Felvidéki Közlöny, 1895 (20. évfolyam, 1-59. szám)

1895-05-23 / 28. szám

XX. évfolyam. 28-ik szám. Kassa, 1895. május 23. FELVIDÉKI KÖZLŐK Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő éS lap tulajdonos . Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: „ urnDv dedtai am özv. D. Selmeczi Berta­ dohánytőzsdéjében Kassán, Fő-utcza Előfizetési ára egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., ritUríY látni ALAIN. az Kemény-féle házban negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám­ára 6 kr. Szerkesztő : ifj. RÖSSLER ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Mészáros-utcza 18 _ ,­­­­_______________________ ___ _ _________________________________ . -------------------ni rumi un I n­i­n­­~i­m­­—ni— i—ni—— —— un ■ihin­———im—i Mezőgazdasági bajaink orvoslása. (V. J.) Kétségtelen, hogy ha a mezőgazda ingatlana értékének megfelelő s emellett hosszú lejáratú és alacsony százalékú kölcsönt nyerhetne, úgy meg volna adva neki a gyarapodás feltétele is, ugyde a vidéki kisebb pénzintézetek, mint a gazdaközönség hiteligényeinek közvetlen kielégí­tői, maguk sincsenek azon helyzetben, hogy ezen igényeket a legjobb akarat mellett is kielégíthes­sék, mert úgy az osztrák-magyar bank, mint a fővárosi intézetek részökre is csak váltó visszle­­számítolás útján nyitják meg zsilipjeiket, tehát ők is kénytelenek hitelműveleteik alapjául a váltó-kölcsönzést bevezetni s ily módon beleke­rülni a váltó-nyargalásba, bárha a természetével nem egyezik meg, sőt ő a váltó természetéről fo­galommal sem bír. Ha aztán pénzszűke áll elő, mint az 1892. év második felében, midőn a fővá­rosi intézetek 40—50 °/o tőke-visszafizetést köve­telnek, a vidéki intézet pedig a felülről jövő nyo­más hatása mellett szintén nagyobb törlesztést követel, akkor a magyar gazdánál előáll először az instruktus elkótyavetyélése, azután az ingatlan árverezése Az ingatlannal bíró magyar gazdának leg­megfelelőbb a jelzálogilag biztosított nyílt hitel és pedig ingatlana értékének legalább 3/± vagy 4/d részéig, hogy ő akkor és oly részletekben vehesse igénybe megállapított hitelét, a­mikor és a­mily mérték­ben neki arra szüksége van. A visszafizetések pedig ne legyenek időhöz kötve, hanem teljesít­hesse akkor, midőn pénzfelesleggel rendelkezik. Egy czikk szűk keretében nem lehet részletesen kifejteni a módozatokat, de annyit állíthatok, hogy nem tartozik a kivihetetlen ábrándok so­rába. Önként áll elő most már az a kérdés, hogy az ily módon lekötött tőke minő forrásból merí­tené táplálékát. E tételnél eltér felfogásom a Lévay Henrik tanulmányától, mert szerintem nem egy szerény alaptőkével alakítandó, hanem ellenkezőleg egy tekintélyes, nagy tőkét összehozó részvénytársaság volna hivatva a dolgot sikeresen megoldani, mely inté­zet kizárólag községi kölcsönök nyújtásával foglal­koznék. Ezen intézet látná el a vármegyéket és nagyobb városokat 50 év alatt félévi járadékok­ban visszafizetendő kölcsönökkel, viszont a vár­megyék és önálló törvényhatósági joggal felruhá­zott városok létesítenének vidéki intézeteket, mely­nek alaptőkéjéül regále-papírjaikat kötnék le. A községi kölcsön minden valószínűség szerint nem lenne magasabb, törlesztést és kamatot együttvéve, 5%-nál, 50 évi visszafizethetés mellett. A községek által engedélyezett „jelzálog biztosí­tott nyílt hitel“ kamat­ maximuma 6%. Az l °/o kü­lönbözet teljesen elegendő volna a kezelési költ­ségek fedezésére A községi intézetek betétek elfogadására is feljogosíttatnának, de kölcsönzési módként kizá­rólag csak jelzálogilag biztosított nyílt­ hitellel foglalkoznának. A betétek jövedelme s esetleg az 1% külömbözet feleslege részben a netalán előáll­ható veszteségek fedezése czéljából tartalékalap képzésére, részben pedig az egyes községek 50 év után oly tekintélyes tőkéhez juthatnának min­den megterheltetés és minden anyagi hozzájáru­lás nélkül, mely az országos közvagyonnak előre nem is sejthető óriási emelkedését vonná maga után. Miután azonban köztudomású, hogy közgaz­dasági dolgokban a vármegyék és városok eljá­rásai nagyon megkötöttek s ezáltal hosszadalma­sak, tehát a „Hitelintézet", vagy mondjuk „Ag­rárbankkal“ egyidejűleg alakulhatna egy másik részvénytársaság is, melynek czélja egyrészről az lenne, hogy kiküldötteik által a vármegyék és városok hangadó elemeit a terv czélszerű és hasznos volta felől meggyőzzék, az intézetek alakítása elől az akadályokat elhárítsák, a fővárosi bankkal az ös­­­szeköttetést gyorsítsák, másrészről a már alakult vidéki intézetek kezelését és koczkázatát átven­nék olyformán, hogy az 1% külömbözet és a be­téteken mutatkozó nyereség ellenében a vidéki intézetek minden személyi és dologi kiadásait fe­deznék, a netalán előforduló sikkasztásokat meg­térítenék, úgy hogy a vármegyék és önálló tör­vényhatósági joggal felruházott városok teljesen nyugodtak lehetnének arra nézve, hogy a felvett községi kölcsön 50 év után hiány nélkül válik a megye, illetve a város tulajdonává. Első tekintetre ez talán kissé különösnek fog feltűnni, de ha számokkal foglalkozó ember saját megyéje viszonyait komoly figyelemre méltatja, úgy az előirányzott összeg különbözetét nem fogja olyan csekélységnek találni, hogy e mel­lett a kezelést és az esetleges koc­kázatot ne lehetne szép haszonra való kilátással elvállalni. Önként értetődő dolog, hogy az ellenőrzés, a be­folyás, a személyi ügyek, a községek esetleges egyéb részesedési igényei már a részletekhez tar­toznának. A polgári házasság életbeléptetése. A polgári házassági törvény életbeléptetésén nagy buzgó­­sággal dolgoznak az igazságügyminisztériumban. Az életbeléptetési rendelet tervezetét könnyen érthető formában már elkészítették s az igazság­ügyminiszter közölte azt véleményadás czéljából több kiváló jogás­szal. A­mint megbízható for­rásból értesülünk a polgári házassági törvény október elsejével fog életbe lépni, úgy, hogy nem egészen ötödfél hónap múlva már megköthetik Magyarországon az első polgári házasságot. A parlament munkarendje. Az országgyűlés a delegácziók összeülése miatt legközelebb szünidőt fog tartani s mint értesülünk, a kép­viselőház­ban szombaton lesz az utolsó érdemleges ülés, a­mely után csak a főrendiház által időközben elfogadott javaslatok átvétele és szentesítésre való fölter­jesztése végett tartanának a jövő héten egy rövid ülést. A képviselőház nyári szünete szeptember végéig fog tartani. Az egyházpolitikai javaslatok sorsa. A főren­diház által megcsonkított két egyházpolitikai tör­vényjavaslattal — mint értesülünk — a kor­mánynak az a szándéka, hogy azok kiadatnak a képviselőház illető bizottságainak, melyek még a jövő hét folyamán fogják azokat tárgyalni. A képviselőház azonban csak ősszel a költségvetési vita előtt fog azokkal újból foglalkozni. Szédülten támolygott az ajtóhoz, hogy megtámasz­­kodjék. Az egész csak addig tartott, a­míg szemeit lehunyta és ismét felnyithatta. Egy pillanat, egy örökkévalóság kínjaival! Az inas azt hitte, hogy megbotlott. Hirtelen összeszedte magát és mosolyogva nyúlt a táb­la után. — Majd átadom a méltóságos urnak. És elvette a levelet és indult befelé a terembe. Az inas meghajtotta magát. TAEOZ­A. ISTEN VELED­ ­ MUSSET' Isten veled ! Talán már itten Többé nem látlak tégedet. Te mégy, mig engem itt hagy Isten Oh, mostan érzem, hogy szerettelek. De nem sirok, de nem kesergek! Jövöd kivánja, — ám legyen Az a vitorla már közelghet Mosolygva nézem majd, ha elmegyen Tele remén­nyel kelsz utadra, És büszkén térsz majd vissza tán, S kit meggyötörtél hosszan elmaradva Lehet, nem ösmersz majd ream Isten veled! Szép álom vár rád, Az élvezet, a vész kábitni fog, S elkápráztatja majd szemed világát Egedre szálló fényes csillagod De lesz tán nap, min sejti lelked, Egy veled érző szív mit ér , Hogy milyen üdv ily szivet lelned, S mi kín, ha ilyet veszitél! Radó Antal: REMÉNYEM, Hogyha bánt az élet gondja, Valami azt súgja, mondja Kis fiamnál van a béke, Búzavirág kék szemébe’ az élet innen ragyog, A miért én élek — halok­­ , S mit vesztettem újra megje Nem fáj úgy az elmúlt ide Új remények, édes álmok, Ringó bölcső felett szállnak Ahol ilyen bimbó fakad, Mért ne várnék még egy nyarat. Fülei Szántó Lajos. Századvégi Otteló. Irta : Hevesi József. Kezében fogta a bizonyítékot, a „kézzel foghatót.“ Nem akadhatott föl rajta kételyének egy foszlánya sem. Egyszerre vége lett féltésnek és szerelemnek. Egy lett a gyanú és az elhatározás Rettenetes gyanúját egy véletlen váltotta valóra. Hivatalos kiküldése, mely erre az éjjelre távol tartotta volna házától, előbb véget ért, mintsem hitte. De a­helyett, hogy haza ment volna, vígan fütyörészve tartott a klub felé. Már előre megcsendült lelkében a jó kedvű czimborák vidám kacaja. Szilaj vágya a duhaj mutatásnak szállta meg. Úgy érezte magát, mint a hámból kirúgni készülő jogász gyerek Egy kis parázs murira áhítozott. Nagyon nyomta valami a lelkét. Maga sem tudta, hogy mi. Valami sötét gondolat önsúlya. De érezte, hogy bor, czigány és kártya nagyot könnyítene rajta. A kalapja hetykén volt félre vágva, a­mint befordult a kaszinó kapuján, fraternizáló nyájas­sággal fogadta az inas szalutálását a lépcsőház­b­án és ruganyos könnyűséggel sietett föl a szőnyeg­gel takart grádicsokon. Az előcsarnokban két huszár hántotta le felső kabátját és mikor oda­lépett a társalkodó nagy szárnyas ajtajához, egy inas zárta szét a portiereket, a kis ezüst tál­lán egy levelet akart éppen bevinni Azzal a véletlenséggel, mely az emberek élete, sorsa, boldogsága fölött dönteni szokott, vetett egy pillantást a kis, elegáns levélkére. Egyszerre csak vakító fénysáv villáma czikkázott rajta végig és gyilkos szikrája szivén találta. II. Azok az apró, gótikus, hegyes bötük ott tánczoltak a szemei előtt. Semmi kétség benne; ez a felesége írása. Az a gömbölyű kis kéz vetette őket papirosra, melybe ő maga tette le egykoron, nagy szerelmesen életének boldogságát. Forgatta, forgatta a kis levelet és egy pilla­natig sem gondolt rá, hogy fölbontsa. Minek is ? Mit bánja ő, milyen szavakkal árulta őt el a felesége ? — Sejtette, érezte, tudta, hogy ez a levél már magában véve árulás. És azok az apró betűk mint megannyi mérges viperák tekerőztek az illatos papiroson és az illattal együtt mérgezték meg lelkét, életét, üdvösségét. Oh vége mindennek! Egyszerre omlott össze illúzióinak tündérkastélya. Oda volt nyugalma, életének egyensúlya. „Sem mákony, sem beléndek, a természet semmi altatószere nem adja vissza többé édes álmát, mely eddig ringatta." Elkeseredett megvetés szállta meg és érezte, mint fonnyad, dermed, fagy meg és hal el lelké­nek jobbik fele. Zsebrevágta a levelet és a kis fülkéből, hol eddig félrehúzódott, bement a játszóterembe. Üdvriadallal fogadták, még az a férfiú is, kihez feleségének levele intézve volt.

Next