Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-23 / 20. szám
’s Serédinek abbani első fellépte, gyönyörű rajzolatok. A’ characterfestések majd az egész emberi nem’ fajaira terjeszkednek ki; a’ vad indusokon kívül a’ főszemélyek: Motalm és Azala négerek, Idali angolné, Serédi és Leóna erdélyiek. Mindnyájan érdekesek, ámbár nem árnyék nélkül valók: Serédi’ könnyelműségre a’ bűnig sülyed, Azala’ báját hitetlenségre által veszti el, ’s Leóna csak mellékkép, mellynek kecse mint a’ virágé múlékony. Vonzalmunkat végig egyedül a’ bosszúvágya ugyan , de férfias keblű Motabu, és a’ minden könnyelműsége mellett érdekes szeszélyű Idalt, tartják meg. Művészségre nézve a’ szerző a’ könynyelmüekkel elébbi munkáit felülhaladta: a’ történet nagyon kerekre van dolgozva, ’s itt végre azon titkos rugók, mellyekkel a’ külföld’ előkelőbb írói regényeiknek azon várakozásunkat függőben tartó érdeket adják, miilyen a’ mély, fokonként leleplezett háttér, titokba burkolt személyek, váratlan meglepő fölfedezések stb. itt legalább részint használtatva jelennek meg. Kivált Motabu az , ki figyelmünket mindig ébren tartja. Sejdítjük, sőt tudjuk, hogy lakja’ égésében el nem veszett, bizonyosak vagyunk benne, hogy magát megbosszulja, ’s ez, olvasás közt, a’ munka’ végéig, nem engedi félretételét. Haladást végre a’ jóban találok a’ költészi jogtételre nézve is. Serédi a’főbűnös ugyan itt sem áldoztatik fel, hanem az egészen ártatlan Leóna; de ez csak mellékrajz, ’s nem foly be az egészbe, de már Motabu és Azala nem vesznek elvétlenül, ’s maga Serédi tapasztalja könnyelműsége’ gyász következéseit. Úgy látszik a’ szerzőt helyes érzeménye, hamis theoriája’ ellenére, jobb útra vezeti, mellyet végre fel is találand, máskép regényeivel a’ szándéklott közvetett hatást nem is érhetné el. A’ mi végre a’ szerző’ nyelvét illeti, ez is, mint regényeinek tartalma, előkelő tehetség’, bő tanulmány’ ’s élete’ eredménye ; és egyéb tökélyei mellett, egyesíti magában azt, mit a’ két testvér haza különbír: a’ magyar műveltséget és erdélyi eredetiséget. Itt berekeszteni birálatimat. A’ szerkesztettség — nem tudom mi okból — visszahúzta a’ Pillangót, talán mivel nem eredeti, hanem fordított elbeszélések’ gyűjteménye; ’s így, az egyarányúság végett, az egészet még szintolly hosszúra nyúló befejezéssel kell meg toldanom , mint véget-nem érő vala a’ bevezetés. Kénytelenítetem itt még egyszer szóba venni Goethe’ azon mondását, melly szerint a’ művész csak azt adhatja elő teljes életvalódisággal, a’ mit tapasztalt, mivel ez félre magyaráztatott, mintha azt akartam volna kürtölgetni, hogy költészeink csak azt adják elő, mi a’jelen időben tapasztalásaik’ körében történik. Illy magyarázatot nem vártam. A’ kérdés máskép felette fontos, mivel a’ tudomány és művészet’ alapelveit érdekli, ’s minden esetre érdemes, hogy itt bővebben fejtegettessék. A’ tudomány’ eredeti kútfejei mint a’ philosophiaé, melly egyik ága, a’ tapasztalás és gondolkodás, a’ művészeté a’ tapasztalás és képződés. Tapasztalás nélkül nincs a’ tudománynak magyarázatra való tárgya, a’ művészetnek rajzolásra; mert a’ mit sem bennünk, sem kivülünk észre nem veszünk, az iránt nem gondolhatunk , arról általjában képzelmünk nincs, így a’ vakon született a’ színekről, a’ süket a’ hangokról nem gondolkodhatik, sem igazat sem hamisat nem vallhat. Észrevett tárgy nélkül tehát nincs tárgyilagos gondolat és képzelődés ; de viszont gondolkodás és képzelődés nélkül sem lehet tárgyillető ismeret vagy költészet, mert ezek szellemi munkásságunk’ szabad szüleményei. Tárgyakat az állatok is vesznek észre, de sem nem gondolkodván sem nem költvén, tudományok’ ’s művészetük sincs. De ha ez kétséget nem szenved is, belőle nem az következik, hogy egyedül azt adhatjuk elő, a’ mit magunk tapasztalunk; mert hiszen a’ költészetben is, mint a’ tudományban , más tapasztalásait is használhatjuk, mint ismereteink’ második kútfejét, a’ gondolkodást tekintve , más’ tudományát is magunkévá tehetjük, sőt kétséget sem szenved, hogy minden tudásunk’ nagyobb része másoktól kölcsönözött. Kútfejeink, melylyekből ezen esetben, a’ művészetet tekintve, merítünk: a’ história és földleírás’ minden nemei; ezek által ismerjük meg az emberiség’ ’s világ’, elmúlt idő’ történeteit, ’s távol fekvő részeit. Illy eszközöktől segítve varázsolják a’ nagy művészek eposban, drámában és regényben minden földrész ’s kor’ *