Felvidéki Ujság, 1940. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1940-09-02 / 199. szám
Politikai napilap iII-ik évfolyam. — 199. szám. Hétfő, 1940. szeptember 2. Főszerkesztő : Barcsay János dím Felelős szerkesztő: Puskás Jenő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő utca. 96. — Telefon: 24-27, szerkesztőség: 31-11. Teleki Pál ünnepe Az újból megnagyobbodott Magyarország ünnepi lobogói csattognak a szélben, a Kárpátok felől friss levegő áramlik a magyar városokba és friss érzés a szívekbe, a boldogság ujjongó érzése. A tömeg felett viharzik, hullámzik a Himnusz, mint a magyar lélek mindent elsodró lendülete. Ismét nagy ünnepre virradtunk: a felvidéki magyar területsáv és Kárpátalja után hazatért a Székelyföld, kincses Kolozsvár, Nagyvárad, a Szilágyság, Erdély nagy része ... Az ünnepi harangszó, az orgonák bugása, a virágeső és az önfeledt éljenzés forgatagában egyszerű fekete ruhában áll egy ember. Csendesen, megszokott szerénységgel szegezi kemény, de jóságos tekintetét az üdvözlésére megjelentekre: gróf Teleki Pál miniszterelnök. Amikor megszólal, szava most sem tétovázó, hangja nem remeg. Meggondolt mondataiból halljuk és érezzük, hogy ő most is csak a nemzetre gondol. Arra a magyar népre, amelynek igazságáért küzd húsz esztendő óta s amelyet a világ első népei között akar látni. Egy nagyhírű tudós kiművelt agyával, sok évszázados történelmi hagyományok gyakorlatával, a vallásos ember mélységes hitével és a magyar ember elszántságával fanatikusan küzd ezért. Az erdélyi országrész visszatérése nagy ünnep a magyar miniszterelnök számára, hiszen évszázadokon át ritkán jut egy politikus osztályrészéül, hogy a hongyarapítás végrehajtója legyen. magyar revízió azonban igen nagy részben Teleki Pál, a hazafi és a tudós érdeme. Sohasem kereste, sőt inkább kerülte a politikai szereplést. De amikor a haza hívta és veszélyes, szinte reménytelen helyzetben vasakarattal kellett szolgálni a magyar sorsot, vállalta a kötelességet. Politikai pályafutása Szegeden indult el, huszonegy esztendővel ezelőtt, amikor Horthy Miklós kibontotta nemzeti hadsereg zászlaját. Leírhatatlanul kalandos és veszélyes körülmények között vállalkozott akkoriban Teleki Pál egy feladatra, amely igazán emberfelettinek s amelynek teljesítése lehetetlennek látszott. A történelem nagy gyümölcsei sohasem percek alatt érnek meg s az igazság ritkán érvényesülhetek, vagy hónapok alatt. Teleki Pál vetése most érik meg, húsz esztendei keserves küzködés után. Az ellenséges Európában, amelyben csak ellenségeink voltak, a tiszta tudás és az igazság fegyvereivel akart győzni. Néha talán mosolyogtak is a fanatikus magyar tudóson, akinek szolgálatát és ítéletét az akkori hatalmak néhanapján igénybe vették ugyan, ha a maguk portáján szükség volt Teleki Pál tudására, mint például az emlékezetes mosszuli kérdésben, de ha magyar ügyről volt szó, süket fülekre talált a tanítás, vak szemekre a térkép ... De ő akkor sem lankadt, amikor talán a magyarság nagy része sem bízott a történelmi igazságszolgáltatásban. Húsz esztendőn át nagy szekrényekben sokasodtak az adatok, a térképek, szorgalmas és hajszolt munkával lelkes szakemberek gyűjtögették Teleki Pál irányítása mellett a megdönthetetlen bizonyítékokat, amelyekkel szemben el kell hallgatnia a hazugságnak, a ferdítésnek és a hamisításnak. Ő hitte, rendíthetetlen hittel, hogy eljön még az ideje annak, hogy a tárgyi igazságot meghallhatják azok, akiktől a népek sorsa függ. Ez be is következett 1938 novemberében, amikor a Felvidék magyarlakta területei Teleki Pál bizonyítékai alapján visszatértek Magyarországhoz. S azóta is a Teleki-térképek és adatok voltak legerősebb fegyvereink. Kárpátalja ... Erdély .. Kell-e fényesebb bizonyság? Te Deumra szólnak a harangok. Nemsokára megindul a Honvédség, hogy birtokba vegye a magyar népnek rendeltetett legfontosabb területet. Ebben a páratlan diadalmenetben egymás mellett halad a magyar katona és a magyar tudós, akik becsülettel tudtak harcolni. Azért van rajtuk az Úr áldása ... ére Szabaditéltemééeg a patek csütörtökön délben lépik át az északerdélyi határt Szeptember 5-én Máramarosszigetre és Szatmárnémetibe, 6-án Nagyváradra, 11-én Kolozsvárra, 12-én és 13-án a székely megyékbe vonul be a honvédség Szeptember 13-án befejeződik a felszabadult területek megszállása Az új határ pontos megvonását, valamint az átcsatolandó terület egyes szakaszokban történő elfoglalását és általában a területátadással felmerült kérdéseket vasárnap délután óta Nagyváradon magyar-román vegyesbizottság tárgyalja. Vasárnap délelőtt a román kormány telefonon érintkezést keresett a magyar kormánnyal, hogy a bécsi döntőbírói ítélet 1. pontjának értelmében az említett bizottság összeülhessen. A visszakerült terület nem egy városában a helyi ügyek ellátásában egyébként már a magyar népközösség helyi tagozatai is közreműködnek. Magyarország, mint azt a magyar külügyminiszter Bécsből visszajövet Moon-Magyaróváron említette, a 44 ezer négyzetkilométer terület növekedéssel, ma már mintegy 14 millió lakossal erős középhatalom lett. A bécs—budapesti után az egyes városokban tartott beszédek során gróf Csáky István külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a bécsi döntőbírósági ítélettel a magyar nemzet ismét új feladatok megoldása előtt áll, s azokat az „európai jövő“ érdekében és útján, mint azt Csáky gróf mondotta, a legtökéletesebb módon fogja megvalóstani. Ma ismét ott állunk az európai kultúra védőbástyájaként és e nagy hivatás, a külügyminiszter szavai szerint, fokozott munkát követel. A tengelyhatalmak szempontjából pedig e döntés nagy diplomáciai győzelemnek nevezhető, minthogy azzal nemcsak a tengelyhatalmak együttműködésének adták újabb bizonyítékát, hanem e térről végérvényesen kiküszöbölték a nyugati hatalmak befolyását. Nagy, életre-halálra menő küzdelem idején a német és olasz birodalom, távol a háború frontjától, ismét a béke művét alkotta meg. A döntőbíráskodás formája, általában az a mód, mellyel a tengelyhatalmak a független délkeleteurópai államok megkeresésének a szigorú pártatlanság szellemében eleget tettek, a tengelyhatalmi diplomácia új módszerére utal. E diplomáciának nem célja az, hogy a kis- és középállamokat saját érdekszövetségébe fogadja, s mások és egymás ellen kihasználja, hanem ez államokat is olyan együttműködésre készítse elő, mely az egész európai rend érdekében áll. * * * A külföldi sajtó szombaton — vezető helyen — még csak a bécsi döntés táviratanyagát és az általa kiváltott lelkesedést ismertette. A szombati és vasárnapi lapok a döntés politikai hátteréről és következményeiről, valamint a megerősödött Magyarország szerepéről részletesen írnak. A Berliner Börsen-Zeitung mindenekelőtt kiemeli, hogy a baj, melynek eltüntetése a tengelyhatalmak feladata volt, azokban a rendelkezésekben nyugodott, melyeket a világháború győztesei 1918-ban fogalmaztak meg. A Romániának adott angol garancia — írja a Hamburger Fremdenblatt — a nyugati államok a háborút kiterjesztő terveinek szolgálatában állott és ezt a beavatkozást Német- és Olaszország most végleg eltüntette. Az Agenzia Stefani bécsi különtudósítója jelentésében elsősorban kiemeli, hogy a szerencsés bécsi döntés a tengely nagy sikerét jelenti, egyúttal Magyarországnak jelentős területnövekedést biztosít, míg Románia számára nem jelentéktelen politikai előnyöket jelent. Románia — írja az olasz hivatalos távirati iroda diplomáciai tudósítója — ezzel területi kérdéseit mind Szovjetoroszország, mint Magyarország irányában rendezte. A Corriera della Sera vezércikkében hangsúlyozza, hogy a bécsi döntéssel e nehéz kérdés elintézése minden bizonyol jobb formában történt, mint azt mindkét fél is remélhette volna. A Ciano- Ribbentrop által hozott döntőbírói ítélet az igazságon nyugszik, mert tartós békeállapotokat teremtett. A Popolo di Roma főszerkesztője, Guido Baroni tollából a döntésről szintén vezércikket közöl, mely utal arra, hogy a trianoni szerződésen a tengelyhatalmak tabula rasa-t végeztek. Ez az ítélet, melyet hihetetlen gyorsasággal készítettek elő és hoztak meg, mindkét fél számára elégtételt nyújt, s így nincs semmi akadálya, hogy Magyarország és Románia mint barátok egymásnak kezet nyújtsanak. A bécsi döntőbírói ítélet kapcsán kiadott félhivatalos olasz nyilatkozat pontról-pontra veszi az események történetét és azok eredményét a következőkben foglalja össze: 1. A tengely ezúttal is hiány nélkül működött. 2. Az Ítélettel a nyugati hatalmak békebontó összeköttetéseit elvágták és ez alkalommal „eredményes visszavonulása“ nem csekély stratégiai előnyökkel is járt. 3. A tengelyhatalmak kijelentése, hogy t. i. akaratukat az érdekelt felekre semmiképpen sem akarják rákényszeríteni, s a döntőbíráskodás ténye között ellentét nincse, minthogy a tengelyhatalmak az ítéletet megelőzően kifejezték kívánságukat, hogy Magyarország és Románia közvetlen megegyezés útján rendezze függő kérdéseit. Továbbá a két állam államférfiait Németország csak akkor hívta meg Bécsbe, midőn már kitűnt, hogy a közvetlen megegyezésre kilátás gyakorlatilag már nincsen. Végül a döntőbírói ítéletre csak akkor került sor, midőn azt mindkét fél kérte. 4. Az erdélyi kérdésnek a döntőbíráskodással történt elintézése folyamán az érdekelt államok kormányférfiai a kölcsönös megértés és felelősségérzet tudatában cselekedtek. * * * A román sajtó Észak-Erdély átcsatolásával kapcsolatban elsősorban arra utal, hogy Romániának az volt a feladata, hogy a tengelyhatalmak döntőbírói ítéletéhez igazodjék. Az Orient Radio kommünikéje mindenekelőtt kiemeli azt, hogy a Románia által hozott áldozat ellenértéke Német- és Olaszország garanciája és barátsága. A most hozott áldozat Románia számára az összes lehetőségek között a legelőnyösebb volt — mondja az Orient Radio sajtóközleménye, melyet meg kellett hozni, mert csak így maradhatott fenn a román állam. Manoilescu külügyminiszter szombat esti nyilatkozatában kifejtette, hogy a döntőbírói ítéletről az egyik érdekelt fél sem vitatkozhatik, s így azt Románia lojálisan végre fogja hajtani. A jelentős román kisebbség, mely Magyarországon marad, a kötött szerződések értelmében is, jó bánásmódban fog részesülni. A tengelyhatalmak kezességét — mondotta a román külügyminiszter — Románia sohasem fogja arra felhasználni, hogy bármely szomszéda ellen is zavaró magatartást tanúsítson. Ez a kezesség lényegében eltér a múltban más hatalmaktól kapott kezességtől. A külügyminiszter végül hangsúlyozta, hogy Románia mától kezdve csak egy irányt ismer, mégpedig a tengelyét. Az amerikai sajtó is részletesen beszámol a bécsi döntésről, valamint a nagyváradi és kolozsvári magyarok örömujjongásáról. A közvélemény, bár a tengellyel és a Szovjettel szemben foglal állást, mégsem sajnálkozik Románia veszteségei felett. A londoni sajtó tudósításai főként a távirati anyag közlésére szorítkoznak, s csak néhány lapban nyilvánul meg állásfoglalásuk — Románia javára. Az angol sajtó nyilvánvalóan azért fejezi ki rokonszenvét Románia iránt, mert a bécsi döntés kapcsán is elsősorban az új helyzet politikai kihatásait tárgyalja és nem hunyhat szemet az elől, hogy e lépés a tengelyhatalmak újabb győzelmét jelenti. * * * Szeptember elsején volt egy éve, hogy a német haderő győzelmes hadjáratát a szembenálló hatalmak ellen megkezdette. Ez alkalommal valamennyi német lap utal a 12 hónap eredményeire. A hadvezetés lefolyásából mindenekelőtt kitűnik az, hogy az 1939—40-ik év háborúja szembeállítva a világháborúval, sokkal kevesebb veszteséggel járt, minthogy az eddig szenvedett összes veszteségek nem egészen 40.000 halottat, 143.000 sebesültet és 24.000 eltüntet tesznek ki, míg az 1914-ben megindult háború első négy hónapjában a halottak száma a 200.000-et is elérte. Kiviláglik a háború eddigi lefolyásából az is, hogy a német hadjáratok előkészítése több időt vesz igénybe, mint maga a hadjárat. E lerohanások ugyanis modern gépesített osztagokkal vilámgyors ütemben történnek és részben ez magyarázza meg azt is, hogy miért tud a német haderő oly kevés áldozattal nagy eredményeket elérni. Jelentős szerep jutott a keleti, északi és nyugati irányban meginduló háború folyamán a német légierőknek. Az év leforgása alatt kereken 3500 támadó repülést végeztek ellenséges területekre, s csupán a légierők által eltalált és elsüllyesztett hadi és kereskedelmi hajók száma meghaladja az 500-at. Németország ellenségei eddig mintegy 7000 repülőgépet vesztettek. A háború eddigi mérlege fényt vet arra, hogy mily felkészültséggel lépett be Németország a háborúba és várhatóan mily nagy erővel folytatja azt tovább egészen a végső győzelemig. * * * Legutóbbi jelentések szerint a bolgár-román tárgyalások, melyeket az egyes részletkérdésekről vezetnek, gyors ütemben haladnak előre. Megoldatlan csupán a bevonulás időpontjának és az anyagi kártérítésnek kérdése. Szófiai lapok ez alkalommal közlik a hivatalos sajtójelentést a krajovai tárgyalások eredményéről. Ezek szerint a bolgár-román megegyezés eredményeképpen 1. Déldorudzsa az 1912-ik határainak szemmeltartásával visszakerül Bulgáriához. A balcsiki kastály területenkívüli jogállást kap. Ára 10 fillér