Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-01-22 / 7. szám
III. évfolyam. Kassa, szombat, 1881. január 22. 7. szám. melen nnT Turmm ttrím auttt ”“'iste FFT IÍTTIkK I KÍI/I IlWY f ÜL V IULJYl JVUlLUÍI 1. Egész évre tírt TM TM TM TM11 TM ^ * a legjutányosabb ár fél évre 3 „ mellett vétetnek fel a Negyedévvel „ £ Ukr. Pannónia könyv- '' nyomda-részvénytár-Egyes számára 8 tr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. i--------------------------é ■»————i 1Ä3001Ä« Az ember eredetéről Piszkain prózai okoskodása. Aztán még azt állítsa valaki, hogy az ember, nem valamely állattól vette eredetét ! Ez állítást különben már ki sem tagadja, csak abban nem egyeznek meg a tudósok, hogy melyik állattól. Hisz már a sok közmondás és czimezés is arra vall, hogy az emberi természet az állatival azonos. Szamár, marha, birka, liba — a legszokottabb elnevezések. E czimek közül ugyan egyik sem valami hízelgő Akad azonban ilyen is Hattyúnyak, gazellaszem, csalogány — és pacsirta hang, galambtermészet a nőire. Sasorr, hiúzszem, orosz hinszk és bátorság a férfiakra vonatkozólag. A gyávát nyúlszivünek mondjuk, a hízelgőt macskának, az álnokot rókának, a vérengzőt tigris és hiénának, a köpenyegforgatót chamaleonnak, a lustát lajhárnak, az alattomost kígyónak, a fecsegőt szajkónak, papagájnak, a dühösködőt pulykának, a türelmest birkának. A munkás emberre rámondjuk, hogy hangya szorgalmú ; a hallgatagra, hogy néma mint a hal : a marakodóra, hogy olyan mint a buldogg ; a servilisre, hogy pudli természetű ; a szűkölködőre, hogy szegény mint a templom egere ; a majmolóra, hogy majom természetű. A névmagyarosítás. Több lelkes magyar hírlap azon czél felé törekszik, hogy a magyar állam idegen ajkú nemzetiségeit egy tündéri bűvölettel magyarrá varázsolja — és leghathatósabb eszköznek véli erre nézve a névmagyarosításokat. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy a czél szent és magasztos, de az eszköz, különösen ami a névmagyarosítást illeti, gyarló, kétes értékű — mást és magunkat ámító szédelgésnek látszik. Olyan, mintha valakinek kőházat, telket ígérnének és a helyett egy színpadi, festett papír kastély és virágkerttel szúrnák ki a szemet, — mire a külföldön azt mondják ,,port a szemében, vagy magyarán szólva vakulj magyar !• A sok ezer magyar nevet egy belügyminiszteri tollvonással át lehet varázsolni, de váljon elegendő-e az üdvösségre, hisz az csak egy tulajdonnév, hátra van még a magyar nyelvtan és szótára — a név kedvéért meg fogják e azt is tanulni? vagy megállapodnak az első lépésnél ? mert a puszta név nem mindig bír hódító hatással , hisz a múlt század végén a legtörz ökösebb ősmagyar családok mint a Nádasdyak, Batthyányiak, Eszterházyak, Csákyak stb. úgy elnémetesedtek a bécsi udvarban, hogy neveiket is alig tudták magyarul írni és ha nemzetségük ősi legendáját ösmerni akarták, azt csak idegen nyelvre fordítva értették meg. A vezetéknév csak ruha, külsőség, czimer vagy ezég mint mdön a Bach korszakban a sok bevándorolt idegent papás aranyos egyenruháiba öltöztették; vajjon éreztek,értettek-e azok magyarul? meg szállta e a ruhával együtt a magyar szellem is? és a magyar névvel, mint a pünkösdi szent lélek tűznyelvének csodájára a sok ezer idegen család egyszerre magyarrá változik-e ? Ha komolyan megfontoljuk, bizton állíthatjuk, hogy e mesés átalakítás nem fog bekövetkezni. És megfordítva, idegen név mellett nem csak szívvel és lélekkel, de ajk és nyelvvel is nem lehetünk-e igaz magyarok ? Nyissuk fel a nemzeti történelem nagykönyvét, nem találunk-e a hősök, államférfiak,vértanuk, fényes szellemű írók koszorújában számos idegen nevet, mint Kapisztrán, Juranics,Jurisics, Frangepán, Martinuzzi, Keglevics, Dugonics Titus és András, Martinovics, Laczkovics, Schweidel József, Aulich Lajos, Lahner György, Knezics Károly, Pöltenberg Ernő, Leiningen Károly, Damjanics János, Vitkovics, Rajnis, Obernyik, Gregus, Mayer István, Frankenburg, Wenkheim, Weninger, Pauler, Trefort, Szontág, Hoffmann, Kautz, Kőnek, Erkel stb. stb. kik részben a hazáért hoztak áldozatokat, részben a magyar irodalmat, művészetet emelték, s ezáltal nagyobb szolgálatokat tettek, mint sok más ősmagyar név tulajdonosa. Vagy hogy saját szemeink előtt lebegő, kassai példákra hivatkozzam, a kassai magyar sajtót két olyan szerkesztő képviseli, kiknek neve szinte nem magyar, az egyik szláv, a másik német eredetet árul el; úgy szinte a kassai írók kevés kivétellel majdnem mind idegen nevüek, Vida, Éder, Deil, Klekner, Röszler, Mauritz, Miskovszky, Tutko, Répászky,Ries Hermin Ladomérszky, stb. ugyan jobb hazafiak, jelesebb írókká nőnek-e, ha neveiket kicserélik ? Sokakat a családi név iránti kegyelet és a szülők iránti tisztelet akadályoz abban, hogy ily hangzatos frázisokért megtagadják multjuk legszentebb emlékeit, az apák szeplőtlen nevét, mit századokig becsülettel viseltek és magok egy uj családi törzsfát teremtsenek. A névmagyarosítás magában véve nem árt a nemzetiség ügyének, de nem is használ olyan mint a körösi szentel; viz : nesze semmi fogd meg jól. A névmagyarosításra még két megjegyzésem volna: Vannak olyanok, kik olyan ábrándos költői neveket választanak, mintha a név egy lyrai költemény czíme volna: Tündérligeti, Rózsaillati, Ábrándvári, Ibolyafüzéri, Gyémántkövi, Szellemlegendi, Örömvölgyi, Ködfátyoli stb. stb mintha csak a hóid ezüst sugaraiban fürdő királyi csalogány zokogó dallamát hallanék füleinkbe csengeni. Másik osztálya a névmagyarosodóknak kik rég kihalt, vagy most is élő történeti hirü Aki mindent utánoz, anélkül hogy meggondolná, azt majomnak nevezzük. Hic Rhodus, hic salta ! A melegvérű állatok közül az embernek van legnagyobb hasonlatossága a majomhoz, mert az ember vitte legtöbbre az utánzást a majmolás mesterségében. Az ember hódol egyesegyedül a divatnak, de még az asszony is. Utánoz mindent, amit másutt, — teszem a külföldön lát, anélkül hogy meggondolná váljon illik-e viszonyaihoz, körülményeihez, így a politikai, igy a társadalmi életben, így a pánczélderék, igy a chignon ügyében. Képesek ellökni az ezredéves biztosnak és erősnek bizonyult institutiokat, hogy behozzák külföldi minta után a modern parlamentarismust, a melyben csak elpartirozzák a drága időt esztendőről esztendőre, a nélkül, hogy az országot boldogítanák, — be a modern liberalismust, melyben a kormánynak szabadság adatik tenni a mit akar, — a testvériséget, mely a nemzetiségeket elidegeníti egymástól (tudjuk ugyanis, hogy a testvérek örökösen czivakodnak egymással) — végre az egyenlőséget, mely mindnyájunkat egyenlő szegényekké teszen. így utánozzuk egykor a szabadelvüséget, nemzetiségek és vallásfelekezetekkel szemben, igy utánozzuk annak ellentételét, az intolerantiát, — igy az ultramontanismust, igy az atheismust. Bukfenczezünk egyik szélsőségből a másikba, — ép úgy mint a majmok. Azt azonban mégsem voltak képesek kisütni a tudósok, hogy kit vagy mit utánoztak a majmok akkor, midőn emberekké lettek. Kinek a példája után indultak, midőn levetetcsaládok neveit kölcsönzik el; a Báthoryak, Zrínyiek, Zápolyak, Rákóczyak, Kinizsyek mintegy feltámadnak sírjaikból, hiszen ha a névvel azok nagy szellemeit is örökölnék, hagyján. Azután jönnek az újabb keletű Kállayak, Kölcseyek, Bocskayak, Barcsayak stb. Valóban a magyar történelem nevében tiltakoznunk kell ily túlkapások ellen, hogy szentségtelen merész kezekkel feltörjék a mohos sírboltok zárait, betolakodjanak a dicső hősök családjainak árnyékaihoz — 5 frt bélyegdíjért a belügyminisztertől megvásárolják zárjogot. — És ez újdonsült aristokraták egy a nemzedék múlva esküdözni fognak, persze mágnásos modorban, német franczia zagyvalékkal, hogy ők az ázsiai ősök igazi sarjadékai, ők szerezték, védelmezték századokon át a hazát és e bábeli zavarban nem egy, de száz Nagy Iván sem lesz képes az igazat a költött mesétől megkülönböztetni. így például ismerek egy vidéki városban egy szapanost, ki cseh nevét Zrínyi Miklósra változtatta És végre is ez bóditó füst, igazi lelkesedés tüze nélkül, sok hűhó semmiért; ez által a magyarosodás nem fog tért foglalni. Tudok sok magyar nevű egyént, ki nem tud magyarul beszélni. Sokkal biztosabb eszköz erre az iskola , a főigazgatók és tanfelügyelők tapintatos szigorral párosult ellenőrzése, a magyar nyelv teljes és sikeres tanításának előmozdítására. Továbbá a kormány, a megyék és városok tűzzenek ki jutalomdíjakat, a legszorgalmasabb, legügyesebb idegen ajkú, magyar nyelvtanulók számára. A felnőttek számára pedig alakítnánk magyar klubbokat, társas köröket, hol a kitűzött alapszabály szerint csak magyarul legyen szabad beszélni, ha hibásan és rosszul is eleinte, az mindegy, az ilyet ferde szokás szerint nem kell kinevetni, mert ez elrisztja a szólástól, de barátilag kijavítani és oktatni. Mózes vallásu polgártársaink, kik csak II. József parancsára vettek fel mindenféle német neveket, kik tehát nem ragaszkodnak elődeik neveihez, ám forditassák neveiket magyarra czáfolják meg ezáltal az antisemiták által vitált pompás meleg szőrruhájukat, — midőn meztelenül kezdtek futkosni ? Valaki, aki nincsen beavatva az anthropologiába, azt találná erre mondani, hogy bizonyosan a nagy meleg késztette a majmokat a lemeralitett toilette cserére. Roppantul felsülne Mert az anthropologiában és geológiában jártas tudósok, s ezek közt Wagner egészen határozott komolysággal állítja, hogy a majmok átalakítását emberekké két tényező mozdította elő : először az Európában beállott jégkorszak, másodszor az anthropoidák (ember majomfélék) visszavonulásának lehetetlensége Afrikába, a középtenger és a gibraltári tengerszoros keletkezése miatt, is hozzáteszi még, hogy ha Európa el nem különíttetett volna Afrikától, a jégkorszak be nem áll és a középázsiai paralell hegylánczok nem borittatnak el hasonlókép áthathatlan jégtömegekkel, az ember valószínűleg soha sem keletkezett volna. Hogy ekkor a majmok leszálltak szellős váraikból, a fákról, — s üregekbe, odúkba bújtak, azt elképzelhetni, de hogy ép akkor vetették volna le a jó meleg bundás nadrágot, hogy csupán fügefa levelekkel takaródzanak, ez oly aesthetikai rejtély, melyet annál kevésbé fejthetni meg, miután ép azon időszakban öltötte magára a természetes bundát az őselefánt, a mammuth Haily vulfírcsere Afrikában történnék, ha teszem a Gorilla vetné le bundáját, nem csodálkoznánk rajta; de hát ennek van annyi esze, meggondolni a dolgot, mert Afrikában is akad esős, szeles idő, mi dőlt elkél a jó ruha, s mikor ennek hiányában a szabóhoz kellene fordulni, ki aligha varrna hitelbe égj