Felvidéki Ujság, 1941. augusztus (4. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-01 / 175. szám

Politikai napilap IV-ik évfolyam. — 17S. szám. Péntek, 1941. augusztus 1. Felelős szerkesztő: Puskás Jenő Szerkesztőség és kiadóhivatal; Kassa, Fő­ utca 96. — Telefon: 24-27, szerkesztőség: 31-11. AZ ANGOL LÉGIERŐ FINN VÁROSOKAT BOMBÁZOTT Helsinki, augusztus 1. (NST) Finn hivatalos részről is megerősítik azt a tényt, amiről az angol rádió már hírt adott, hogy a péntekre virradó éjszaka angol repülőgépek bombatámadást hajtottak végre finn terület ellen. Az angol gépek Liinu-Hamar finn várost és Petsamo jeges­tengeri kikötőt bombázták. Az angol légitámadás Helsinkiben nagy feltűnést keltett. A finn fővárosban rámutatnak arra, hogy ez a támadás a nemzetközi jog durva megsértése. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Az angolok megsértették a nemzetközi jogot azzal, hogy megtámadták a Jeges-tenger partján lévő Petsamo finn kikötőt. A Berliner Börzenzeitung ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az angolok nem állanak harcban Finnországban, sőt a két ország között alakilag még fennáll a diplomáciai kapcsolat is. Finnország ugyanis eddig csak azt közölte Angliával, hogy bezárta londoni követségét. Bár a jogi helyzet világos, az angol bomba­vetők megtámadták Petsamot, tehát olyan rajtaütést hajtottak végre, amely a dakari és iráni erőszakos támadáshoz hasonlít, ha nem is értek el olyan sikert. Anglia meg­ragad minden alkalmat, hogy túl tegye magát a nemzetközi jogon. Anglia versenyre kelt a bolsevizmussal a galád tettek végrehajtá­sában. A bolsevisták is már akkor támadták repülőgéppel Helsinkit és a többi finn várost, amikor még Moszkva és Helsinki között fennállottak a diplomáciai kapcsolatok. Anglia jogtalan és galád támadása íné­rhetetlen felháborodást keltett Finnországba­n. Az angolok támadásával ismét lehullott a lepel és világosan látható, hogy Anglia a bolsevizmussal és Washingtonnal szövetkezve romhalmazzá akarja tenni az egész nem angolszász világot. A „Budapesti Tudósító“ jelenti: Az angol kormány csütörtökön jegyzéket nyújtott át a londoni finn követnek. Ebben az an­gol kormány válaszol a finn kormány azon jegyzékére, amely az Angliával való diplomáciai kapcsolatok megszüntetését közölte. Az angol kormány sajnálattal jelenti ki, hogy kénytelen helsinki­ követségét bezárni. Az angol jegyzék hangsúlyozza, hogy Ang­liának nem volt szándékában a diplomáciai kapcsolatot Finnországgal megszüntetni, bár Finnország Németország oldala mellett harcol. A gazdasági rendszabályok nem irányulnak Finnország ellen — mondja az angol jegyzék —, csupán azért foganatosítot­ták ezeket, mert Finnországban német csapatok tartózkodnak. Európa gazdasági A keleti fronton még a világ leg­nagyobb csatáját vívják, de ugyanakkor egész Európában már egyre össze­­fogóbb mértékben alakul ki a gazdasági összműködés. Ma már megállapítható, hogy a legkülönbözőbb és azelőtt sok­szor egymással szemben versengő gaz­dasági területeket eddig sohasem tapasz­talt egységbe foglalja a szolidaritás gon­dolata. Számos olyan államban is, amelyek még nemrégen hadiállapotban voltak egymással, uralkodó gondolattá vált a gazdasági közösség érzete. Ez a közösségérzés pedig abból az egészséges átlátásból támadt, hogy Európát újból fel kell építeni és ez a nagy mű csak úgy sikerülhet, ha régi világrészünk összes erői összefognak az egyetemes gazda­sági cél megvalósítására irányuló törek­vésben. Ha igazságosak akarunk­­ lenni,­­meg kell állapítanunk, hogy ennek a gondo­latnak a megvalósítására Németország adta meg először a jó példát. Olyan pél­dával szolgált, amelyről elmondható, hogy példátlan kezdeményezés a világ­­történelemben. A háborúk történetében ugyanis még sohasem tapasztalhattuk azt, hogy a győző segédkezett volna a legyőzött ország gazdasági felépítésé­ben, még mielőtt a békét megkötötte vol­na. A legutóbbi világháború után merő­ben ellentétes volt a helyzet, mert akkor a győzők még a megkötött béke után is arra törekedtek, hogy Németországot le­törjék és gazdaságilag megbénítsák. Ezen törekvésük hosszabb időre sikerült is. Akkoriban Németország kereske­delme és ipara teljesen megtorpant a le­láncoló szerződések és intézkedések kö­vetkeztében, a nyersanyagokat pedig annyira megvonták tőle, hogy a terme­lés úgyszólván lehetetlen akadályokba ütközött. Óriási különbség mutatkozik azonban 1919 és 1940 között, amikor Németország Franciaországgal a fegyverszünetet meg­kötötte. 1940 ősze, ez volt az az időpont, amelytől kezdve az egész európai gon­dolkodás megváltozott, a gazdasági ter­melés pedig ezen gondolatoktól megter­­mékenyülve, megújhodott. Hogy Francia­­ország az 1940. év után nem omlott tel­jesen össze, az Pétain marsall és kor­mánytársai munkálkodása mellett főleg annak köszönhető, hogy a győző a le­­győzöttnek a fegyverszünet után hala­déktalanul segítő jobbját nyújtotta. Alig hogy az utolsó puskalövés eldördült, alig hogy némileg magához tért a szörnyen lesújtott francia nemzet, nyomban meg­kezdődött­ a német gazdasági­ erők segít­ségével az új Franciaország felépítése. A collaboration economique, a gazda­sági együttműködés hívó szava csak­hamar eleven valóság lett és egyre na­gyobb megértésre talált úgy a legyőzőn­­ek, mint a győzők oldalán. Így lehettünk annak a rendkívüli helyzetnek tanúi, hogy mialatt Franciaország egy részét m­ég a német csapatok tartották meg­szállva, ugyanakkor ugyanazok minden igyekezetükkel és erejükkel az össze­omlott gazdaság felépítésén dolgoztak. A német katonai kormányzat a gazda­ság terén olyan győzelmes béketényeket vitt véghez, amelyek egyenértékűek a hadisikerekkel. Száz és százezer hadi­foglyot bocsátottak rendelkezésére a le­győzött Franciaországnak, hogy azok a haza földjén munkálkodjanak, ugyan­akkor azonban derekasan serénykedtek az újjáépítés munkájában a német véd­erő tagjai is. Negyvenezer lovat bocsá­tott még rendelkezésre a német hadsereg, traktorokat állított be és mindennemű más segítséget is megadott, amire csak szükség volt, hogy ezen gigantikus fel­adatot el lehessen végezni. így történt az a csoda, hogy a követ­kező év már nagyobb búzatermést ered­ményezett, mint a legutolsó békeesztendő. A német segítő­készség az európai ös­­­szetartozás gondolatának keretében fel­támasztotta tehát a rombadőlt Francia­­országot. Ugyanekkor azonban az ipari összműködés eszméje az egész vonalon is kézzelfogható eredményeket ért el. Így Franciaország és Németország ipari összműködése már lehetővé teszi, hogy a közel­jövőben Európa minden ilyen irányú igényei kielégüljenek. Ma már Franciaország ipari termelése évenként másfélmilliárd értékű árut eredményez,­­ pedig ez még csak a kezdete annak az összmű­ködésnek, amely igazi­­ gyümöl­cseit akkor fogja igazában meghozni, ha megszűnik a haditermelés és az összes erők kizárólag a béketermelés szolgála­tába lesznek állíthatók. Nem üres képzelet az európai új rend. Ékesen bizonyítja ezt az a tény, hogy az ősi ellenségek így megbékülhettek és vállvetve dolgozunk már egész Európa­­ javára. Példa ez minden európai állam számára, de ugyanakkor végtelenül meg­nyugtató jelenség, hogy a legnagyobb vérviharok közepette is egyre kristályo­sabb formákat kap öreg világrészünk uj­a eszmékkel telített gazdasága. Tombolhat háború, folyhatnak még a harcok Európa határán kívül, itt bent már meg­kezdődött az építő munka, az egyetemes összműködés jegyében. Barrikádok Szentpétervár utcáin Vfázmától Moszkva felé törnek a német csapatok­­ Újabb vereségek érték a vörösöket Szmolenszknél Berlin, augusztus 1. A keleti hadszíntéren lejátszódó esemé­nyekről a hivatalos hadijelentésben foglalta­kon kívül továbbra sem közölnek mérték­adó német helyről részleteket, sőt a berlini katonai szakkörök sem tesznek kiegészítő megjegyzéseket, amelyek felvilágosítást nyújtanak, arról, milyen fejlődést vett a nagy keleti csata azután, hogy a múlt hét végén a Sztálinvonal mögött folyó csata már elérte kulminációs pontját. Mint ismere­tes, ez után a közlés után helyezték kilá­tásba a Szmolenszknél zsákmányolt hadi­foglyok és hadianyagok mennyiségének közzétételét is. . Általánosságban jelenleg azt lehet meg­állapítani, hogy a figyelem, úgy látszik, el­sősorban a déli szárnyon folyó hadművele­tek felé fordult, mert a hivatalos hadijelen­­tésnek az a mondata, amely szerint a német erők mélyen benyomultak az Ukrajnában visszavonuló ellenség közé, azt a feltevése kelti, hogy most innen kísé­rel meg a német hadvezetőség áttörést Kiev felé, miután nyugatról a német támadók még mindig Zsizmirtól keletre harcolnak a szívósan védekező szovjet csapatok ellen. Mivel az Ukrajnát említő német hadije­lentés nem tartalmaz helyi adatokat, egye­lőre nincs felelet arra a kérdésre sem, hogy német részről nem terveznek-e egy el­ágazó hadműveletet Odessza ellen is. A Német Távirati Iroda értesülése szerint a német csapatok az arcvonal északi sza­kaszán befejezték a szovjet hadosztályok kö­­rülzárását. Hét erősen megtizedelt szovjet hadosz­tály részei megsemmisültek. Sokezer hadifogoly került kézre és a német csapatok a felmorzsolt szovjet csapatoktól 50 ágyút, 23 páncéltörő ágyút, két légelhá­­rító ágyút és 68 géppuskát zsákmányoltak. Megsemmisült vagy zsákmányul esett 78 te­hergépkocsi, több páncélos harckocsi, 7 lég­­elhárító üteg, a hozzátartozó lőszer és más hadifelszerelés. A bolsevikiek fogságba esé­­sével sokezer puska került német kézre. Vezérkari főhadiszállás, (Német Távirati Iroda) A véderő főparancsnokság közli: Az Ukrajnában megvert szovjet hadsere­gek üldözése közben a német erők mélyen benyomultak a visszavonulási mozdulatokat tevő ellenség közé. Szmolenszktől keletre szorosabbra vontuk az ellenség­ bekerítését. Az Észtországban küzdő kötelékeink észak felé visszavetették az ellenséget. Harci rep­ülőgépeink éjszaka bombázták Moszkva katonai célpontjait és hatáso­san bombákkal árasztották el Orel vas­úti csomópontot. Római félhivatalos jelentés közli, hogy az olasz expedíciós hadtest megérkezett a keleti arcvonalra. Az olasz katonákat útközben a lakosság és a szövetséges bajtársak lelkes ünneplésben részesítették. Az ukrajnai csata egyébként a legheve­sebben folyik. A Stefani Iroda közlése szerint teljes meg­hiúsulás előtt áll Budjenii tábornagynak az a kísérlete, hogy csapatainak zömét a Dnye­per mögé vonja vissza." Német és magyar csapatok bezárták a 18. szovjet hadsereg visszavonulását fedező hadosztályait, a né­met páncélosok pedig már az ellenség zömét kényszerítették harcra. . A magyar lovasdandárok állandóan harcban állnak az ellenség utóvédőivel és keményen próbára teszik azokat. A kitörési kísérletek sorra meghiúsulnak, a magyar csapatok nagyon sok foglyot ejtettek és nagymennyiségű hadianyagot zsákmá­nyoltak, miközben folytatták előnyomulásu­kat. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvéd gyorscsapatok az ellenség ismételt ellentá­madásait visszaverték, rohamosan folytatják előretörésöket. A szovjet csapatok egyik különösen heves ellentámadása során hon­­védeink rendkívül véres veszteségeket okoztak az ellenségnek. Ezeknek a harcoknak sikerében­ méltóképpen osztozik légierőnk néhány bombázóköteléke is, amelyek ismételten megtámadták az el­lenség visszavonuló oszlopait s jól célzott bombáikkal sorozatos pánikokat keltettek s nagy pusztításokat vittek véghez azok tö­mött soraiban. Az Ukrajnában harcoló magyar gyorscsa­patok szellemének elismerésre méltó bizonyí­­tékát szolgáltatta egyik kerékpáros-zászló­aljunk. Ez a zászlóalj rendkívül zilált közle­kedési viszonyok között is fáradságot nem kímérve éjjel-nappal menetekkel követte a különösen nehéz terepszakaszokon áthaladó gépesített seregtestét, noha útjának folyta­tása helyenként valósággal emberfeletti erő­feszítéssel volt csak lehetséges. A lelkes ke­rékpárosok akaratereje azonban minden ne­hézséget beküzdött s a kiváló csapat minde­nütt idejében érkezve, hatásosan avatkozha­tott bele a gépesített kötelékek harcába. Ára 1O Fillér

Next