Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)
1889-01-01 / 1. szám
2. oldal__________________________FELVIDÉKI KÖZLÖNY_________ átalakító hatása a mezőgazdasági foglalkozást is inkább szigorú szakképzettséget igénylő üzletté kezdi átalakítani: kétségkívül csakis azok fognak a változott viszonyok között továbbra is megmaradhatni, akik hajlandók az új viszonyok legfőbb követelményének, a szakértelem megszerzésének eleget tenni. Passzióból gazdálkodni ezután már nagyon drága mulatság lesz a lehető legnagyobb szakértelemmel végezni a termelő foglalkozást, s ezáltal a lehető legolcsóbban szolgáltatni a társadalom más osztályainak szükséges élelmi czikkeket :ez az, mit a társadalom érdeke követel, s mit a jövő megtűrni fog. Aki e feladatnak megfelelni, vagyis másoknál olcsóbban termelni nem képes, azt, mint használhatatlant, egyszerűen félre fogja dobni a jövő események áramlata. A gazda boldog újéve tehát attól függ, hogy növekszik-e képessége e feladat teljesítése iránt, s mi lapunk olvasóinak üres boldog újév kívánás helyett inkább e czél felé való juthatásukat óhajtjuk. Ez a mi boldog újév kívánságunk ! 1-ső szám. Ne tartsák be orrukat Nem lehet és nincs is okunk tagadni vagy szépiteni a történteket. Tény az, hogy a legutóbbi 3 év alatt Abauj, Sáros és Zemplénben oly dolgok történtek, melyekre nem boríthatjuk a feledés sűrű fátyolét. _ Felfüggesztett, megugott, öngyilkos jegyzők, szolgabirák, pénzkezelő tisztviselők sikkasztásai bizony gondolkodóba ejtik még a rózsás szemüvegen néző optimizmust is. Nem kárhoztatjuk ennélfogva az országos lapokat, melyek úgyszólván éhes élvezettel nekiesnek egy ily morális skandalumnak. Mindazonáltal e körülményből két komoly okulást menthetünk. Az egyik az, hogy az országos lapok csak ily legritkább esetekben és ilyenkor is rendszerint csak ha valami elszomorító dolog történik, hoznak rólunk és illetőleg felvidéki városainkról kellemetlen híreket, míg ha hatóság vagy egyesek gondolkodása akár De Gonda Csitt! Kibékíted a feleségedet Könnyű Esz . . . És az anyósodat. Jaj! Este levelet írsz Gondának. Értesíted, hogy vidéki rokonaid érkeztek, és azokkal vagy színházban. Küldj neki virágot és azután szent, lesz a béke. — Pompás . . . megiszem . . . .Isten áldjon meg ! Szervusz Kedves aranyos kis Karcsikém, tudtam én, hogy nincs neked párod. — Mit ne tennék meg, ha örömet okozok társadalmi, akár közéleti érintkezéseinkben a legszebb emlékeit is állítja fel közönségünk emelkedettebb gondolkozásának, erről tudomást senkinek sem juttatunk, senki sem vesz, és mi magunk is e felett rövid ideig beszélgetve, csakhamar napirendre térünk. Pedig önmagunknak kegyeletes és igazságos becsülését azon kulforrásul kell tekintenünk, honnan minden dicséretes és érdemes munka ered; mert tökéletes igaza volt Baconnak, midőn I. Jakab szemrehányására ép oly okosan mint önérzetesen azt monda : „Tudom, hogy megszólnak képességem és értékemről önhittségem miatt; de kérem felségedet, tulajdonítsa azon óhajomnak, hogy possunt quia possentur!“ Sokszor említettuJíhicai, miként a felvidéki megyék és városaink értelmes, toll és szóbíró embereinek fölfelé jobban kellene magukat értékesíteniük a megye és város érdekében , hogy ekként elhigyjék rólunk azt, quia pose videntur, miként tényleg: possunt! Mert különben a felvidéket csak visszásságairól ismerve majd, úgy ítélik meg odafönt, mint ahogy ezt csakugyan nem érdemli és mint ahogy eddig is bírálgatni szokták, jóllehet több erő és életrevalóság van benne és városaiban mint sok más nálánál sokkalta gazdagabb megyékben , a mit már azon körülményes minden kétséget kizárólag bizonyít, hogy financziáink minden szűkre szabottsága mellett felvidékünk a haladás és művelődés iránti jó érzékével, kulturális és humanitárius intézmények létesítésével annyira előljár, hogy dúsgazdag szomszéd törvényhatóságok csak lépésben jönnek utánunk. Valóban úgy vagyunk közönségünkkel, mint ama talajjal, melyben az aranynak gazdag ere van, anélkül, hogy tulajdonosa azt tudná, vagy ha talán tudja is, kihasználni kellő és köteles fáradságot venne. A másik okulás tisztán közigazgatásunkra vonatkozik. Az elkövetett hibák az évek óta rendszeresen űzött visszaélések oly bűnös tényei, hogy ezeket puhatolni, keresni és úgy kötelesség, mint a legszigorúbban megfenyíteni elutasíthatlan feladata mindazoknak, kiket hivatalos állásuk erre képesít. E kötelességek helyes felismerése az, mi kell, hogy a jó és tisztes, a komoly és a utógondolat nélküli hivataloskodás fő feladatát képezze. A hivatali kötelességek csak ilyetén komoly és lelkiismeretes teljesítése az, mi a közönség elismerésére és hálájára érdemes közigazgatás sine qua nou feltételét teszi. Szigor, hajthatlan szigor és igazság legyei Időközben talált reá modót, hogy virágcsokrot rendeljen Gonda számára és levelet csúsztasson bele, melyben tudtára adja a művésznőnek, hogy azok a hölgyek, kikkel a páholyban ül, vidéki rokonok. Az előadás javában folyt, Károly megnyugvással vette észre, hogy Gonda nem lövel feléje haragos pillantásokat. Ennek annyira megörült hogy neje számára is rendelt csokrot. A csinos bokrétát elhozták. — Milyen kedves vagy ! — kiáltott fel a menyecske elragadtatva. Még az anyós is helyeslőleg bólintott fejével. Az asszonyka nézegette a virágot. Egyszerre meglepett mozdulatot tett. Mi bajod lelkem ? — kérdi a mama. Levél van a csokorban. Micsoda ? — riadt fel Károly — ki merészel tudtomon kívül leveleket csempészni hozzád Csittöm uram — dörmögi az anyós ide néznek. A következő pillanatban már kezében volt a levél. — El akarom olvasni! sziszegi Károly. — Előbb rajtam a sor ! A tisztes asszonyság elolvasta a levélkét, és azután megsemmisítő tekintettel fordult veje felé. — Hogyan, ön írta ezt ? — Mit, mit? — rebegi Károly, ki rémülten vette észre, hogy anyósa azon levezsinórmértéke annak, kit a legfőbb felelőség terhel. Itt és innét történjék a purifikáczió. Ne a véletlen, hanem a gondos ellenőrzés hozza napvilágra azt, ami szennyes, ami bűnös! Purifikáczió, becsület és szorgalom — ez legyen jelszava hatóságaink fejeinek. Ha érzik, hogy bűzlik valami Dániában, ne tartsák be orrukat! Hírek. Adomány. Ő Felsége a hollóházai (Abauj-Torna) r. kath. hitközségnek iskolaépitési czélokra 100 irtot adományozott. — Halálozás. Reszkető kézzel írjuk e sorokat, mert mindinkább látjuk gyöngülni a küzdőben a tetterőt. Mindnyájunk közös ellenségeit is kiszemelte s egy nyíló tavasz, viruló nyár, kellemes ősz és ködös tél után megállitá útját ez egy kiáltással: Elég ! Idáig és ne tovább! Arcza halványul, szemei csukódnak, pár óra még és ő is kiszenvedett, ő is elköltözött úgy, hogy többé vissza netérjen. Sokaknak vétett, sokat b.ggí tett, köteleségét végezte, leszámolt, behunyhatja szemét, távozik az 6 év. Háromszázhatvanhat napot gombolyított le a mindenségről, ez az övé marad, magával viheti. Vigye magunkkal a bút is, melyet alkotott, s hagyja itt az örömet — mindenkorra. Egy nyolczas elesik, idősebb testvérének ad helyet. 1888. már a történelemé; a mienk 1889. Kezdjük meg az uj esztendőt úgy, mint ezt szivünk súgja, bontsuk ki a kívánalmak zászlóját és mondjuk el olvasóinknak és jóakaróinknak a mai nap jelszavát: Adjon Isten minden jót ez uj esztendőben! — Az újév során kezdődik — napfogyatkozással, mely azonban nálunk nem, csak Amerikában s főleg az Egyesült államokban lesz látható. A tünemény megfigyelésére Nevada államban a point-oceani obszervaóriumot rendezték be, hol déli 12 óra 12’ és 12 másnlap [UNK]‘Tízkor kezdődik a fogyatkozás 1 óra 48 p. és 43 mp. beáll a teljes elsötétedés és 12 másodperczig tart. Uj év napjára napfogyatkozás 1682. esett utoljára és 2162 fog esni ismét, melyet — sajnos — nem fogunk megélni. Krisztus születése óta 865. és 1405. volt újév napján teljes napfogyatkozás. Kassa város polgármestere, Münster Tivadar királyi tanácsos és Kassa szab. kir. város polgármestere immár felépült komoly betegségéből, sőt már hivatalába is ellátogatott, mi fölött legbensőbb örömünknek adunk kifejezést. — Henszlmann hagyatéka, melyet a felsőlet tartja kezében, melyet ő Gondának küldött. Ah hát én vén elefánt vagyok, a leányom pedig vidéki bazsarózsa, kit magának kell a színházba vezetni ? Ah, ön drága galambomnak szólít színésznőket . . . Ah, ön galád házasságtörő . . . Menjünk leányom .. . És a hölgyek hirtelen távoztak, magára hagyva Károlyt, aki kétségbeesve tekintett utánok. Amint a felvonás véget ért, rohant Gonda öltözőjébe. — Az Istenért, mit tettél virágommal ? Piha, számon kéred tőlem. — De szerencsétlenné tesz . . . Hiszen i csokorban volt . . . — Ékszer . . . ékszer? — Nem, hanem levél. — Ahogy . . . Nos hát tudd meg, hogy ha néha pénzszükségben vagyok, az érkező csokrokat azonnal eladom egy ismerős virágkereskedőnek ... S ma meglehetős szükségben voltam .... — Tönkre tetté! ... A feleségemnek vettem meg a bokrétát. — Hahaha, szegény kis bolondom, ha. . . Mikor váltok ? Kígyó vagy ... a feleségemmel majd csak kibékülök, de tőled válok, neked. Színházba menni nem oly hallatlan áldozat, röm uram! — veti közbe az anyós dühös pillantással. — De mama szólt — a menyecske Nekem ne komédiázzék senki! — Mama, ön elfelejti, hogy számtanácsos vagyok, komoly hivatalnok, az én helyem nincs a színházban ... De azért szívesen, elmegyek az önök kedvéért — szól Károly méltóságosan, — Nos hát menjük Elhajtattak. Károly meglehetősen izgatott volt . . . Iparkodott szerfelett szeretetre méltónak lenni, udvarolt nejének, anyósának, és csak — ugyan mire helyet foglaltak a páholyban, szent volt a béke. . . . A kocsi várakozik haha Morósus