Felvidéki Ujság, 1943. december (6. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

Politikai napilap­ • Előfizetési éra 1 Hónapra 4*30 P, negyedévre 12*40 P, félévre 24.80 P, egész évre 49.60 P. Ára 16 napr­ed­ik évfolyam, 272. számSzerda, 1942 december 1 Főmunkatársi Forsöch Gésa Felelős szerkesztő: Kassai Zoltén Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő-utca 96 . Szerkesztőségi telefon: 31-11 - Eiadóhivatal telefon: 24.97 Roosevelt, Churchill és Csangkaisek Teheránban találkoznak Sztálinnal Németország nem fordult fegyverszünetért a Vatikánhoz A Szentszék is kizártnak tart minden békeközvetítő kísérletet A világpolitikai helyzetet a várakozás és feszültég jellemzi. Konferenciákat tartanak minduntalan. Alig fejeződött be az egyik és a világsajtó még le sem tárgyalta az eshe­tőségeket, máris új találkozóról imált. Poli­tikusok látogatnak fővárosból fővárosba, állandóan beszédek hangzanak el. Oly nagy a káosz, hogy beavatott politikus is csak nehezen ismerheti ki magát, különösen akkor, mikor ugyanazon tábor képviselői két, sok­szor háromféleképpen nyilatkoznak egyik vagy másik politikai kérdésről. Ezek a tények természetesen nagy lehetőségeket nyújtanak az idegháború igen sikeres vise­léséhez, mert hírek, idézetek és cáfolatok által minden olvasó önkénytelenül ki van téve bizonyos befolyásnak. Természetesen az egyén ügyességétől függ, hogy ezeket a megnyilvánulásokat miként engedi magához közel és meg tudja-e tartani a távolságot, hogy áttekintést nyerhessen a helyzetről. A Churchill—Roosevelt—Sztálin találkozó­ról már napok óta különböző hírek keringe­nek. Legelőször egy semleges sajtó közölte, hogy Churchillt az angol parlamentben távol­­léte alatt Smuts helyettesíti. Ezután konkrét hírt is közöltek, amely arról számolt be, hogy Csangkaisek Roosevelttel és Chur­­chillel találkozott Kairóban és mindhárman útban vannak Teherán felé, ahol Sztálin csatlakozik hozzájuk. A várva-várt találkozó tehát a napokban létrejött, sőt meglepetésre Csangkaiseket is belevették a tanácskozásba. Ez arra enged következtetni, hogy Kína régi óhajtása, hogy a szövetségeseknek a hábo­rút párhuzamosan Európában és a Távol­keleten kell végigküzdeniök, teljesedésbe megy. Kína már nagyon rég viseli a háború terhét és elég soká teljes külső segítség nél­kül kellett a sokkal jobban felfegyverzett japánokkal szembeszállnia, úgyhogy a kínai marsall szava a négyes­ találkozón meglehe­tősen nagy súllyal esik latba. A kairói meg­beszélésekről eddig semmi sem szivárgott ki és elő kell készülni arra is, hogy Teherán­ból sem kap egyhamar konkrét információt a sajtó. Kedden délelőtt német nyilatkozat jelent meg a célzatos békehírekkel kapcsolatban. Ezek szintén az idegháború egyik tényezőjét képezik, amikkel befolyásolni lehet a széles néprétegeket. Először Cramm híres német tenniszjátékos stockholmi utazását akarták felhasználni propagandául, most pedig olyan híreket bocsájtottak világgá, hogy Papen né­met nagykövet Ankarába való visszatérése közben a Vatikánba is ellátogatott volna. Német részről kijelentik, hogy e híreknek semmi való alapjuk nincs és ezekkel a hírek­kel hiába próbálják a német nép idegzetét összeroppantani, mert az erős és olyan, mint a múltban volt. Zürich, december 1. (MTI) Lisszabonból jelentik az United Pressnek: Churchill és Roosevelt elnök már néhány napja Kairó­ban tartózkodik. Sztálin úton van a hármas értekezletre és­ jelenleg Teheránban tartózkodik. Valószínű, hogy a hármas értekezlet vagy Kairóban, vagy Alexandriában fog lezajlani. Mint az angol hírszolgálati iroda jelenti, Lisszabonban határozott formában arról értesülnek, hogy Churchill, Csangkaisek már hosszabb Roosevelt és megbeszélést folytattak egymással Kairóban és most va­lahol Perzsiában vannak úzon, hogy Sztálin­nal találkozzanak (MTI) Az angol hírszolgálat Kairóból származó jelentése szerint azt a nyilatkozatot, amely­­b­en a kairói értekezlet után Churchill, Roo­sevelt és Csangkaisek megállapodtak, e hét folyamán teszik közzé. Az értekezlet tarta­ma alatt Kairót úgyszólván elvágták a kül­világtól. Roosevelt és Csangkaisek — ez utóbbit felesége is elkísérte — repülőgépen érkezett Kairóba, míg Churchill hajón. (MTI) Zürich, december 1. (Búd. Tud.) A Neue Zürcher Zeitung londoni tudósitója jelenti: Londoni mértékadó körök semmiképen sem erősítik meg az állítólagos béketapoga­tózásról szóló híreket. A vezető lapok azon­ban továbbra is foglalkoznak velük. A Sunday Times például arról ír, hogy a semleges államokban előkészületek folynak béketárgyalásra. Sokkal nagyobb jelentősé­get kell tulajdonítani annak a ténynek, hogy London felelős körei kizárólag a harmadik birodalom politikai és katonai realitásával számolnak. Ezekben a körökben rámutatnak arra, hogy mindezideig semmi sem történt, ami valamilyen változásra engedne követ­keztetni Németország hatalmi politikai vi­szonyaiban. Erre a tényre való tekintettel Angliában egyáltalában nem számolnak a politikai változás lehetőségével és rámutat­nak arra, hogy a szövetségeseknek a jövő évben saját áldozatok árán kell kicsikarniuk a döntést. Azok a híresztelések, amelyek szerint von Papen, Németország ankarai nagykövete külön megbízatással a Vatikánvárosba érke­zett, önmagukat cáfolják meg, —- állapítják meg a birodalmi főváros tájékozott köreiben. Von Papen nagykövet már néhány eszten­deje nem volt egyáltalán Rómában. (MTI) Illetékes berlini helyen a leghatározottab­ban leszögezték: német ember vagy német tényező sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem fordult a Vatikánhoz vagy a Szent­atyához fegyverszünetért. Az erre vonatkozó híresztelések, amelye­ket az angol hivatalos hírszolgálat terjeszt egyesült államokbeli forrásokra hivatkozva, a Wilhelmstrasse nyilatkozata szerint nem egyebek célzatos kitalálásnál s az a céljuk, hogy olyan színben tüntessék fel a dolgo­kat, mintha Berlin bombázása egészen más hatást gyakorolt volna a német népre és a német vezetőségre, mint amilyent tényleg gyakorolt. Ugyanilyen kitalálásnak kell minősíteni az angol hivatalos állítását, — amelyet hírszolgálatnak azt az egyébként egy svéd lap is megírt — hogy Papen ankarai német nagykövet repülőgépen a Vatikánba érke­zett. A Wilhelmstrassen kijelentették az újságírók előtt, hogy Papén sem nem tartóz­kodott legutóbb a Vatikánban, vagy bárhol másutt Olaszországban s nincs is szándéká­ban odautazni. Papén ez idő szerint útban van Ankara felé, hogy újból átvegye az ottani német nagykövetség vezetését. ' ' '.......... Mindazok az angol forrásból terjesztett híresztelések, amelyek szerint német részről fegyverszüneti lehetőségek iránt érdeklőd­nének, s ugyanígy az angol sajtóhangok is, amelyek a legyőzött Németországról szól­nak, illetékes német hely megállapítása sze­rint csak arra valók, hogy bebeszéljék az angol népnek, különösen pedig a háborúba belefáradt angol néprétegeknek, milyen döntő jelentőségük van a háború befejezése szempontjából a Berlin ellen intézett légitá­madásoknak. Angol részről talán abban is reménykednek, hogy egyik vagy másik sem­leges állam ezek után kételkedni fog Német­ország ellenálló erejében. A legfőbb cél azonban nyilván az, hogy hatást próbáljanak kelteni Moszkvában s úgy állítsák be a dol­gokat, mintha a Berlin ellen intézett légitá­madások legalább is egyenrangúak lenné­nek kihatásaikban a megígért, de meg nem valósított második arcvonallal. Egyelőre még nyílt kérdés, milyen összefüggés áll fenn a hamis hírek mostani áradata és a Churchill—Roosevelt-féle szándék között, amely a Sztálinnal való találkozás egy év óta kovácsolt tervének mielőbbi megvalósí­tására irányul. A német sajtó épp oly ke­véssé foglalkozik ezzel a tárgykörrel, mint az illetékes német tényezők. Közömbösen veszik tudomásul Berlinben azt is, hogy az angol lapok jelentése szerint a szövetsége­sek kiáltványt akarnak intézni a német nép­hez s forradalomra és fegyverletételre akar­ják felszólítani. Mindez nem­­ újság a német nép számára, hiszen az angol repülőgépek már alig néhány héttel a háború kitörése után hasonló tartalmú röpcédulákat szórtak le. Illetékes berlini helyen leszögezik, hogy sem effajta röpcédulák, sem pedig bombák nem tudják összeroppantani a német nép idegzetét, ugyanúgy, mint ahogyan a múlt­ban­ sem tudták. Zürich, december 1. A Neue Zürcher Zei­tung római jelentése szerint a pápa felhívá­sából, melyben az egész katolikus világot felszólította, hogy imádkozzanak a békéért, arra lehet következtetni, hogy a Vatikán ez idő szerint kizártnak tart minden béke­közvetítő kísérletet. XII. Pius pápa néhány nappal ezelőtt kifejezetten ebben az érte­lemben nyilatkozott. Korosstent visszafoglalták a németek Beállt a tél a kievi arcvonáson - Heves harcok Dél-Olaszországban (MTI) A keddi hivatalos szovjet hadijelen­tés közli Koroszten város elvesztését. A vezérkari főhadiszállásról jelentik a Né­met Távirati Irodának. A véderő főparancs­noksága közli: A perekopi földszorosban lévő állásaink ellen irányuló ellenséges előretörések nem jártak sikerrel. A nikopoli hídfőnél és a Dnyeper nagy ka­nyarulatában hétfőn az ellenség támadó te­vékenysége általában véve valamelyest lany­hább volt, erősebb támadásokat intézett a szovjet Krivoj Rogtól északkeletre és észak­ra, valamint a Kremencsugtól délre fekvő betörési helyen. Egy sikeres ellentámadásunkban 30 löve­­get pusztítottunk el, illetve zsákmányoltunk Cserkasszi körül­­ nőtt az ádáz és válta­kozó sikerű harcok hevessége. Kievtől nyugatra támadó vállalkozásunk újabb helyi sikerekkel járt. A Kiev és Zsito­­mir környéki támadó és védőharcokban a­ hadsereg és­­ az SS csapatok Hoth vezér­ezredes vezetése alatt mozgó harcmodorral feltartóztatták és ellentámadással visszave­tették az áttörő támadásra küldött ellensé­ges hadseregeket.­­A szovjet itt november 9—28. között 20.000-nél több halottat, 4800 foglyot, 603 páncélost, 1505 löveget, 1043 géppuskát, 275 gránátvetőt és 554 páncéltörő fegyvert veszített. Gomel környékén a súlyos küzdelem to­vább tart. A várostól délnyugatra és nyu­gatra csapataink kemény harcok árán fel­tartóztatták az ellenség erős előretörő harci csoportjait. Gomeltől északra sok szovjet támadás akadt el. Eközben az ellenség hat­hatós védőtüzünk és erőteljes ellenlökéseink következtében jelentős veszteséget szen­vedett. Neveljtől délnyugatra csapataink támadva szívós ellenállást törtek meg és terepet és helységeket hódítottak vissza. A murmani arcvonalon egy német támasz­pont őrszemélyzete közelharcban ellenséges támadást vert vissza. Légiharcban hétfőn 49 szovjet repülőgépet pusztítottunk el, két gépünk elvesztése árán. Rali őrnagy, egy vadászcsoport parancs­noka november 28-án aratta 250. győzelmét légiharcban a keleti harctér felett. Moszkva, december 1. (Bud. Tud.) A fehér­oroszországi arcvonalon hétfőn este hirte­len hőmérsékletcsökkenés állott be. Egészen Kiev vidékéig az esőt erős havazás váltotta fel. Kedden délelőtt a harctéri tudósítók je­lentették, hogy már hótakaró képződött. Egyes frontszakaszokon elsőízben jelentek meg sícsapatok, amelyek már a téli hadse­reghez tartoznak. Zürich, december 1. Mannstein tábornagy a kievi frontkiugrás ellen intézett támadása­ során tegnap érte el legnagyobb sikerét. A német csapatok ugyanis elfoglalták Korosz­­tent és ezzel a hídfőállás északnyugati sza­kasza előtt jelentős mértékben megjavítot­ták helyzetüket. Koroszten egyes külváro­saiba már hétfőn reggel behatoltak a német csapatok, de az egész város csak kedden délben jutott a németek birtokába. A keleti harctér északi és középső részén most a harcok hevességének fokozódását várják, mert az esős időjárás véget ért. Az utak felszáradtak és tegnap óta több szaka­szon már vastag hótakaró van. Berlin, december 1. (Búd. Tud.) A dél­olaszországi arcvonalon — mint a Berlinbe érkező hírekből kitűnik — Montgomery akciója folytatódik a Sangro nyugati partján lévő német állások ellen. Ágyútűz támoga­tásával nagy támadó osztagok, amelyek fő­leg újzélandiakból és indiai csapatokból álla­nak, vesznek részt a támadásban. Az utób­biak igen jól küzdenek, de jelentős veszte­séget is szenvednek. A németek az átmene­tileg betört ellenséges részeket ismét vissza­vetették anélkül, hogy ezek a német fővé­­delmi vonalat elérhették volna. Egyébként figyelmet érdemelnek a hírek, melyek sze­rint a felderítés eredménye alapján az ame­rikai csapatok nagy támadásának megindu­lására is számítanak az arcvonal nyugati szakaszán. Arra lehet, következtetni,­ hogy Berlint nem lepné meg, ha az ellenség kísér­letet tenne, hogy a német elhárító arcvonal hátában partraszálljon. Ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy egy ilyen akciót német részről sokkal inkább számításba vettek, semhogy az adott esetben meglepetést kelt­hetne.

Next