Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-01-29 / 9. szám

MEGJEL­EN ■ [UNK] ■ [UNK] ■ [UNK] mh ■ ■mmh apM ■ [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] m Jpf ■ [UNK] [UNK] [UNK] SZERKESZTŐSÉG III. évfolyam, Kassa, szombat, 1881. január 29. 9. szám. FELVIDÉKI KÖZLÖNY, Egész évre 6 frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ j mellett vitetnek fel a Negyedévre 1 „ 50 kr., pannoni* könyv­nyomda- részvényvtár-Egyes szám­ára 8 kr.­­ SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. »tat»«. ----­--------------* %----------------------+ Nézetek és felfogások. Fényes teremben nagyszámú közönség gyűl egybe. Fiatalok és öregek, irodalmárok és művészek, tudósok és politikusok. A terem egyik oldalán, óriási keretben roppant tükör függ. — Oldalt állván, a fényes üvegben ön­magunkat nem, de egy heveskedő urat pillan­tunk meg, több barátaitól körülvéve. Kétség­kívül ő sem látja alakját visszatükrözni, hanem — ha véletlenül az üveglapra tekint — talán nem csekély boszúságára, egy nyugodt arczvo­­nású egyént. — Ha megváltoztatná helyét, bi­zonyosan más-más alakokat, végre saját fenye­gető alakját pillantaná meg. Minden az optikai ponttól — a felfogás- és nézetektől függ Arról, hogy mit látnak mások a tükörben, hogy mit látok magam, nem kívánok vitatkozni, — vitatkoznak mások ezen fényes társaságban, társadalmi és politikai kérdések fölött — és annyira tűzbe jönnek, miszerint képesek egy­másnak a legizetlenebb dolgokat oda mondani. Mindegyik saját nézetét vitatja és védi, — azt a­mit eszméjének tükrében lát; — nem akarja meghallgatni mások véleményét, még kevésbé­ elismerni nézeteit, — tagadja azt, a­mit mások látnak az élet tükrében. Minden a felfogás­ és nézetektől függ. Ezek pedig az álláspontok és körülmények szerint vajmi gyakran változnak. Minek tehát tüzeskedni! Tekintsünk csak vissza az ifjú kor arany idejére, — mi egészen más láthatárunk, mi egé­szen ír­ás nézeteink voltak. S még jelenleg is fogy Uz eszme, kellemes vagy kellemetlen be­nyomás, képes a régibb felfogást módosítani, nézeteinket megváltoztatni. — Lapozzunk a fia­tal években irt naplóban, vegyünk elő egy io­r zó év előtt kapott kedves levelet, — az ak­kori érzületek elenyésztek, porrá lettek. Változott világnézetek mellett kívánságaink, gondolataink, de még a kitűzött czél is meg­változik így van ez a népek életében is. A nem­zetek is írnak egymásnak szerelmes leveleket = béke- vagy másféle szerződéseket, ők is ír­nak naplót, a politikai sajtó rovataiban, — mi marad meg ezek erejéből, szelleméből szá­zadok múlva ? A­mi akkor jogosnak és igazsá­gosnak tartatott, most barbár intézménynek tet­szik, — így a boszorkányperek, a tortúra, a jobbágyság. — S ki tudja, mint fognak száza­dok múlva borzalommal beszélni a kivégezteté­sek, a katonai kötelezettség, a gyilkoló gépek a fegyverek gyártásáról, — szánalommal mo­solyogni a kiváltságos osztályok képzelgései fölött . Ferde felfogás és gyenge ítéletre mutat, ha valamely fenálló systemát megvetvén, azon egyéneket is megvetjük, kik’e systema szerint élnek és működnek. A­ki a halálos ítéletnek ellensége, azért ne vesse meg a hóhért. A­ki a katonai intézményt rossznak tartja, nagyon rosszul cselekszik, ha a katonát gyűlöli, miután az azért, hogy katona, igen tiszteletre méltó egyén lehet. Azért, hogy valaki a szabad ke­reskedelem barátja, ne tápláljon magában vá­gyat a pénzügyőrök kiirtására. — Addig mig az eszme, a systema, az intézmény fenáll. hiá­ban üldözzük annak egyes képviselőit. Az újítók, modern népboldogítók, forradal­márok hiában izgatnak, lármáznak: — Vala­mely régi intézmény megdöntésére, meggyöke­rezett előítéletek kiirtására, nem elegendő egye­sek erőlködése, — ez a folyton haladó k­o­r­s­z­ellem müve! — Az egyes alakok csak látszólagos reformátorai a régi­, alapítói az uj systemáknak. Mózes, Brutus, Luther, Washington, Kossuth, csak kifejezését képezék az eszmének, csak testet adtak a már létező szellemnek. — Ők körülbelül a mértföld-muta­­tók az idő romboló és újra alkotó pályáján.­­ Minden gondolkodás- és tanulmányozásnak eredménye, szellemi láthatárunk bővítése le­gyen. A gyenge elméjű igaz, nagyon sok tu­domány gyűjtése által sem fog azon fokra jutni, mit bölcsességnek nevezünk. A rövidlátó, ha magas oromra állítjuk is, azért nem fog terje­delmes láthatárral bírni: — de mégis többet fog tudni az egyik, mintha mit sem tanult­, látni a másik, mintha a völgyben maradt volna Minél nagyobb szellemi magaslatra emel­kedik valaki, annál tisztábban fog látni, annál elfogulatlanabbul ítélni. A korlátolt elméjű ember akármely állásban is képes a legnagyobb neveletlenségekre; szükséges azért, hogy az ő állás­pontjára helyezkedjünk, ha tettei felett bírálatot akarunk mondani, s azután ne mond­juk ugyan : — Én is hasonlókép cselekedtem volna, — hanem: — Borítsuk tetteire a fele­dés fátyolát. A világon minden dolog ezer meg ezer szempontból ítélhető meg. Kerüljük tehát a nagyon is közeli vagy korlátolt álláspontot, minthogy ebből pártnézet támad; kerüljük a hamis álláspontot, mert különben elfogultakká leszünk. Szabadon és előítéletek nélkül tekint­sük a világ és a társadalom ügyeit, és akkor sem másokat nem fogunk bántani, sem pedig magunknak ellenségeket szerezni. fimcsA, Tündér-madár Tündér madár Lelked gondolatja, A­mely magát Napfényen ringatja Csalogánydal Ajkad dalolása, Hajnali­ fény Szemed mosolygása Mindent, mindent Megtalálok benned Arra, hogy te Légy előttem legszebb! Szépek szépe, Drága virágszalon! Dicső lényed Szeretve imádom Búvár vagyok A szív tengerében, A gyöngyöket Keresem a mélyben, Ha találok , Oda adom néked a dalokat, Mik szenmben termének Téged látlak Minden virágszálban! Szép nevedet Sóhajtom imámban ! Puha kezed Ha szemem lezárja, Úgy boldogan Megyek a halálba ! Kosa Barna Levelezés, Kassa 1881. január 27. Tisztelt szerkesztő ur Becses lapjának utolsó számában, egy választó­tól közlött s Szilcz István úrhoz intézett felhívást ma­gam is, mint a kassai választók egyik igen szerény tagja, készséggel írom alá, mert valóban legfőbb ideje, hogy Kassa város szabadelvű pártja életjelt adjon magáról. Nehéz feladata lesz a pártnak, egy minden te­kintetben érdemes jelöltet találni, és ez az, mi je­len soraim írására bír. Van városunknak egy kitűnő, jeles nagy szü­löttje, s ez gróf Andrássy Gyula. Ezt törekedjék a párt, mint jelöltnek megnyerni, — és e nagy férfiú­ban — erős meggyőződésem, hogy Kassa minden jó­­z.mn gondolkozásu választója megnyugszik és egy per­­czig sem kételkedek, hogy e férfiú, ha ő Kassa, Felső- Magyarország fővárosának országgyűlési követ jelölt­séget elfogadja, fényes eredmén­­nyel lesz megvá­lasztva. De tettre már, ne legyünk oly közönyösek ha­zánk, városunk jövője iránt ! Tisztelettel egy választó. Kassa 1881. január 26 Tekintetes szerkesztő ur Álmos Zsófi­a] Vígjáték néhány jelenetben. Növendék lányok számára, irta Paulikovics Lajos: Személye­k Teréz néni, nevelőnő. Álmos Zsófi | Irma Több kis leány (Szoba. A növendékek félkörben ülnek. A nevelőnő emelvényen, előtte asztal, rajta könyvek, rózsa ko­rona, szamár fülek és egy trombita.) Margit: (Felállva hangosan olvas a történeti tankönyvből.) Teréz néni: Elég kedves leányom , örömmel hallgatom jó, értelmes és folyékony felolvasásodat Most pedig készüljetek a vizsgálatra. Isten segítsé­gével bevégeztük a féltanévet és ma számolunk be a­z eddig szerzett tudományok gyümölcseivel. Ki mint vetett úgy arat. Csak kitartás és bátorság! Ki leg­szebb­­­ eredményt mutat fel az rózsa koronát kap ju­talmul, ki pedig hanyagság és tudatlanságával bé­lyegzi meg magát szamár fülekkel fog bűnhődni. Most használjátok fel a kis időközt, mert egy óra múlva érkeznek a vendégek a tanfelügyelő úrral *) A farsang tartama alatt vidéki olvasóink családi kö­rében, hol növendék lánykák kis színi előadásokat szeretnek rögtönözni, bizonyára szívesen veendik e parányi kis vígjáté­kot, melynek eljátszása könnyű és mulatságos, alapeszméje ta­nulságos, mert a tunya aluszékonyságot és a szeleburdiságot egyaránt teszi nevetségessé, s végre, mert semmiféle költség­gel sincs egybekapcsolva. Becses lapjának legutóbbi számának egyikéből értésemre esett miszerint színigazgatónk Krecsányi Ignácz úr, — a kassai színpadra vonatkozó lemondá­sát beterjesztette. Ejnye Zsófi, már megint szunyókálsz, te álmosabb vagy a marmotánál, mely októbertől ápril végéig szen­dereg barlangjában, neked az északi sark féléves éj­szakája is kevés lenne a pihenésre ; a te egész éle­ted egy mámoros szunyadás, azért neveztek el a lá­nyok gúnyból Álmos Zsófinak. Te Irma, mit fészke­­lődöl, mintha nem férnél bőrödben ! Nem illik az szerény jól nevelt leányhoz Te Cecil úgy meggör­nyedsz, mint egy szomorú fűzfa, mintha legalább 80 év nyomná vállaidat. Fel a fejjel­­ ülj egyenesen mint a liliom szál. Most távozom, addig is olvasgassatok és csendesen, jól viseljétek magatokat. (Teréz néni elmegy, a növendékek felugrálnak és eldobálják könyveiket.) Margit: Én bizony már nem tanulok, csak jobban elzavarom a fejemet. Tudjátok mit ? Játszunk egy kicsit, míg a vizsga kezdődik és Teréz néni távol marad Irma: Az ám, jó gondolat; elkergetjük a fé­lelmet és lámpa lázat. Játszók körben ,kint a bá­rány bent a farkas. Czeczil: Nézzétek, Álmos Zsófi ismét mély álomba merült; mintha egy hét óta be nem hunyta volna szempilláit ! (fricskát ád Zsófi orrára.) Zsófi: (ásítva) No mi az? Czeczil: Egy nagy darázs repült az orrodra , hű, hogy megcsípett! Zsófi: Hagyjatok békét, nagyon álmos vagyok. Margit: Jér a körbe, szaladjunk „künt a bá­rány bent a farkas.“ Zsófi: (Szunyókálva): Bánom is én, ha a bá­rány széjjel is tépi a farkast, (elalszik a széken). Irma: Körbe barátnőim, siessünk, mert a sza­badidő is siet. Ti lesztek a jámbor báránykák, és én S '1 í növendékek

Next