Felvidéki Ujság, 1897 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-07 / 1. szám

Zsolnán, 1897. S Fel­vid­ékii U­jsáig-­január hó 7. 4) február hó 12-én Suján lakodalom alkal­mával meggyilkolt lakos holttetemén. 5) márczius 12-én Ghellanon a vasúti töltés mentén levő árokban talált hullán. A halálok viz­­befuladás volt, 6) április 23-án Frivaldon vizbefuladt 2­/2 éves fiú hulláján, 7) április 29-én vasúton elhalt női személy hulláján, 8) május hó 5-én Kis-Csernén félelem miatt felakasztott kis­fiú hulláján, 9) május 10-én gondatlanság miatt kútbafult gyermek holttestén, 10) július hó 21-én Vágban fűlt fiú hulláján, 11) okt. 7-én felakasztott munkás hulláján, 12) k­or. 22-én neszlusai nő hulláján, a halá­­lok kétszázas volt. Orvos-rendőri bonczolás egy esetben sem fordult elő. Trachoma-járvány a zsolnai járásban eddig elért magas fokán ez évben is megmaradt, mi a kór makacs voltának is a kezelés nehézségeinek tulajdonítható. A járás egyik főtrachoma góczpont­­jában Kőporuba és környező községekben, az arra kirendelt trachoma-járvány orvos gondoskodik a járvány meggátlásáról, míg Zsolnán s vidékén elő­forduló trachomásokra nézve a zsolnai járvány­kórház van hivatva gyökeres kiirtását a trachomá­nak létrehozni. Rajeczi közben 11%, rajeczvidéki községekben 12% míg várnai körben 12% a megbetegülési arány, mely számokból kitűnik, hogy a járvány inkább Rajecz és környéke felé grasz­­szál, mely okból inkább ezen vidékekre kellene a a fősulyt fektetni. A zsolnai járvány-kórház beteg létszáma 10, mely szám az előforduló esetekhez mérve elenyésző, s mely kevéssé mutatja azt, hogy a trachomajárványt csupán kórház felállítása által eltüntetni lehetne, különösen azon esetben, midőn a kórház nem a járvány előfordulási góczpontjában, hanem ettől távol fekszik, miáltal a betegek a kórházi kezelés igénybevételében akadályozva vannak. A járvány gyökeres meggátlásához nem elégséges az, ha egy pár kiválogatott példányról gondoskodva van; a bajt, általánosan, minden előfordulási helyen kel­lene felkarolni szakértői kezekkel, hogy a figyel­men kívül hagyott esetek, újabb nagyobb számú eseteket maguk után ne vonjanak. A kórházi ala­pos gyógykezelés hosszú időt igényel; a szembe­teg egyének részint olyanok, kik családjuk fenn­tartását, részint olyanok, kik egyéb hivatásbeli teendőjüket, kórházban való hosszabb maradásuk által elhanyagolják, s ha nem ilyenek azok, kik a kórházi kezelést igénybe veszik, úgy ezek száma igen kicsi lehet, mert melyik laikus az, ki, neki csekélységnek látszó szembaját, máskülönben ép és egészséges szervezete mellett kórházi kezelésnek a közhatóságoknak, főkép némely városi kirakatok, hol a holmi trágár jelenteket fitogtató a közsze­mérmet mélyen sértő tárgyakat, képeket eltávo­lítani ? Ha derék polgárokat akarunk, alkossunk oly intézményeket minden téren, melyek által azok felneveltetnek. — Lehet-e az ország boldog, nagy, erkölcsi méltóság és nagyság nélkül ? És biztosítva vannak-e ezek ? Ha a modern irodalmat, az erkölcsök ezen tükrét akarnék megkérdezni, váljon nem sorolhat­­nók-e fel a legmeghatóbb észleleteket? Hát mire van téve főleg a színpad némely országokban, főleg pl. franczia honban . Téve van a fajtalanság, a kicsapongás tűzhelyévé, hol sze­mérmetlenség üli diadalát. egy törvény is, mely megtiltja a gyermekek-^hrénázását a gyá­rakban, és a színpadon beszedj­ük a gyermeki gyöngéd érzületet, mert megengelik, hogy ott a jobb érzetű emberek botrányára a cynismus, a­z elfajultság typusát személyesítse. Ekkor megnyitják álarczos vigalmaikat és kezdődnek, tartatnak a régi bacchanaliak, de bőví­tett s jobb kiadásban. Nem elegendő itt a szülei ház, de a nevelő iskola sem. Hogy ifjúságunk, s igy majd polgára­ink erényesek legyenek , ezt nyilvános intézménye­ink, életünk s szokásaink eszközük. Főkép pedig az irányadásra hivatott sajtónak legszentebb köte­lezése úgy s oda működni, hatni, hogy az érzés rendszere a haza polgáraiban ne mentessék, a hajlam, az akarat a jó, igaz s szép felé irányoz­­tassék. Ha a sajtó ezt a kötelességét teljesíti, akkor hivatását helyesen fogta fel s benne szellemi és erkölcsi areopagot látunk tisztelhetünk. Ekkor, de csakis ekkor remélhetjük, hogy nyilvános életünk az érzelmekre jótékonyan s nemesitőleg hatni fog, alávetné? Ez esetben csupán erőszak lenne az, mely czélhoz vezetne. A vágóhidak a járás területén meglehetős tisztaságban tartatnak, kivéve a Zsolna vár­osit, mely még mindig csak panaszra ad okot. A vágóhíd mellett levő gödörben az állati testrészek és hulla­dékok, meleg időszakokban rothadásnak indulnak, s az egész terület levegőjét fertőzik; ezen hulla­dékok rögtönös eltávolításával lehetne csupán ezen sokszor felhozott panaszon orvosolni. A piaczra hozott élelmi­szerek rendesen vizsgáltattak meg, s kifogásra csak legritkább esetben szolgáltattak okot. Oltás és újraoltás, a hatóságnak minden igénybevétele nélkül végeztetett s kedvező sikerrel. Halotti kamarák egész járásban meg vannak. Egyes községek temetői nincsenek kerítéssel el­látva . Zsolna város temetője, mely már túlteltnek mondható, terület nagyobbitásra szorul. Orvosi bizonyítvány 45, orvosi látlelet 72 esetben állitatott ki. Törvényszéki bonczolás 11 esetben ejtetett meg. Uj orvos : Dr. Kux Márk nyugd. járási or­vos telepedett le Zsolnán. Zsolnán, 1896. évi decz. hó 31-én. Dr. Hammerschmid Alajos vármegyei r. főorvos és r. járási orvos. * A. mohó olvasási vágy, mely századunk jelen ko­rszakáb­an inkább, mint valaha, mint egy máso­* * * Miután a szív érzelmeiben él és nyilatkozik, kell, hogy az ifjú oly olvasmányok birtokába jusson, melyek nemes érzelmeket ébreszthetnek ott, hol különben csak átok forrása szakadhat az emberi­ségre. Bárha tehát ifjúságunk, szomjúhozva a szé­pet és nemeset, szorgalmasabban keresnék föl azon műveket, melyek nem üres, czifra kifejezéseket tartalmaznak, hanem a magasra törekvő ész előtt világító fáklyaként ragyogva, a legdrágább kincsek gazdag tárházát tárják fel, hol az ész fejlődni, a szív nemesedni, a jellem szilárdulni fog. A pikáns, erkölcstelen szinműirodalom, ken­dőzött, de annál veszedelmesebb ellensége a tár­sadalom moráljának. Főleg Francziaország az, a­mely irodalmában, felburjánzott erkölcstelenséggel megfertőztette már egész Európát és romlással fenyegeti a társadalmat. Észrevétlenül belopódzott már s elharapód­ CSARNOK. C játék­ volt. Gondolkozva, lassan eregettem czigarettám füst karikáit a magasba, bágyadtan követtem sze­memmel a füstkarikák phantastikus, bolondos játé­kát. Csábító bájos alakok tánczoltak szemem előtt, gyermek arc­ú lányok néztek le rám igéző mo­­solylyal. Különösen egy kék szempár vonta magára figyelmemet, egy angyalarca tekintett rám majd pajkosan nevetve, majd szomorún és lemondólag, szőke finom fürtök omlottak vállaira . . . Egész sora az emlékeknek vonult el szemem előtt, visszaemlékeztem a kékszemű angyalra, a szép Margitra; ő volt az első, ki szivem húrjait megrezegteté, kiért először dobbant meg szivem. Hat év előtt a .. . főgymnásiumot látogattam, nem egy kedves emlékem fűződik a városhoz, de legkedvesebb emlékem maradt máig is Sárosy Margit szőke leomló fürtjeivel, ábrándos kék sze­mével. Ünnepelt szépség volt s igy természetes, hogy a város jeunesse dorée-ja nagyban forgolódott körülötte. A fiatalok közül úgy látszik, senkit sem tüntetett ki, csak Adorján Lajos dicsekedhetett azzal, hogy esténként anyja társaságában elkísér­dik természetévé vált a közönség nagy részének, már számos oly művet hozott létre, mely ha meg nem jelenik, bizonyosan nem lett volna veszteség. Ezen rendkívüli olvasási vágy szüleménye gyanánt tekinthetjük meg ama számos zug kölcsön­­könyvtárakat is, melyekben leginkább oly művek vannak fölhalmozva s a nagy közönségnek feltárva, melyek olvasása által sem az ész nem művelőd­hetik, sem a szív nem nemesedik, sem szilárd jellem nem fejlesztesik, hanem inkább csak a kép­zelődés fokoztatik, sokszorosan, mely az olvasó elé csalékony képeket festvén, vezetőül szolgál a romlás örvénye felé. És mégis miért keresik fel oly sokan az ily műveket? Higgyék el nekem, hogy nem tudvágyból, hanem csak azért, hogy kíváncsiságukat kielégít­hessék. Minek legtöbb esetben azon szomorú kö­vetkezménye van, hogy az ifjú s fájdalom a ser­dülő leányka, még pikánsabb olvasmányokat haj­­h­ász, mert ízlését már csak azok elégíthetik ki és kalandos képzelmeinek csak azokban élhet­­hette, bálokon vele tánczolta a második négyest s a szünóra alatt czukorkával, frisstökkel kínálhatta. Mi deákok rajongtunk Margitért és nagy szerencsének tartottuk, ha a gymnasium hang­versenyén szerepelt (szép iskolázott hangja volt és zongorajátékainak technikája meglepő). A deákok, illetve a nyolc­adisták közt nagy szerencsém volt; a hangversenyen t. i. én is szerepeltem, hegedűvel kísértem zongorajátékát, s így a próbákat is együtt tartottuk meg. Óh! feledhetetlen próbák, eltűnt ábrándok, szétfoszlott képek! . . . Oly jól emlékszem még vissza, Chopin egy sonátáját gyakoroltuk. Ő a zongora mellett ült, édes­anyja egy díványon pihent, kezében könyvet tartott. Én Margit balja mellett álltam, kezembe a hegedű volt s mig ujjaival végig siklott a billen­tyűkön , néztem, bámultam selyemhaját. Halkan, búsan hangzottak a zongora húrjai és a mint közelebb hajoltam, hogy a kólába pil­lantsak, éreztem selyemhaja kábító illatát s midőn kezünk véletlenül érintkezett, lágy, kedves bizser­gés rezgett végig testemen és szivemig hatott. Majdnem minden harmadik nap tartottunk próbát és ha itt-ott egy elmaradt, türelmetlenked­tem, sehol sem volt nyugtom, mindenütt az ő képe lebegett szemem előtt. Pedig ő egy szóval sem biztatott, csak néha egy-egy alkalmas pillanat­ban nézett rám félig mosolyogva, félig fürkészeleg, én azonban a pillantásokat nem tudtam megérteni. Egy délután anyja távollétében ketten voltunk a zongora mellett, játék közben egyszerre felém fordult: „Érdeklődik maga irántam Sándor?“ „Szeret engem egy kissé?“ kérdező. Szomorúan nézett szemembe s én egy udva­rias bókkal akartam válaszolni, mikor egy forró, égő csókot éreztem homlokomon. Én mozdulatlant, elkábulva állottam s mikor fölnéztem, Margit már eltűnt. Mikor lerohantam a lépcsőn, gondolkozni kezdtem . Mit jelenthet e csók ? Négy év múlt el e jelenet óta, négy évet töltöttem szomorúságban, nyugtalanságban a kül­földön. Utaztam városról városra, sehol sem talál­tam nyugtot, az ő képe mindenivé elkísért, nem tudtam feledni azt a forró csókot. Soká töprenkedtem ama csók jelentőségén, nem tudtam elhinni, hogy Margit engem szeressen, inkább pajkosságnak vagy egyszerű játéknak néz­tem a csókjelenetet. Végre is megtudom, mi van a dologban, .. . városba utazom. Késő este érkeztem a városba, gondolatokba elmélyedve czéltalanul jártam-keltem az utczákon, majd fáradtan vonultam megrendelt szobámba. A szálloda tulajdonosa, régi jó ismerősöm, fontoskodó arc­c­al lépett szobámba. Nem hallotta, uram, igy szólalt meg, mily­zott a társadalmi élet minden rétegébe ; letiporja mindazt, a­mi nemes, szép; szétdúlja a családi boldogságot; megsemmisíti az igazi nőkultuszt és megteremtette így az úgynevezett modern életet; azt az életet, a­mely 12—15 éves leányt és figyer­­mekek lelkét teljesen elfogván, életuntakká teszi őket, azután pedig öngyilkosságra készteti, vezeti. Ily irodalmi, a lelket, szivet megmételyező s ölő miazmákkal­­tele van már a társadalom min­den része. A ragályos bajnak pedig két hit terjesztője, ápolója van : az irodalom s a színpad. Rettentő tanok azok, melyeket pl. Németországban is hir­detnek politikai, társadalmi életben. Annak illus­­trálására, hogy mennyire mennek az emberek, az őket talán leginkább lealacsonyító, s minden bűnre késztető egoismus hirdetésében, dicsőítésében, fel­hozom egy német írónak csak a következő, de e tekintetben teljesen az illető germán szívet, lelket elegendőleg jellemző szavait: Az én dolgom sem az isteni, sem az emberi, sem az igaz, jó, szabad, hanem csak is — az enyém! Úgy hiszem, hogy az elég! A franczia regény irodalmának naturalismusa beköltözött már az angol regényirodalomba is. Csak hogy itt sexualisnak nevezték el. A franczia naturalista iránynak tehát megfe­lel a legújabb angol sexualista irány. Ez irányú regényeket Angolországban több­nyire nők írják és bennük a nőknek nemcsak tár­sadalmi, de politikai emancipációját is követelik. Hát az orosz irodalomnak új evangéliuma, a Tolstojismus hová vezetne­? Én is sokat gondol­kodtam felőle, valamint a franczia socialismus és az angol legújabb feminismus felett, de őszintén bevallva, egygyel se tudok megbarátkozni semmiféle tekintetben. Hát mi nem érezzük az irodalom ezen irá­nyait ? Dehogy­nem! Videritis vos!

Next