Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1838-10-09 / 41. szám

690 tiszt’ cselédje — ne levelhordó — ne útcsi­náltató — e’ szükséges hivatalokat töltse be a’ társaság­ más személyekkel; vag­y külön­ben, ha aztán az utak rosszak, a’ levél elké­sik vag­y el is marad, a’ latrok eg­ész könnyű­­ség­g­el h­áborítlanul dulong­anak stb, erről sen­ki ne panaszkodjék, hanem nyomorúságában, mit ő mag­a is okozott, tűrje azt mit a’ sors rámért. Ha pedig-jelenleg- a’ tisztek melletti hajdúk’ lényeg­es kötelesség­e a’ közbátorsá­­g­on dulong­ó latrok’ üldözése, ’s a’ több em­lítettem fog­lalkodások csak mellékesek, ’s csu­pán azon esetre, ha a’ fő foglalkodás a’ bé­kés polg­árok közt már fölöslegessé vált, meg­­eng­edhetők , akkor szigorúan büntető törvény h­atároztassék ’s ez kivétel nélkül ,végre is hajtassék azok ellen, kik a’ rendőr-hajdúkat fő kötelességüktől akármi egyéb czélra visz­­szatartóztatni merészükt. III. Itt szerzőnk 1. a’ bünk­esztő törvé­nyek’ kívánalmairól értekezik, 2. a’vádbeli tett’ megbirálásáról, ’s itt egy igen hű képét adja a’ nálunk divatozó bünk­esztő tárgyakbe­­li eljárásnak, melly képet — minthogy, vaj­mi szükség előbb, mint gyógyszerekről gon­doskodnánk, a’ bajt ösmerni— itt szóról szó­ra közlünk : „Hozzák a’ fogolyt — megenge­dem , gonosztevőt — ’s már előre a’ sokszor részeg pandúr káplár végezvén vele dolgát (!), csak hogy például ez vagy amaz uraság’ ellopott birkái’ kinyomozásának dicsősége , ’s tán a’ felügyelni gondatlan tiszt által is ígért jutalom övé legyen, a’ szolgabiróhoz vezettetik. Ez a’ vádlott’ szabad kihallgatását azon ötét előbb kínzó pandúrnak jelenlétében, ki, a’ mint mondják, a’ körülményeket leg­jobban tudja, többnyire eskü­ttje által teljesí­tett, mint rendesen azt illető foglalatosságot. Beküldik ezután őt — tán egy magányos le­­tartóztatási helyre? nem — hanem a’gonosz­ság’ egyetemébe, oda, hol nála tapasztaltabb gonosztevők lévén, minden még eddig nem álmodott gonoszságra, itt 30 ’s több egy helyre zárt társai ü­gyesítik; ’s beküldik — bocsánat a’ megjegyzésért —­ sokszor — aka­rom mondani néha — minden írás nélkül, kit így bevenni a’ várnagynak szabad ugyan nem volna, de mit tegyen ? este van, hova küld­je pandúrral együtt a’ fáradt új polgárt? be­teszi hát ötét is a’ többihez, vagy, hogy tár­saival ne beszélhessen, tehát külön rakatja be valamellyik kályháikba. — De terminus most nincs, hát törvényszék minden egyes dologért nem tartatik. — Tisztelet ugyan a’ kivételeknek, mellyeket elhallgatni rút rá­galmazásnál egyéb nem lehetne; úgy de ha törvényszék tartatnék is, illető szolgabiró úrnak messze távollétében, ’s tán épen az imént érdeklett bizonyos irományok nélkül, végezni alig lehet, — ’s tán csak tiszti vizs­gálat, vagy a’ javak’ összeírása rendeltetik meg“ ,,De tegyük fel, hogy együtt ül hát a’ törvényszék vagy régi helyes nevezet sze­rint a’ törvény a’ vádlott felett, ’s itt — a’ mit becsületünkre meg kell ösmerni bárkinek is — illő komolysággal ’s emberiséggel ki­hallgattatván, megesik hogy a’ rab tagadja bűnösségét, ’s tegyük fel hogy másokat ne­vez meg mostani előadásai mellett tanúkképen, vagy másokat is mond vétkeseknek, vagy bűntársainak meghallgatása, szóval más olly környülállások’ felvilágosítása kívántatik, a’ mit csak más megye eszközölhet, ’s mi tör­ténik ?“ ,,A’ levél néha félesztendöre, de felte­szem — azonnal elküldetik az illető törvény­­hatósághoz ; ott gyűlés csak most lévén, ki­küldetés rögtön nem eszközöltethetik.—Meg­lett a’ gyűlés is, ’s abból a’ kiküldetés ki­megy , tán egy pár nap, tán annyi hét, vagy hónap múlva, ’s a’ kiküldött tisztviselő’ ke­zén van az utasítás; — úgy de ez másik gyű­lés előtt tán nem is nézi meg, vagy talán fel sem bontja exmissióit; azonban fel van már törve a’ pecsét is gyűlés előtt, ’s ekkor lát­szik mit kell, vagy inkább mit kellett volna régen tenni? De hát mi szükség gyűlésre illyest mindig elvégezni ? hiszen voltak — de lehetnek most is — (szeretném hinni hogy már nincsenek) helyek, hol a’kiküldésekről szám soha, vagy tegyük oda, ritkán kéretvén, hol emlékeztető (recapitulationalis) gyűlések­nek híre sem lévén, a’ mi beadatott — jó — a’ mi nem — az — az — elmaradt. — Azon­ban van recapitulatio , ’s kiküldött tisztvise­lőnk be akarja ezt a’ gyűlésre adni, mert mit mondana a’ publicum, ha ezen tárgy elmarad­na ? de talán nem is a’ gyűlésen recapitalál­­tatik ez reá? hol mégis többen volnának ta­núi szorgalmának, hanem mint criminalis tárgy a’ törvényszéken, ott meg az illyesért tán csak mosolylyal dorgálódznak? igen, de ez is elég, mert itt az idő, hogy a’ jelentés ?

Next