Felvidéki Ujság, 1898 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-13 / 2. szám

Előfizetési árak: Egész évre.................................4 frt. Fél évre....................................2 frt. Negyed évre..............................1 frt. » Zsolna, V. évfolyam. 2. szám, 1898. január hó 13. FELVIDÉKI ÚJSÁG — „Trencsén vármegye köz- és községi jegyzők egyesületeinek hivatalos közlönye, ®—*Társadalmi, szépirodalmi, mezőgazdasági, ipar- és kereskedelmi hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zsolnán, hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetések, hirdetések és pénzküldemények intézendők. Hirdetési árak: Egy 3-szor halálozott petit sor 5 kr. MEGJELENIK: MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Zsolna város jövője. E czím alatt többször szóllottunk már hozzá Zsolna város fejlődéséhez szükséges teendőkre. Nagy munka vár e városra a jövőben, melyet, ha nem akarja magát a visszaesésnek kitenni, okvetlenül teljesítenie kell. Ma azonban ezek a nagyobb alkotások még csak képzeleteinkben röpdesnek, hagyjuk őket egyelőre s nézzük, mit tehetünk meglevő erőinkkel. A nemzet ébredésének félszázados évfordulóján mi is megkezdhetnék a cselekvést, nem elég ott a városházán nagy bölcsen határozatokat hozni s a jegyzőkönyveket örök emlékül a levéltárba tenni. Tenni — cselekedni kell Uraim ! Nézzünk csak szét városunkban, utczáink névtelenek, sőt piaczterünk is, nem volna idején őket megkeresztelni, nem találnák helyénvalónak, hogy hazánk nagy fia Kossuth Lajos kegyeletes emléke megérdemelné, hogy a piacz vagy főtér nevéről Kossuth térnek neveztetnék el? mi azt hisszük, hogy Zsolna városa követhetné a székesfőváros példáját s lakosai bizonnyal hálásak lesznek a város intézői iránt, ha alkalmat szolgáltatnak nekik e kegyeletes ténynyel is leróni a »szabadság, egyenlőség és testvériség« megteremtője iránt érzett örök hálájuk egy kis részét. Nem kis fontossággal bir az utczák elkeresztelése s azok látható jelzése, mert ma csakugyan hiába kérdezi az idegen bármely zsolnai polgárt is lakása után, utczát egy sem tud megjelölni, hanem az egyes feltűnőbb épületek iránya és fekvése szerint igazítja útba a kérdezőt. Úgy tudjuk, egy pár utczának van neve, de nincsenek látható jelző táblákkal ellátva s ma már csak, öreg emberek emlékeznek egyikmásik nevére. Mélhatlanul szükséges, hogy a városon keresztül vonuló ördög-árok, melybe a város csaknem összes csatornái torkollanak, más kezelés alá kerüljön s befedessék vagy legalább gyakrabban kitakaríttassék. Egészségügyi szempontból egyátalán igen sok kívánni való van, a sok között elsősorban szükséges egy biztos nyári fürdőhely és szükséges egy állandó gőzfürdő létesítése. — E tekintetben is a város elöljáróságára vár a feladat az ügyet felkarolni, sőt anyagilag is támogatni a vállalkozót. Hogy ilyen vállalkozó akad-e ? — fogják kérdezni, akárhány, csak a kezdeményezés induljon ki megbízható helyről. Ugyan e szempontból szükséges végre, hogy hepe-hupás kövezetünk, ha már ujjal nem cseréltetik ki, egyelőre legalább kijavíttassék. De kérdjük, mikor fognak a millennáris díszközgyűlés határozatai végrehajtatni, mikor tesznek a millennáris parkban egy kapavágást, mikor ültetik el ama sok-sok szép fát és cserjét, mikor restaurálják a piaczon levő Szent Mária szobrot, mikor készítik el körötte a kerítést ? Úgy látszik feledésbe ment az egész, nincs pénz ily dolgokra, melyek pedig ma már nagyon kiáltóan éreztetik az intézőség nembánomságát! Éz oly kiáltóan érzi egész Zsolna szükségét a város további fejlődése és terjeszkedése érdekében az újonnan nyitott s a kassa-oder-Férjes nőknél épen lelkiismeretlen dolognak tartom, ha a drága időt bármi sportra pazarolják. Avagy talán nincsen minden egyes igazi háziasszonynak elegendő foglalkozása, hogy unalmát elűzhesse ? Ugyan, az Istenért! hát az oly sporthölgy számára a férfi főzzön és gondozza a gyermekeket ? Hát ez a nőemancipációnak dicsőséges boldogsága s eszménye ? Valóban nagy gyönyörűség lehet egy férfira nézve, a ki midőn fárasztó napi hazatér : gyermekeit otthon sírva, anyátlanul, a szolgálót pedig mogorva találja , feleségét pedig csak később a megerőltető biciklizéstől kifáradva érkezni látja. Ők mily sajnálatra méltók ily anyának gyermekei! És mily boldog a gyermek, ha szeretetteljes szívével, bizalommal simulhat minden perezben édesanyjához, és mily szívesen visszaemlékezik minden oly perezre! Lehet-e azután csodálni, ha a férfi, aki az oly otthont megunja, inkább a korcsmát keresi fel, hogy ott a felejtést találja és „gondjait elűzze“. Nem is gondolom én azt, hogy a nő folyton csak otthon üljön, főzzön, horgoljon stb. Nem! És a gondos háziasszony, anya mindig talál egy órát szórakozásra is házi teendői tisztességes bevégzése után. A nő haladjon, törekedjék mindinkább magát kiképezni, mindig maradjon a nőiesség korlátai között. Meglehet, hogy egy sporthölgy itt-ott érdekesnek s pikánsnak tűnik föl, de feleségül venni az oly nőt, egy komoly férfinak alig jönne eszébe, ha csak előre nem mondott le a boldog családi életről. bergi vasút állomásához vezető utcza s mindkét hátterének rendezését. Megbocsáthatlan hiba lesz, ha az elöljáróság nem intézkedik idején, ama hátsó területek mérnöki felvétele és szabályos felosztása iránt. Szükséges, hogy a már kijelölt utczán át egy, ezt keresztben metsző utcza nyittassák s hogy egyátalán a város fejlődése, terjedése akadályokba s majdan drága kisajátításokba ne ütközzék. Túl sok az, ami teendő volna, egyelőre azonban ajánljuk eme égetőbbeket az elöljáróság figyelmébe, majd idején hozzuk a többit. M. J. TÁRCZA. Levél T. A. H.-hoz, Cselkó Józseftől. Tisztelt Nagyság ! Előbbi levelemben tett ígéretemhez képest a t. olvasók szives engedélyével folytatom néhány aphoristikus jegyzetben az ott megkezdett tárgyát a nőkérdésről, vagy ha ez jobban hangzik, a nők modern emancipacionális törekvéséről. Hogy a nő teljesen szabaddá, ha úgy tetszik absolut emancipálttá legyen, ki kell szabadítania magát a nőiesség bilincseiből. Ámde ez csak úgy lehetséges, ha lemond a nőtermészetes örömeiről. De a természet jogai e tekintetben is igen hatalmasak, erősek. A természet e jogainál fogva bizonyos tekintetben nem lehet tökéletesen szabad, mert az anyaság, a családi élet mindig korlátokat szab neki; ha pedig lemond róluk , ömeghasonlás támad lelkében. Ez eltagadhatlan igazság! Tessék választani! Határozottan kijelentem bárkivel szemben és nyíltan azt állítom, hogy minden hölgy rútnak tűnik fel, sőt annak bebizonyodik, amint valóban nőies lenni megszűnik. Vagy talán jobban tetszhetnék egy hölgy,aki nekihajolva és fölhevülve rohan biciklin, mint egy igazi szerény háziasszony, aki mindig őszintén aggódik kedves övéiért ? Egy igazi, komoly férfi lehetetlen, hogy nőül vegyen, élettársául válaszszon oly nőt és hogy életboldogságát kezére bízza! * * * Váljon a nőkhöz inkább méltó-e , uj hivatást keresni s folytatni ellenünk a harczot, a melyben nincs mit nyerniök ; vagy pedig megmaradni annak, a minek őket eddig mindig ismertük és szerettük, t. i. támaszunknak a kötelesség teljesítésben s életünk fénysugarának ? Bárha visszatérnének hajdani ideáinkhoz ! Ez volna részükről a legszerencsésebb haladás! Nincs szebb, nincs magasztosabb, mint a nő, ha tud és akar nőnek maradni és teljesíteni a természet, a Gondviselés által reá bízott, neki szánt szerepet, hivatást. A nő, mintha új nő nevet vindikálna magának. Meg akarja őrizni régi előjogait is, meg új hódításait is; mint egyenlő fél akar részt venni a férfiak összes jogaiban, de követeli egyszersmind eddigi kiváltságait is s azt a tiszteletet, amely a felsőbbrendű lényeket illeti meg. Az „új nő“ a férfi és a nő részére a szabadságok, a foglalkozások és erkölcsök teljes egyformaságát követeli. De ennek megvalósítására, váljon nem föltétlenül szükséges-e az, hogy a nő lemondjon hagyományos hűségéről, szerénységéről és tisztaságáról és viszont, hogy a férfi lemondjon vele szemben eddigi tiszteletéről védelméről és udvariasságáról, sőt odaadó, önfeláldozó szeretetéről. Gyönyörű, nagyszerű szó : a szeretet! És mi meg is értjük Pál apostol levelének * * * Varga-betűk. Igaz, hogy nagyon furcsán hangzik e hasáb élén eme czim, de olvasó közönsége e lapnak igen jól tudja azt, mikor van szüksége az embernek a „varga-betű“ használására. „Állameszme — nemzetiség“— e czim alatt olvastam e napokban e lap Utolsó számának csarnok rovatába került közleményére ezélzó czikkelyt becses laptársa hasábjain s ez adta a tollat kezembe, hogy elemeire bonczoljam ama — az általam formált állameszmével ellenkezésbe jött sorokat. Állameszme és nemzetiség! Mit is értünk mi tulajdonképen a — nemzetiség alatt, értjük-e ama hazafias ruthén népet, mely hazánk észak-keleti részét lakja, avagy a szász, román vagy tót népet? Igen, általános fogalom szerint, de sohasem értjük akkor, midőn a magyar állameszme ellen törő nemzetiségről van szó, ott mindig a hazafiatlan szász, román és pánszlávról van szó. Hogy pedig a „legravaszabb pánszláv sem Egy szóval: minden nőnek az legyen a Sportja, hogy férjének és gyermekeinek minden tekintetben, barátságos, kedves otthont készítsen, hogy boldogoknak és megelégedetteknek érezzék magukat.