Felvidéki Ujság, 1940. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1940-02-01 / 26. szám

KASSA, 1940 febr. 1, Csütörtök Ara 10 fillér I. évfolyam, 26. számm Főmunkatárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. BÁRCZAY JÁNOS Időlés las . A meteorológiai intézet jelen­tése szerint északkeleti szél,­­ több helyen havazás, néhány he­lyen kisebb hófúvás, sok helyen köd várható. A hideg csökken. ROMÁNIA MBM­IWCEPI Eredménytelen marad a balkenertakoslat Róma, február 1. (MTI) A Dunamenti és a balkáni főváro­sokból érkező jelentésekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a belgrádi értekezlettől nem várható szenzációs eredmény. A Bal­kán-szövetség tagállamai megvizsgálják az általános politikai helyzetet, annak hangsú­lyozásával, hogy a balkáni béke fenntartása közös érdekű. Az értekezlet elutasítja az olyan csoport vagy tömörülés létesítését, amelyet harmadik hatalom ellen irányulónak lehetne felfogni. Utalni lehet Cincar-Marko­­vics jugoszláv külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatára, amely szerint a jugoszláv po­litika teljesen összhangban van Olaszország politikájával és arra irányul, hogy a Balká­non és a Dunamedencében rend valósuljon meg. A Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósí­tója írja, hogy a pénteken Belgrádban össze­ülő értekezlet előestéjén úgy látszik csaknem teljesen tisztázódott a diplomáciai helyzet és eddig semmi jele sincs annak, hogy Románia engedne. Jugoszlávia tanácsát barátságosan fogadták ugyan Bukarestben, de foganatja a tanácsnak nem lesz. Bukaresti vélemény szerint Németországnak a román kőolaj iránt tanúsított nagy gazdasági érdeklődése erélyesebbé tette Románia magatartását szomszédaival szemben. A Magyarország és Románia közötti olasz közvetítő javaslat ilyen körülmények között nem vezethet eredményre. Nincs lehetősége annak sem, hogy Ro­mánia önkormányzatot biztosítson a bol­gár és magyar kisebbségnek. így helytálló Cincar-Markovics jugoszláv külügyminiszter kijelentése, hogy a balkáni értekezlettől, amely a semlegességi gondolat megszilárdítását szolgálja, semmiféle szen­zációs eredmény nem várható. Olaszországnak is vannak fontos érdekei a Balkánon, amelyek közvetlenül a német érde­kek után következnek. Hangsúlyozza a lap, hogy a Szovjet változatlanul követeli Bessz­­arábiát Romániától és nem mond le ar­ról a törekvéséről, hogy lejebb hatoljon a Fekete-tenger partján és így mele­­gebb vizű kikötőhöz jusson. Törökország, mint a nyugati hatalmak szö­vetségese, a francia és az angol külpolitika jótanácsait viszi magával Belgrádba. Rá­mutatnak arra, hogy röviden ebben lehet összefoglalni a balkáni helyzetet. Álláshalmozás ' Az ország megcsonkítása óta állandó témája közéletünknek az álláshalmozások kérdése. Minél kisebb lett a nemzet ke­nyere, annál inkább nemzeti érdek lett az abból való aránylagos osztás. Bár soha el nem érhető utópisztikus dolog volna arra törekedni, hogy mindenki pontosan egyforma adagolásban részesüljön a ja­vakból, mégis állami feladattá kell ten­nünk, hogy kirívó esetek ne állandósul­hassanak. A Magyar Élet Pártjának egyik leg­utóbbi értekezletén is szóba került ez a kérdés, amikor az egyik képviselő meg­kérdezte a miniszterelnököt, hogy haj­­landó-e a kormány az állás-, illetve jö­­vedelemhalmozásával foglalkozni oly mó­don, hogy erre vonatkozólag törvényt is hozzanak._ Már maga az interpelláló kép­viselő szigorú határok közé szorította felvetett kérdését, hangoztatván, hogy nem gondol a kis tisztviselőkre, akik aránylag csekély jövedelmük mellett esetleg valami mellékkeresetre tesznek szert, sőt azokra a házaspárokra sem, akik külön-külön keresnek ugyan, de a két jövedelem sem haladja meg az élet­nívó határát. Gróf Teleki Pál részletesen válaszolt s amit mondott, teljes mértékben kielégííti a közvélemény kívánságát. Nagyon he­lyes, hogy a miniszterelnök az álláshal­mozások kérdését is beépítette az állam szociális gondoskodásának komplexumá­ba. A miniszterelnök mindig hangoztatta, hogy ahol csak lehet, szociális segítést kell gyakorolnunk, de ezt ne alam­izsna­­szerűen tegyük, hanem a reális, szociális élet megteremtését szolgáljuk. Ha a szo­ciális segítést gyakoroljuk, ezt két okból tesszük. Az egyik humanitárius szem­pontból történik, abból a filantróp gén­­gondolatkörből fakad, amelyek nemcsak hirdeti az emberséges felfogást, de az emberen, valóban, segít is. A másik szem­pont nemzeti célokat kíván kielégíteni. A nemzet egyedekből áll s nemcsak a jelen, de különösen a jövő szempontjából nem érdektelen, hogy milyen egyedekből áll a nemzet Az erős, viharálló, fejlődni tudó, fizikailag és lelkileg felvértezett nemzet nem egyes kormányoknak, nem valamely pártnak, foglalkozási ágnak, vallásfeleke­zetnek, avagy társadalmi osztálynak a kisajátított programja, hanem nagy nem­zeti cél, amelyen jövőnk fordul meg. Eb­ből a szempontból bírálta felül a minisz­terelnök a hozzá intézett kérdést s való­ban helyes választ adott akkor, amikor hangoztatta, hogy az álláshalmozások el­nevezés alá vont probléma anyagában nem lehet rést hozni. általános érvényű rendelke­zem lehet azért, mert ha legfőbb szempontnak az ország érdekét vesszük, — mint ahogy e mögött el kell törpülnie minden más szempontnak — akkor súlyos felelősséget vállalna az ál­lam bizonyos állások betöltésénél, ha pél­dául kifejezetten csak humanitárius meg­ítélés alapján döntene. Ha a férj és fele­ség is keres — amit gyakran hoznak fel kirívó esetek gyanánt —, itt is r­endkívül óvatosnak kell lennie a döntésnek. Mert csaknem annyi a probléma, ahány az eset. Ha a férj például úgynevezett jó ál­lásban­­ van, amelynek jövedelmébe­n el­tarthatja feleségét és gyermekeit is, az esetleges paragrafus szerint a feleség nem foglalhatna el kereseti pozíciót. Pe­dig megtörténhet, hogy a feleség olyan kiváló tanárnő, orvosnő, tanítónő, stb., akinek szellemi képességeit, munkáidnak rendkívüliségét kivonni a nemzeti fejlő­­­dés vonalából vétek volna, mert a nem­zet kulturképességeinek egy értékét tá­volítanán­k el a nemzeti fejlődés munka­­területéről. Nehéz tehát ebben a sokszor hangoztatott álláshalmozási kérdésben ál­talános érvényű rendezést hozni. Igen gyakran megtörténik, hogy nem a humá­nus, hanem a nemzeti cél és a nemzet ér­deke kívánja meg azt, hogy állásban hagy­junk kiváló tehetségeket, mert bármily magasfokú kultúrára hivatkozhat a ma­gyar nemzet, azt a könnyelműséget még­sem követheti el, hogy értékeit könnyen negligálja. Maradjunk meg tehát az elérhető legjobb határok között s olyan terüle­tekre koncentráljuk az álláshalmozások tilalmazását, amelyeken valóban szükség­telen, sőt ártalmas a jövedelmekkel járó több pozíció betöltése. Általában helyes hogy a közfunkciót betöltő ember ne ra­gadjon magához két-három munkakört, természetesen olyanokat, amelyekért fize­tést kap. A közfunkcionárist sem­ lehet azonban kárhoztatni azért ha istenadta tehetségével munkakörét szc­cskiti, de ezeknek azt mondhatjuk: tekintsenek a magyar történelmi múltba s fedezzék fel a mai modern világ számára a régi ma­gyar közéletben ismert nobile officiumo­kat. Értjük ezt úgy, hogy igenis fáradoz­zon, dolgozzék a közfunkcionárius a haza javára, az egyesületi és társadalmi élet­ben kifogyhatatlanul, de ezért a munká­jáért fizetést ne fogadjon el. Még mindig jobb, hogyha tömegével rendelkezünk olyan szellemi értékekkel, akik több munkakört is el tudnak látni, mintha azok­nak száma szaporodnék, akik egyetlen munkakör ellátására sem alkalmasak. A közvélemény gróf Teleki Pál vála­szát higgadt, komoly megítéléssel fogadta s igazat ad felfogásának. Mi a demagó­giát tartjuk a magyar közélet egyik leg­nagyobb veszedelmének. A legnemesebb gondolat is pusztító, destruáló anyaggá válik annak a kezében, aki alsóbbrendű ösztönökre építve akar célhoz jutni Ko­rántsem­ kelünk védelmekre a szociális életet bénító, az anyagi javakat habzsoló s mások szájától még a kenyeret is el­venni kívánó álláshalmozóknak, akik ürge módjára anyagiakkal halmozzák élés­kamrájukat azon túl is, ami magas élet­színvonalukat már meghaladja. — ezt a beteges törekvést tűzzel-vassal ki kell irtani a magyar életből. De visszatérve gróf Teleki Pál gondolatmenetére, ne a demagógia során száguldozzunk, amikor ebben a kérdében higgadt állásfoglalást akarunk tenni, mert amikor lenten-nyo­­mon legfőbb törvényünkhöz térünk vis­­­sza , ez­ a nemzet érdeke, akkor ebben a kérdésben is akkor járunk el helyesen, ha döntésünket hozzá­igazítjuk. Egyéb­ként legjobb reményünk szerint nyílik a magyar horizont s reménykedünk a ta­­vaszodás áldást hozó jövőjében, amikor talán a kicsire szabott magyar kenyér is nagyobbra nő mindannyiunk számára. A Szovjet követeli Besszarábiát Róma, február 1. (MTI) A Stempe Sera című lap a balkáni helyzettel foglalkozva többek között azt írja, hogy valamennyi nagyhatalomnak fontos érdekei vannak a Balkánon. Németország érdekei gazdasági természetűek, mert a bal­káni külkereskedelem 40 százaléka Német­ország felé irányul. Rámutat a lap arra, hogy Olaszország Délkeleteurópában a béke fenntartását kívánja, de mint Magyar­­ország barátja, támogatja a magyar kö­veteléseket a békeszerződések békés felülvizsgálása céljából. Erősödtek a bolgár revíziós törekvések is München, február 1. (MTI) A „Münchener Neueste Nachrich­ten“ a belgrádi értekezlettel foglalkozva hangsúlyozza, hogy Törökországnak a két nyugati hadviselő állammal való szövetkezése élénk rést ütött a balkán államok szövetségén. A csehszlovákiai nagy események és később a lengyelországi események teljesen új hely­zet elé állították a Balkánt. Romániával együtt Magyarország is a Szovjet szom­szédja lett és erősödtek a bolgár revíziós tö­rekvések is. A jelenlegi helyzetben biztosra vehető, hogy a belgrádi értekezlettől nem várható döntő határozat. Fontos szerepet játszik a balkáni politika kialakulásában az a tény is, hogy a szovjet-román határ meg­hosszabbodása Bukarestben nagy ijedelmet okozott, tekintettel a rendezetlen bolgár­román viszonyra, nem is beszélve arról, hogy távolról sem sikerült megvalósítani a magyar-román kibékülést. A balkáni politika kialakulásához hozzájárult Olaszország tevékenysége is Délkeleteuró­pában. Ez Albánia bekebelezésével kezdő­dött és folytatódott olyan diplomáciai tevé­kenységekkel, mint legutóbb Ciano gróf és Csáky István gróf velencei megbeszélése volt. Huszonöt hajót süllyesztett el a német légiflotta a nagy légitámadás során Nyolcszáz kilométeres szakaszon bombázták a hajókat az angol partvidéken London, február 1. (MTI) A Havas Iroda jelentése szerint a német légitámadás során, amely a skóciai Aberdeentől a kenti grófságig mintegy nyolc­száz kilométeres hosszú szakaszra terjedt ki, a húsz német repülőgép a következő hajókat támadta meg: A Croyton ^553 tonnás cardiffi szénszállító hajó, a 8501 tonnás British Triumph londoni olajszállító hajó. Jersey Queen, mely az an­­gol-normand szigetek hajóstársaságának tu­lajdonában van, Algoma nevű 169 tonnás grynsby-i halászhajó, továbbá egy felfegy­verzett halászhajó és egy világítóhajó. A City of Bath nevű hajót ugyancsak bombázta két német repülőgép, midőn Firth of Tag­­ban tartózkodott, ahol még két másik hajót, a Lady Shirleyt és a Hullt, továbbá egy is­meretlen nevű hajót bombáztak. Az Algomat az éjszaka beálltával érte támadás. Az esti órákban a yorkshirei partokról el­indult mentőhajó hiába keresett négy órán keresztül egy kereskedelmi hajót, amely se­­gélyt kérő jeleket sugárzott ki, miután bom­batalálat érte. Egy másik helyen egy mentő­hajó az ellenség által bombázott halászhajó legénységének tíz megmentett tagjával tért vissza a kikötőbe. Délután Yarmouth közelé­ben bombaesések által előidézett tompa rob­banásokat hallottak. Egy hatalmas német há­rommotoros repülőgép megtámadta a kikö­­­tőben horgonyzó őrhajót. Az 1847 tonnás Eston nevű angol gőzössel kapcsolatban, amely az Északi tengeren zátonyra futott, nem tudják, hogy az ellenséges bombák kö­veteltek-e emberáldozatot? A tegnapi német légitámadás során a „Gi­­ralda“ nevű angol hajó elsüllyedt. A 4450 tonnás „Bancrest“ hajó is súlyosan megsé­rült. Úgy látszik hogy a hajó legénységét egy ember kivételével megmentették. Mint Plymouthból jelentik, a 4652 tonnás Avra nevű görög hajó szerdán reggel Start Point közelében aknára futott A kikötőből vontató hajók siettek a helyszínre, hogy megkíséreljék a hajó bevontatását . Az angol kísérő hajók ellen intézett német légitámadás kiegészítéséül jelentik, hogy a német repülőgépek hatásosan bombázták az­ „Ungern“ 8180 tonnás angol hajót és a „Hon-1

Next