Felvidéki Ujság, 1943. június (6. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

VI-ik évfolyam, 123. szám Ara­fa HHér­ledd, 1943 Junius 1 Szakadatlanul folyik az angolszászok kíméletlen légiháborúja Újabb támadások érték olasz városok polgári negyedeit - Jelentékeny károk Nápolyban - Templomokat, kórházakat, iskolákat romboltak szét, papokat, apácákat, ápolónővéreket és gyerekeket öltek meg az angolok bombái Livornóban - Részletes beszámoló a Livorno elleni támadásról - 180 halott Berenesben Berlin súlyos megtorlással fenyegeti az angolszászokat Berlin, június 1. Berlinből közlik, hogy a német lapok nem hagyják abba az erélyes hangú állásfoglalást az angol—amerikai légiháború módszerei ellen. Fenyegető hangon utalnak arra, hogy az angolszászoknak feltétlenül számítaniok kell Németország részéről a megfelelő súlyos válasszal. (MTI) A Stefani-iroda különtudósítója írja: Az amerikai bombázók terrortámadása után Livornó városban az élet kezd visszatérni a rendes kerékvágásba. Eltakarítják a romokat, helyreállítják a közlekedést. Mindez a lakos­ság példátlan fegyelmezettségét és lelkiere­jét mutatja. A város elleni légitámadás két hullámban történt. Az első hullámban 21 re­pülőgép 11 óra 30 perckor csak a kikötőre dobott bombákat. A második hullámban 40 repülőgép támadott és azonnal a város felé zúdult és célpontok keresése nélkül dobtak bombákat a lakóházakra, majd visszafordul­tak. Azt lehetne mondani, hogy az első táma­dás katonai jellegű volt, csak a második volt terrortámadás. Ez azonban nem így van. Az első hullámban csekélyszámu repülőgép tá­madott és az volt a célja, hogy alibit teremt­sen a második hullám gépeinek és hogy a város légvédelmét a kikötőre összpontosítsa és így kedvezőbb körülményeket biztosítson a következő hullám számára. A bombák sok templomot, kórházat, iskolát és árvaházat döntöttek romokba. Számos pap, apáca, ápolónővér és gyermek esett a támadás áldo­zatául. Az egyik gyermekmenhely beomlott óvóhelyéről eddig 24 holttestet ástak ki. (MTI) A kedd reggeli olasz lapok beszá­molnak a Pantelleria elleni legutóbbi légi­támadásról. Pantelléria a legnagyobb szige­tek egyike, amely Szicília körül fekszik és feleúton van Szicília és Tunisz között. Ennek közelében zajlott le 1942 január 14-ike és 16-ika között az a hatalmas csata, amelyben az olasz repülőgépek szétszórták és vissza­térésre kényszerítették a Gibraltárból Málta felé induló hajókaravánt. Pantelléria 23 nap leforgása alatt 14 alkalommal szerepelt a hadijelentésekben, amikor ellenséges bomba­támadásokat intéztek a sziget ellen. A sziget szárazföldi légvédelme több mint 80 ellensé­ges repülőgépet lőtt le. (Stefa­ni). Az olasz főhadiszállás hivatalos jelentése: Ellenséges légi kötelékek több bombát dob­tak le Nápolyra, amelyet ezzel ért a 70. légi­támadás, tovább szardíniai helységekre, va­lamint Foggia, Bari és Potenza könyékére. A bombák jelentékeny károkat okoztak Nápoly középületeiben és lakóházaiban. A támadó repülőgépek közül Nápoly felett hat négymo­toros gép pusztult el, hármat olasz vadász­gépek, egyet német vadászok, kettőt pedig a légvédelmi ütegek lőttek le. A Pantelleria szigete ellen intézett ellensé­ges légitámadás során az ellenség további 9 repülőgépet vesztett a légvédelmi ütegek talá­latai következtében, egy tizediket pedig a tenger­ felett lőttek le olasz vadászgépek. (MT­I A légi háború minden, arcvonalon szaka­datlanul folyik. A berlini sajtó eddig nem so­kat foglalkozott a Németország ellen foko­zódó légi támadásokat hirdető legújabb angol nyilatkozatokkal, de most már alnémet lapok is erélyesen állást foglalnak az angol kijelen­tésekkel szemben. Ilyen volt legutóbb Harris légügyi tábornok, a bét légierő para&QSöGka­nak nyilatkozata. E szerint Angliát a légi bombázások folytatásától semmiféle propa­ganda sem tarthatja vissza. „Amit Németország eddig átélt — han­goztatta Harris —, gyerekjáték ahhoz képest, amit a jövőben kell átélnie." A német sajtó utal arra, hogy Németország sokáig tud várni, de egyszer eljön a német megtorlás napja is. A német lapok hang­súlyozzák, hogy — szemben az angol állítá­sokkal és­ vádaskodásokkal — a polgári la­kosság elleni légi támadásokat az angolok kezdték meg. Cáfolják azokat a londoni kijelentéseket, amelyek szerint a német négymotoros bombázók gyöngébbek az angol és ame­rikai bombázóknál és nem tudnak olyan bombaterheket vinni, mint az angolszász gépek és visszautasítják azokat az ellen­séges kijelentéseket, melyek szerint a németek tömegtámadásokra nem rendel­keznek elegendő légi rajokkal. Német harci repülőgépek vasárnap a dél­angliai partvidéken fekvő Torquay kikötő­város kikötőjét támadták meg. Bombázták a berendez­éseket és gépfegyverrel lőtték a légvédelmi ütegállásokat. A vasárnapra vir­radó éjszaka német repülőgépek London légi terében is megjelentek. A Földközi-tenger térségében német repülőgép kötelékek az algíri partokon fekvő Bone és Sousse kikötő­­berendezéseit bombázták. Egy 4000 és egy 5000 tonnás hajót, elsüllyesztettek. Az utolsó huszonnégy órában ötször volt légiriadó Málta szigetén. I. A német légierő kötelékei a kubáni hídfő­állásban folyó elhárító harcokba is eredmé­nyesen beavatkoztak. Az angolszász légierő Rennes breton vá­rost bombázta. A halottak száma eddig 180-ra emelkedett. Német jelentés szerint 28 négymotoros amerikai repülőgépet lőttek le. A brit légügyminisztérium közli, hogy a va­sárnapra virradó éjszaka 33 brit bombázó repülőgép ment veszendőbe a Németbiroda­­lom elleni támadások során. A németországi katolikus egyház a jövő­ben a bombakárosultak támogatásában az eddiginél is nagyobb mértékben vesz részt. A püspökök felhívást intéztek a hívekhez, hogy tegyenek javaslatokat a segélyezési munka megszervezésére. Felszólították a hí­veket, hogy vegyenek magukhoz és lehető­leg adoptáljanak olyan gyermekeket, akiknek szülei a bombatámadások kapcsán életüket vesztették. A németek húsz szovjet hadosztályt morzsoltak fel a kubáni hídfőnél folyó elhárító harcokban Berlin, június 1. A német véderő főparancsnoksága közli: Az ellenség vasárnap nem folytatta táma­dásait a kubáni hídfő ellen. A keleti arcvonal többi részéről Welis kör­nyékén végrehajtott sikeres támadó vállalko­zásunk kivételével — csupán felderítő és ro­­hamcsapattevékenységet jelentenek. Egy szovjet bombázó kötelékének a Fekete tengeren egy német hajókaraván ellen inté­zett támadása során a haditengerészet va­dászrepülői és járművei mind a 9 támadó bombázót lelőtték. A szovjet vasárnap össze­sen 74 repülőgépet vesztett, saját vesztesé­günk 7 gép. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal helyzetéről: A Kubán hídfő ellen irányuló második bol­sevista offenzíva összeomlása után az egész keleti arcvonalon minden tekintetben a német légierő napja volt. Krimszkajába a repesz- és gyújtóbombák ezrei súlyos pusztítást okoztak. A levegőbe­repült több lőszerraktár és üzemanyagraktár és nagy tüzek elpusztítottak két nagy élel­miszerraktárt. Kubanszkaja pályaudvar be­rendezéseit a telitalálatok nagymértékben üzemképtelenné tették. A keleti arcvonal déli szakaszán a német bombáknak legalább 20 mozdony és több mint 200 vasúti kocsi esett áldozatul. A bolsevisták folytatták kísérleteiket, hogy az Azovi-tenger felől partraszálló bárkákon a Kubán torkolatnál lévő lagunás vidéken keresztül a német védelem hátába kerülje­nek, a kísérletek azonban vasárnap is meg­hiúsultak, hála a német légierő külön e célra beállított alakulatai figyelmes őrködésének. Bombákkal és gépfegyverekkel 15 zsúfolásig megrakott partraszálló bárkát és két motoros uszályt süllyesztettek el. Vadászrajok a szövetséges nemzetek vadá­szaival az egész keleti arcvonalon 38 légi­győzelmet arattak. (MTI) A kubáni hídfőnél folyó csata második sza­kasza végén a bolsevisták már 148 páncélos harckocsit vesztettek, többnyire legújabb mintájú és legnehezebb építésű kocsikat, azonkívül 186 repülőgépet. Ez megfelel há­rom teljes szovjet páncélos hadosztály és hat teljesen felszerelt repülőezred megsem­misítésének. Maszlenikov szovjet főparancs­nok a második — teljesen meghiúsult — vál­lalkozásnál mintegy 15—20 szovjet lövész­hadosztályt vetett csatába, amelyeknek leg­nagyobb része felmorzsolódott, vagy a harc­­képtelenségig szétszóródott. Illetékes német helyről közlik tájékoztatá­sul: A bolsevizmus elleni harcban résztvevő önkéntesek száma állandóan növekszik. Ed­dig körülbelül 62 ezren jelentkeztek. Ez a szám, német politikai körök véleménye sze­rint, annál inkább figyelemreméltó, mivel több, mint 400 ezer galíciai munkás dolgozik a birodalomban. A galíciai ukránok harci mozgalma nem függ össze Vlaszov orosz tá­bornok mozgalmával. (MTI) Davies visszaérkezett Amerikába Sztálin levelével London és Moszkva küzdelme a hatalomért Amszterdam, június 1. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A brit hírszolgálat közli, hogy Davies, Roose­velt különmegbízottja Moszkvából visszaér­kezett az Egyesült Államokba. Davies ma­gával vitte Sztálinnak Roosevelthez intézett válaszlevelét. Stockholmi vélemény szerint a londoni Observer című lap vezércikkéből, amely Sztálinnak a Komintern feloszlatásával kap­csolatban írt levelével foglalkozik, brit figyel­meztetést olvasnak ki a Szovjetunió címére az európai érdekkörök elhatárolása érde­kében. A vezércikk írója Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyának jövőbeli alakulására két lehetőséget lát. London és Moszkva vagy megegyezik a hatalmi és érdekkörök elhatárolásában, vagy háborúra bízzák a döntést. A lap ezután így ír: „Az egyetlen módszer a béke korszerű megszervezésére olyan ha­talmi csoport létrehozása, amely elég erős ahhoz, hogy a békét mindenkivel szemben megvédelmezze. Ilyen hatalmi csoport­ kép­ződhet a most folyó háború befejezése után Nagy-Britanniából, a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból. A Szovjetunió és Nagy-Britannia szem­pontjából az alapvető kérdés így hangzik: „Vajjon a békét és biztonságot egyetértés­ben keresik-e, vagy biztonságukat egymás­sal szemben akarják megszervezni?“ A má­sodik esetre vonatkozólag a cikk írója kilá­tásba helyezi Anglia harci készségét és igen érdekes mondatokban rámutat arra, hogy amennyiben Nagy-Britannia és a Szovjetunió között a háború utáni időben az egyetémes nem jönne létre, a brit és a szovjet haderő „az Elba partján, vagy­ az Oderánál' éber­séggel' és bizalmatlansággal állnak majd egymással szemben.“ A cikk azon reménységgel zárul, hogy az államférfiak bölcseség­e elkerülhetővé teszi ezt az összeütközést... : O­­ .­­ Churchill csütörtöki és pénteki gibraltári tárgyalásairól az első részleteket vasárnap lehetett megtudni. A tárgyalásokon ismét megbeszélték a Giraud és de Gaulle táborno­kok közötti ellentétek ügyét. Churchill­ a meg­­bszéléseken felhívta Giraud tábornok figyel­mét arra, hogy feltétlenül szükséges volna, ha megegyezne a londoni francia nemzeti bi­zottság vezetőjével. — Egyelőre nem lehetett megtudni, hogy a megbeszélések során men­­nyiben határolták el Giraud tábornok, illetve de Gaulle tábornok hatáskörét. A tárgyalá­sokon részt vett Catruux tábornok, továbbá Eisenhower tábornok, az Észak-Afrikában állomásozó amerikai csapatok főpara­ncsnoka«

Next