Felvidéki Ujság, 1943. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-02 / 247. szám
Vd ik évfolyam, 247. számÁra 16 filter Politikai napilap. • Előfizetési Ára 1 hónapra 4*30 P, negyedévre 12 40 P, félévre 24.80 P, egész évre 49.00 P. Főmunkatársi Forsch Gésa Felelős szerkesztő: Kassai Salton Kedd, 1943 november 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fontos 90 • Szerkesztőségi telefon: 31 -11 - Kiadóhivatali telefon: 24-И A MOSZKVAI DÖNTÉSEK Nyilvánosságra hozták a háromhatalms konferencia hivatalos jegyzőkönyvét Feltétlen fegyverletételig folyik a háború — Nemzetközi szervezet létesül a béke biztosítására — A négy kormány az ellenségeskedések beszüntetése után nem használja fel hadseregét más államokban — A háború utáni fegyverkezés szabályozása — A fasizmust tökéletesen megsemmisítik — Érvénytelenítik Ausztria 1938-ban történt bekebelezését, de Ausztriának bűnhődnie is kell a háborúban való részvétele miatt Zürich, november 2. (MTI) A Neue Zürcher Zeitung londoni tudósítója szerint angol körökben az a vélemény, hogy a német kérdés tekintetében Moszkvában teljes megegyezésre jutottak és úgy látszik, hogy már az európai kérdések tekintetében is tisztázódtak az álláspontok. Londonban már néhány napja azt állítják, hogy a balti államok kérdése megoldáshoz jutott. Ezzel szemben svéd részről cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a londoni svéd követ Finnországnak szóló fegyverszüneti javaslatokkal Stockholmba utazott volna. Londonból érkező magántudósítások a rendkívül nehéz lengyel kérdést is megoldottnak mondják. Ami Délkelet-Európát illeti, egyelőre még semmit sem hoztak nyilvánosságra. Alig tételezhető fel, hogy ezen a téren Moszkvában a megegyezés alapelvein és keretein túlmenően részleteket is kidolgoztak volna. Valószínű, hogy sok más kérdéssel együtt ez az ügy is a négy hatalom ama küldöttségeinek munkaterületére esik, amelyeket először földközitengeri bizottság néven ismert meg a világ. A katonai területen elért egységről és hadműveleti tervekről szóló sok jelentés különös érdeklődést keltett. Az angol hírszolgálat diplomáciai tudósítója írja, hogy a háromhatalmi értekezleten létrejött megállapodásokról szóló jelentéssel egyidőben hamarosan fontos egyéb közlések is várhatók. Hir szerint a közlések egyike valószínűleg annak a négyhatalmi bizottságnak létesítéséről fog szólani, mennek feladata, hogy Kína bevonásával gondoskodjék a szövetségesek közötti állandó és szoros együttműködésről. A bizottság székhelye Londonban lesz. Ankara, november 2. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda ankarai értesülése szerint az angol diplomácia azon fáradozik, hogy a török politikai köröket megnyerje Balkán egyes kérdései számára. Ezzel kapcsolatosan azt állítják, hogy Bulgária visszavonul Kelet-Tráciából és helyreállítják a régi török-görög határt a Marica folyó mentén. Hir szerint Anglia az Égei-szigetek felosztásának kérdésében közvetít Törökország és Görögország között. Angol részről jelentéktelennek igyekeznek feltüntetni a szovjet balkáni tervei tekintetében felmerült török kifogásokat. Hangoztatják, Anglia nem engedte meg a szovjetnek, hogy megvesse lábát a Balkánon. Ezzel szemben azt kívánják, hogy török részről bizonyos megértést tanúsítsanak a szovjet ama kívánságai tekintetében, amelyek a tengerszorosokon való szabad mozgásra vonatkoznak. (Német Távirati Iroda.) Mint az angol hírszolgálati iroda Washingtonból jelenti, az északamerikai fővárosban biztosra veszik, hogy Roosevelt a közeljövőben találkozni fog Sztálinnal. (MTI) (TP) A moszkvai tárgyalások menetét illető kérdésre válaszolva a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője utalt Roosevelt nyilatkozatára, aki különös módon a moszkvai konferencia állítólagos sikeréről beszélt, mielőtt Moszkvából elhangzott volna a hivatalos nyilatkozat. Most egyelőre be kell várni a konferenciáról kiadandó zárókommünikét. A konferencia menetéről és eseményeiről azonban már most is megközelítő képet alkothatunk, mivel az alapvető kérdések nagyon is világosak. Ha a konferencia sikeréről akarunk beszélni, mondotta a Wihlelmstrasse szóvivője, akkor mindenesetre nem lehet szó az angol és az amerikai politika sikeréről, csak Sztálin győzelméről. Emlékezetes még a moszkvai konferenciát megelőző angol-amerikai sajtóvita, amelynek során azt a kérdést feszegették, hogy az európai problémákat a szovjet és az angolamerikai érdekszférák elhatárolásával oldják-e meg, vagy pedig az európai ügyek kollektív intézésével, amelyben túlsúlyban lenne a szovjet. A problémával első ízben a londoni Times egyik cikke foglalkozott, a gondolatot hamarosan felragadta az egész amerikai sajtó és a vita eredményeképpen Hull és a hivatalos washingtoni politika az érdekterületek elhatárolását tartotta előnyösebbnek. Ezzel szemben Moszkva álláspontja kétségtelenül az volt, hogy kollektíve intézzék az európai ügyeket, amelynél természetesen a szovjet túlsúly jutna kifejezésre. érdekekt Ezt az álláspontot, amely a brit szemszögéből nagyon is veszélyesnek látszik, Eden szemmel láthatóan elfogadhatónak tartotta. Mint számos jelentésből kitűnik, a moszkvai konferencián teljes mértékben tiszteletben tartották „A háború és a munkásosztály“ című szovjet folyóiratban kifejezésre jutó ama álláspontot, hogy a Szovjetunió határproblémái egyáltalán nem képezhetik vita tárgyát. Mindenekelőtt bizonyos, hogy a konferencia középpontjában nem azok a jövőre vonatkozó politikai kérdések állottak, amelyek tulajdonképpen az angolokat és az amerikaiakat olyannyira érdekelték, hanem a moszkvai álláspontnak megfelelően elsősorban a katonai kérdések és mindenekelőtt a nyugateurópai második front felállítása foglalkoztatta a konferencia résztvevőit. A várható kommünikét illetően a Wilhelmstrassén megjegyezték, számolni lehet azzal, hogy Sztálin bizonyos formális engedményeket adott az angol-amerikaiaknak. Nagyon is lehetséges, hogy a hivatalos nyilatkozatban Európa biztonságával kapcsolatban kollektív felelősségről, az Atlantic Charta alapelveiről és a kis államok, mégpedig a demokrata kormányok vezetése alatt álló kis államok önállóságáról lesz szó. Az ilyen általános alapelvek egyáltalán nem befolyásolják a szovjet politikát és Sztálinnak teljesen mindegy, hogy Európát az Atlantic Charta alapelveinek, vagy bármilyen más alapelvnek nevében bolsevizálja. Az ilyen formális engedmények lehetővé teszik Hull és Eden számára, hogy közvéleményük előtt moszkvai sikerekkel kérkedjenek. A valóságban azonban bizonyos, hogy az angol és az amerikai politika nem érte el céljait a moszkvai konferencián. A Jegyzőkönyv hivatalos szövege Legújabb jelentéseink a következők: Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda: Az angol félhivatalos hírszolgálat ma közölte a moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban hoznak nyilvánosságra. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyeket a három kormány tárgyalt. E kérdések közül egyesekben végleges állásfoglalásra jutottak. Más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, tüzetesebb tanulmányozás céljából azonban külön bizottságokhoz utalták vagy pedig diplomáciai úton való elintézés számára tartották fenn. Ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere útján tisztáztak. Északamerika, Anglia és a Szovjetunió kormányai — folytatja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai hadműveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy megvessék az alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjet és csungkingkínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szövetségesek 1942 január elsejei és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a feltétlen fegyverletételig kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket követeli: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állanak, az ellenség fegyverletételének és leszerelésének minden kérdésében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alakul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek rendeltetése az, hogy megóvja a nemzetközi békét és biztonságot. Az 5. pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövetkezett nemzetek más tagjai is bevonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve, általános megállapodást dolgoz ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása céljából. A közlemény ezután közli az északamerikai, a brit és a szovjet külügyminiszter megállapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikájáról. Ez a politika „a fasizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fasizmus ellenségeinek bevételével demokatikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek nyilvánítja és egy szabad és független Ausztriát állít fel. Ausztriát azonban — folytatja a közlemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amit nem tagadhat le, mégpedig az a felelősség, hogy Németország oldalán résztvett a háborúban. Ausztriát felszólítják ezután, hogy járuljon hozzá felszabadításához. Befejezésül a közlemény közli az értekezleten részt vett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat, akik a megszállt területeken elkövetett „rémtettekért“ felelősek, — ideszámítandó a túszok kivégzése is — a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. A moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közlemény kiegészítéséül az angol hírszolgálat még a következőket közli: A moszkvai értekezlet megállapodott abban, hogy szervezetet létesít a három kormány közti legszorosabb együttműködés biztosítására, különös tekintettel azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek a háború további alakulása során merülnek fel. Az értekezlet így elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizottságot állít fel Londonban e kérdések tanulmányozására. E bizottság együttes javaslatokat tesz a három kormánynak. Ugyancsak elhatározta az értekezlet, hogy Olaszország ügyeivel kapcsolatosan szintén tanácsadó bizottságot létesít. Ez a bizottság kezdetben a három kormány és a francia nemzeti felszabadítási bizottság képviselőiből fog állani. Gondoskodás történik arról, hogy a bizottságban később helyet foglaljon Görögország és Jugoszlávia képviselője is. A lengyel kérdés Genf, november 2. (MTI) Londonból jelentik: Egyes angol lapok azt a meggyőződésüket fejezik ki, hogy Moszkvában sok olyan kérdésről és problémáról tárgyaltak, amelyeket a hivatalos közleményben politikai vagy egyéb okokból nem említettek meg. Vermott Bartlet megemlíti a lengyel kérdést, amelyet — mint írja — minden bizonnyal megvitatás alá vontak és amelyről feltété-