Felvidéki Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1892-12-03 / 91. szám

XIV. évfolyam, Kassa, 1892. szombaton deczember 3. 91-ik szám. FELVIDÉKI KÖZLÖNY. * Szerkesztőség és kiadóhivatal malom-utcza. 18. hová Megjelen minden szerdán és szombaton. Előfizetési Szerkesztő Dr Hohenauer IgnáCZ. lapot illető minden közlemény czimzendő díj : egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr. negyed­ Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel. évre 1 frt 25 kr Egy szám 6 kr. * Laptulajdonos Hedry Bertalan. Bíró0rtS­tíU87^ aSTafáfSTn“1"10111'111“3 16 VÁ&4KA. Megnyugvás. Tudom, hogy végre meg kell halnom. Átesve számos földi harczon . S ha meghalok majd, egykoron A­sir lesz enyhe sátorom. De hogy mi leszen osztályrészem, Ha végső órám majd elérem ? S amott túl várni rám mi fog ? — Előttem ez rejtély, titok ! Mért is fürkészném ? úgy se lenne A legkisebb hasznom se benne. Legjobb, ha nem töprenkedem, S megnyugszom bölcsen mindenen. Az boldog itt csak e világon, Kit nem gyötör vágy, kínos álom, Kit nem zavar meg semmi sem, S csendben jut át, az életen ! Kovács Zsigmond Az a mai demokrácia. Érdekes világ van Magyarországon. Országszerte harsog­­atják a szabad­­elvűség és demokrácia hangzatos jel­szavait. Azt hirdetik szerteszét, hogy diadalt ült a demokrácia, mióta Ma­gyarország miniszterelnökét dr. We­­kerle Sándornak hívják. És a valódi demokrata ámulva és bámulva keresi, mi módon aratott dia­dalt a demokrácia nevezendő része ? A legszorgalmasabb kutatás és után­járás is csak azt deríti ki, hogy az áldemokraták a demokrácia diadalának tartják azt, hogy a polgári származású Wekerle lett Magyarország miniszter­­elnöke. Ám ünnepeljék más címen az új miniszterelnököt, ki azt megérdemli, de ne tegyék azt, mert nem tehetik helyesen és igazán a valódi demokrácia nevében. Mert ez egyenesen azt jelenti, hogy csak az lehet demokrata, a­ki Egy szerencsétlen asszony. jLouis Uhlbach. I. Blandoux asszony Sincére asszonyhoz.­­ Kedves barátnőm Az igazságszolgáltatás haszontalan, az ügy­védek haszontalanok, a férjek haszontalanok! Panaszom látszólag nem lesz elfogadva. Az elválasztást a törvényszék nem fogja elven­nem nemesi szülőktől származott, s nemes ember nem lehet demokrata. E téves felfogás szerint­­ valakinek demokrata volta nem gondolkozási módjában, nem működésében nyilvá­nul, hanem születésétől van feltételezve. Ez értelemben demokrata a moóri sváb gyerek, az egyszerű gazdatiszt fia — de nem demokrata az­ a magyar nemesség, a­mely annak idején ön­ként, minden kényszer nélkül, tisztán a szabadelvű korszellem hatása alatt elfogadta a közteherviselést és lemon­dott nagy anyagi előnyökkel járó elő­jogairól. Hát mit tett az új kormányfő a demokrácia elveinek érvényesítésében. Talán megígérte, hogy könnyít a polgárok adóterhén? Avagy a rengeteg katonai terhet kisebbíteni fogja ? Meg­ígérte talán, hogy kormányzata alatt címek, rendjelek, nemesi oklevelek delni: továbbra is e férfihez leszek lánczol­­va, a ki nem szeret, ki — ha egyedül va­gyunk — sérteget, ki titkon a legközönsé­gesebb cocotteokkal szennyezi be frigyünket a ki anyáva tenni nem akar, a ki szememre semmit sem vethet és mégis boldogtalanná tesz. És ezen ember ellen barátaim és ügy­védeim nem akarnak bizonyítékokkal szol­gálni ; ezen ember alamusziságát a birák nem akarják megérteni. A regényírók könyveik számára mindenütt keresnek tárgyat. Hallgassák vallomásaimat, melyek tanulmányául szolgálhatnak, s me­lyekből azt tapasztalhatják, hogy a nő hely­zete a modern társadalmi viszonyok között tarthatatlan, hogy a lény semmi, számba csak a külsőség jön. Ismered bánataimat. Pál sohasem szeretett, míg én — midőn nagynéném estélyén oly csinosnak, előzékeny­nek találtam, azt hittem, hogy szeretem. A menyegzőről és mézeshetekről nincs mit mondani. Ezen időben nem volt szemrehá­nyásokra okom: az volt, a­minek lennie kel­lett, túlzás és elfáradás nélkül! Csodáltam, mint viseli magát mindig és minden helyzet­ben kifogástalanul. ~ Két hónap letelte után a külső fénymáz kezdett lepattogni. Férjem megunta a tette­tést. Már nem hozott áldozatokat; már nem voltam a tiszteletben tartott oltár. Csak étvágy felett rendelkezett s én képeztem a mindig te­rített asztalt, melynél étvágyát kielégíthette. Szavakban lett bizalmas, mig a lovagias bi­zalmasságok fogyni kezdtek. Velem szemközt nem fognak adományoztatni ? És a többi, és a többi sem. Mindez még csak ígéretben sem történt meg. Honnan van hát az a nagy tömjénezés a demokrácia nevé­ben ? Onnan, hogy mai napság a demokrácia fogalmait napról-napra meghamisítják szóval és írásban. A mai demokrácia nevetséges korcs­szülött, következményeiben káros ki­növés. Ma az áldemokrata addig pol­gár, míg elég „ polgári érdemet“ sze­rez egy rendjel, vagy nemesi oklevél elnyeréséhez. És a midőn e fajta polgári jutalmául valaki nemesi levelet érdem kap, akkor tanúi vagyunk annak a szomo­rúan nevetséges jelenetnek, hogy mint törik magukat az újdonsült ne­mes meggratulálására a „demokrata polgárok“(?) és miként örvendeznek, hogy az a valaki kiemeltetett a pol­gári rendből s ezentúl joga van ma­épen nem volt tartózkodó ha ezért gyengén szemrehányásokkal illettem, azt mondotta azért nősült, hogy szabadon mozoghas­­on otthon. Udvariassága tehát nem volt egyéb hazug­ságnál. Meggyőződtem arról, hogy a társada­lom szokásaink következtében a házasságot két személyre való öltözőnek tekintik, mely­ben a bentlevők kezdetben csak a szagos­üvegcséket mutogatják egymásnak és végre az utálatosságig gondoskodnak saját kényel­mükről. Egy este — valószínűleg még emlékszel, együtt voltunk az operában páholyodban. Férjemet a körben gondoltam és egy szem­közt levő páholyban pillantottam meg egy oly lény oldalánál, kit egész Páris ismert, bérben birt, megfizetett. Minő előzékeny volt vele szemközt! Épen olyan mint házasságunk első heteiben. Vártam reá, mig haza jön. Elég voltam és szemrehányásokkal illettem. ügyetlen Erre ásítva mondá, hogy unalmasnak talál. Ügyet­lenségemet azzal akartam jóvá tenni, lassan vetkőződni kezdettem. S mit tett hogy ez utálatos ember? Egy peignoirt dobott nya­kamba, elfedve igy keblem halmait és azt mondá, hogy egy .. . (nem írhatom le a szót) modorával birok, s hogy undorodik tőlem. Ezen idő óta gyűlölöm és elhatároztam hogy elválok tőle. Elmondottam balsorsomat egy ügyvédnek. Ez mosolygott, nem találta a dolgot komolynak. De ragaszkodtam szán­dékomhoz, s miután pénzért az ember bár­minő ügyhöz talál ügyvédet, peremet meg­indította.

Next