Felvidéki Ujság, 1916. január-március (11. évfolyam, 1-74. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Kassa, 1916. XI. évfolyam, 1. szám. FELVIDÉKI VIV. 4.I 2^2n9 POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. emelet. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. Bejárat a Szathmáry György­ utca felől (Ezelőtt Szegfű-utca.) Telefon: 211.______ Szombat, Január 1. Előfizetési ár: Egy szám ára S fill. Egy évre . . . helyben K 14.— vidéken K 18.— Fél évre 7__ Q_ Negyed évre. . . 3.50 . ’ 4.50 .8>31P ' Kifáradt az orosz offenziva a besszarábiai és a Stripa menti fronton Az oroszok borzalmas veszteségeket szenvedtek. Budapest, december 31. (Hivatalos­) Orosz hadszíntér:­­a Stripa menti arcvonalunknak előterepe, Buczacz és között tegnap is nagy erőkkel ismételten ellenünk intézett V­iszinovczyk orosz táma­dásoknak színhelye volt. Az ellenséges rohamoszlopok, mint az előző napon, ezúttal is összeomlottak a Pflanzer-Baltiu hadsereg hidegvérű, vitéz csapatainak +"-ében. A Stripa alsó folyása mentén és a besszará­­biai arcvonalon legutóbbi harcokban erősen kimerült ellenség tevékeny­sége együtt­­ is abbhagyott. Az oroszoknak az elmúlt napokban a kelet­­galíciai harcmezőkön szenvedett veszteségei mindenütt messze felülmúl­ják a veszteségek szokásos mérvét, így tegnap a Stripa mentén egyik s$zázadunk szakasza előtt egyszázhatvanegy, egy másik előtt háromszáz­­hu­szo­nöt orosz holttest feküdt. A Stripa felső folyása, az Ikva és a Putn­owka mentén nem tör­tént különösebb esemény. A Kormin-pataknál és a Styr mentén ismét visszavertünk több orosz előretörést. r ^Ť'l­cut szintér: De.­víba5­sszavertünk két alpini zászlóaljat, amelyek Torboletól ’á­­isainkat kétszer megtámadták. A karinthiai arcvonalon A tüzérségi tűz alá vette Wolfsbach helységet (Malbong­­tengermelléki arcvonalon az ágyú és aknaharcok tartanak. délre levő az ellenség héttől délk helyenkint Délk Lény> adszintér .e­semény nem történt. Höfer, altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Német wer­s jelentése­­ i, december 31. elenti: ez:­­ az angoloktól ütünk egy előre­zsákmányoltunk tünk. Egy Os-A nagy főhadis Nyugati ha Sikeres robban Hulluchtól nyugatra tolt árkot, két guppi és néhány hadifoglyot tende ellen intézett repulőtámadás a város épületeiben jelentékeny ká­rokat okozott, különösen a Szent Szív kolostor szenvedett nagy károkat, tizenkilenc belga lakos meg­sebesült, egy meghalt. Katonai kár nem történt. Keleti hadszíntér:­­Balkán hadszíntér; Különös jelentőségű es *mény nem volt. (Miniszterelnökség s­ajtóosztálya.) Az angol védkötelezettség. Budapest, december 31. Londonból jelentik: Asquith megjelent a királynál s előterjesztette az általános védkötelezettségről szóló javaslatot. A király az előzetes szentesítési formulát aláírta.­ ­ Szaloniki a döntés előtt. Budapest, december 31. Szalonikiből jelentik : Az ántánt nagy­ban folytatja előkészületeit. A környék falvait kifürittetik, a vasútvonalak mentén erős állásokat építenek. A városban tedd és nyugalom van. A tisztek magatartása kitűnő. Az angol közkatonák részegesked­­nek éjjelenkint s mindenüket, még fegy­vereiket is eladják. A központi hatalmak konzulai még a városban vannak, de már mindent elő­készítettek az elutazáshoz. Az antant főhadiszállását­ Szalonikiből Kukusonba helyezték át. A város esetleges kiürítésére meg­tették az előkészületeket, valamint vég­szükség esetére a csapatok gyors be­hajózásához is. Athéni lapok szerint a kormány ra­gaszkodni fog semlegességéhez, még ha a központi hatalmak, a törökök és a bol­gárok benyomulnak is Görögországba. Orosz képviselők a külön­béke mellett. Budapest, december 31. A Rsecs jelenti: A duma tobbpárti képviselői nyilatkozatot adtak ki, melyben a külön­békét hangoztatják, mivel Német­országgal és a monarchiával a háború folytatása haszontalan áldozatokkal járna. *7 *1 % AH.DC/.1&1 Elsülyesztett angol páncélos cirkáló. Budapest, december 31. Londonból jelentik hivatalosan. A „Natal“ 13.750 tonnás angol páncélos cirkáló robbanás következtében le Havre kikötőben elsülyedt. A hétszáz főnyi legénységből négyszázat megmentettek. Békés újévet! Kassa, december 31. Ez a legjobban áhítozott kívánság, ez ma a legstílszerűbb újévi köszöntő. Ha meglesz a béke, boldogság is lesz, míg ha a forrón óhajtott béke angyala ez évben sem száll le, akkor a nemzetek boldogsága még mindig csak elérhetetlen vágy lesz. Kérjük ma, az év legelső napján a ma­gyarok Istenét: elégedje meg a gyászt, a sírást, a nélkülözést, a szenvedést, amely­ben másfél éve ely bőséges részünk van. Sok, irtózatosan sok bűnünk volt, amelye­kért vezekelnünk kellett, de a lezajlott há­borús hónapok keserves szenvedéseiben bű­­nös lelkünk már megtisztult, vétkes énünk önkárán okult. Megtanultuk, hogy van Is­ten, akit gőgünkben, romlottságunkban ismerni elfeledtünk. Megtanultuk, milyen komoly a „Miatyánk" eddig gépiesen el­hadart mindennapi kenyere. Lelkileg gaz­dagabbak, igényekben szerényebbek lettünk. A pusztító világháború tehát kipusztította belőlünk a rosszat s belénk piáz­tálta a jót. Ez a jóvátett emberiség várja epekedve a béke visszatérő napját s e béke jegyében kívánunk uj esztendőt egymásnak.­­­­ A puszta kívánság, a röpke szó azok­ban ma, mikor a romboló és alkotó teltei­ idejét éljük, nem elégséges. Újév napján a szó mellett tettre is van szükség. Olyan tettre, amelyet a lezajlott év tapasztalata, okulása működtet. Ez újévi tetterő alól sen­­ki sem mentesítheti magát, mindenkinek egyéniségén el kell annak öintenie. E tett­erős uj esztendő azt kívánja tőlünk, hogy a jó Isten adta tehetségeinket, fizikai és erkölcsi erőinket ez évben hazánk s az emberiség hasznára kamatoztatjuk. Nem puszta fogadalomnak kell ezt az erőfelbuzdulást tekintenünk, hanem haza­fiui kötelességünknek. Ezt a háború, ezt a haza kívánja meg tőlünk. A jelek, ha nem csalódunk, azt mutat­ják, hogy a harctereken a közel hónapok­ban lesz a legirtózatosabb csattanó. Amikor eldől véglegesen a diadal kérdése. Végső­kig feszülve mindenütt az erők, a húr pat­tanásig feszülve. Minden hadban álló nem­zet legutolsó erőit is összeszedi és teljes energia készletével megy a háborúba. Hogy vagy elbukik, vagy győzni fog! A háború — jól tudjuk — fronton s front mögött vivatik. Az utolsó, a legna­gyobb erőfeszítés is tehát e két helyen nyi­latkozik meg. Az uj esztendő tehát — mi­előtt a békét megszüli, első sorban mind­két irányú területen, fronton úgy, mint front mögött utolsó erőpróbára, energiafel­halmozásra hív fel. A fronton e legnagyobb erőkifejtésre nem kell buzdítani a harcosokat. A hábo­rús fegyelem­, az életösztön, a diadal vágya oly tényezők, amelyek a legszunnyadóbb erőket is a legnagyobb agilitásra osto­rozzák !

Next