Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-02-14 / 21. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­­m­ennap reggel. Félévi előfizetési ára it e­g­y­b­e­n boríték nélkül házhoz hordva 0 fr­t 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer has­it hozott k­ics­i betűs sorért 5 kr.p. (MÁSOD­ÉVI FOLYAM.) Budapest, Szerda 2­. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál., Magyarországon ki­­vül a bécsi cs. kir. sípostahivatalnál és helyben Budán a k­i­a­d­ó- és szerkesztőhivatalban ha­­­lászvárosi főúton 8ll. szám alatt 1 ső em. a dunaparton, hol hirdetések ie elfogadtatnak. Február 14. 1849.“ HIVATALOS RÉSZ. Ki­nevezés. Szabó József pozsonyi kir. ellenőr­ködő mázsamester pécsi királyi ideiglenes sópénztárnoknak ne­veztetett ki. Az osztrák birodalom rendezése. I. ■ Miután a hadsereg megtartotta a bomlásnak indult osztrák birodalmat — a státusférfiakon van a sor olly ala­pokra építeni azt, mellyek tartósságáról kezeskedjenek. A kijelentett szabadság s egyenlőség alapjain rendezni egy olly státush­almazt, melly annyi különnemű elemekből cso­portosult össze — valóban nem kis feladat. Az egységre törekvés a dolog természeténél fogva a centrálisaim felé,­­ a nationalitások függetlensége , egyenjogúsága pedig a szétbomlás felé hajlítja a mérleget. A kettőt úgy mérsé­kelni, egyensúlyba hozni, hogy sem a szabadság elélye ne legyen, sem az erő , melly az egy czélra munkálás felté­telei , el ne zsibbasztassék — ez feladata az uj alkotás­nak. Miképp lesz e czél megközelítve ? attól fel­tételezte­­tik a birodalom jövendője s igy a miénk is. A nemzetiségi kérdés az osztrák birodalom népeinek valóságos átka. Ez az a szikla, mellyen a múlt évben pro­­clamált szabadság nem csak hajótörést szenvedhet, hanem a kevés szabadság is mi még volt — rajta megtörvén — a faj-harczok örvénye által elsodortathatik. Azt tartjuk, miszerint ha nem cosmopolitismusból, nem felebaráti szeretetből indulunk is ki , de csak szoro­san érdekünket vesszük is szemügyre, világosan be kell látnunk, miként egyaránt káros, akár a polgárjogokat egy bizonyos területen csupán egy vagy másik faj számára követeljük, akár ellenkezőleg a nemzetiségek által szét­­daraboltatni, megoszlatni kívánjunk nem csak egyes tarto­mányokat. 1. A egyes községeket is, (mert hiszen hány száz van, hol több fajok laknak együtt.) A nationalitások egyenjogúságát tehát csak úgy ért­hetjük , hogy házi s magán dolgokban használja ugyan mindenki a maga nyelvét, de közigazgatási, törvényhozá­si, törvénykezési s közoktatási használatra csakugyan nem lehet mást alkalmazni, mint a tartományi nyelvet. E kerü­lhetlen megszorításnak minden józan ember, ki nem téveszti el, hogy az egyetértésben van az erő , s erő nélkül nem lehet szabadság — szívesen aláveti magát. A mult esztendő eseményein a történetíró méltán fog csudálkozni, hogy midőn a világ annyira haladott a felvi­lágosodásban , miszerint vallásháborút nem könnyen le­hetne előidézni, akkor a népek nyelvük miatt, melly annyi­ra sem tűrhet kényszerítést s annyira sem függ szabad akarattól mint a vallás — üldözik egymást. Minden embernek, ki hazája, nemzete s az emberiség előhaladását szivén viseli — kötelessége oda munkálni, hogy az osztrák birodalom népei különbség nélkül belás­sák, miszerint egyedüli üdvök a kölcsönös kibékülésben, en­gesztelődésben rejlik. Ellenben ha egymást elnyomni, egymás szabadságát aláásni törekednek, ha kárörömmel kaczagnak fel egyik vagy másik néprokonuk bukásán , magoknak ássák meg a vermet öntudatlanul, melly annyi­val bizonyosabban elnyeli szabadságukat, minél kevésbé becsülték meg azt a rokon népben. Akár a központosítás, akár a szövetség alapján ren­­deztessék is a birodalom sorsa, a nemzetiség fő factor ma­rad. Mind a két esetben csak az igazság, a méltányosság s a status czél­nak kellő figyelemben tartása s bölcs mérlege­lése vezethet üdvös eredményhez. A két nézet, t. i. központosítás és szövetség mellett ide állítunk egy egy véleményt, hogy az olvasó belátása szerint ítélhessen. Az „Agramer Zeitung“ 2-ik számában „Centralisa­tion und Foederation“ czim­ alatt ezek foglaltatnak: „Osztrákország politikai mozgalmai azon pontra ju­tottak, hol az irányban, mellyet veendnek , a császárság jövendő sorsa nyilatkozik. Központositás-e vagy szövet­kezés? Merev jegesedés-e vagy élelnyiszeres eleven élet, mellyből levél, virág s gyümölcs fejlődjék ki ? Ezek a kérdések, mellyekre rövid időn kell felelni. Igaz, hogy kimondta a központi osztrák ministerium a nemzetiségek egyenjogúságát s igy látszólag a szö­vetség eszméjét. De hogy ez alatt valóságos nemzeti törvényhozást ért-e? ebben mi tisztában nem vagyunk, úgy véljük a ministérium sincsen. Egyébiránt központo­sítás vagy szövetkezés legyen-e a vezéreszme , azt elha­tározni sem a ministériumnak, sem a kremsteri országgyű­lésnek , hanem valamennyi státusok congregátiójának a koronával egyetértőleg van joga. Olly sok különnemű elemekből álló országban, mint az osztrák birodalom, tökéletes központosítás csak abso­­lutismus által képzelhető, s h­a h­o­g­y az alkot­m­á­n­y valóság akar lenni, úgy annak életbelép­tetésére csak egy ú­t van: a szövetség, kik tökélletes öszpontosítást akarnak, azoknak a szabadság elit maera. Kik bizonyos fokig öszpontosítást nem akarnak, azok a birodalmat akarják felbontani, mert átalán véve, hol több s­z­ö­vetséges népe­t akarnak egy közös czélt valósítani, ott valamennyinek összesített ereje eszközül kell hogy szolgáljon, anélkül azonban hogy a státuséletnek azon elemei öszpontositassanak, mellyek a közös czél eltévesztését nem veszélyezvén sza­bad fejlődésnek bocsáthatók. Vizsgáljuk Éjszakámén­ka és Helvetia , mint a legszabadabb szövetséges státusai alko­tását ! Ezekben minden egyes státus köteles magát a kö­zös congressus szabályainak alávetni, de belső ügyeiben teljes függetlenséggel bír. A had-, pénz- és k­ül­ügy ösz­­pontosítása ezen országokban sokkal nagyobb , mint sok politikus gondolná. P. o. A központi kormánynak joga van, egyik vagy másik szövetségtag egész erejét igénybe venni. Az igazság középen van, t. i. a feltételes sz­ö­­vetségben. Ez az osztrák birodalomban feltétele az alkotmányos szabadságnak s az alkotmányos monarchia egységével könnyen összeegyezteth­ető. De természetesen a szövetségi kapcsolat nagyon tág nem lehet, nehogy egyik vagy másik külön irányzatával a központtól eltér­vén — a súlyegyént megdöntse. Sok függ a közös intézményektől is , mellyek az uj rendszerezésnél alapul tétetvén annak biztosságot adjanak, s az idő zivatarait jobban kiállják, mint az ököljog insti­tution Tulajdonképpen alkotmányos országban minden nyi­­latkozványa a magán- vagy közéletnek nem egyéb mint szövetség , melly egyéneknél kezdődvén mindig tágasabb tágasabb körben a szabad státus eszméjét testesíti meg. Ne gondolja senki, hogy az osztrák birodalom ha ma szét­bontanék, sokáig úgy maradna! A szélment 10—12 nép­törzsek, mellyekből áll a birodalom — ujonan szövet­ségeket alkotnának a szabadság­jog s kényszerűség alap­jain. Tehát bölcs szövetségi forma lehet alapja az osztrák státusnak. A szlávok számbeli erejüket alá fogják rendelni a keresztény egyenl­őség elvének s a közös congressusnál csak egyenlő számú képviseletet óhajtanak.A­­ központosítási nézetet jövő számban. A n­é­m­et egység k­é­r­d­é­s­e. II. □ Az Agramer Zeitung illy czim alatt „az osz­t­­rá­k-n­é­m­et szövet­ségi oklevelet szét ke­ll t­é­p­n­i“ következőleg elmélkedik: „Midőn az idő hatalmas keze olly sok elavult okira­tokat eltépett, midőn az „isten kegyelméből“ is megtámad­tunk , akkor az osztrák népek előmenetelét gátoló kivált­ságra tekintettel lenni nem lehet. Nem elég, hogy az al­kotmányos osztrák birodalomban arról kérdezzenek meg bennünket: mi közülünk történik, hanem javunk van abba is : fenmaradjon tovább is olly szövetség, melly akaratun­kon kívül jött létre? Az 1815-ki osztrák-német szövet­­ségad­ót el kell lépni, s ezentúl „nil de nobis , sine no­bis.“ Elmúltak azon idők, midőn az osztrák császárság egy része külön szövetséget köthetett a nélkül, hogy a többi részeket megkezdené. A világ legszabadabb köztár­saságai Északamerika és Helvetia positiv törvényekkel bírnak, mellyek szerint az egyes bár souverain hatalom­mal bíró státusok külföldi hatalommal szövetséget nem köt­hetnek, mert az egyes s közös státusczél eszméje kizár minden különszövetkezést. Hát a monarchiai alkotmányos osztrák birodalomnak nincsen közös czélja? a szabadság és egyenlőség eszméjének a státus fensőbb köreiben nincsen-e érvényük ? vagy lehet-e az valósággá a birodalomban, ha félig Németország, félig Osztrákország leend? Németország a legnagyobb igazságtalanságot követi el, midőn a német-osztrák tartományokat szövetséjzébe vonni, sőt egészen absorbeálni kívánja, midőn más oldal­ról az osztrák-slávoknak minden legkisebb rokonszenvü­­ket, mellyel egymás és más ország slávjai iránt viseltet­nek — feltétlenül kárhoztatja. S mi igaztalanság van abban, ha pangermanismusnak panslavismus létetik ellenébe? Azért ki is jelentjük­, hogy ha a németek Frankfurtban keresik a támaszpontot, mi is önvédelmünkre szorítva hasonlót teendünk. Hol lesz azután támaszpontja a panslavism­usnak, physikai törvények sze­rint nem nehéz kitalálni, s mikép­re szólhatnák a panger­­mánok, ha mi osztrák-slávok m­a­g­u­k­k­a­l , az oroszokkal szövetkeznénk? Soha nem enged­jük magunkat rabszolgák gyanánt tartatni, hanem az egyen­jogúság s egyenkötelezettség alapján akarunk mint szabad emberek az osztrák birodalomban élni. Ha tetszik önök­nek, jó a jó, hanem Isten hírével menjenek Frankfurtba! De mi azért Osztrákország maradunk. S önök és közöttünk azonnal áthághatlan kőfal emelkedik; megválik, ki bánja meg el­őbb, mi-e vagy önök német-osztrákok ? Önöknek tehát frankfurti urak következőket súgunk fülükbe: 1. Az osztrák császárság — ki sem tagadhatjátok — Európában tettleg fenálló status. 2. E status népeinek bizonyára van egy közös czél­­juk , különben nem tennének statust. 3. Mind­addig, mig mi nem-német népek a birodalom német népeivel egy statusba vagyunk összekapcsolva, ad­dig a német tartományoknak nincs joguk külön szövetsé­get kötni, mert igy a közös státusczél a külön szövetség czéljával összeütközésbe jöhet. 4. Mi osztrák birodalom népei 1848-ban szabadokká levélik, azért csak e népek congressusa a koronával egyetértve van feljogosítva mint egész szövetséget­­kötni más státussal, nem pedig egyes töredék stb. Bármikép aggódjanak is a frankfurtiak Németország sorsa felett Osztrákország nélkül, mi nem esünk kétségbe, mert Osztrákországnak csak Oroszország árthatna, de az nem teszi, mert valamint eddig is egyedüli őszinte ba­rátjául mutatkozott Osztrákországnak, úgy az is fog ma­radni, mert az Osztrákországbani foglalásokkal csak ve­szíthetne, nem is itt, hanem ha a jelek nem csalnak kelet felé fordítja figyelmét, ez missiója , mellyel helyesen fo­gott fel!“ Láttuk már, hogyan vélekednek Austriának Német­országhoz! viszonyáról a frankfurtiak , az osztrák néme­tek , az osztrák slávok, lássuk hogyan vélekednek a déli németországiak. A „Loyd“-nak 58-ik számában van ,Münchenből egy levél. Ebből következőket emelünk ki: „Az idevaló alkotmányos monarchia s vallásszabad­ság előmozdítására alakult főegylet ő felségéhez s mind­két kamarához nyilvános óvást intézett Osztrákhonnak a német szövetségböl kilépése ellen. Az it — igy szól az egylet —mellyre a birodalmi gyűlés január 10-ki s 13-ki határozatai által a birodalom fejét illető kérdésben Osz­­trákországnak Németországhoz­ állására nézve lépett — mindnyájunkat aggodalommal, fájdalommal s bosszúsággal tölt el. A birodalmi koronát Poroszországra akarják tolni, s a leghatalmasabb a legelső birodalmi tagot Osztrákor­szágot ki akarják a szövetségből szorítani az által, mert olly szűk körűvé alkotják azt, mellybe csak Poroszor­szág illik bele. A birodalmi gyűlés a helyett, hogy fel­adatának eleget tenne, melly nem kevesebb , mint Német­országot egygyé s hatalmassá alakítani, ez által belülről jobban megoszlatná s gyengítené, kívülről pedig védelem nélkül hagyná. Ebből csak Oroszország, Francziaország s Anglia húznának hasznot. Németországnak poroszra s osztrákra oszlása annak jövendőjét semmivé tenné, meg­­szükü­lt határainkat a constanczi tótól egész a Kárpátokig katonailag védtelenül hagyná, nagy hegyeinket s termé­szetes védfalainkat idegen hatalom kezébe adná­n. m. Vo­­ralberget, Tirolt, Salzburgot, Steiermarkot, Csehországot, gyarmatosításunkat keleten, világkereskedésünket a Du­nán az adriai tengeren kérdésbe hozná s nemzetünk egész szellemi életét erőszakosan elélné. Németország ez­által népességének s katonai erejének egész harmadát veszí­tené el. Osztrák­on túl­nyomó­lag­ sláv hatalommá válnék s a két ország Helvetia, Belgium s Holland példájára mind inkább elidegenednének egymástól, sőt ellenségekké válhatnának. A német szabadság erő hiányában ki nem állaná az idők zivatarait. Még ezekhez járulna Németország kebelében észak s dél között támadandó szakadás. Á­­ltalában illy káros következményi lennének Némethonra, de különösebben Bajorország érezné annak súlyát, melly ez által határőr­­szággá válnék, egész déli s keleti határa idegen ágyúk­

Next