Felvidéki Közlöny, 1895 (20. évfolyam, 1-59. szám)
1895-05-23 / 28. szám
XX. évfolyam. 28-ik szám. Kassa, 1895. május 23. FELVIDÉKI KÖZLŐK Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő éS lap tulajdonos . Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: „ urnDv dedtai am özv. D. Selmeczi Berta dohánytőzsdéjében Kassán, Fő-utcza Előfizetési ára egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., ritUríY látni ALAIN. az Kemény-féle házban negyedévre 1 frt 25 kr. Egy számára 6 kr. Szerkesztő : ifj. RÖSSLER ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Mészáros-utcza 18 _ ,_______________________ ___ _ _________________________________ . -------------------ni rumi un I nin~im—ni— i—ni—— —— un ■ihin———im—i Mezőgazdasági bajaink orvoslása. (V. J.) Kétségtelen, hogy ha a mezőgazda ingatlana értékének megfelelő s emellett hosszú lejáratú és alacsony százalékú kölcsönt nyerhetne, úgy meg volna adva neki a gyarapodás feltétele is, ugyde a vidéki kisebb pénzintézetek, mint a gazdaközönség hiteligényeinek közvetlen kielégítői, maguk sincsenek azon helyzetben, hogy ezen igényeket a legjobb akarat mellett is kielégíthessék, mert úgy az osztrák-magyar bank, mint a fővárosi intézetek részökre is csak váltó visszleszámítolás útján nyitják meg zsilipjeiket, tehát ők is kénytelenek hitelműveleteik alapjául a váltó-kölcsönzést bevezetni s ily módon belekerülni a váltó-nyargalásba, bárha a természetével nem egyezik meg, sőt ő a váltó természetéről fogalommal sem bír. Ha aztán pénzszűke áll elő, mint az 1892. év második felében, midőn a fővárosi intézetek 40—50 °/o tőke-visszafizetést követelnek, a vidéki intézet pedig a felülről jövő nyomás hatása mellett szintén nagyobb törlesztést követel, akkor a magyar gazdánál előáll először az instruktus elkótyavetyélése, azután az ingatlan árverezése Az ingatlannal bíró magyar gazdának legmegfelelőbb a jelzálogilag biztosított nyílt hitel és pedig ingatlana értékének legalább 3/± vagy 4/d részéig, hogy ő akkor és oly részletekben vehesse igénybe megállapított hitelét, amikor és amily mértékben neki arra szüksége van. A visszafizetések pedig ne legyenek időhöz kötve, hanem teljesíthesse akkor, midőn pénzfelesleggel rendelkezik. Egy czikk szűk keretében nem lehet részletesen kifejteni a módozatokat, de annyit állíthatok, hogy nem tartozik a kivihetetlen ábrándok sorába. Önként áll elő most már az a kérdés, hogy az ily módon lekötött tőke minő forrásból merítené táplálékát. E tételnél eltér felfogásom a Lévay Henrik tanulmányától, mert szerintem nem egy szerény alaptőkével alakítandó, hanem ellenkezőleg egy tekintélyes, nagy tőkét összehozó részvénytársaság volna hivatva a dolgot sikeresen megoldani, mely intézet kizárólag községi kölcsönök nyújtásával foglalkoznék. Ezen intézet látná el a vármegyéket és nagyobb városokat 50 év alatt félévi járadékokban visszafizetendő kölcsönökkel, viszont a vármegyék és önálló törvényhatósági joggal felruházott városok létesítenének vidéki intézeteket, melynek alaptőkéjéül regále-papírjaikat kötnék le. A községi kölcsön minden valószínűség szerint nem lenne magasabb, törlesztést és kamatot együttvéve, 5%-nál, 50 évi visszafizethetés mellett. A községek által engedélyezett „jelzálog biztosított nyílt hitel“ kamat maximuma 6%. Az l °/o különbözet teljesen elegendő volna a kezelési költségek fedezésére A községi intézetek betétek elfogadására is feljogosíttatnának, de kölcsönzési módként kizárólag csak jelzálogilag biztosított nyílt hitellel foglalkoznának. A betétek jövedelme s esetleg az 1% külömbözet feleslege részben a netalán előállható veszteségek fedezése czéljából tartalékalap képzésére, részben pedig az egyes községek 50 év után oly tekintélyes tőkéhez juthatnának minden megterheltetés és minden anyagi hozzájárulás nélkül, mely az országos közvagyonnak előre nem is sejthető óriási emelkedését vonná maga után. Miután azonban köztudomású, hogy közgazdasági dolgokban a vármegyék és városok eljárásai nagyon megkötöttek s ezáltal hosszadalmasak, tehát a „Hitelintézet", vagy mondjuk „Agrárbankkal“ egyidejűleg alakulhatna egy másik részvénytársaság is, melynek czélja egyrészről az lenne, hogy kiküldötteik által a vármegyék és városok hangadó elemeit a terv czélszerű és hasznos volta felől meggyőzzék, az intézetek alakítása elől az akadályokat elhárítsák, a fővárosi bankkal az összeköttetést gyorsítsák, másrészről a már alakult vidéki intézetek kezelését és koczkázatát átvennék olyformán, hogy az 1% külömbözet és a betéteken mutatkozó nyereség ellenében a vidéki intézetek minden személyi és dologi kiadásait fedeznék, a netalán előforduló sikkasztásokat megtérítenék, úgy hogy a vármegyék és önálló törvényhatósági joggal felruházott városok teljesen nyugodtak lehetnének arra nézve, hogy a felvett községi kölcsön 50 év után hiány nélkül válik a megye, illetve a város tulajdonává. Első tekintetre ez talán kissé különösnek fog feltűnni, de ha számokkal foglalkozó ember saját megyéje viszonyait komoly figyelemre méltatja, úgy az előirányzott összeg különbözetét nem fogja olyan csekélységnek találni, hogy e mellett a kezelést és az esetleges kockázatot ne lehetne szép haszonra való kilátással elvállalni. Önként értetődő dolog, hogy az ellenőrzés, a befolyás, a személyi ügyek, a községek esetleges egyéb részesedési igényei már a részletekhez tartoznának. A polgári házasság életbeléptetése. A polgári házassági törvény életbeléptetésén nagy buzgósággal dolgoznak az igazságügyminisztériumban. Az életbeléptetési rendelet tervezetét könnyen érthető formában már elkészítették s az igazságügyminiszter közölte azt véleményadás czéljából több kiváló jogásszal. Amint megbízható forrásból értesülünk a polgári házassági törvény október elsejével fog életbe lépni, úgy, hogy nem egészen ötödfél hónap múlva már megköthetik Magyarországon az első polgári házasságot. A parlament munkarendje. Az országgyűlés a delegácziók összeülése miatt legközelebb szünidőt fog tartani s mint értesülünk, a képviselőházban szombaton lesz az utolsó érdemleges ülés, amely után csak a főrendiház által időközben elfogadott javaslatok átvétele és szentesítésre való fölterjesztése végett tartanának a jövő héten egy rövid ülést. A képviselőház nyári szünete szeptember végéig fog tartani. Az egyházpolitikai javaslatok sorsa. A főrendiház által megcsonkított két egyházpolitikai törvényjavaslattal — mint értesülünk — a kormánynak az a szándéka, hogy azok kiadatnak a képviselőház illető bizottságainak, melyek még a jövő hét folyamán fogják azokat tárgyalni. A képviselőház azonban csak ősszel a költségvetési vita előtt fog azokkal újból foglalkozni. Szédülten támolygott az ajtóhoz, hogy megtámaszkodjék. Az egész csak addig tartott, amíg szemeit lehunyta és ismét felnyithatta. Egy pillanat, egy örökkévalóság kínjaival! Az inas azt hitte, hogy megbotlott. Hirtelen összeszedte magát és mosolyogva nyúlt a tábla után. — Majd átadom a méltóságos urnak. És elvette a levelet és indult befelé a terembe. Az inas meghajtotta magát. TAEOZA. ISTEN VELED MUSSET' Isten veled ! Talán már itten Többé nem látlak tégedet. Te mégy, mig engem itt hagy Isten Oh, mostan érzem, hogy szerettelek. De nem sirok, de nem kesergek! Jövöd kivánja, — ám legyen Az a vitorla már közelghet Mosolygva nézem majd, ha elmegyen Tele reménnyel kelsz utadra, És büszkén térsz majd vissza tán, S kit meggyötörtél hosszan elmaradva Lehet, nem ösmersz majd ream Isten veled! Szép álom vár rád, Az élvezet, a vész kábitni fog, S elkápráztatja majd szemed világát Egedre szálló fényes csillagod De lesz tán nap, min sejti lelked, Egy veled érző szív mit ér , Hogy milyen üdv ily szivet lelned, S mi kín, ha ilyet veszitél! Radó Antal: REMÉNYEM, Hogyha bánt az élet gondja, Valami azt súgja, mondja Kis fiamnál van a béke, Búzavirág kék szemébe’ az élet innen ragyog, A miért én élek — halok , S mit vesztettem újra megje Nem fáj úgy az elmúlt ide Új remények, édes álmok, Ringó bölcső felett szállnak Ahol ilyen bimbó fakad, Mért ne várnék még egy nyarat. Fülei Szántó Lajos. Századvégi Otteló. Irta : Hevesi József. Kezében fogta a bizonyítékot, a „kézzel foghatót.“ Nem akadhatott föl rajta kételyének egy foszlánya sem. Egyszerre vége lett féltésnek és szerelemnek. Egy lett a gyanú és az elhatározás Rettenetes gyanúját egy véletlen váltotta valóra. Hivatalos kiküldése, mely erre az éjjelre távol tartotta volna házától, előbb véget ért, mintsem hitte. De ahelyett, hogy haza ment volna, vígan fütyörészve tartott a klub felé. Már előre megcsendült lelkében a jó kedvű czimborák vidám kacaja. Szilaj vágya a duhaj mutatásnak szállta meg. Úgy érezte magát, mint a hámból kirúgni készülő jogász gyerek Egy kis parázs murira áhítozott. Nagyon nyomta valami a lelkét. Maga sem tudta, hogy mi. Valami sötét gondolat önsúlya. De érezte, hogy bor, czigány és kártya nagyot könnyítene rajta. A kalapja hetykén volt félre vágva, amint befordult a kaszinó kapuján, fraternizáló nyájassággal fogadta az inas szalutálását a lépcsőházbán és ruganyos könnyűséggel sietett föl a szőnyeggel takart grádicsokon. Az előcsarnokban két huszár hántotta le felső kabátját és mikor odalépett a társalkodó nagy szárnyas ajtajához, egy inas zárta szét a portiereket, a kis ezüst tállán egy levelet akart éppen bevinni Azzal a véletlenséggel, mely az emberek élete, sorsa, boldogsága fölött dönteni szokott, vetett egy pillantást a kis, elegáns levélkére. Egyszerre csak vakító fénysáv villáma czikkázott rajta végig és gyilkos szikrája szivén találta. II. Azok az apró, gótikus, hegyes bötük ott tánczoltak a szemei előtt. Semmi kétség benne; ez a felesége írása. Az a gömbölyű kis kéz vetette őket papirosra, melybe ő maga tette le egykoron, nagy szerelmesen életének boldogságát. Forgatta, forgatta a kis levelet és egy pillanatig sem gondolt rá, hogy fölbontsa. Minek is ? Mit bánja ő, milyen szavakkal árulta őt el a felesége ? — Sejtette, érezte, tudta, hogy ez a levél már magában véve árulás. És azok az apró betűk mint megannyi mérges viperák tekerőztek az illatos papiroson és az illattal együtt mérgezték meg lelkét, életét, üdvösségét. Oh vége mindennek! Egyszerre omlott össze illúzióinak tündérkastélya. Oda volt nyugalma, életének egyensúlya. „Sem mákony, sem beléndek, a természet semmi altatószere nem adja vissza többé édes álmát, mely eddig ringatta." Elkeseredett megvetés szállta meg és érezte, mint fonnyad, dermed, fagy meg és hal el lelkének jobbik fele. Zsebrevágta a levelet és a kis fülkéből, hol eddig félrehúzódott, bement a játszóterembe. Üdvriadallal fogadták, még az a férfiú is, kihez feleségének levele intézve volt.