Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-05-23 / 20. szám

’s Serédinek abbani első fellépte, gyönyörű rajzolatok. A’ ch­aracterfestések majd az egész emb­eri nem’ fajaira terjeszkednek ki; a’ vad indusokon kívül a’ főszemélyek: Motalm és Azala négerek, Idali angolné, Serédi és Leóna erdélyiek. Mindnyájan érdekesek, ámbár nem árnyék nélkül valók: Serédi’ könnyelműségre a’ bűnig sülyed, Azala’ báját hitetlenségre ál­tal veszti el, ’s Leóna csak mellékkép, melly­­nek kecse mint a’ virágé múlékony. Vonzal­munkat végig egyedül a’ bosszúvágya ugyan , de férfias keblű­ Motabu, és a’ minden könnyel­műsége mellett érdekes szeszélyű Idalt, tart­ják meg. Mű­vészségre nézve a’ szerző a’ köny­­nyelmüekkel elébbi munkáit felülhaladta: a’ történet nagyon kerekre van dolgozva, ’s itt végre azon titkos rugók, mellyekkel a’ kül­föld’ előkelőbb írói regényeiknek azon vára­kozásunkat függőben tartó érdeket adják, miilyen a’ mély, fokonként leleplezett háttér, titokba burkolt személyek, váratlan meglepő fölfedezések stb. itt legalább részint használ­tatva jelennek meg. Kivált Motabu az , ki fi­gyelmünket mindig ébren tartja. Sejdítjü­k, sőt tudjuk, hogy lakja’ égésében el nem ve­szett, bizonyosak vagyunk benne, hogy ma­gát megbosszulja, ’s ez, olvasás közt, a’ munka’ végéig, nem engedi félretételét. Haladást végre a’ jóban találok a’ kö­lt­é­­szi jogtételre nézve is. Serédi a’főbű­­nös ugyan itt sem áldoztatik fel, hanem az egészen ártatlan Leóna; de ez csak mellék­rajz, ’s nem foly be az egészbe, de már Mo­tabu és Azala nem vesznek elvétlenül, ’s maga Serédi tapasztalja könnyelműsége’ gyász kö­vetkezéseit. Úgy látszik a’ szerzőt helyes ér­­zeménye, hamis th­eoriája’ ellenére, jobb útra vezeti, mellyet végre fel is találand, máskép regényeivel a’ szándéklott közvetett hatást nem is érhetné el. A’ mi végre a’ szerző’ nyelvét illeti, ez is, mint regényeinek tartalma, előkelő te­hetség’, bő tanulmány’ ’s élete’ eredménye ; és egyéb tökélyei mellett, egyesíti magá­ban azt, mit a’ két testvér haza különbír: a’ magyar műveltséget és erdélyi eredetiséget. Itt berekeszteni birálatimat. A’ szerkeszte­­ttség — nem tudom mi okból — visszahúzta a’ Pillangót, talán mivel nem eredeti, ha­nem fordított elbeszélések’ gyűjteménye; ’s így, az egyarányúság végett, az egészet még szintolly hosszúra nyúló befejezéssel kell meg toldanom , mint véget-nem­ érő vala a’ beve­zetés. Kénytelenítetem itt még egyszer szóba venni Goethe’ azon mondását, melly szerint a’ művész csak azt adhatja elő teljes életvalódisággal, a’ mit tapasz­talt, mivel ez félre magyaráztatott, mintha azt akartam volna kürtölgetni, hogy költésze­­ink csak azt adják elő, mi a’jelen időben ta­pasztalásaik’ körében történik. Illy magyará­zatot nem vártam. A’ kérdés máskép felette fontos, mivel a’ tudomány és művészet’ alap­elveit érdekli, ’s minden esetre érdemes, hogy itt bővebben fejtegettessék. A’ tudomány’ eredeti kútfejei mint a’ philosoph­iaé, melly egyik ága, a’ tapaszta­lás és gondolkodás, a’ művészeté a’ tapasztalás és kép­z­­­­­ő­dé­s. Tapasz­talás nélkül nincs a’ tudománynak magya­rázatra való tárgya, a’ művészetnek rajzolásra; mert a’ mit sem bennünk, sem kivülünk észre nem veszünk, az iránt nem gon­dolhatunk , arról általjában k­é­p­z­e­l­m­ü­n­k nincs, így a’ vakon született a’ színekről, a’ süket a’ hangokról nem gondolkodhatik, sem igazat sem hamisat nem vallh­at. Észrevett tárgy nélkül tehát nincs tárgyilagos gondolat és képzelődés ; de viszont gondolkodás és kép­zelődés nélkül sem lehet tárgyillető is­meret vagy költészet, mert ezek szellemi mun­kásságunk’ szabad szüleményei. Tárgyakat az állatok is vesznek észre, de sem nem gondol­kodván sem nem költvén, tudományok’ ’s mű­vészetük sincs. De ha ez kétséget nem szenved is, belőle nem az következik, hogy egyedül azt adhat­juk elő, a’ mit magunk tapasztalunk; mert hiszen a’ költészetben is, mint a’ tudomány­ban , más tapasztalásait is hasz­nálhatjuk, mint ismereteink’ második kút­fejét, a’ gondolkodást tekintve , más’ tudomá­nyát is magunkévá tehetjük, sőt kétséget sem szenved, hogy minden tudásunk’ nagyobb ré­sze másoktól kölcsönözött. Kútfejeink, mely­­lyekből ezen esetben, a’ művészetet tekintve, merítünk: a’ história és földleírás’ minden nemei; ezek által ismerjük meg az emberiség’ ’s világ’, elmúlt idő’ történeteit, ’s távol fekvő részeit. Illy eszközöktől segítve varázsolják a’ nagy művészek eposban, drá­mában és regényben minden földrész ’s kor’ *

Next