Felvidéki Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1892-12-03 / 91. szám
XIV. évfolyam, Kassa, 1892. szombaton deczember 3. 91-ik szám. FELVIDÉKI KÖZLÖNY. * Szerkesztőség és kiadóhivatal malom-utcza. 18. hová Megjelen minden szerdán és szombaton. Előfizetési Szerkesztő Dr Hohenauer IgnáCZ. lapot illető minden közlemény czimzendő díj : egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr. negyed Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel. évre 1 frt 25 kr Egy szám 6 kr. * Laptulajdonos Hedry Bertalan. Bíró0rtStíU87^ aSTafáfSTn“1"10111'111“3 16 VÁ&4KA. Megnyugvás. Tudom, hogy végre meg kell halnom. Átesve számos földi harczon . S ha meghalok majd, egykoron Asir lesz enyhe sátorom. De hogy mi leszen osztályrészem, Ha végső órám majd elérem ? S amott túl várni rám mi fog ? — Előttem ez rejtély, titok ! Mért is fürkészném ? úgy se lenne A legkisebb hasznom se benne. Legjobb, ha nem töprenkedem, S megnyugszom bölcsen mindenen. Az boldog itt csak e világon, Kit nem gyötör vágy, kínos álom, Kit nem zavar meg semmi sem, S csendben jut át, az életen ! Kovács Zsigmond Az a mai demokrácia. Érdekes világ van Magyarországon. Országszerte harsogatják a szabadelvűség és demokrácia hangzatos jelszavait. Azt hirdetik szerteszét, hogy diadalt ült a demokrácia, mióta Magyarország miniszterelnökét dr. Wekerle Sándornak hívják. És a valódi demokrata ámulva és bámulva keresi, mi módon aratott diadalt a demokrácia nevezendő része ? A legszorgalmasabb kutatás és utánjárás is csak azt deríti ki, hogy az áldemokraták a demokrácia diadalának tartják azt, hogy a polgári származású Wekerle lett Magyarország miniszterelnöke. Ám ünnepeljék más címen az új miniszterelnököt, ki azt megérdemli, de ne tegyék azt, mert nem tehetik helyesen és igazán a valódi demokrácia nevében. Mert ez egyenesen azt jelenti, hogy csak az lehet demokrata, aki Egy szerencsétlen asszony. jLouis Uhlbach. I. Blandoux asszony Sincére asszonyhoz. Kedves barátnőm Az igazságszolgáltatás haszontalan, az ügyvédek haszontalanok, a férjek haszontalanok! Panaszom látszólag nem lesz elfogadva. Az elválasztást a törvényszék nem fogja elvennem nemesi szülőktől származott, s nemes ember nem lehet demokrata. E téves felfogás szerint valakinek demokrata volta nem gondolkozási módjában, nem működésében nyilvánul, hanem születésétől van feltételezve. Ez értelemben demokrata a moóri sváb gyerek, az egyszerű gazdatiszt fia — de nem demokrata az a magyar nemesség, amely annak idején önként, minden kényszer nélkül, tisztán a szabadelvű korszellem hatása alatt elfogadta a közteherviselést és lemondott nagy anyagi előnyökkel járó előjogairól. Hát mit tett az új kormányfő a demokrácia elveinek érvényesítésében. Talán megígérte, hogy könnyít a polgárok adóterhén? Avagy a rengeteg katonai terhet kisebbíteni fogja ? Megígérte talán, hogy kormányzata alatt címek, rendjelek, nemesi oklevelek delni: továbbra is e férfihez leszek lánczolva, a ki nem szeret, ki — ha egyedül vagyunk — sérteget, ki titkon a legközönségesebb cocotteokkal szennyezi be frigyünket a ki anyáva tenni nem akar, a ki szememre semmit sem vethet és mégis boldogtalanná tesz. És ezen ember ellen barátaim és ügyvédeim nem akarnak bizonyítékokkal szolgálni ; ezen ember alamusziságát a birák nem akarják megérteni. A regényírók könyveik számára mindenütt keresnek tárgyat. Hallgassák vallomásaimat, melyek tanulmányául szolgálhatnak, s melyekből azt tapasztalhatják, hogy a nő helyzete a modern társadalmi viszonyok között tarthatatlan, hogy a lény semmi, számba csak a külsőség jön. Ismered bánataimat. Pál sohasem szeretett, míg én — midőn nagynéném estélyén oly csinosnak, előzékenynek találtam, azt hittem, hogy szeretem. A menyegzőről és mézeshetekről nincs mit mondani. Ezen időben nem volt szemrehányásokra okom: az volt, aminek lennie kellett, túlzás és elfáradás nélkül! Csodáltam, mint viseli magát mindig és minden helyzetben kifogástalanul. ~ Két hónap letelte után a külső fénymáz kezdett lepattogni. Férjem megunta a tettetést. Már nem hozott áldozatokat; már nem voltam a tiszteletben tartott oltár. Csak étvágy felett rendelkezett s én képeztem a mindig terített asztalt, melynél étvágyát kielégíthette. Szavakban lett bizalmas, mig a lovagias bizalmasságok fogyni kezdtek. Velem szemközt nem fognak adományoztatni ? És a többi, és a többi sem. Mindez még csak ígéretben sem történt meg. Honnan van hát az a nagy tömjénezés a demokrácia nevében ? Onnan, hogy mai napság a demokrácia fogalmait napról-napra meghamisítják szóval és írásban. A mai demokrácia nevetséges korcsszülött, következményeiben káros kinövés. Ma az áldemokrata addig polgár, míg elég „ polgári érdemet“ szerez egy rendjel, vagy nemesi oklevél elnyeréséhez. És a midőn e fajta polgári jutalmául valaki nemesi levelet érdem kap, akkor tanúi vagyunk annak a szomorúan nevetséges jelenetnek, hogy mint törik magukat az újdonsült nemes meggratulálására a „demokrata polgárok“(?) és miként örvendeznek, hogy az a valaki kiemeltetett a polgári rendből s ezentúl joga van maépen nem volt tartózkodó ha ezért gyengén szemrehányásokkal illettem, azt mondotta azért nősült, hogy szabadon mozoghason otthon. Udvariassága tehát nem volt egyéb hazugságnál. Meggyőződtem arról, hogy a társadalom szokásaink következtében a házasságot két személyre való öltözőnek tekintik, melyben a bentlevők kezdetben csak a szagosüvegcséket mutogatják egymásnak és végre az utálatosságig gondoskodnak saját kényelmükről. Egy este — valószínűleg még emlékszel, együtt voltunk az operában páholyodban. Férjemet a körben gondoltam és egy szemközt levő páholyban pillantottam meg egy oly lény oldalánál, kit egész Páris ismert, bérben birt, megfizetett. Minő előzékeny volt vele szemközt! Épen olyan mint házasságunk első heteiben. Vártam reá, mig haza jön. Elég voltam és szemrehányásokkal illettem. ügyetlen Erre ásítva mondá, hogy unalmasnak talál. Ügyetlenségemet azzal akartam jóvá tenni, lassan vetkőződni kezdettem. S mit tett hogy ez utálatos ember? Egy peignoirt dobott nyakamba, elfedve igy keblem halmait és azt mondá, hogy egy .. . (nem írhatom le a szót) modorával birok, s hogy undorodik tőlem. Ezen idő óta gyűlölöm és elhatároztam hogy elválok tőle. Elmondottam balsorsomat egy ügyvédnek. Ez mosolygott, nem találta a dolgot komolynak. De ragaszkodtam szándékomhoz, s miután pénzért az ember bárminő ügyhöz talál ügyvédet, peremet megindította.