Felvidéki Ujság, 1943. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-02 / 247. szám

Vd­ ik évfolyam, 247. számÁra 16 filter Politikai napilap. • Előfizetési Ára 1 hónapra 4*30 P, negyedévre 12­ 40 P, félévre 24.80 P, egész évre 49.00 P. Főmunkatárs­i Fors­ch Gésa Felelős szerkesztő: Kassai Salton Kedd, 1943 november 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fo­ntos 90 • Szerkesztőségi telefon: 31 -11 - Kiadóhivatali telefon: 24-И A MOSZKVAI DÖNTÉSEK Nyilvánosságra hozták a háromhatalm­s konferencia hivatalos jegyzőkönyvét Feltétlen fegyverletételig folyik a háború — Nemzetközi szervezet létesül a béke biztosítására — A négy kormány az ellenségeskedések beszüntetése után nem használja fel hadseregét más államokban — A háború utáni fegy­verkezés szabályozása — A fasizmust tökéletesen megsemmisítik — Érvény­telenítik Ausztria 1938-ban történt bekebelezését, de Ausztriának bűnhődnie is kell a háborúban való részvétele miatt Zürich, november 2. (MTI) A Neue Zür­cher Zeitung londoni tudósítója szerint an­gol körökben az a vélemény, hogy a német kérdés tekintetében Moszkvában teljes meg­egyezésre jutottak és úgy látszik, hogy már az európai kérdések tekintetében is tisztá­zódtak az álláspontok. Londonban már né­hány napja azt állítják, hogy a balti államok kérdése megoldáshoz jutott. Ezzel szemben svéd részről cáfolták azokat a híresztelése­ket, amelyek szerint a londoni svéd követ Finnországnak szóló fegyverszüneti javas­latokkal Stockholmba utazott volna. Lon­­­­donból érkező magántudósítások a rendkí­vül nehéz lengyel kérdést is megoldottnak mondják. Ami Délkelet-Európát illeti, egyelő­re még semmit sem hoztak nyilvánosságra. Alig tételezhető fel, hogy ezen a téren Moszkvában a megegyezés alapelvein és keretein túlmenően részleteket is kidolgoz­tak volna. Valószínű, hogy sok más kér­déssel együtt ez az ügy is a négy hatalom ama küldöttségeinek munkaterületére esik, amelyeket először földközitengeri bizottság néven ismert meg a világ. A katonai terüle­ten elért egységről és hadműveleti tervek­ről szóló sok jelentés különös érdeklődést keltett. Az angol hírszolgálat diplomáciai tudósí­tója írja, hogy a háromhatalmi értekezleten létrejött megállapodásokról szóló jelentés­sel egyidőben hamarosan fontos egyéb köz­lések is várhatók. Hir szerint a közlések egyike valószínűleg annak a négyhatalmi bizottságnak létesítéséről fog szólani, men­nek feladata, hogy Kína bevonásával gon­doskodjék a szövetségesek közötti állandó és szoros együttműködésről. A bizottság székhelye Londonban lesz. Ankara, november 2. A Nemzetközi Tájé­koztató Iroda ankarai értesülése szerint az angol diplomácia azon fáradozik, hogy a török politikai köröket megnyerje Balkán egyes kérdései számára. Ezzel kapcsolato­san azt állítják, hogy Bulgária visszavonul Kelet-Tráciából és helyreállítják a régi tö­rök-görög határt a Marica folyó mentén. Hir szerint Anglia az Égei-szigetek felosztásá­nak kérdésében közvetít Törökország és Görögország között. Angol részről jelenték­telennek igyekeznek feltüntetni a szovjet balkáni tervei tekintetében felmerült török kifogásokat. Hangoztatják, Anglia nem en­gedte meg a szovjetnek, hogy megvesse lábát a Balkánon. Ezzel szemben azt kíván­ják, hogy török részről bizonyos megértést tanúsítsanak a szovjet ama kívánságai te­kintetében, amelyek a tengerszorosokon való szabad mozgásra vonatkoznak. (Német Távirati Iroda.) Mint az angol hír­szolgálati iroda Washingtonból jelenti, az északamerikai fővárosban biztosra veszik, hogy Roosevelt a közeljövőben találkozni fog Sztálinnal. (MTI) (TP) A moszkvai tárgyalások menetét illető kérdésre válaszolva a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője utalt Roosevelt nyilatko­zatára, aki különös módon a moszkvai kon­ferencia állítólagos sikeréről beszélt, mielőtt Moszkvából elhangzott volna a hivatalos nyilatkozat. Most egyelőre be kell várni a konferenciáról kiadandó zárókommünikét. A konferencia menetéről és eseményeiről azonban már most is megközelítő képet alkothatunk, mivel az alapvető kérdések nagyon is világosak. Ha a konferencia sike­réről akarunk beszélni, mondotta a Wihlelm­­strasse szóvivője, akkor mindenesetre nem lehet szó az angol és az amerikai politika sikeréről, csak Sztálin győzelméről. Emlé­kezetes még a moszkvai konferenciát meg­előző angol-amerikai sajtóvita, amelynek során azt a kérdést feszegették, hogy az európai problémákat a szovjet és az angol­amerikai érdekszférák elhatárolásával old­ják-e meg, vagy pedig az európai ügyek kollektív intézésével, amelyben túlsúlyban lenne a szovjet. A problémával első ízben a londoni Times egyik cikke foglalkozott, a gondolatot hamarosan felragadta az egész amerikai sajtó és a vita­ eredményeképpen Hull és a hivatalos washingtoni politika az érdekterületek elhatárolását tartotta előnyö­sebbnek. Ezzel szemben Moszkva állás­pontja kétségtelenül az volt, hogy kollek­­­tíve intézzék az európai ügyeket, amelynél természetesen a szovjet túlsúly jutna kife­jezésre. érdekekt Ezt az álláspontot, amely a brit szemszögéből nagyon is veszé­lyesnek látszik, Eden szemmel láthatóan elfogadhatónak tartotta. Mint számos jelen­tésből kitűnik, a moszkvai konferencián tel­jes mértékben tiszteletben tartották „A há­ború és a munkásosztály“ című szovjet folyóiratban kifejezésre jutó ama álláspon­tot, hogy a Szovjetunió határproblémái egyáltalán nem képezhetik vita tárgyát. Mindenekelőtt bizonyos, hogy a konferencia középpontjában nem azok a jövőre vonat­kozó politikai kérdések állottak, amelyek tulajdonképpen az angolokat és az ameri­kaiakat olyannyira­­ érdekelték, hanem a moszkvai álláspontnak megfelelően elsősor­ban a katonai kérdések és mindenekelőtt a nyugateurópai második front felállítása fog­lalkoztatta a konferencia résztvevőit. A várható kommünikét illetően a Wil­­helmstrassén megjegyezték, számolni lehet azzal, hogy Sztálin bizonyos formális en­gedményeket adott az angol-amerikaiaknak. Nagyon is lehetséges, hogy a hivatalos nyi­latkozatban Európa biztonságával kapcso­latban kollektív felelősségről, az Atlantic Charta alapelveiről és a kis államok, még­pedig a demokrata kormányok vezetése alatt álló kis államok önállóságáról lesz szó. Az ilyen általános alapelvek egyáltalán nem befolyásolják a szovjet politikát és Sztálin­nak teljesen mindegy, hogy Európát az Atlantic Charta alapelveinek, vagy bármi­lyen más alapelvnek nevében bolsevizálja. Az ilyen formális engedmények lehetővé teszik Hull és Eden számára, hogy közvéle­ményük előtt moszkvai sikerekkel kérked­jenek. A valóságban azonban bizonyos, hogy az angol és az amerikai politika nem érte el céljait a moszkvai konferencián. A Jegyzőkönyv hivatalos szövege Legújabb jelentéseink a következők: Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda: Az angol félhivatalos hírszolgálat ma közölte a moszkvai értekezletről kiadott hi­vatalos közleményt, még­pedig azzal a be­vezetéssel, hogy a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban hoznak nyilvánosságra. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napi­rendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyeket a három kormány tárgyalt. E kérdések közül egyesekben végleges állás­­foglalásra jutottak. Más kérdésekben meg­beszélték ugyan az elvi döntést, tüzetesebb tanulmányozás céljából azonban külön bi­zottságokhoz utalták vagy pedig diplomáciai úton való elintézés számára tartották fenn. Ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere útján tisztáztak. Északamerika, Anglia és a Szovjetunió kormányai — folytatja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a kö­zös háborús erőfeszítéseket érintik. Első­sorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai hadműveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy meg­vessék az alapját a három ország közti leg­szorosabb katonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény ezután közli az északame­rikai, brit, szovjet és csungkingkínai kor­mányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szö­vetségesek 1942 január elsejei és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedése­ket a feltétlen fegyverletételig kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket követeli: 1. A négy kormány­­ közös­ cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatá­sára irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellen­séggel harcban állanak, az ellenség fegyver­letételének és leszerelésének minden kérdé­sében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzet­közi szervezet fontosságát, amely vala­mennyi békeszerető állam szuverén minősé­gének elvén alakul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek rendeltetése az, hogy megóvja a nemzetközi békét és biztonságot. Az 5. pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezeté­séig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövet­kezett nemzetek más tagjai is bevonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok te­rületén belül, kivéve a nyilatkozatban felso­rolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve, általá­nos megállapodást dolgoz ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása céljából. A közlemény ezután közli az északameri­kai, a brit és a szovjet külügyminiszter meg­állapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikájáról. Ez a po­litika „a fasizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kor­mány a fasizmus ellenségeinek bevételével demokatikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta­ intézményt be kell szün­tetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta­ had­sereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A köz­lemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megálla­podott abban, hogy Ausztria 1938. évi beke­belezését érvénytelennek és semmisnek nyil­vánítja és egy szabad és független Ausztriát állít fel. Ausztriát azonban — folytatja a köz­lemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amit nem tagadhat le, még­pedig az a felelősség, hogy Németország oldalán részt­­vett a háborúban. Ausztriát felszólítják ez­után, hogy járuljon hozzá felszabadításához. Befejezésül a közlemény közli az értekez­leten részt vett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint mindazokat a német tiszteket, közka­tonákat és párt­tagokat, akik a megszállt te­rületeken elkövetett „rémtettekért“ felelősek, — ideszámítandó a túszok kivégzése is — a fegyverszünet után az illető országokba szál­lítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. A moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közlemény kiegészítéséül az angol hírszol­gálat még a következőket közli: A moszkvai értekezlet megállapodott ab­ban, hogy szervezetet létesít a három kor­mány közti legszorosabb együttműködés biztosítására, különös tekintettel azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek a há­ború további alakulása során merülnek fel. Az értekezlet így elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizottságot állít fel Lon­donban e kérdések tanulmányozására. E bi­zottság együttes javaslatokat tesz a három kormánynak. Ugyancsak elhatározta az ér­tekezlet, hogy Olaszország ügyeivel kapcso­latosan szintén tanácsadó bizottságot létesít. Ez a bizottság kezdetben a három kormány és a francia nemzeti felszabadítási bizottság képviselőiből fog állani. Gondoskodás törté­nik arról, hogy a bizottságban később helyet foglaljon Görögország és Jugoszlávia kép­viselője is. A lengyel kérdés Genf, november 2. (MTI) Londonból jelen­tik: Egyes angol lapok azt a meggyőződé­süket fejezik ki,­ hogy Moszkvában sok olyan kérdésről és problémáról tárgyaltak, ame­lyeket a hivatalos közleményben politikai vagy egyéb okokból nem említettek meg. Vermott Bartlet megemlíti a lengyel kérdést, amelyet — mint írja — minden bizonnyal megvitatás alá vontak és amelyről feltété-

Next