Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-01-29 / 9. szám
MEGJELEN ■ [UNK] ■ [UNK] ■ [UNK] mh ■ ■mmh apM ■ [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] m Jpf ■ [UNK] [UNK] [UNK] SZERKESZTŐSÉG III. évfolyam, Kassa, szombat, 1881. január 29. 9. szám. FELVIDÉKI KÖZLÖNY, Egész évre 6 frt a legjutányosabb ár Fél évre 3 „ j mellett vitetnek fel a Negyedévre 1 „ 50 kr., pannoni* könyvnyomda- részvényvtár-Egyes számára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁCZ. »tat»«. ------------------* %----------------------+ Nézetek és felfogások. Fényes teremben nagyszámú közönség gyűl egybe. Fiatalok és öregek, irodalmárok és művészek, tudósok és politikusok. A terem egyik oldalán, óriási keretben roppant tükör függ. — Oldalt állván, a fényes üvegben önmagunkat nem, de egy heveskedő urat pillantunk meg, több barátaitól körülvéve. Kétségkívül ő sem látja alakját visszatükrözni, hanem — ha véletlenül az üveglapra tekint — talán nem csekély boszúságára, egy nyugodt arczvonású egyént. — Ha megváltoztatná helyét, bizonyosan más-más alakokat, végre saját fenyegető alakját pillantaná meg. Minden az optikai ponttól — a felfogás- és nézetektől függ Arról, hogy mit látnak mások a tükörben, hogy mit látok magam, nem kívánok vitatkozni, — vitatkoznak mások ezen fényes társaságban, társadalmi és politikai kérdések fölött — és annyira tűzbe jönnek, miszerint képesek egymásnak a legizetlenebb dolgokat oda mondani. Mindegyik saját nézetét vitatja és védi, — azt amit eszméjének tükrében lát; — nem akarja meghallgatni mások véleményét, még kevésbé elismerni nézeteit, — tagadja azt, amit mások látnak az élet tükrében. Minden a felfogás és nézetektől függ. Ezek pedig az álláspontok és körülmények szerint vajmi gyakran változnak. Minek tehát tüzeskedni! Tekintsünk csak vissza az ifjú kor arany idejére, — mi egészen más láthatárunk, mi egészen írás nézeteink voltak. S még jelenleg is fogy Uz eszme, kellemes vagy kellemetlen benyomás, képes a régibb felfogást módosítani, nézeteinket megváltoztatni. — Lapozzunk a fiatal években irt naplóban, vegyünk elő egy ior zó év előtt kapott kedves levelet, — az akkori érzületek elenyésztek, porrá lettek. Változott világnézetek mellett kívánságaink, gondolataink, de még a kitűzött czél is megváltozik így van ez a népek életében is. A nemzetek is írnak egymásnak szerelmes leveleket = béke- vagy másféle szerződéseket, ők is írnak naplót, a politikai sajtó rovataiban, — mi marad meg ezek erejéből, szelleméből századok múlva ? Ami akkor jogosnak és igazságosnak tartatott, most barbár intézménynek tetszik, — így a boszorkányperek, a tortúra, a jobbágyság. — S ki tudja, mint fognak századok múlva borzalommal beszélni a kivégeztetések, a katonai kötelezettség, a gyilkoló gépek a fegyverek gyártásáról, — szánalommal mosolyogni a kiváltságos osztályok képzelgései fölött . Ferde felfogás és gyenge ítéletre mutat, ha valamely fenálló systemát megvetvén, azon egyéneket is megvetjük, kik’e systema szerint élnek és működnek. Aki a halálos ítéletnek ellensége, azért ne vesse meg a hóhért. Aki a katonai intézményt rossznak tartja, nagyon rosszul cselekszik, ha a katonát gyűlöli, miután az azért, hogy katona, igen tiszteletre méltó egyén lehet. Azért, hogy valaki a szabad kereskedelem barátja, ne tápláljon magában vágyat a pénzügyőrök kiirtására. — Addig mig az eszme, a systema, az intézmény fenáll. hiában üldözzük annak egyes képviselőit. Az újítók, modern népboldogítók, forradalmárok hiában izgatnak, lármáznak: — Valamely régi intézmény megdöntésére, meggyökerezett előítéletek kiirtására, nem elegendő egyesek erőlködése, — ez a folyton haladó korszellem müve! — Az egyes alakok csak látszólagos reformátorai a régi, alapítói az uj systemáknak. Mózes, Brutus, Luther, Washington, Kossuth, csak kifejezését képezék az eszmének, csak testet adtak a már létező szellemnek. — Ők körülbelül a mértföld-mutatók az idő romboló és újra alkotó pályáján. Minden gondolkodás- és tanulmányozásnak eredménye, szellemi láthatárunk bővítése legyen. A gyenge elméjű igaz, nagyon sok tudomány gyűjtése által sem fog azon fokra jutni, mit bölcsességnek nevezünk. A rövidlátó, ha magas oromra állítjuk is, azért nem fog terjedelmes láthatárral bírni: — de mégis többet fog tudni az egyik, mintha mit sem tanult, látni a másik, mintha a völgyben maradt volna Minél nagyobb szellemi magaslatra emelkedik valaki, annál tisztábban fog látni, annál elfogulatlanabbul ítélni. A korlátolt elméjű ember akármely állásban is képes a legnagyobb neveletlenségekre; szükséges azért, hogy az ő álláspontjára helyezkedjünk, ha tettei felett bírálatot akarunk mondani, s azután ne mondjuk ugyan : — Én is hasonlókép cselekedtem volna, — hanem: — Borítsuk tetteire a feledés fátyolát. A világon minden dolog ezer meg ezer szempontból ítélhető meg. Kerüljük tehát a nagyon is közeli vagy korlátolt álláspontot, minthogy ebből pártnézet támad; kerüljük a hamis álláspontot, mert különben elfogultakká leszünk. Szabadon és előítéletek nélkül tekintsük a világ és a társadalom ügyeit, és akkor sem másokat nem fogunk bántani, sem pedig magunknak ellenségeket szerezni. fimcsA, Tündér-madár Tündér madár Lelked gondolatja, Amely magát Napfényen ringatja Csalogánydal Ajkad dalolása, Hajnali fény Szemed mosolygása Mindent, mindent Megtalálok benned Arra, hogy te Légy előttem legszebb! Szépek szépe, Drága virágszalon! Dicső lényed Szeretve imádom Búvár vagyok A szív tengerében, A gyöngyöket Keresem a mélyben, Ha találok , Oda adom néked a dalokat, Mik szenmben termének Téged látlak Minden virágszálban! Szép nevedet Sóhajtom imámban ! Puha kezed Ha szemem lezárja, Úgy boldogan Megyek a halálba ! Kosa Barna Levelezés, Kassa 1881. január 27. Tisztelt szerkesztő ur Becses lapjának utolsó számában, egy választótól közlött s Szilcz István úrhoz intézett felhívást magam is, mint a kassai választók egyik igen szerény tagja, készséggel írom alá, mert valóban legfőbb ideje, hogy Kassa város szabadelvű pártja életjelt adjon magáról. Nehéz feladata lesz a pártnak, egy minden tekintetben érdemes jelöltet találni, és ez az, mi jelen soraim írására bír. Van városunknak egy kitűnő, jeles nagy szülöttje, s ez gróf Andrássy Gyula. Ezt törekedjék a párt, mint jelöltnek megnyerni, — és e nagy férfiúban — erős meggyőződésem, hogy Kassa minden józ.mn gondolkozásu választója megnyugszik és egy perczig sem kételkedek, hogy e férfiú, ha ő Kassa, Felső- Magyarország fővárosának országgyűlési követ jelöltséget elfogadja, fényes eredménnyel lesz megválasztva. De tettre már, ne legyünk oly közönyösek hazánk, városunk jövője iránt ! Tisztelettel egy választó. Kassa 1881. január 26 Tekintetes szerkesztő ur Álmos Zsófia] Vígjáték néhány jelenetben. Növendék lányok számára, irta Paulikovics Lajos: Személyek Teréz néni, nevelőnő. Álmos Zsófi | Irma Több kis leány (Szoba. A növendékek félkörben ülnek. A nevelőnő emelvényen, előtte asztal, rajta könyvek, rózsa korona, szamár fülek és egy trombita.) Margit: (Felállva hangosan olvas a történeti tankönyvből.) Teréz néni: Elég kedves leányom , örömmel hallgatom jó, értelmes és folyékony felolvasásodat Most pedig készüljetek a vizsgálatra. Isten segítségével bevégeztük a féltanévet és ma számolunk be az eddig szerzett tudományok gyümölcseivel. Ki mint vetett úgy arat. Csak kitartás és bátorság! Ki legszebb eredményt mutat fel az rózsa koronát kap jutalmul, ki pedig hanyagság és tudatlanságával bélyegzi meg magát szamár fülekkel fog bűnhődni. Most használjátok fel a kis időközt, mert egy óra múlva érkeznek a vendégek a tanfelügyelő úrral *) A farsang tartama alatt vidéki olvasóink családi körében, hol növendék lánykák kis színi előadásokat szeretnek rögtönözni, bizonyára szívesen veendik e parányi kis vígjátékot, melynek eljátszása könnyű és mulatságos, alapeszméje tanulságos, mert a tunya aluszékonyságot és a szeleburdiságot egyaránt teszi nevetségessé, s végre, mert semmiféle költséggel sincs egybekapcsolva. Becses lapjának legutóbbi számának egyikéből értésemre esett miszerint színigazgatónk Krecsányi Ignácz úr, — a kassai színpadra vonatkozó lemondását beterjesztette. Ejnye Zsófi, már megint szunyókálsz, te álmosabb vagy a marmotánál, mely októbertől ápril végéig szendereg barlangjában, neked az északi sark féléves éjszakája is kevés lenne a pihenésre ; a te egész életed egy mámoros szunyadás, azért neveztek el a lányok gúnyból Álmos Zsófinak. Te Irma, mit fészkelődöl, mintha nem férnél bőrödben ! Nem illik az szerény jól nevelt leányhoz Te Cecil úgy meggörnyedsz, mint egy szomorú fűzfa, mintha legalább 80 év nyomná vállaidat. Fel a fejjel ülj egyenesen mint a liliom szál. Most távozom, addig is olvasgassatok és csendesen, jól viseljétek magatokat. (Teréz néni elmegy, a növendékek felugrálnak és eldobálják könyveiket.) Margit: Én bizony már nem tanulok, csak jobban elzavarom a fejemet. Tudjátok mit ? Játszunk egy kicsit, míg a vizsga kezdődik és Teréz néni távol marad Irma: Az ám, jó gondolat; elkergetjük a félelmet és lámpa lázat. Játszók körben ,kint a bárány bent a farkas. Czeczil: Nézzétek, Álmos Zsófi ismét mély álomba merült; mintha egy hét óta be nem hunyta volna szempilláit ! (fricskát ád Zsófi orrára.) Zsófi: (ásítva) No mi az? Czeczil: Egy nagy darázs repült az orrodra , hű, hogy megcsípett! Zsófi: Hagyjatok békét, nagyon álmos vagyok. Margit: Jér a körbe, szaladjunk „künt a bárány bent a farkas.“ Zsófi: (Szunyókálva): Bánom is én, ha a bárány széjjel is tépi a farkast, (elalszik a széken). Irma: Körbe barátnőim, siessünk, mert a szabadidő is siet. Ti lesztek a jámbor báránykák, és én S '1 í növendékek