Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-25 / 31. szám

me­lett marad, de név szerint is felhord egy rakás slovák és polgári kapacitást, különben mi haszon benne, ha azok igy elrejtve, csak a véka alatt pislognak. Eg­y másik pesti levelezője a kérdéses lapnak, melly legelőbb­ kiáltott volt fel ,,über die sonderbaren Zeichen, die da herumgehen!“ már rég elhall­­g­atott — egyátaljában nem igényeljük, mintha azon ismé­telt észrevételekre, miket részünkről levelei előidéztek.— Ennek úgy is legnagyobb szeg fejében a Figyelmező — a magyar reactio lapja — volt, „welcher sich noch immer als Regierungsblatt gerirt.“ Lehet, hogy ezen boszorkány­nyomás alól, újabb tapasztalásai után, kimenekülvén, már több aggodalmai nincsenek. Mert hi­szen hogy is lehetne a Figyelmező valamelly kormánynak lapja, miután ő nem igen szokott hízelkedni s aztán nem is németül, hanem olly igazán magyarul beszél ! CSÖRGETTYÜ. * Tegnap egy vaskos pakétot kaptunk a postán, Pest­ről. Benne az 1848-iki pozsonyi törvényeknek egy ma­gyar és szerb nyelven nyomtatott példánya volt, két da­rabka papírral, az egyiken ezen felírás: sérv­ez les lois, secus pendebis! — azaz, szolgáld a törvényt, különben felakasztanak, — a másikon egy, ezen eszmét illustráló rajzolat. Miután a hazai, sőt az egész bécsi sajtó épen azzal vádol, hogy a törvényhez igen ragaszkodunk, méltán éreztünk meglepetést ezen rettenetes sanctioval támoga­tott intésen. Hanem azért azt vissza nem utasítjuk és mivel a beküldő rejtekben lappangása miatt feleletünket neki kezében magán után nem juttathatjuk , tehát ezennel nyil­vánosan értesítjük őt, hogy igen is, szolgáljuk a törvényt, mellyel semmi revolutio és rebel­­­io meg nem döntött és ennek tanúságául ünnepélyesen kívánjuk és követeljük a királyi hatalmat gyakorló felsőbbségektől, hogy azon még teljes épségében fenálló törvényt, melly a pártütökre, minden különbség nélkül, fej- és jószágvesztés bünteté­sét szabja , római szigorral és a lágyító körülményeknek csak igen megválogató tekintetbe vételével hajtsák végre, ha azt akarják , hogy Magyarországon a királyi hatalom és a törvény tisztelete helyre álljon. Reméljük, hogy tisztelt beküldő urat vagy asszonyt, ezen nyílt válaszunk meg fogja nyugtatni törvény iránti tiszteletünkről.­­ Közelebbről egy 40.000 főből álló muszka hadi sereg vonulatul át hazánkon, a nápolyi királynak, mint a czár szövetségesének segítségére. A párisi börzén ebből az a hir alakult már, hogy Magyarországot a muszka el­foglalta. Forradalmi mutatványok: 1. Folyó évi jan. 5-én, melly napon épen a császári sere­gek Budapestet megszállották, reggeli 4 órakor Budán a szar­vastéren lakozó Li­péknél az ajtón kemény zörgés hallatszott. Az ur maga kelt fel s kinyitá az ajtót. 4 izmos honvéd állott vele szemközt, kenyeret kívántak. Miután egy fertály óráig nyelték a zsemléket , zsebeiket is jól megtörnék , nehogy ő talán fizetést követeljen, eképp köszönték meg : „tudja meg az úr, hogy mi rablók vagyunk — kvártélyt is adjon nekünk." Feleletére, hogy már is 30nál több volna bekvártélyozva, saját hálószobájába akartak rontani. Míg eképp parlamentiroztak együtt , dobszó hallatszott az utczán (Reveille) , mire a bolt­ból kitakarodtak. A pékmester tehát szerencsés utat kívánt ne­kik , mire e választ kapta : „dögölj kutya!“ — Milly boldo­gok lehetnek a polgárok ott , hol illy pontos fizetőkre talál­nak ! Egyébiránt mégis igazuk volt abban, hogy ők rablóknak nevezék magukat, mivel csakugyan néhány nappal azelőtt bo­csáttattak ki a híres honvédelmi bizottmány által, mint bilincses katonai rabok , a budai várbörtönökből és soroztattak a hon­védek közé. Oly derék vitézekkel aztán nem csuda, ha egy Görgey , Perczel s­­em vezérek, országokat hódíthatnak meg. Szép s dicső triumvirál, melly megérdemli, hogy felmagasz­­taltassék s hogy a complottirozó magyar dámák által számára illő emlék emeltessék ! 2. Egy nagy jelességü férfiú , ki közelebb lakik a csilla­gokhoz , mint sok más , a forradalom dicső napjaiban igen fá­radozott , szürke lován többször fel s alá kalandozott, csak hogy bámulatos sánczokat készíthessen, a mellyek által aztán a császári sereget az utolsó emberig tönkre tehesse. Tabán s Ó­buda bizonyíthatják okirataikkal , milly jelen sánczolások léptek náluk életbe ezen A. ur szorgalma által ; egyedül csak kár, hogy belőlök csak egy lövés sem történt, szilárdságukat s bebizonyítandó, hogy a cs.­sereg a bejövetelkor nem is tarta ér­demesnek, megcsodálnia azokat. Egyébiránt az ideiglenes vár­­parancsnok úr ügyesen be tudta szedni a napdijakat, talán jól ka­­czagott is ama bolondok rendelete fölött, kiket olly derekasan s lovagikig tudott rászedni. Neki sokszor ugyan pénzre volt szüksége , de kinek is nem volna s ennélfogva is igazán ér­telmezte ő azt : tudja Pál mit kaszál. Csak egy észrevételünk volna-e dolognál, t. i. az, hogy elhanyagolva hivatalát, talán jobb lett volna a csillagokat emelkedett helyről tubusokkal vizsgálni, mint sem olly dolgokba avatkozni , mihez sem hi­vatása , sem strategikus tudománya. Csalhatóan tanújele ez an­nak , miképp vezetheti lévaiakra az embert a pénz é­s dics­­vágy. 3. Tizennégy nappal előbb , hogy sem Kossuth Lajos pestmegyei követnek választatott volna meg , szerencsém volt ez egy a budai külvároson kívül eső ismeretes nagy kertben nejével s még egy más nővel, szívesen fogadhatni s megis­mertetni mindennel, mit tudni kívánt. Az akkori­ barátságos nyilatkozata szerint, ő még két évig kívánt politizálhatni, az­tán pedig csendes oeconomus maradni, másokra hagyva az okoskodásokat. Azonban követte megválasztása egészen más irányt adott a dolognak. Szerencsétlenségére talán é­s mások, teljes erejükkel oda iparkodtak, hogy e nagyhírű politikust, kerüljön bármibe is , követté válasszák meg, mi­által a haza felbomlása bekövetkezett. Miképp vélekedik most Kossuth ba­rátunk Debreczenben , arról csak ő maga adhatna kielégítő fel­világosítást. Ezerek szállottak miatta sírba­ helységek égtek porrá vagy raboltattak ki; az egykor gazdag, most koldus­botra jutott lakosok átkozni fogják hihetőleg a nagy világ­­boldogitót. — E sorokat ugyanazon szobában irtami, hol egy­kor az orosz herczegnő halvafeküdt s hol Kossuth ur család­jával kipihente magát. — Mint igazszivű keresztény nem aka­rok a honvédelmi bizottmány elnökének fejére átkot mondani, hiszen ő is csak úgy ember mint más. Hibázott, hibázhatott s környezete által, melly hatalombirásra törekedett, ollyas útra vezettetett a honnan jó módon nincs többé menekvés , visz­­szatérés. Tanuljatok atyámfiai, soha el nem térni a becsület s igazság ösvényéről. 4. Egy ismeretes budai szerb­ erő (értjük a görögöket és ráczokat), ki a terrorismus idejében felakasztással fenyegette e hitvallásunkat s még egy helybeli K. polgárt párviadalra is kihív­ott nyár vége felé , feledkezve arról, hogy kb­. szolgá­latban áll , ő a pártütő katonai mérnöki karnál mint tiszt vön szolgálatot. Előbb Görgey vezér körül forgolódzott Pozsonyi­nál s Győrnél, a­honnan aztán mint futár küldetett Pápára Per­­czelhez iratokkal. A maori ütközetben ő részt ven tettleg ; miután azonban az ágyúgolyók körülötte czikáztak, tanácsos­­­nak tartotta egy erdei vadász lakjában keresni menedékhelyet. Ott leszórva ujjairól a gyűrűket, eldobálva puskáját s kard­ját s eldugva az irományokat, vadászlegény köntöst von fel s a ház előtti padra nyugodtan leült. Erre mindjárt ott termeltek a szerezsánok , kérdezősködők a futó honvédekről, meg nem ismerve őt ezen álruházatban, a válasz után pedig tovább haj­tottak. Vitézünk az uradalmi vadász kíséretében az erdőkön vé­gig vezettetve, szerencsésen megmenekült, s igy visszaérkezett még elég jókor a fővárosba. Milly megkülönböztetéssel kell fo­gadni illy eszeveszett egyént, nem tudom, mivel ajándékozza meg pedig koronás fejedelmünk azon tisztjét , kit ő fizetett , s ki mind a mellett is ellene harczolt: kenyérrel-e, vagy golyó­val ? ezt kinek kinek józan ítéletére bízom ! 5. Az írásbeli izgatók közé, mint tudva van, tartoztak főkép : Zerffi, Petőfi, Török. Alig hihet az ember tiszta sze­meinek , ha ezen egyének nyilatkozatit olvassa a lapokban. E trifolium talán többet ártott az országnak , mintsem százezer ember , avagy honvéd katona árthat vala. Az első egy csalfa zsidó, az irtózatos pesti volt clubb egyik érdemes tagja, át­kokkal halmozva szökött el a fővárosból. A másik igyekezett istentelen versei által a legveszélyesb útra vezetni a máskép jámbor magyar népet. A harmadikról hallgatok, ennek különös biographiája van (Proclamalioja mart. 15-ikéről: Itt az óra, most vagy soha). Ezek sorába tartozik az úgynevezett Vasvári is, kit a museum lépcsőin alkalmam volt néhányszor (Nyárival együtt) meghallgatni, s fölöttük szánakozni. Az elsőnek mér­ges nyelve s indulatossága csak egy Tausenau nevű jakobinus zsidóval hasonlítható össze. Ezek összesen előbb később hu­rokra kerülnek, s ez oknál fogva fölösleg volna most többet felhoznia róluk. Petőfi név szerint, czikornyás szavakkal ma­gasztalta egekig Martinovics mártirságát, ki 1795-ben a budai generálréten (vérmező) kivégeztetett pallos által , s kinek ő czimboráival együtt emléket kívánt emeltetni. Vigyázzon , ne­hogy talán épen azon emlék diszitse a jeles költő sírját is. 6. Ha józan megfontolásra méltatjuk, mennyit kelle egy félszázad óta a kathol. clerusnak valamint a megye- úgy az or­szággyűléseken is méltatlan szenvednie , azt kell végre elhin­nünk, hogy miután a protestánsok, szóval s írásban már több ízben nyilváníták, hogy ők volnának egyedül a nemzetiség tá­maszai, nekik kelle tehát lenni bizonyos tekintetben a marcziusi forradalom vezéreinek is. A két felekezet (lutheránusok és kálvinisták) e pontban kezet fogva, oda törekedjenek : a kath. egyház épületét ledönteni, s ennek műszereivel az övéiket az­tán szilárdan felépít­ni. *) Vizsgáljuk meg a provisorius mi­­nisteriumot, avagy a honvédelmi bizottmányt , és csakhamar meggyőződhetünk arról, hogy ez nem gyanú, de inkább való­ság. A katholikusok szelídsége, mindenben visszatartózkodása, szerénysége okozta, hogy ők csaknem mindenhol ügyesen ki­játszanak ; némellyek velük ragadtattak ugyan , s mikor már magukat észrevevék , késő volt. Ez szomorú tapasztalás volt, de egyszersmind útmutatás is a jövendőre nézve. A kor szel­leme kívánja, hogy most elkülönzések ne legyenek; egyenlő jogok, egyenlő terhek nyoma adják jövőben a honpolgárok vál­lait. ,Viribus unitis", ez koronás fejedelmünk jelszava ; ez le­gyen tehát a mienk is , mivel : divisum in se regnum , corruit. 7. Egy valaki, ki nem régiben azon okból jött vala laká­somba, hogy barátságommal élhessen, mit neki készakarattal is megtettem ; két ur jelenlétében megpillantván nálam István főherczegnek megaranyozott rámába foglalt arczképét, e sza­vakkal köszöntött meg. ..mikép szenvedheti uraságod szobá­jában illy nagy országáruló portraitját.“ Nyilatkozatomra, hogy a tény nem volna eddigelé bebizonyítva, s hogy bármiféle kép sem volna képes megváltoztatni egy becsületes ember gondol­kozását , mind azokat , kik illyes egyéneket csak pártolni is képesek, rosz hazafiaknak nyilvánító E férfi pedig kbr. szolgálatban áll , s most ez idő óta hallgat mint egy bálvány­­oszlop, nehogy hurokra kerüljön. Ez szolgáljon például, hogy *) E nézeteket szerző sajátjainak kérjük tekintetni. — S z e r k. kiki ura legyen mindenkor nyelvének , s hogy ne fecsegjen ollyanokat , a mikről nem állhat jót , s talán vele együtt ártat­lan családját is szerencsétlenné teheti. Ha valaki őt feladná , s reám­ hivatkoznék, becsületes ember létemre , igennel kellene felelnem. Van még egy más ur is , kinek sok jót tőn a főher­­czeg s mind a mellett is fölötte compromittálta magát. A há­látlanság csúf tett, és fájdalmas! — (Vége következik.) 122 Bécsi levéltöredékek. II. 1849. január 13-án. — Leveleim D-be küldését kö­szönöm , remény­em, hamarább elértik azok , mint az a k.. való, ki most őket minden tekintetben megrontani, elpusz­títani s elpusztittatni törekszik. Bár erő fejtenék ki a nép­ben s maga szabadítaná meg magát tőle. Hát Pesten mi lett a ministeriális emberekből ? én egygyel beszélvén gyakran é­n megmondtam neki, hogy bár én magam liberálisabb embernek tartom mint ők, még sem illem­közikbe, nem oszthatván politikai nézetüket, mellyek előbb utóbb veszedelembe visznek és ez elég volt ministeri tanácsos urat kapacitalni, hogy én schwarz­gelb ! ? vagyok és szemembe mondta, hogy ki velünk nincs, ellenünk van. Ostobák az emberek! ha igaz­ságot hisznek vagy képzelnek, a­nélkül, hogy maguk igazságosak volnának ott, hol kellene, — dühödnek az igazság mellett, nem nézik a históriát, hogy megtanulnák, mikép nem ez nyert, hanem többnyire az erő , néha pedig a politika. Az utóbbi Bulletin szerint Kassa körül Mészárost megverték. Félek tőle, hogy ott sincs még vége a táncz­nak, melly minél tovább tart, annál nagyobb szerencsét­lenség. Merő oktalanság gondolni, hogy az ellentállással ezért érjenek még akkor is , ha erejük volna tünkre tenni az armádát, de ezért érni bizonyosan az ellenség fog, melly nem a kormány, hanem a sláv elem, fajunknak még nagyobb letiprásával s legyalázásával. Vége van bezzeg a magyar sympathiának , harag és gúny uralkodnak ellenük; a jobbak vagy kimélők sajnál­ják az embert legfülebb,mi nem sokkal esik jobban annak, ki hazáját, bár idegen hon polgára , meg nem tagadta. — Vannak azonban itt magyarok elegen, kiket az ördögi öröm hizlal s ezek azok, kiktől én , ki Kossuth minél előbbi bukását óhajtom, iszonyodom s kiket kerülök. Nem h­á kegyed mit csinálnak a magyar banknotá­­val ? Circulál-e egész becsébe a Kossuth emléke ? mellyre én, midőn sokan azt a hibát találták benne, hogy évszám nincs rajta, azt mondám, nem is szükség, rajta van Kos­suth neve és ez annyit tesz, hogy 1848. pedig is hibáz­tam; mert még 1849-ben is szaporítja vele a szegény haza romlását. úgy hal­­­ik itt, hogy Pesten csendesség van és jobb szellem uralkodik, mint itt és Pozsonyban. Bár másutt is az volna. Itt a napokban a veres házból három lövés tör­tént a katonaságra ! mi egyenesen vak dühösség; mert mit ért volna az örült vele, ha mindenik golyóval gyilkolt volna is ? — A „Sads. Zig“ a belgrádi „Serbske Novine“ után köv. statistikai adatokkal arrendírozza a szerb vajdaságot: 1) A Szerémség...................... 105,280 lakossal 2) A péterváradi ezredi kerület betudva Zimonyt és Péter­váradot ........................... 99,801 55 3) Bácska ................................. 538,678 55 4) Sajkás-zászlóalj .... 29,374 55 5) Torontál........................... 337,580 55 6) Ilir - bánát- ezredi kerületi Pancsovával és­­ 7) Német-bánát-ezr. kerületi 176,535 55 Fejértemplommal 8) Temesvár........................... 318,580 55 Össz­esen : 1,605,808 lakos. Az igy arrendírozott terület állana pedig: 719 négy­szegű mértföldből, 75 város- és mezővárosból, 706 falu­ból és 221,182 házból. (Bemutattuk, hogy gondolkozza­nak rajta olvasóink , mi is majd megmondjuk, mit tartunk róla.) A Bécsi lapok újabb erdélyi tudósítások nyomán ír­ják, hogy Szebennek Bem és a székelyek általi szorongat­­tatása következtében, az ottani hadi tanács b. Puchner Nemzetiségi viszonylatok: Szerb összesen......................................917,916 Oláh................................................. 283,000 Német................................................. 278,400 Magyar........................................................81,132 Tot....................................................... 62,200 Bolgár.........................................................13,000 Franczia............................................ 6,160 Vallási viszonylatok: Keleti orthodoxus........................... 877,620 Romai kathol......................................... 627,994 Evangelic..............................................46,311 Hely. vall............................................... 30,642 Keleti egyesült................................. 12,499 Örmény............................................ 17 Izraelita............................................ 10,730.

Next