Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-02-14 / 6. szám
’s Dayka és Bacsányiéi másodszor, mikhez még a’ kassai Zsebkönyvtár’ járult, melly eddig Faludi, Csokonai és Berzsenyi’ munkáiból ada anthologiát. Ezeken kívül, miket a’ legújabb ivadékra nézve új nyereségnek tekinthetni; a’ legújabb dolgozatok az Aurorákban ’s Nefelejtsben, Urániában, Aortájában, Lantban és Parthenonban jelentek meg*; az utolsó három, készülő fiatal íróktól, de helyenként örvendeztető jeleivel a’ tehetségnek. Melly különbség ezen —, és az egykori Hebe és Szépliteraturai ajándékbeli kezdők közt! Legfeltűnőbb gyarapodást az időszaki literatura vett. A’ régi Hazai ’s Külf. Tudósítások ’s M. Kurír mellett az Erdélyi Híradó ’s a’roppant publicumu’s hatású Jelenkor támadtak, mindnyájan saját mellék lapjaikkal, mellyek, ha nem egyfomák is becsre, de régibb efféle lapjainknál hasonlíthatlanul tartalmasbak mind, és becsesbek. Encyclopaedia tartalommal fenn áll még a’ Tudományos Gyűjtemény és Minerva, mellettük támadtak a’már említett Sas és Tudománytár, ’s a’ kassai Szemlélő. Külön tudományoknak is jutottak saját lapok ; az egyháziaknak, orvosiaknak, mint saját helyükön látták; a’ gazdaságot a’ harmadszor is elakadt Mezei gazdára következett Kémlő, a’ mesterségeket az Ismertető tárgyazzák. Közhasznú iránynyal folyt a’ tudományosabb Fillértár, ’s foly a’ népszerű Vasárnapi Újság. Literatúrai folyóirat a’ Kritikai Lapok ; egy kassai újság „Literatúrai lapok“ czímet viselt. Az asszonyi világnak a’ Regélő és Rajzolatok kedveskednek kedvtöltő ajándékaikkal. Végül, mint különféle köz hasznú ismereteket terjesztő évkönyveket, a’ Károlyi’ Hazai Vándorát, Länderer’Honi Vezérét és Werfer’ Házi Barátját kell említenünk, mellyek a’ régi, ízlés és tartalom nélküli kalendáriomokat hasznosan és korszerűleg váltották fel. Ekkér szaporodtak kevés idő óta azon erek, mellyeken át a’ publicum’ testébe, minden irányban lelki táplálatok terjednek. Adja isten, hogy a’ táplálat mind inkább egészséges , a’ fejtés sebes, a’ siker pedig teljes legyen! !• Schedel JP» Philosophia. 2) Az ember kiformaltatása esmeró erejére nézve, vagy e’ közhasznú Metaphysica. Irta Fejér György. Budán, az m. re. Universitas életeivel. 1835. n. 8. 325 lap. A’ philosophia’ mezeje literaturánkban mind eddig parlag; ha néha ütődnek is fel halvány virágok, azok, kevés kivétellel, vagy semmi, vagy silány, vagy romlott gyümölcsre értők. A’ philosophia’ illy nyomorít hatásának oka az, hogy némellyek a’philosophiát, melly a’ többi tudományoknak is vezetője tartoznék lenni, legmegkötöttebbé, mondhatni lelánczolttá alacsonyítják. Megkötött, és lelánczolt lesz pedig a’ philosophia, a’ természeti és szellemi világ’ adatainak puszta nézlése, a’ tapasztalás, a’ vanság (annak a’ mi van) a’ tehetség által. A’ philosophiának nem azt kell adni: e’ vagy ama’ természet- és szellemvilági adat hogyan van, vagy lehet, hanem hogyan kell annak lennie szükségképen, közönségesen ’s általánosan ? Ezek azon magas categoriák, mellyekre a’ philosophiának mind azt, mi a’ természeti ’s szellemi világban van, és lehet, szerkeszteni kell, különben a’ philosophia csak valami leiró tan, precarius szóhatározás , ’s ezekre alapuló paralogismusok’, antinómiák’ és üres képzetek’ gyülvénye leend. Hogy az idézett közhasznú metaphysica ezen utolsó osztályzásába esik a’ philosophiának, főbb részeinek főpontjai mutatni fogják. Minden pontjait fölvenni nem is lehet, nem is érdemes. A’ tiszta metaphysica’ első része’ első pontjának , a’ fundamentomi metaphysicának, elve az , mi a’ Hermes’ philosophiájaé : ,,A’ minek közvetetlenül, vagy közvetve igaznak elesmérésére belsőképen kénytetni érezzük magunkat, szükségkép, nem eseti kép, az nekünk való, igaz, szükségkép és közönségesen“ (I§. 18). A’ szerző említi itt a’ szükségesség’ és közönségesség’ magas categoriáit, csakhogy ezen elv után a’ levőket, és lehetőket a’szükségességre nem fogja felemelni. a) Mert ezen szabadon felütött, és nem szerkesztett ’s kifejtett elv, nem egyéb, mint a’ könyv’ elejére tolt igen nagy petitio principii. Épen azt szeretnek látni, Énünk mi ilyen gondolkozás’ törvényei után kénytettetik akármi tárgy’ szükséges ismeretére, vagy mi elv után lesz az eszmei, szükségképen valódivá, az énleges tárgylagossá, a’ belső külsővé.