Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-11-21 / 109. szám

Pest, november 20. A ki szenvedély és elfogultság nélkül veszén magá­nak fáradságot hazánknak csak utolsó tizennyolcz hónapi történetét is áttekinteni s ezt a kérdést teszi maga elébe: Magyarországnak egymással gyászos harczban állott népei közül mellyikre támaszkodhatik jövőben legbiztosabban a trón, és mellyikben nyughatik meg leginkább az összes monarchia? feleletül azon eredményre lesz kénytelen jut­ni, hogy ez, a nép, melly magát, ollykor nyelvkülönbség mellett is, magyarnak szereti nevezni. Ezen állítás ugyan sok előtt paradoxonnak látszhatnék, egy hosszú harcz után, melly miatt még vérröl güzölgenek a haza térés; — sok pedig antimagyar buzgalmában a többi hit és derék nemzetek megbántásának vehetné, vagy tán épen crimen laesae Gleichberechtigung-ra magyarázván , minket még veszedelmes helyezetbe is hozhatna — ha mi l. i. puszta állításunknál maradnánk — , holott, a­mi a paradoxont illeti, ennél még nagyobbat is mondottak a bölcsek, a mi még­sem maradt kevésbé igaz, mint például a földnek for­gása a nap körül, mi még ma is paradoxon a köznép előtt; s a mi többi nemzettársainkat illeti, nemhogy kisebbíteni akarnék őket, de sőt örömest nekik tulajdonítjuk a köze­lebb múlt idők illő érdemét; az egyenjogúság ellen pedig annyira nem szándékunk még gondolatban is véteni, hogy azt épen azon egyenlőségben véljük állam­, miszerint min­­denik teljes ereje szerint mozdíthassa elő az összes mo­narchia közjavát. Ez alkalommal még érdemnek sem akarjuk tekintetni a magyarnak ezen hivatását, hanem azt csupán politikai helyzetének, nemzeti állásának és jellemének tulajdonítani. Ez az ő természetes politikai rendeltetése és szüksége. És még­is — ez az első és peremtorius ellenvetés — pártot ütött; a trónt és birodalmat akarta romba dön­teni stb. stb.! Nem a mi tisztünk e vészes kezdeményt védeni, kik élethalál harczot vívtunk ellene. De egyet mindenek előtt legyen szabad megmondanunk : ha Magyarországon egy emberrel kevesebb lesz, ugy­e­bár, mind­ezen sze­rencsétlenség nem fog történni? Nincs hazánkat ismerő, ki ezt kétségbe vonhatná. Erőtlen kormányok alatt a factiók, a demagógia ha­talma szokott lábra kapni; az agitátorok tekintélye elho­mályosítja a felsőbbségét és a­mi ettől jó származik, senki sem köszöni meg, a­mi pedig rész általában történik, min­denki neki tulajdonítja. Ezen szerencsétlen helyzetben volt a birodalom kormánya martins előtt. Gyengeségének kellne fényesebb bizonysága, mint az, hogy, úgy­szólván, betegség nélkül múlt ki, csupán egy kis utczai zajra, melly, körülötte az állott levegőt megrezzentette ? Ezen elaggottság, e tehetetlenség volt oka, hogy rög­­tönös rázkódás nélkül i­ult ki a rendszerrel együtt, melly nem lehet tagadni, mily hosszas ideig volt pajzsa nemcsak a birodalom lételének, hanem Európa békéjének is. Mert ha fiatalabb, erőteljesebb lett volna, pártja is lett volna, mir­e támaszkodhatok, és ha pártja van , ez fel nem adja magát harcz nélkül. Pedig, lám, pártja is volt! volt Magyarországon egy párt, számos, vagyonos, értelmes és kivált a nemzet és jelleme, hajlamai és szokásainál fogva, mikre ezen párt támaszkodott,­­ igen erős. A magyar népben nem volt forradalmi anyag, semmi democratiai vágyak és szenve­délyek; ellenben volt föltétlen hódolás a fejedelem s en­nek szolgái, valamint tisztelet, minden felsőbbek iránt. Ez alap-jellemvonásokra támaszkodott azon párt, mellynek politikai elvei között legelöl a birodalom egysége és a pragmatica sanctio iránti hűség állott. De, fájdalom, ezen párt erejét már előre megzsibbasztotta azon imént érintett elalultsága a birodalom kormányának, melly impulsust adni nem volt képes,melly népszerűtlensége miatt a vele­­tartókra is népszerűtlenség nyűgét vetette. És mikor ön­magáról lemondva, önként megsemmisült s enyészetét még törvényekkel is megpecsételte : csuda-e, ha a felülről nem ösztönzött, nem bátorított és erejét nem eléggé igény­lett s végre épen elhagyott párt is, kétségbeesve, bus tét­lenségbe merült és szerteszét oszlott! De a martius előtti birodalmi cabinet nemcsak magát adta fel, hanem, szerencsétlenségre, Magyarországot is olly tapasztalatlan kormánynak adta át, melly királyi ha­talmakkal felruházva, kebelében nagyobb mértékét rejtette a forradalmi, mint békés reformi elemnek. Ki tehet róla, ha Magyarország roppant természeti segédforrásaival rövid idő alatt egy embernek jutott ren­delkezése alá , kinek ereiben eleitől fogva a forradalom vére pezsgett, annak incarnatiója és a régi Austriának es­kütt ellensége volt, — ámbár a bécsi diákokkal, az abde­­riták boldog napjaiban, testvéri ölelkezéseket váltott ? S mégis a magyar nép, örök bizonyságára jó termé­szetének, legtovább daczolt minden journalistikai és kor­mánybiztosi propaganda ellen ! Akkori lapjainkból számos példákat mutathatnánk fel, milly bosszankodással fogadta a nemzet értelmesebb része a maroknyi demagógus párt forradalmas törekvéseit, miként száműzte és égette meg hírlapi közlönyeit és milly buzgón nyilvánította ragasz­kodását a főhatalomnak akkor egyedül látható és tettleges kezelőihez, csupán azért, hogy annak erejét növelve, meg­mentse a hont az aggodalommal előre látott szakadások és belháború viszontagságból. És végre, nem ő fogott-e legutolsó fegyvert, forra­dalmi vezetői lángoló unszolásának daczára is? s milly kénytelenül, kelletlenül s ennélfogva sikertelenül hordozta azt! bizonyítja az egész tavalyi, kivált az al-dunai, hadvi­selés. A gyászos korszakról, melly tavalyi September vége óta következett — mert igen szomorú — ne szóljunk! Azonban kötelességünk kiemelni egy pár tényt, melly szo­rosan feladásunkhoz tartozik és , mint köztudomású, senki által kétségbe nem hozatható. Ugyanis mi jellemzi kitűnőbben népünk monarchikus szellemét, mint azon tény, hogy az insurgens vezérek­nek jó darabig V.Ferdinánd ő felsége nevének jelszava alatt kellett csatába vezetni seregeiket ? hogy, mihelyt e zászló helyett a respublikáét kellett kitűzni, azonnal nyiltszakadás tört ki a hadseregben? hogy ezután minden keresztes há­­boru-prédikálás daczára többé lehetetlen volt népfelkelést rendezni, s a­hol e létre jött, csak az idegen haderő vélt pusztításainak félelme volt az oka , hogy e pillanat óta lengyel szint öltött magára az egész harcz és az első ca­­pitulatioval, mintegy későn észrevett félreértésnek, egy­szerre és úgy­szólván, minden utórángatódzás nélkül vége lett, mert a várak vonakodása csak személyes bátorlét biztosításának volt mive? A magyar nép sem most, a háborúnak teljes bevég­zése­­ sem múlt télen , annak fél bevégzése után, semmi felkelést nem próbált, a harczot nem igyekezett tovább folytatni; jeléül annak, hogy benne­ semmi természetes gyökere annak nem volt, kivéve azon kiirtási rémeket, mikkel izgató­, szükségük szerint, ollykor ollykor ijeszt­gették. És ha most azon vidékekre tekintünk, mellyeken legtömöttebben lakik, ott fogjuk a legmélyebb csendet ta­lálni s ha kérdezzük a közel múlt iránt, felsóhajtva feleli: Istennek hála, hogy vége van! A magyar, minden külföldi rokonságok és vonzal­mak nélkül egyedül, ide, e bérezvárak által övezett honba, a nagy austriai birodalom szerkezetébe, úgy­szólván, bele­bűvölve, miután a forradalmi anyag el van távoláva, abból kibontakozni nem fog őrült próbákat tenni, s csak legyen biztosítva hazája és nemzetisége fenmaradásáról, mit a felséges uralkodó ház kegyétől reméli és vár, annak leg­erősebb támasza kész lenni, mint hajdan nem egy nehéz Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál. Magyarországon ki­ind a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvaniutcza 581 sz. a. első emeletben a k­i a d­­­­es szerkesztőhivatalban, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ft p-p-t az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. p.p.; jövő év juniusa végéig 10 ftp.p. A hirdetések ára egy négyszer halá­­lozott kicsiketüs sorért 4 kr.p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Pest, Szerda 109-Novemb. 21- 1849- időben, — és barátságban élni nemzettársaival, kikkel annyi jó és rosz időt együtt élt. Politikai szemle a nagy világ felett. II. A magyar menekültek és a keleti kérdés. (Folytatás). Ha nem is Konstantinápo­l elfoglalása forogna fenn egy, az orosz és török közt, kiütendő háború alkalmával, hanem csak az, hogy a porta az orosz hajóhadnak a dar­­danellákon, a világ e legszebb tengerszorosán át szabad keresztül hajózást engedjen, mégis ez élet-halál harczta volna fel Oroszország és Anglia között, melly legroszabb esetben Angliára nézve tengeri suprematiája megdönté­sével is végződhetnek. Mindenesetre olly harcz lenne ez, mellyben Austria közönyös nézőnek nem maradhat. Ha volt igazi szives egyetértés két hatalmasság közt, úgy volt a keleti kérdésre nézve a martius előtti Austria és Anglia között, és Metternich a török birodalom épségben fenn­tartását monarchiánkra nézve első életkérdésnek ismerte, s hibája csak az volt, hogy az orosz terjengésnek a Duna torkolat­ánál, mikor talán tehette volna, erélyesen ellen nem állott. A török kérdés körüli azon politika Austriá­­ban mintegy hagyományszerű volt, és ha a görög függet­lenségi háború alkalmával Metternichben emberség hiá­nyát gáncsolták, mivel a görögök elszakadását hőn nem pártolta, meg kell vallani, hogy ezt azon birodalmunkra nézve magasabb politikai szempontból tette, miszerint min­den káros Austriának , mi a török erejét bizonyos mér­­téken túl tovább is gyengítené, miután annak hajdani óriási hatalma régen meg volt törve. Két kérdés merül fel ez alkalommal előttünk: minő érdekei vannak Austriának a török hatalom fenntartásá­ban, és az utóbbi két év eseményei, valamint a jelen po­litikai constellatio minő módosítást hozhat Austriának ke­leti politikájába. A birodalomnak legnagyobb határszéli hossza a török határszélen van, déli és keleti határának török földdel szomszédos része 330 mérföld hosszú; kezdődik ez kele­ten ott, hol a Pruth vize Bukovinából kilép, s azután Bu­kovina, Erdély, az egész katonai határőrvidék és Dalmatia szélén Cad­aráig vonul, holott Oroszországgal­ határérint­kezése már csak 141 m­érföldnyi, Poroszországgal pedig épen csak 84 mérföldnyi, a többi országokkali határszéli érintkezése még kisebb. Ezen adatokból láthatni, a többi politikai érdekek között milly fontos érdek a birodalomra nézve, hogy e hosszú határvonal barátságos és ellenében nem túlhatalmas státus birtokában legyen. Oláhország és Moldova fejedelemségekben lábat tevén Oroszország, tu­lajdonképen eddig is 280 mérföldnyi hosszú azon határ­széli vonal, mellyen a birodalmat már körülveszi. (Foly­­tattatik). Igen olcsó béke. „Csudálatos volna Cobden bé­ke­mozgalmának sikere , ha nem tekintenők annak sok balsikerét. Ő megjósolá, hogy nem lesz semmi háború, s nem is volt háború, — kivéve hol a béke a legerőszako­­sabban megsértetett. Megmondó, hogy Austria s Oroszor­szág nem kezdhetnek hadat, ha csak pénzt nem kölcsönöz­nek , s csakugyan pénzt kölcsönöznek — a háború után. Megmondd, hogy nem fognak kölcsön pénzt szerez­hetni , s úgy is látszik, bizonyos helyekről nem tudtak pénzt szerezni, mivel Austria csak aláírás útján gyűjte össze, mire szüksége van, Oroszország pedig csak most kezdi meg a dolgot. Számításainak ezen beteljesedései után reménylhetjük, hogy ezentúl is hasonló sikerre zakland. Azonban fájdalom­­­sikerét a számos kivételek szinte bal­sikerré változtatják át, így például azzal dicsekszik, mi­ként Oroszországot Törökország szándéklott, megtámadá­sától valósággal azon tény tartóztatá vissza, hogy Fran­­cziaország s Anglia egyetértésben vannak ; de miért tar­tóztatná vissza Oroszországot ezen tény , ha csak azon egyszerű okból nem, mivel Oroszországiél Anglia s Fran­­cziaország hatalmától, m­ig azok egyesülve vannak, más szavakkal,Oroszország Francziaország s Anglia tengeri s szárazi hadereje által tartatik féken ; de mit gondolna­k Francziaország­ s Angliával, ha azoknak tengeri s szárazi haderejük nem volna ? Cobden erre szokott mély belátásával azt felelné, hogy Oroszország, épen olly erőtlen lenne, mint Francziaország s Anglia,ha az orosz haderő leszállíttatnék. De épen ez az, a­mi nem történhetik meg. Mikép tarthatná fenn Miklós császár hatalmát saját nemesei felett, tarthatná féken Lengyelországot, hódíthatná meg a Caucasust, s csatolhatná birodalmához Törökország keresztyén tarto­mányait, ha nélkülöznie kellene hadseregét? Márpedig

Next