Felvidéki Ujság, 1940. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1940-09-02 / 199. szám

Politikai napilap iII-ik évfolyam. — 199. szám. Hétfő, 1940. szeptember 2. Főszerkesztő : Barcsay János dím Felelős szerkesztő: Puskás Jenő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő utca. 96. — Telefon: 24-27, szerkesztőség: 31-11. Teleki Pál ünnepe Az újból megnagyobbodott Magyar­­ország ünnepi lobogói csattognak a szél­ben, a Kárpátok felől friss levegő áram­lik a magyar városokba és friss érzés a szívekbe, a boldogság ujjongó érzése. A tömeg felett viharzik, hullámzik a Him­nusz, mint a magyar lélek mindent el­­sodró lendülete. Ismét nagy ünnepre vir­radtunk: a felvidéki magyar területsáv és Kárpátalja után hazatért a Székely­föld, kincses Kolozsvár, Nagyvárad, a Szilágyság, Erdély nagy része ... Az ünnepi harangszó, az orgonák bu­gása, a virágeső és az önfeledt éljenzés forgatagában egyszerű fekete ruhában áll egy ember. Csendesen, megszokott szerénységgel szegezi kemény, de jósá­gos tekintetét az üdvözlésére megjelen­tekre: gróf Teleki Pál miniszterelnök. Amikor megszólal, szava most sem této­vázó, hangja nem remeg. Meggondolt mondataiból halljuk és érezzük, hogy ő most is csak a nemzetre gondol. Arra a magyar népre, amelynek igazságáért küzd húsz esztendő óta s amelyet a vi­lág első népei között akar látni. Egy nagyhírű tudós kiművelt agyával, sok évszázados történelmi hagyományok gya­korlatával, a vallásos ember mélységes hitével és a magyar ember elszántságá­val fanatikusan küzd ezért. Az erdélyi országrész visszatérése nagy ünnep a magyar miniszterelnök számára, hiszen évszázadokon át ritkán jut egy politikus osztályrészéül, hogy a hongyarapítás végrehajtója legyen. magyar revízió azonban igen nagy rész­­­ben Teleki Pál, a hazafi és a tudós ér­deme. Sohasem kereste, sőt inkább ke­rülte a politikai szereplést. De amikor a haza hívta és veszélyes, szinte­ remény­telen helyzetben vasakarattal kellett szol­gálni a magyar sorsot, vállalta a köte­lességet. Politikai pályafutása Szegeden­ indult el, huszonegy esztendővel ezelőtt, amikor Horthy Miklós kibontotta nemzeti hadsereg zászlaját. Leírhatatla­­­­nul kalandos és veszélyes körülmények között vállalkozott akkoriban Teleki Pál egy feladatra, amely igazán emberfeletti­nek s amelynek teljesítése lehetetlennek látszott. A történelem nagy gyümölcsei soha­sem percek alatt érnek meg s az igazság ritkán érvényesül­hetek, vagy hónapok alatt. Teleki Pál vetése most érik meg, húsz esztendei keserves küzködés után. Az ellenséges Európában, amelyben csak ellenségeink voltak, a tiszta tudás és az igazság fegyvereivel akart győzni. Néha talán mosolyogtak is a fanatikus magyar tudóson, akinek szolgálatát és ítéletét az akkori hatalmak néhanapján igénybe vették ugyan, ha a maguk portá­ján szükség volt Teleki Pál tudására, mint például az emlékezetes mosszuli kérdésben, de ha magyar ügyről volt szó, süket fülekre­­ talált a tanítás, vak szemekre a térkép ... De ő akkor sem lankadt, amikor talán a magyarság nagy része sem bízott a tör­ténelmi igazságszolgáltatásban. Húsz esz­tendőn át nagy szekrényekben sokasod­tak az adatok, a térképek, szorgalmas és hajszolt munkával lelkes szakemberek gyűjtögették Teleki Pál irányítása mel­lett a megdönthetetlen bizonyítékokat, amelyekkel szemben el kell hallgatnia a hazugságnak, a ferdítésnek és a hamisí­tásnak. Ő hitte, rendíthetetlen hittel, hogy eljön még az ideje annak, hogy a tárgyi igazságot meghallhatják azok, akiktől a népek sorsa függ. Ez be is következett 1938 novemberé­ben, amikor a Felvidék magyarlakta te­rületei Teleki Pál bizonyítékai alapján visszatértek Magyarországhoz. S azóta is a Teleki-térképek és adatok voltak legerősebb fegyvereink. Kárpátalja ... Erdély ..­­ Kell-e fényesebb bizonyság? Te Deumra szólnak a harangok. Nem­sokára megindul a Honvédség, hogy bir­­tokba vegye a magyar népnek rendelte­tett legfontosabb területet. Ebben a pá­ratlan diadalmenetben egymás mellett halad a magyar katona és a magyar tu­dós, akik becsülettel tudtak harcolni. Azért van rajtuk az Úr áldása ... é­re Sz­abadité­ltem­ééeg a patek csütörtökön délben lépik át az északerdélyi határt Szeptember 5-én Máramarosszigetre és Szatmárnémetibe, 6-án Nagyváradra, 11-én Kolozsvárra, 12-én és 13-án a székely megyékbe vonul be a honvédség­­ Szeptember 13-án befe­jeződik a felszabadult területek megszállása Az új határ pontos megvonását, valamint az átcsatolandó terület egyes szakaszokban történő elfoglalását és általában a területát­adással felmerült kérdéseket vasárnap dél­után óta Nagyváradon magyar-román ve­gyesbizottság tárgyalja. Vasárnap délelőtt a román kormány telefonon érintkezést ke­resett a magyar kormánnyal, hogy a bécsi döntőbírói ítélet 1. pontjának értelmében az említett bizottság összeülhessen. A vissza­került terület nem egy városában a helyi ügyek ellátásában egyébként már a magyar népközösség helyi tagozatai is közreműköd­nek. Magyarország, mint azt a magyar kül­ügyminiszter Bécsből visszajövet Mo­­on-Ma­­gyaróváron említette, a 44 ezer négyzetkilo­méter terület növekedéssel, ma már mintegy­ 14 millió lakossal erős középhatalom lett. A bécs—budapesti után az egyes városokban tartott beszédek során gróf C­s­á­k­y István külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a bécsi döntőbírósági ítélettel a magyar nem­zet ismét új feladatok megoldása előtt áll, s azokat az „európai jövő“ érdekében és út­ján, mint azt Csáky gróf mondotta, a legtö­kéletesebb módon fogja megvalóstani. Ma is­mét ott állunk az európai kultúra védőbás­tyájaként és e nagy hivatás, a külügyminisz­ter szavai szerint, fokozott munkát követel. A tengelyhatalmak szempontjából pedig e döntés nagy diplomáciai győzelemnek ne­vezhető, minthogy azzal nemcsak a tengely­­hatalmak együttműködésének adták újabb bizonyítékát, hanem e térről végérvényesen kiküszöbölték a nyugati hatalmak befolyá­sát. Nagy, életre-halálra menő küzdelem ide­jén a német és olasz birodalom, távol a há­ború frontjától, ismét a béke művét alkotta meg. A döntőbíráskodás formája, általában az a mód, mellyel a tengelyhatalmak a füg­getlen délkeleteurópai államok megkeresésé­nek a szigorú pártatlanság szellemében ele­get tettek, a tengelyhatalmi diplomácia új módszerére utal. E diplomáciának nem célja az, hogy a kis- és középállamokat saját ér­dekszövetségébe fogadja, s mások és egy­más ellen kihasználja, hanem ez államokat is olyan együttműködésre készítse elő, mely az egész európai rend érdekében áll. * * * A külföldi sajtó szombaton — vezető he­lyen — még csak a bécsi döntés távirat­anyagát és az általa kiváltott lelkesedést ismertette. A szombati és vasárnapi lapok a döntés politikai hátteréről és következmé­nyeiről, valamint a megerősödött Magyaror­szág szerepéről részletesen írnak. A Berliner Börsen-Zeitung mindenekelőtt kiemeli, hogy a baj, melynek eltüntetése a tengelyhatalmak feladata volt, azokban a rendelkezésekben nyugodott, melyeket a világháború győzte­sei 1918-ban fogalmaztak meg. A Romániá­nak adott angol garancia — írja a Hambur­ger Fremdenblatt — a nyugati államok a há­borút kiterjesztő terveinek szolgálatában ál­lott és ezt a beavatkozást Német- és Olasz­ország most végleg eltüntette. Az Agenzia Stefani bécsi különtudósítója jelentésében el­sősorban kiemeli, hogy a szerencsés bécsi döntés a tengely nagy sikerét jelenti, egyút­tal Magyarországnak jelentős területnöveke­dést biztosít, míg Románia számára nem je­lentéktelen politikai előnyöket jelent. Romá­nia — írja az olasz hivatalos távirati iroda diplomáciai tudósítója — ezzel területi kér­déseit mind Szovjetoroszország, mint Ma­gyarország irányában rendezte. A Corriera della Sera vezércikkében hangsúlyozza, hogy a bécsi döntéssel e nehéz kérdés elintézése minden bizonyol jobb formában történt, mint azt mindkét fél is remélhette volna. A Ciano- Ribbentrop által hozott döntőbírói ítélet az igazságon nyugszik, mert tartós békeállapo­tokat teremtett. A Popolo di Roma főszer­kesztője, Guido Baroni tollából a döntésről szintén vezércikket közöl, mely utal arra, hogy a trianoni szerződésen a tengelyhatal­mak tabula rasa-t végeztek. Ez az ítélet, melyet hihetetlen gyorsasággal készítettek elő és hoztak meg, mindkét­ fél számára elég­tételt nyújt, s így nincs semmi akadálya, hogy Magyarország és Románia mint bará­tok egymásnak kezet nyújtsanak. A bécsi döntőbírói ítélet kapcsán kiadott félhivata­los olasz nyilatkozat pontról-pontra veszi az események történetét és azok eredményét a következőkben foglalja össze: 1. A tengely ezúttal is hiány nélkül működött. 2. Az Ítélet­tel a nyugati hatalmak békebontó összeköt­tetéseit elvágták és ez alkalommal „eredmé­nyes visszavonulása“ nem csekély stratégiai előnyökkel is járt. 3. A tengelyhatalmak ki­jelentése, hogy t. i. akaratukat az érdekelt felekre semmiképpen sem akarják rákény­szeríteni, s a döntőbíráskodás ténye között ellentét nincse, minthogy a tengelyhatalmak az ítéletet megelőzően kifejezték kívánságu­kat, hogy Magyarország és Románia köz­vetlen megegyezés útján rendezze függő kér­déseit. Továbbá a két állam államférfiait Németország csak akkor hívta meg Bécsbe, midőn már kitűnt, hogy a közvetlen meg­egyezésre kilátás gyakorlatilag már nincsen. Végül a döntőbírói ítéletre csak akkor ke­rült sor, midőn azt mindkét fél kérte. 4. Az erdélyi kérdésnek a döntőbíráskodással tör­tént elintézése folyamán az érdekelt államok kormányférfiai a kölcsönös megértés és fe­lelősségérzet tudatában cselekedtek. * * * A román sajtó Észak-Erdély átcsatolásá­val kapcsolatban elsősorban arra utal, hogy Romániának az volt a feladata, hogy a ten­gelyhatalmak döntőbírói ítéletéhez igazod­jék. Az Orient Radio kommünikéje minde­nekelőtt kiemeli azt, hogy a Románia által hozott áldozat ellenértéke Német- és Olasz­ország garanciája és barátsága. A most ho­zott áldozat Románia számára az összes le­hetőségek között a legelőnyösebb volt — mondja az Orient Radio sajtóközleménye, melyet meg kellett hozni, mert csak így maradhatott fenn a román állam. Manoilescu külügyminiszter szombat esti nyilatkozatá­ban kifejtette, hogy a döntőbírói ítéletről az egyik érdekelt fél sem vitatkozhatik, s így azt Románia lojálisan végre fogja hajtani. A jelentős román kisebbség, mely Magyar­­országon marad, a kötött szerződések ér­telmében is, jó bánásmódban fog részesülni. A tengelyhatalmak kezességét — mondotta a román külügyminiszter — Románia soha­sem fogja arra felhasználni, hogy bármely szomszé­da ellen is zavaró magatartást ta­­­núsítson. Ez a kezesség lényegében eltér a múltban más hatalmaktól kapott kezesség­­­től. A külügyminiszter végül hangsúlyozta,­ hogy Románia mától kezdve csak egy irányt­ ismer, mégpedig a tengelyét. Az amerikai­ sajtó is részletesen beszámol a bécsi dön­tésről, valamint a nagyváradi és kolozsvári­ magyarok örömujjongásáról. A közvélemény, bár a tengellyel és a Szovjettel szemben foglal állást, mégsem sajnálkozik Románia veszteségei felett. A londoni sajtó tudósításai főként a távirati anyag közlésére szorít­koznak, s csak néhány lapban nyilvánul meg állásfoglalásuk — Románia javára. Az angol sajtó nyilvánvalóan azért fejezi ki rokon­­szenvét Románia iránt, mert a bécsi döntés kapcsán is elsősorban az új helyzet politikai kihatásait tárgyalja és nem hunyhat szemet az elől, hogy e lépés a tengelyhatalmak újabb győzelmét jelenti. * * * Szeptember elsején volt egy éve, hogy a német haderő győzelmes hadjáratát a szem­benálló hatalmak ellen megkezdette. Ez al­kalommal valamennyi német lap utal a 12 hónap eredményeire. A hadvezetés lefolyá­sából mindenekelőtt kitűnik az, hogy az 1939—40-ik év háborúja szembeállítva a világháborúval, sokkal kevesebb veszteség­gel járt, minthogy az eddig szenvedett ös­­­szes veszteségek nem egészen 40.000 halot­tat, 143.000 sebesültet és 24.000 eltüntet tesz­nek ki, míg az 1914-ben megindult háború első négy hónapjában a halottak száma a 200.000-et is elérte. Kiviláglik a háború ed­digi lefolyásából az is, hogy a német had­járatok előkészítése több időt vesz igénybe, mint maga a hadjárat. E lerohanások ugyanis modern gépesített osztagokkal vilámgyors ütemben történnek és részben ez magya­rázza meg azt is, hogy miért tud a német haderő oly kevés áldozattal nagy eredmé­nyeket elérni. Jelentős szerep jutott a ke­leti, északi és nyugati irányban meginduló háború folyamán a német légierőknek. Az év leforgása alatt kereken 3500 támadó re­pülést végeztek ellenséges területekre, s csu­pán a légierők által eltalált és elsüllyesztett hadi és kereskedelmi hajók száma meg­haladja az 500-at. Németország ellenségei eddig mintegy 7000 repülőgépet vesztettek. A háború eddigi mérlege fényt vet arra, hogy mily felkészültséggel lépett be Német­ország a háborúba és várhatóan mily nagy erővel folytatja azt tovább egészen a végső győzelemig. * * * Legutóbbi jelentések szerint a bolgár-ro­mán tárgyalások, melyeket az egyes részlet­­kérdésekről vezetnek, gyors ütemben halad­nak előre. Megoldatlan csupán a bevonulás időpontjának és az anyagi kártérítésnek kér­dése. Szófiai lapok ez alkalommal közlik a hivatalos sajtójelentést a krajovai tárgyalá­sok eredményéről. Ezek szerint a bolgár-ro­mán megegyezés eredményeképpen 1. Dél­­dorudzsa az 1912-ik határainak szemmel­­tartásával visszakerül Bulgáriához. A bal­­csiki kastály területenkívüli jogállást kap. Ára 10 fillér

Next