokális piacunkat. Nem akarunk ünneprontókká válni, de a kitűzött cél minél eredményesebbé tételének érdeke késztet bennünket arra, hogy az uj vasút első vonatának dübörgésével szinte egyszerre panaszoljuk fel a magunk sérelmeit, azt a sérelmet, mely elhomályosítja örömünk fényét s ez az a tény, hogy a kassa—hegyaljai vasút bizonyos tekintetekben nem elégíti ki Kassa méltányos kívánságait. Dacára Kereskedelmi és Iparkamaránk beható tanulmányozás után tett észrevételeinek, ami leginkább azonban abban leli magyarázatát, hogy éppen a legközelebbről érdekelt Kassa város vezetősége ez irányban nem fejtette ki azt az intenzív érdeklődést, melyet a kérdés nagy jelentőségénél fogva méltán megérdemelt volna. De van reményünk, hogy a legközelebbi jövő meghozza a sérelmek korrigálását s ebben a reményben őszinte, igaz örömmel üdvözöljük a magyar Kánaán, a kies fekvésű Hegyalja népét, amelyet közelebb hozott hozzánk az uj vasút vágánypárja ! A Felsőmagyarország szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefonszáma: 187. Az eszmék halála. Egy napon összegyűltek a hatalmasak, hogy védekezzenek a nagy eszmékkel szemben, amelyek hatalmukat nagyon megingatják. Rémült arccal tekintettek egymásra és sok hiábavaló szót fecséreltek eredmény nélkül. Nem tudtak igazi megállapodásra jutni. Az eszmék száma nő, mindegyre nő. Az emberek beléje kapaszkodnak, becézgetik, életre-halálra védelmezik. Miként kellene kipusztítani az eszmék hatalmas hadát. Egy fél napig tanácskoztak kétségbeesetten. Sokan rekedté ordítozták magukat. Egy öreg hatalmast nagy dühben megütötte a guta. Sokan betegek lettek az izgalomtól. Még késő délután fölállt valaki, hogy beszélni fog. Társai hálával néztek felé. „Nos, végre egy ember, aki kiment minket határozatlanságunkból“. És bár még beszélni sem hallották, meg voltak róla győződve, hogy ő lesz a megmentő. Hallgatták figyelemmel beszédét. Az, tudatában lévén föllépése nagyszerűségének és azt is érezte, hogy ő itt megváltó, fölényes hencegő hangon kezdte: Az eszmék ellenséges táborával állunk szemben Uraim ! Hogy ez mily nagy veszedelmet jelent, azt mondanom sem kell. Hogyha azok győzedelmeskednének fölöttünk, akkor a mi végünk menthetetlenül bekövetkeznék. Ez elkeseredett élet-halálharc Uraim ! Ha mi élni akarunk, akkor az eszméket ki kell e földről pusztítani, hogy magja sem maradjon. Nem egyenként, de egyszerre. Mert egy eszme halála, bölcsője ezer uj eszmének. Teljesen ki kell irtani. A hallgatók egy-egy türelmetlen „Éljen“-t kiáltottak. Nagy izgalommal várták a mentő ideát. A szónok folytatta : , — De hol találjuk meg az eszméket, amelyek láthatatlanok és mégis hatalmasak ? Az eszmék Uraim ! a könyvekben vannak, az eszméket tehát megölhetjük. Az eszmék teljes halála be fog következni. Kimondom tehát a jelszót annak tudatában, hogy önöknél ezerszeres viszhangra talál: Máglyára a könyvekkel! — A szónok leült. Isszonyú örömlárma keletkezett. Többen hozzárohantak a megmentőhöz, vállaikra kapták s nagy örömdiadal között vitték végig az utcákon. Az asszonyok és leányok virágokat szórtak lábai elé és boldog volt az, akire a hős egy barátságos pillantást vetett. vándorhegedűsök az ő tettét szedték rigmusokba és messze földön ő róla énekeltek Végre amidőn megunták az ünneplést, a terv kiviteléhez fogtak. Embereket küldtek szerte az országban, hogy szedjék össze a könyveket mindenütt. Palotákban, kunyhókban és csöndes tudósok lakásaiban nagy rendetlenséget és fölfordulást idéztek elő e kopók. Nem kíméltek senkit. Hiába siránkozott a magába zárkózott tudós, hogy őt megölik azzal, ha könyveit elégetik ! Nem törődtek vele. Az imádságos könyveket, az abc-és könyveket is összegyűjtötték, hogy mind elégessék. Mert ezek is rejtenek, habár naiv eszméket is. Azután fölgyújtották a máglyát és hányták a tűzbe a tömérdek könyvet. A máglya egy fél évig égett. Akkor már egy árva könyv sem volt a földön. A hatalmasok végre nyugodtan feküdtek le, nincs mitől félniük, az eszmék halála bekövetkezett. De iszonyú lárma ébresztette fel őket az édes álmodozásból. Rémülve tekintettek ki az ablakon. Az éjszakát elkergette az égő házak fénye. Kísérteties volt a világosság. Nyugat felől egy nagy emberáradat hömpölygött. A hatalmasok rémülten nézték és az egész valójuk reszketett a félelemtől, amikor a tömeg egetrengető hangon kiáltotta: — Az eszme halhatatlan. Az eszmét nem lehet megölni! Bacsó Béla. MEGNYI I . rT ( I ^ ) f 4 \| á > B » csipke-, selyem-, kézimunka JL ^ ^ M m. ILTJL W M m- es női divatáruháza Kassán, Fő-utca 40. szám alatt (a Dómmal szemben).