Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-23 / 29. szám

delabora részen alkalmat, hogy azon kérdésből ,,eléggé kitetszik mily mértékben (perse: diminuendo) tiszteli a Figy. szerkesztője a törvényt és a felsöbbséget. — Alávaló, árulkodó intrigánsok! ki meritek a mi törvény és felsöbbség iránti tiszteletünket gyanúba hozni! Ti, kik a Figyelmező elnyomásában Madarásznak segédkezet nyújtottatok? Nem emlékeztek a forradalmi hóbort legőszintébbje Pálfi Albertnek nyilatkozatára, midőn azon ürügyön tanácskozván Madarász elnöklete alatt, minélfogva a Figyelmezőt eltilthassátok: valaki a sajtótörvényhez akart folyamodni, hogy abból a Figyelmezö ellen valami lázítási vagy hunárulási vétket süssön ki, — Így szólott a Martius le-e szerkesztője: „a törvényt ne bántsuk, mert a szerint a Figyelmezö nem hogy büntetést, hanem jutalmat érdemel, miután valamennyiük között (tehát a „Pesthez“ szajha is oda értve) csak egyedül ő tartotta meg azt híven !“ Ti akartok hát nekünk törvénytiszteletet tanítani tegnapi rebellisek? Ismerjük alávaló áskálódástoknak rugóját. — A pesti szajha egy műhelyből kerül ki a minap betiltott Pesti Hírlappal : — a nyomorultak szeretnének minket eltiltatni, hogy aztán ők váljanak szükségessé. Mit jelent különben, a fin bbi denunciatiókon kívül, az a hazugsággal kevést csúszómászó és igy azon magas férfiú által, kihez intézve van, undor nélkül nem fogadtatott hizelkedés. ..j\mind azon városokban,mellyek a múlt évi forradalmi időszak alatt ostromállapotba jutottak , a szabad sajtó annak tartása alatt fölfüggesztetett (milly vakmerő hazugság! hát Híresben fel van függesztve ? de ő csak arra van számítva, hogy a következő állításnak nyomatékét növelje). Egyedül Pestnek jutott a szerencse Windischgrätz herczege magassága jóságából és kegyéből, (hm ! tehát most már nem Bluthund, Mordknecht der Camarilla , Schlächter der Völker etc. ugye ?) ezen szigorú rendszabálytól megkímélve maradhatni. És azért csak sajnálni lehet, hogy azon meggyőződésre kell jutnunk, miszerint az ollyan zsidó vitzek meg e 1t (mellyek t. i. a három zsidó kémet illették. Nagy csuda ha zsidó kém nem beszél a P. Z.-ban !), mellyek a népnek csak egy utalásó feli/.gatására ez.élo/.nak, a magyar reactio mérge van elrejtve.u — Lám, ez a szemtelen és soha semmi politikai becsülettel nem birt szajhalap mer minket népizgatással is gyanúsítani, kiknek tollából soha engesztelő szónál a haza különböző népeihez , egyéb ki nem folyt, melly lap ellenben újabb becstelenségi bélyegének önhomlokára sütése óta is soha meg nem szűnt a jóindulatu és királyához hű magyar nép ellen lázítani a haza minden többi népeit; minek azonban, hiszük , nem lesz semmi sikere,mert illy erkölcsi rühüsektől irtózik minden becsületes ember. De ismerjük áskálódástok rugóját, nyomorultak! Mi nem bánjuk, csússzatok, másszatok, kapkodjatok hulladék után — talán iyen férgekre is van szükség a teremtésben ! — mi nem gátolunk benne ; legkisebb gondunk is nagyobb annál, hogy azon morzsák után sóvárognánk, mellyeket ti minden, általatok egymásután legyalázott és megszökdösölt rendszertől, ki tudtatok koldulni. Ez a ti kenyeretek, ez a ti mesterségtek, ez illik hozzátok. Mi nem irigyeljük tőletek. De minket ne bántsak, mert nem szoktuk tűrni a férget lábunkon, nehogy majd a fejünkre mászszék. — Mi sohasem bántottunk titeket, politikátokkal sohasem bíbelődtünk, mert az alacsony morzsa- és hulladékelesésnél egyéb iránytűt nem ismert s azért mindig arra hajlott, merre a haszon volt. Eddig érdemetek felett méltattunk, mert lázitásaitok és gyanúsításaitokra nyugodt fejtegetésekkel feleltünk. Ha ő nem tetszett és ismét provocáltatok: ime a tükör, megnézhetitek benne magatokat. „Verkapptheit“-tal bizonyára nem vádolhattok. A pusztító k. II. Valerónak volt Pesten a városon kívül egy nagy épülete, melly gyárnak volt ugyan szánva, de utóbb lakásokra jön átváltoztatva, de sem úgy mint gyár, sem úgy mint lakház kellőleg nem gyümölcsözött. Ez épületet Kossuth Lajos a honv. bizottmány elnöke az álladalom számára 300,000 pilon megvásárolta, árát ki is fizette. A ház — mint ahoz értők állítják— többet 100,000 final nem élt meg. Azonban ha csakugyan az álladalomnak szüksége lett volna rá , az ember a nagy árra szemet hányna! De mi történt? a Sniz ugyancsak Valerónak kiadatott tizenöt esztendőre haszonbérbe évenként fizetendő 9000 pitért. Igy a kiadott pénz csak 3".., hozott. Évenként 9000 fit jön a veszteség, mi tizenöt év alatt 133,090 pftra megyen még akkor is, ha talán tizenöt év múlva a ház megélné a 300000 pilot. S hogy Valero jutalmazva legyen az álladalomnak tett haszonért, felül rá még neki 60,0001)rt háromszázteli kamatra kölcsön adatott olly feltét alatt, hogy majd folyó évi januárban fog kifizettetni. Azonban megérezvén , miszerint már akkor Pesten nem sáfárkodhatik a dicső (?) elnök , még decemberben kifizettette a 60,000 pftot is. Íey maga Valero által 211,000 pftig károsittatott meg a kincstár. És ez akkor történt, midőn az ország folyó szükségeit sem bilin fedezni, midőn már a múlt félévi deficit — nem számítva a háború költségeit — az előleges költségvetésben maga Kossuth által tizennyolcz millió pengő fíra tételein 114 Ugye gyönyörű sáfárkodás ? Hogy pedig ezen Kossuth-kormány nem volt sem olly segítségre kész, mint talán némellyek a fentebbi testet menteni hajlandók lennének, szolgáljon tanúságul egy másik példa. Pesten volt egy vasöntő gyár részvényekre alapítva. Ezt a honv. bizottmány az álladalom számára fegyvergyárnak kisajátította, mégpedig árát önkényesen maga határozván meg. Azonban ezt az árt sem fizette meg, holott az erőműveket magával Debreczenbe elvitte s most ott használja. Melly önkényes kifosztás miatt most a társulat csőd alá jutott! E tények saját könyveikből kétségbe hozhatlanul világosak. Azok hitelességéért jót állunk. — Igazi Pál, ügyvéd. CSÖRGETTYÖ. * Nagy eseményeknek nézünk elibe. Bizonyost és hitelest semmit sem tudunk ugyan, de beszélik, hogy az insurgens seregek Görgey, Répásy, Dembinsky és Klapka — hátulról persze nyomva — mind közelednek Budapest felé. Előőrseik már Hatvantól nincsenek messze, és így a Tiszán mind innen vannak. Eperjes és Kassa már a császári seregek hatalmában. Kassán mintegy három nappal ezelőtt Götz és Jablonowsky voltak. — Miskolcznál Schultzig Dembinskyt újra megverte. — Sebük Putnok felé ereszkedett le Tornából s eddig Miskolczot elhagyta. A többi császári seregek úgy vannak felállítva , hogy Losoncztól Váczig szakadatlan tánczot formálnak , valamint Hatvantól Szolnokig is. — Pesten már suttognak a complotthrozó fejkötösök és hajadonok, s jegyeket osztanak ki, amin egymásra ismerhessenek. A boltokban már nagy keletben vannak a tenyérnyi széles, veres szegélyű szalagok. Ezek a Kossuth-jegyek, mellyeket az összeesküvők nyakukon hordanak. A kik illyent viselnek, azok csak a jelszót várják, hogy azonnal fölkeljenek — ha t. i. előbb lefeküdtek volt. Egyébiránt bánjuk, hogy fenebbi adatainkat elmondok s igy talán némi aggodalmat okozánk linektek szép Catilinánék! mert mi lesz sorsa sans eulette bálványaitoknak, mi után a Tisza már többé nincs befagyva sőt áradéknak indult és igy a reliráda bajos ? ! * A dolog már nem kezd tréfa lenni. A complottirozó asszonyokból nehányat már elfogtak. Tegnapelőtt este felé dzsidások kísérete alatt ment el ablakunk alatt több újit ökör-szekér, előkelő asszonyságokkal megrakva. Valóban az equipage nagyon alkalomszerű volt, mert ebben az egész magyar rebelliában a főszerepet stupiditás játszotta. — Azt mondják, hogy Görgeinek maitresse is a foglyok között van, ki Gömörben kémszerepet gyakorolt. A foglyokat igen sok podgyász kisérte. * Perczel csakugyan elillant szerencsésen és tudni akarják, hogy Schweiz felé tart. * Az a hir, mit egyik helybeli lap hoz, hogy Irányi — alias Halbschuh— Danielt Schlick altábornagy mint fogolyt küldötte volna be, aligha való. Annyi azonban igaz, hogy testvéröccsét tegnapelőtt több fogollyal együtt behozták. * A P. Zeitungnak állítólag hiteles forrásból merített tudósítása az insurgensek távollétéről aligha hiteles. A gyöngyösi ,Feldspila!‘-ról való beszéd sem áll, mert ott aféle nem is volt. Hogy csak részakaratuak és esztelenek beszélhetik az insurgenseknek már Váczon létét, az igaz. De mi részünkről azt tartjuk: bár lennének már egyszer közel és valamennyin vannak, és olly közel, hogy könnyen el ne fújhatnának, mert akkor az insurrectionak gyors és bizonyos vége lenne. A királyi seregek égnek a vágytól, már egyszer annak rendi szerint megütközhetni. Győzelmükről csak az elfogult kételkedhetni. — A kormánybiztosok zsanokságáról hallottunk egy újabb adatot: Szemere Bertalan elküldött egy emberhez 10 fi magyar bankjegyet, hogy ezüstre váltsa fel. Ez viszszaküldte azon üzenettel, miszerint neki nincs mivel felváltani. Enkor Szemere 100 fi őst küldött s Indiára adatta, hogy ha azt el nem váltja, öt db százast fog küldeni. Természetesen ezt sem válthatta fel. Szemere ötszázast küldött, utóbb egész kétezerig emelkedett fel. Miután elváltani nem birta az ember, befogatta s családjának nagy sommával kellett a fogságból kiszabadítani. — Egy elmés franczia regényíró a bureault titkát e háromban találja : minél később menni be, — mi 11 év hamarább jön fel — s minél kevesebbet dolgozni. Austria állása Magyar- és Oroszország irányában. (Vége.) Több magyar honfiak elismerték az ország alkotmányának hiányait, iparkodtak azokon segíteni, s néhány magában jótékony javítást életbe is léptettek. Koránsem volt szándékuk a császárt megbántani vagy Magyarországot Austriától elszakasztani , de míg életbeléptetett rendszabályaik az ország segédeszközeit szaporíták , Magyarország átalános kifejlődését előszegtték : ugyanezen rendszabályok egyszersmind szárnyakat adtak az Austria ellen uralkodó ellenzék szellemének, s ez által akaratuk ellenére elesietteték az el nem kerülhető szakadást. Ezen férfiak közé tartozik a hírneves Széchenyi István, ki az utósó bécsi zavar előtt megörült, azon leverő fölfedezése miatt, hogy az ő legjobb szándékból behozott javításai, akarata daczára, sárkányvetést segítettek kicsiázni. A magyar nemességnek nagy többsége nem volt olly lelkiismeretes , mint Széchenyi s ennek néhány barátai ; az sok évek óta hanyatthomlok daczolt és ellenzékieskedett a császári udvarral, s Magyarországnak Austriátóli elszakasztását és egynálló álladalom megalapítását választá jelszavául. Visszatérek a fenebb mondottra. Ha a magyar nemesség az úri rendnek az udvar által munkált átalános rokonulásában megegyezik, úgy ő is megszokta volna azt, hogy mint más német-szláv nemesek, magánviszonyaiknak javulását az összes birodalom erejének közös emelése által keresse, ahelyett hogy most egy saját, az egész előtt ellenséges zászlót tűz ki. Magyarország engesztelődhetlen ellenzéki nemesei között a fő, mint világszerte tudva van, — Kossuth, — egy olly férfiú , kinek tagadhatlanul ritka elmetehetsége van , egy olly férfiú, ki minden zavart, mellyet az utósó párisi forradalom az udvarnak okozott , a legravaszabbul fel tudott használni, s ki jelenleg egy rég előkészített lázadás sikerülését háború koczkájára teszi. Ha Kossuth győzni fogna, Austria el volna veszve , fölbomlanék. Ellenben ha Kossuth megbukik, úgy bizton meg télét jósolni az eredményt, t. i. akkor a magyar önállóság álma tűnik el és Pannónia a nagy birodalom többi tartományaiéhoz hasonló alkotmányt fog kapni. *) Kossuth megbukik, e pillanatban, midőn e sorokat irom, már megbukott és a megjósolt következmények beteljesednek. Meglehet, hogy az eddig fejtegetettek némelly olvasó előtt épen nem, vagy nem egészen újság, de bizonyosan uj Heuid a második főpont, mellyre ezennel átmegyek , s mellyet a fenebb kifejtett tételekkel akartam tárgyalás alá venni. Épen olly viszonyban áll az orosz-lengyelországi már múlt században elszakadt sarmata tartományokbeli , továbbá ukrajni és kisoroszországi nemesség a czár — mint a magyar nemesség a bécsi udvar— irányában.Illykép tudtam elérteni azon kifejezést, mellyet egy orosz diplomata ezelőtt 16 évvel gördite elömbe , t. i. hogy a magyar nem egyéb, mint barna hajú lengyel, a lengyel pedig szőke hajú magyar. — Északkeleten messze szétágazott összeesküvés lappang, melly az oroszosztrák határtól kezdve egészen Moszkováig és Odessáig terjed s mellyben e roppant vidék nemessége jobbára czinkos. A Nyugoteuropában forrongó democratikus szellem keleten, belső lényegének változtatása nélkül , aristocratikus mezt öltött magára. Azon orosz elégületlenek Miklós czárt úgy nézik , mint egy nyakukra tolt német származású urat, mint egy idegen országi despotát, kinek jármát le kell rázniok ; ezek rend-alkotmányról , a hatalom megosztásáról, a nemesség jogainak biztosításáról álmodoznak. Szemeik Magyarországra és Kossuthra függesztvék ; ha ez utóbbi győz , ki fognak törni s akkor a néva-parti autokratának alkalmasint nehéz lesz tölök menekülnie , mert a még eddig néma mozgalom már az orosz hadseregben is meggyökösödött. Miklós ismeri és fél ezen hálótól , melly körötte és ellene ki van vetve , ő ezt a rendőrhalalom közönséges erejével szét nem tépheti, azon egyszerű ok miatt, minthogy az összeesküvés, melly már magában félelmes, nem annyira bizonyos összebeszélésekben mint a hasonló érzés és gondolkozásmód álalános izzó tüzében , a gyűlöletnek elnyomott szikráiban rejlik , mellyek első alkalommal lángra fognak lobbanni. El lehet-e fogni illy ellenséget? Jól tudja Miklós , hogy öt veszély környezi s az ő jólléte Austriénak magyarországi győzelmétől föltételeztetik. Ezen öntudat olly odaadást támasztott lelkében Austria iránt, mi nem annyit tesz, mint a valamelly önálló hatalmasságnak önző kiszámítása, melly pillanatnyi érdekért más hatalmassággal szövetségre lép , hanem mintegy összegét teszi mindazon hű érzelmeknek, mellyek egy vészkörnyezte család különböző tagjait összekötik , miilyeneket az egymással kezet fogó fegyvertársak éreznek egymás iránt. A czár, roppant birodalmának minden segédforrásait fölajánlotta a szorongatott szomszéd védelmére. De az osztrák császár, önméltósága érzetében,a fegyveres segélyt nem fogadta el s el sem is fogadandja mind *) *) Ezen jóslata a jeles értekezőnek aligha teljesülni fog. Mert midőn Austria csak azért nem akar egy részt, Németországgal is szorosan egyesülni , hogy avval egészen egyforma törvények alá birodalma ne jusson , akkor egyszersmind azt is kijelenti implicite , hogyben a birodalomban sem fog egészen egyforma törvényeket behozni, mi az azt alkotó különféle tartományok irányszikitása nélkül kivihető nem volna. — S ierk.