Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)

1889-01-01 / 1. szám

2. oldal__________________________FELVIDÉKI KÖZLÖNY_________ átalakító hatása a mezőgazdasági fog­lalkozást is inkább szigorú szakkép­zettséget igénylő üzletté kezdi átalakí­tani: kétségkívül csakis azok fognak a változott viszonyok között továbbra is megmaradhatni, a­kik hajlandók az új viszonyok legfőbb követelményé­nek, a szakértelem megszerzésének eleget tenni. Passzióból gazdálkodni ezután már nagyon drága mulatság lesz­ a lehető legnagyobb szakértelemmel végezni a termelő foglalkozást, s ezáltal a le­hető legolcsóbban szolgáltatni a tár­sadalom más osztályainak szükséges élelmi czikkeket :­ez az, mit a társadalom érdeke követel, s mit a jövő meg­tűrni fog. A­ki e feladatnak megfelelni, va­gyis másoknál olcsóbban termelni nem képes, azt, mint használhatatlant, egyszerűen félre fogja dobni a jövő események áramlata. A gazda boldog újéve tehát attól függ, hogy növekszik-e képessége e feladat teljesítése iránt, s mi lapunk olvasóinak üres boldog újév kívánás helyett inkább e czél felé való jutha­­tásukat óhajtjuk. Ez a mi boldog újév kívánságunk ! 1-ső­ szám. Ne tartsák be orrukat Nem lehet és nincs is okunk tagadni vagy szépiteni a történteket. Tény az, hogy a legutóbbi 3 év alatt Abauj, Sáros és Zemplénben oly dolgok történ­tek, melyekre nem boríthatjuk a feledés sűrű fátyolét. _ Felfüggesztett, megug­ott, öngyilkos jegy­­zők, szolgabirák, pénzkezelő tisztviselők sik­kasztásai bizony gondolkodóba ejtik még a rózsás szemüvegen néző optimizmust is. Nem kárhoztatjuk ennélfogva az országos lapokat, melyek úgyszólván éhes élvezettel neki­esnek egy ily morális skandalumnak. Mindazonáltal e körülményből két komoly okulást menthetünk. Az egyik az, hogy az országos lapok csak ily legritkább esetekben és ilyenkor is rend­szerint csak ha valami elszomorító dolog történik, hoznak rólunk és illetőleg felvidéki városainkról kellemetlen híreket, míg ha hatóság vagy egyesek gondolkodása akár De Gonda Csitt! Kibékíted a feleségedet Könnyű Esz . . . És az anyósodat. Jaj! Este levelet írsz Gondának. Értesíted, hogy vidéki rokonaid érkeztek, és azokkal vagy színházban. Küldj neki virágot és azu­tán szent, lesz a béke. — Pompás . . . megi­szem . . . .Isten áldjon meg ! Szervusz Kedves aranyos kis Karcsikém­, tudtam én, hogy nincs neked párod. — Mit ne tennék meg, ha örömet okozok társadalmi, akár közéleti érintkezéseinkben a legszebb emlékeit is állítja fel közönsé­günk emelkedettebb gondolkozásának, erről tudomást senkinek sem juttatunk, senki sem vesz, és mi magunk is e felett rövid ideig beszélgetve, csakhamar napi­rendre térünk. Pedig önmagunknak kegyeletes és igazsá­gos becsülését azon kulforrásul kell tekinte­nünk, honnan minden dicséretes és érdemes munka ered; mert tökéletes igaza volt Ba­connak, midőn I. Jakab szemrehányására ép oly okosan mint önérzetesen azt monda : „Tudom, hogy megszólnak képességem és értékemről önhittségem miatt; de kérem felségedet, tulajdonítsa azon óhajomnak, hogy possunt quia posse­­­ntur!“ Sokszor említettuJíhicai, miként a felvi­déki megyék és városaink értelmes, toll és szóbíró embereinek fölfelé jobban kellene magukat értékesíteniük a megye és város ér­dekében , hogy ekként elhigyjék rólunk azt, quia po­se videntur, miként tényleg: pos­­sunt! Mert különben a felvidéket csak vis­­­szásságairól ismerve majd, úgy ítélik meg odafönt, mint a­hogy ezt csakugyan nem érdemli és mint a­hogy eddig is bírálgatni szokták, jóllehet több erő és életrevalóság van benne és városaiban mint sok más nálá­nál sokkalta gazdagabb megyékben , a mit már azon körülményes minden kétséget ki­zárólag bizonyít, hogy financziáink minden szűkre szabottsága mellett felvidékünk a ha­ladás és művelődés iránti jó érzékével, kul­turális és humanitárius intézmények létesí­tésével annyira előljár, hogy dúsgazdag szomszéd törvényhatóságok csak lépésben jönnek utánunk. Valóban úgy vagyunk közönségünkkel, mint ama talajjal, melyben az aranynak gaz­dag ere van, anélkül, hogy tulajdonosa azt tudná, vagy ha talán tudja is, kihasználni kellő és köteles fáradságot venne. A másik okulás tisztán közigazgatásunkra vonatkozik. Az elkövetett hibák­ az évek óta rendsze­resen űzött visszaélések oly bűnös tényei, hogy ezeket puhatolni, keresni és úgy kö­telesség, mint a legszigorúbban megfenyí­teni elutasíthatlan feladata mindazoknak, ki­ket hivatalos állásuk erre képesít. E kötelességek helyes felismerése az, mi kell, hogy a jó és tisztes, a komoly és a utógondolat nélküli hivataloskodás fő feladatát képezze. A hivatali kötelességek csak ilyetén ko­moly és lelkiismeretes teljesítése az, mi a közönség elismerésére és hálájára érdemes közigazgatás sine qua nou feltételét teszi. Szigor, hajthatlan szigor és igazság legyei Időközben talált reá modót, hogy virág­csokrot rendeljen Gonda számára és levelet csúsztasson bele, melyben tudtára adja a mű­vésznőnek, hogy azok a hölgyek, kikkel a páholyban ül, vidéki rokonok. Az előadás javában folyt, Károly megnyug­vással vette észre, hogy Gonda nem lövel feléje haragos pillantásokat. Ennek annyira megörült hogy neje számára is rendelt csokrot. A csinos bokrétát elhozták. — Milyen kedves vagy ! — kiáltott fel a menyecske elragadtatva. Még az anyós is helyeslőleg bólintott fe­jével. Az asszonyka nézegette a virágot. Egyszerre meglepett mozdulatot tett. Mi bajod lelkem ? — kérdi a mama. Levél van a csokorban.­­ Micsoda ? — riadt fel Károly — ki merészel tudtomon kívül leveleket csempész­ni hozzád Csitt­­öm uram — dörmögi az anyós ide néznek. A következő pillanatban már kezében volt a levél. — El akarom olvasni! sziszegi Károly. — Előbb rajtam a sor ! A tisztes asszonyság elolvasta a levélkét, és azután megsemmisítő tekintettel fordult veje felé. — Hogyan, ön írta ezt ? — Mit, mit? — rebegi Károly, ki ré­mülten vette észre, hogy anyósa azon leve­zsinórmértéke annak, kit a legfőbb felelőség terhel. Itt és innét történjék a purifikáczió. Ne a véletlen, hanem a gondos ellenőrzés hozza napvilágra azt, a­mi szennyes, a­mi bűnös! Purifikáczió, becsület és szorgalom — ez legyen jelszava hatóságaink fejeinek. Ha ér­zik, hogy bűzlik valami Dániában, ne tartsák be orrukat! H­írek. Adomány. Ő Felsége a hollóházai (Abauj-Torna) r. kath. hitközségnek iskola­­épitési czélokra 100 irtot adományozott. — Halálozás. Reszkető kézzel írjuk e sorokat, mert mindinkább látjuk gyöngülni a küzdőben a tetterőt. Mindnyájunk közös ellen­sége­it is kiszemelte s egy nyíló tavasz, viruló nyár, kellemes ősz és ködös tél után megállitá útját ez egy kiáltással: Elég ! Idáig és ne tovább! Arcza halványul, szemei csukódnak, pár óra még és ő is kiszenvedett, ő is elköltözött úgy, hogy többé vissza ne­térjen. Sokaknak vétett, sokat b.­­ggí tett, köteleségét végezte, leszámolt, behunyhatja szemét, távozik az­­ 6 év. Háromszázhat­vanhat napot gombolyított le a mindenség­­ről, ez az övé marad, magával viheti. Vigye magunkkal a bút is, melyet alkotott, s hagyja itt az örömet — mindenkorra. Egy nyolczas elesik, idősebb testvérének ad helyet. 1888. már a történelemé; a mienk 1889. Kezd­jük meg az uj esztendőt úgy, mint ezt szi­vünk súgja, bontsuk ki a kívánalmak zászló­ját és mondjuk el olvasóinknak és jóakaró­inknak a mai nap jelszavát: Adjon Isten minden jót ez uj esztendőben! — Az újév során kezdődik — napfogyat­kozással, mely azonban nálunk nem, csak Amerikában s főleg az Egyesült államokban lesz látható. A tünemény megfigyelésére Nevada államban a point-oceani obszerva­ó­­riumot rendezték be, hol déli 12 óra 12’ és 12 m­ásnlap [UNK]‘Tízkor kezdődik a fogyatkozás 1 óra 48 p. és 43 mp. beáll a teljes elsötéte­­dés és 12 másodperczig tart. Uj év napjára napfogyatkozás 1682. esett utoljára és 2162­ fog esni ismét, melyet — sajnos — nem fogunk megélni. Krisztus születése óta 865. és 1405. volt újév napján teljes napfogyat­kozás. Kassa város polgármestere, Münster Tivadar királyi tanácsos és Kassa szab. kir. város polgármestere immár felépült ko­moly betegségéből, sőt már hivatalába is ellátogatott, mi fölött legbensőbb örömünk­nek adunk kifejezést. — Henszlmann hagyatéka, melyet a felső­let tartja kezében, melyet ő Gondának küldött. Ah hát én vén elefánt vagyok, a leá­nyom pedig vidéki bazsarózsa, kit magának kell a színházba vezetni ? Ah, ön drága ga­lambomnak szólít színésznőket . . . Ah, ön galád házasságtörő . . . Menjünk leányom .. . És a hölgyek hirtelen távoztak, magára hagyva Károlyt, a­ki kétségbeesve tekintett utánok. A­mint a felvonás véget ért, rohant Gonda öltözőjébe. — Az Istenért, mit tettél virágommal ? Piha, számon kéred tőlem. — De szerencsétlenné tesz . . . Hiszen i csokorban volt . . . — Ékszer . . . ékszer? — Nem, hanem levél. — Ah­ogy . . . Nos hát tudd meg, hogy ha néha pénzszükségben vagyok, az érkező csokrokat azonnal eladom egy ismerős virág­­kereskedőnek ... S ma meglehetős szükség­ben voltam .... — Tönkre tetté! ... A feleségemnek vettem meg a bokrétát. — Hahaha, szegény kis bolondom, ha­­. . . Mikor váltok ? Kígyó vagy ... a feleségemmel majd csak kibékülök, de tőled válok, neked. Színházba menni nem oly hallatlan ál­dozat, röm uram! — veti közbe az anyós dühös pillantással. — De mama szólt — a menyecske Nekem ne komédiázzék senki! — Mama, ön elfelejti, hogy számtanácsos vagyok, komoly hivatalnok, az én helyem nincs a színházban ... De azért szívesen, elmegyek az önök kedvéért — szól Károly méltóságosan, — Nos hát menjük Elhajtattak. Károly meglehetősen izgatott volt . . . Iparkodott szerfelett szeretetre méltónak lenni, udvarolt nejének, anyósának, és csak — ugyan mire helyet foglaltak a páholyban, szent volt a béke. . . . A kocsi várakozik haha Morósus

Next