Felvidéki Ujság, 1898 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-06 / 1. szám
Zsolnán, 1898. Zselvicsébi Urség. január hó 6. feltétele. Mi még tétovázunk s behozatalát valami nemzeti, alkotmányos szerencsétlenségnek nézzük ! A hajdani patriarchalis viszonyok mellett ilyen rendszabály nem kellett. Volt hajdan auktoritás, nem tudtak 13 órás beszédet tartani, az emberek nem gondolkodtak annyit, ezért el sem ágaztak a vélemények olyannyira ; a jogi méltányosság nem volt a taktika, az önzés, a párturalom rabja, mai nap bizony a force majeure uralkodik, minden akar érvényesülni s csak a siker dönt. Hegel abszurd tanú, minden a mi van jogosult, ha létét fentartja, uralja a helyzetet ; parlamenti pártok váltakoznak egymással, a kicsiből lehet nagy párt s megfordítva, a szavazatokat mérlegelni is kell, nemcsak megolvasni: micsoda, ha ilyen féktelen erők versenyében a szóáradatok ellen zsilipeket kell építeni! Minden kornak lehetnek új betegségei, de ez nem baj, ha csak remedium is van rá. A kiotür ennek megfelel, különben a Parlamentarismus csődbe kerül. Emlegetik még a fusiót is pallaceaként. Be nem látom, hogy kiotür nélkül mit lendíthetne a bajon. Különösnek látszik, hogy a fusio s kiotür ezeit együvé tartozóknak tartják, okoskodván.• Apponyi pártja segélyével vihető keresztabályok a kiotür által való módostása, vezeti párt csak fusio esetén, ha a szelések rájuk nézve kedvezően döntődnek ak. Sokkal jobb a mi véleményünk e , erkölcsös nivojáról, mintsem hihetnék,, egy vagy több miniszteri széktől tenné parlament csődbe kerülésétől való men- ^aiójukat; ily önzés valóságos macchiave-ilektíva. Mi ilyen morált erkölcstelennek tartunk. Hogy 12 magánember, bárkik legyenek is azok, minisztersége döntsön a felett, vájjon Magyarország alkotmánya s alkotmányossága fentartható-e s ha Apponyi nem ministerelnök, obstruálhat bárki, bármikor s az alkotmány gépezetében csak a holtpont maradhat: ily feltevés a legnagyobb sértés a nemzeti párt becsületessége ellen. Ha a fusió meg lesz, alkalom adtán nemzeti párti ministerek is lesznek. Pluss Bánffy, mert én akarok azonnal miniszterelnök lenni, ezt Apponyi nem mondja, ámbár szokásos mind a két fnsionált pártból miniszereket venni, de nem muszáj annak azonnal lenni. id. CSARNOK: Mire jó a magyar vendégszeretet. Mikor a most elmúlt, ó év végperceiben vonaglott, az újnak pedig reményteljes hajnala hasadt, megtanultam én, hogy mire jó a magyar vendégszeretet. Kicsiség az egész csupán, de nem tanulság nélkül való azoknak, akik a magyarság ügyét szívükön viselik. Nem akarok mesét mondani neked nyájas olvasó, hanem nyújtsd karodat, s én elvezetlek oda a hol saját füleiddel, s tennszemeidel megtanulhatod azt, mi mindennek kellene megférnie annak a hires vendégszeretetnek a pajzsa alatt. Sylvester estéje van. Zsolnán a vasutasok olvasó köre kedélyes estélyt rendez, oda fogunk menni, Te mint vendég nyájas olvasó, én pedig, ki ott benfentes ember vagyok, majd kalauzod leszek. A vigadókat hagyjuk csak vigadni s élvezni, a tombola vigalmait is hagyjuk át nekik : lépjünk be az ó év végső pillanataiban ! Mit látsz és mit hallasz kedves társam ? Talán káprázik a szemed a terem fényes világításától, vagy az lepett meg, hogy alig tudsz helyet kapni a nagy sokadalomtól ? Nem. Ugye nem ? Meghatottak azok a lendületes szavak, melyeket az összegyűlt sokadalom sir csendben les el a szónok ajakáról, ki oly mesterien tudja elbúcsúztatni a letűnt óévet, s üdvözölni a reményteljes újat! De haliga ! Mi ez ? . . . íme látod felállani mint egy embert az egész összegyülemlet embertömeget, és hallod, amint egy szívvel, egy letekkel fohászkodnak e szent perczben, a midőn az uj esztendő az ónak örökébe lépett, a magyarok Istenéhez, a magyarok énekével! Isten áldd meg a magyart! . . . — Lelked messze szárnyal, kebledet pedig hatalmasan duzzasztja a hazafiság magasztos érzeménye ! — Szeretnél, ha csak egy perezre is belepillantani a jövendő mysteriumába, hogy kiolvashassad belőle, mi vár e népre, a mely rég megbünhödte a múltat és jövendőt. Szemed már könyben úszik a mikor a lelkes tömeg egymást biztositja, hogy e hazán kívül nincsen számunkra hely. Nemde megható kedves társam ? A hazafias érzelem e perczben nem nyilatkozhatott meg magasztosabban, mint a hogy te azt mostan láttad, de egyúttal nem mérhető nagyobb csapás ezen érzelmekre, mint az, amelylyel a következő perczben máris feléje sújtottak, mint a hogy te azt most mindjárt látni fogod. Gyere tehát, kövess ! — Elvezetlek az olvasó kör egy másik helyiségébe, oda ahová csak az imént vonult be néhány tagja a fényes teremben lévőknek. — Itt — már nincs annyi világosság ! Itt csak egy függő lámpa árasztja szegényes fénysugarait szerte szét, s ez alatt csoportosul az imént kivonult néhány vendég. Füledben még csengnek az imént hallgatott áhitatos fohászok utolsó accordjai, a midőn a mellékhelyiség mystikus homályából fölhangzik kar-au egy még mystikusabb dala. Tótul énekelnek ! Nem hallod ki, hogy mit? Lehet, sőt reméljük, magyar hazafias szempontból nem kifogásolhatót, de te azért, az imént hallott Hymnusz és Szózat hatása alatt mégis megneheztelsz. Csoda-e, hogy ha a hatás arra késztet, hogy az elnök után nézzek, őt a dolgok folyásáról értesítsem, téged pedig egy perezre magadra hagyjalak ? Csoda-e, hogy szived összeszorul, ha e karban, melyből ezen dana fölhangzott, ott látod városunk ifjúságának néhány tagját kik hivatva lesznek e várost, s ily módon közvetve e szent hazát nagggyá nevelni ? És ezek a zsenge korú ifjak városunk két ismeretes polgárát állották körül, s az ő vezetésük alatt énekeltek tótul, állítólag magyar nemzeti érzelmű dalokat!! Ezt ugyan vitatni lehet, de tagadni nem, vagy tagadni lehet de vitatni nem, vagy hogy is helyesen az a szálló ige, amely most legújabban szájra kelt ? És nem vetted-e észre rögtön kedves társam, hogy ők maguk is érezték, hogy nem cselekedtek hazafiasaik ? De ne kutassuk a rugókat, amelyek őket e tettre sarkalták, csak constatáljuk, hogy amikor az elnök megrovó pillantásával találkozott szemük, anélkül, hogy ez csak egy szót is vesztegetett volna, beszüntették danájukat, és a zsenge ifjúk ismét oda vonultak a fényesebb terembe, ahol jobb volt a levegő, s több világosság áradt feléjük. Íme már két képet mutattam be neked, s te még mindig nem is sejted, hogy mindennek mi köze a magyar vendégszeretethez. De ha még a harmadik képnél is társamul szegődők, meg fogod azt is érteni. Ne menjünk tehát a fiatalság után a fényes terembe, hanem maradjunk itt, ahová a méltó megütközés a társaság több tagját is kicsalta már. Konstatáljuk velük együtt, kedves társam, hogy Zsolnán, az imént insciált jelenet, — bármily tiszták voltak is indító okai, — sem nem volt opportunus, sem nem volt tapintatos, és legkevésbbé hazafias. De ha! Alig hangzott el a „panslavismus“ kifejezés alakunkról, anélkül, hogy tudnák, hogy miről folyt a társalgás, közénk lépett a szomszéd helyiségből a két úr, s teatrális patkóssal kérdőre vonnak, hogy merészkedtünk kételkedni hazafiságukban? Én Uram ! és én Istenem ! Hiszen az ő hazafiságukhoz a kételynek még árnyéka sem fér. Hiszen nem is lett ez senki által kétségbe sem vonva. Sőt inkább még jobban elhittük amikor egyike ezen uraknak nagy garral a mellbre dobbantva erősen állitgatta, hogy bizony neki nagy érdemei vannak a magyarság szolgálatában ! Ebben sincsen jogunk kételkedni. De azt már joggal fogod kérdezni kedves társam, hogy miként van tehát az a logikával összhangban, hogy ez a két úr azokat a gyenge alkotmányokat, amelyek kivált vidékünkön a gyermek fogékony lelkében nagy gonddal vannak fölépítve, a serdülő fiatalság kebelében nem, hogy erősbbítenék, hanem még gyengítik ? Méltán ütödtél meg akkor kedves társam, amikor egyikünknek njakáról elhangzott a szó, hogy a vasutasok olvasó körének küszöbét többé átlépni nem hajlandó, amit azután jónak látott megtoldani azzal, hogy „ez e az a híres magyar vendégszeretet ?“ Hát ez az úr tényleg azt hitte, hogy a magyar vendégszeretet határtalan. Ő azt még nem tudta, hogy annak ott van a határa, ahol a vendéglátó házának tisztaságát még tiszteli. Ezen a határon belül azután határtalan a magyar vendégszeretet. A vasutasok olvasókörének zászlaja, mely a magyar állameszme szolgálatába szegődött, ezzel ellentétes irányzatok látszatának még árnyékát sem engedheti magára vetni. Jelen volt szatir. HÍREK. — Királyi kitüntetés. Felvidékünk egyik előkelő családjának tagját Dualszky Gyula kassai kir. ítélő táblai bírót a saját kérelmére történt nyugdíjjaztatása alkalmából érte a királyi kitüntetés. Ő Felsége ugyanis megengedte, hogy a bírói pályán szerzett érdemeiért legfelsőbb megelégedése adassék tudtul a nyugalomba vonulónak. Örömmel vettük e hirt s teljes szívvel kívánjuk, hogy e legmagasabb elismerés után még sokáig élvezze polgártársai őszinte tiszteletét. — Előléptetés. Ő Felsége a király Hajdú Géza zsolnai kir. járásbirónak a kir. Ítélő táblai bíró czimet és jeleget adományozta. — Eljegyzés. Dr. Koh ut Milán vágujhelyi ügyvéd az ottani „Népbank“ ügyésze eljegyezte Mirecz János zsolnai ügyvéd bájos leányát Ilonka kisasszonyt. — Dr. Orván Ede, a zsolnai betegsegélyző egylet orvosa, eljegyezte Chotzen Ella kisasszonyt Ziegenhalsból. — Hivatal átvétel. Folyó hó 3-án vette át Najdu Géza kir. ítélő táblai biró a zsolnai kir. járásbíróságot. Gyük Ferencz kir. alybiró fogadta szép beszédben a kir. jbiróság össz-személyzete nevében, melyre az uj főnök a hivatalos életben szokatlan melegséggel tartott tartalomdús s érzelemteljes beszédben válaszolt — Eltekintve e beszéd hivatalos részétől, kiemelendőnek tartjuk főleg ama részét, melyben a tisztviselőket egymás iránti tisztelet, barátságra kérte, — de főleg ama intézkedése aratott köztetszést, melylyel a tisztviselői kart társalgás közben is a hivatalos nyelvnek használatára intette. Örömmel üdvözöljük e téren s reméljük, hogy sikerülendő neki társadalmunk terén — hazafias intenzióit érvényesiteni. — Búcsú tisztelgés. F. hó 5-én délelőtt búcsúztak el a zsolnai járás összes elöljárói és körjegyzői Baumgartner Libor nyug. főszolgabirótól. A tisztelgők nevében Zahoránszky Károly tb. főszolgabíró mondott szép beszédet, melyre a távozó meghatottan választott. Megkapó jelenet volt látni a 40-50 főből álló társaságot könnyes szemeikben. Ez legszebb jutalmazása a sok éves munkásságnak. — Bírálóbizottsági tárgyalás. A kiszuezaújhely-várnai kerületben megválasztott képviselő Sipeky Sándor megtámadott választása folytán elrendelt vizsgálat adatai alapján f. hó 8-án kezdi meg a tárgyalást a kiküldött bíráló bizottság az országházban. A tárgyalás mint értesültünk több napot fog igénybe venni s igy elég ideje marad mindkét pártnak — a találgatásra. — Halálozás. A következő mély részvétet keltő gyászjelentést vettük : A lálkottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett édes anyjuk, anyósa, nagyanyjuk és testvérük özv. kapocsányi Appel Józsefné, szül. galánthai Galgóczy Zsófia úrnő, 1897. évi deczember hó 31-én, reggeli 4 órakor, életének 71. évében, hosszabb szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobb létre szenderült. A boldogult hült tetemei 1898. évi január hó 2-án, délutáni 3 órakor, fognak a Szt. Andrásról czimzett sirkerti kápolnában ünnepélyesen beszenteltetni és ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozatok 1898. évi január hó 3-án, délelőtti 9 órakor, fognak a szent Ferenczrendiek templomában a Mindenhatónak bemutattatok Pozsony, 1897. évi deczember hó 31-én. Áldás és béke porai fölött özv. szentandrásy Szütsy Béláné, szül. kapocsányi Appel Anna, Smialovszky Valérné, szül. kapocsányi Appel Gizella, mint gyermekei. Smialovszky Valér, orsz. képv., mint vö. Szütsy Loránd, Imre, Margit és Sarolta, Smialovszky Tibor és Marietta, mint unokái. Özv. marsófalvi Marschovszky Mórné, szül. galánthai Galgóczy Mária, galánthai Galgóczy Antal, galánthai Galgóczy Henrietta, mint testvérei. — Választmányi gyűlés. A zsolnai kasinó választmánya rövid egymásutánban két gyűlést tartott. Múlt év deczember hó 28-án tartotta az első gyűlést, melynek fő tárgya volt a zsolnai korcsolyázó egyesület kérvénye a kasinó termeink átengedése iránt. A választmányi tagok csaknem teljes számban jelentek meg a gyűlésre s miután Baumgartner Libor vár. elnök a gyűlést megnyitotta a tárgysorozat első pontjánál mindjárt élénk vita keletkezett. Garai Lajos választmányi tag a mellett emelt szót, hogy a terem teljesen ingyenesen engedtessék azt a folyamodó egyesületnek s pedig azon alapon, miután a korcsolyázó egyesület kulturhivatást is teljesít, s ezt kasinónak istápolnia kötelessége. Élénk vita keletkezett eme indítvány után s végre szavazás alá került az ügy s 10 frtnyi díjfizetés kötelezettségével lettek a termek átengedve. Ezután ugyancsak Garai Lajos vál. tag. kért szót s kifogásolta, hogy a leg-