Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-26 / 13. szám
kiczána a’ nép’ szava után, Podiebradot hirdeti Csehország a’ királyának. Legnagyobb bajt ada a’ szerzőnek Hunyadi Mátyás’ sorsának beszövése, melly sokkal nagyobb jelentésű, hogysem epizód lehessen, fő tárgy gyanánt pedig a’ másik mellett meg’ nem állhat. Egy mód vala ez a’ színműbe biztosan fölvehetni, tudniillik olly szenvedőleg’, a’ mint ez drámában csak lehet, mintegy sors’ intése gyanánt állítani fel, bal jóslatul a gyarló királynak. Neki csak jelen lennie, csak élnie kell, hogy a’ királyt esküjére ’s ez ellen elkövetett testvérölésre emlékeztesse. A’ királynak rettegni kellene őt, gyanúval lenni iránta, sőt talán kiadatását is sürgetni, ’s azonnal nagyobb hullámzás támad benne, Pontebradban ’s Mátyásban is. A’ költő mind ezt elmulatá, ’s ez által igen sok jó elemet zára ki művéből, talán épen a’ fenn említett okból, őrizkedni akarván, nehogy epizódja a’ fő tárgyat elhomályosítsa. ’S ez óvás egy más hibába vitte: az epizód igen gyengén függ öszsze a’ többi dolgokkal, sőt idegenszerű belsejével csaknem egészen magán áll. A’ másik feladás vala Mátyásban a’ jövendő nagyság’ szikráit kitüntetni. Ezen törekvés látszik , de véleményem szerint nem sikerűlt. Mátyás’ magas értelmisége, korát haladó műveltsége , láng szelleme, akaratjának energiája , és csaknem makacssággal határos állhatatossága nem szerelmi ’s honvágyi érzelmek ’s ábrándozásokban rejteznek: kevés, de szerencsés vonás néha jobban ábrázol, mint bármelly sima ecset. Egyébiránt ezt csak jó kívánság gyanánt állítom fel; mert hogy a’feladás nagy, ’s megfejtéséhez nem csupa ügyesség kívántatik , nem kell mondanom. Csak azt akarám kiemelni, hogy Mátyás nem használtatott eléggé ; itt kicsin, ha históriai nagyságával mérjük össze, ha attól elválasztjuk, nem eléggé érdekes. Hibának tartom életkora ellen azon nyíltságot is, mellyel szerelmeskedik. Tizenöt éves ifjúban a’ szerelem még csak titok, mellyet kivallani szemérme ’s ügyetlensége tilt. Mátyás úgy beszél arról, mint egy gyakorlott, csaknem mai divatú nösze. Bruno szenvedélyes indulatos fiú, ’s noha egy kissé ismeretes színpadi alatt, segéd személynek jó. Csak egy az előbbivel rokon ’s annál még rútabb hibáját akarom említeni, hogy szigorú hussita atyjának, kitől elpártolt, ki rá megvetéssel tekint, mentségül szerelmét hozza fel, szerelmét, gyermek atyának, egy ágyas iránt, ki már ezért is csak utálat’ tárgya lehetett egy olly férfiú’ szemei előtt. A’ főbb characterek több szerencsével vágynak kivive; mindenek felett Rokiczána, kinek titokteljes magaviselete, ’s energiája viszi az egész cselekvényt. Podiebrad lágyabb anyagú, ’s nejével együtt inkább házi, mint országos ember; nem az a’ kemény cseh, kit a’ történetekből ismerünk, ’s úgy látszik fénylőbb tulajdonai mind Rokiczánára vagynak altalvive. Agnes jó asszonyi kép, ’s következetes , azon egy kivétellel, hogy Málta’, különben sem olly szükséges megöletése nem egészen rész természetével ellenkezni látszik. A’ király talán leghívebb másolata a’ történeti képnek : elkényeztetett, elpuhult, kiélt ember , tehetetlen , és csak kívánságból álló maradványaival a’ jobbra törekvésnek. Több oldalról lehete festeni, ha, mint említve volt, Mátyássali viszonyainak ’s abból eredő aggodalmainak több hely engedtetik. — Általában megjegyezhető, hogy a’ történeten ’s embereken , a’ históriai valósághoz ’s a’ tragoedia’ méltóságához képest, valami kisszerűség látszik, körül belül olly arányban, mint a’ két harmadrész idomú szoborművek állanak a’ természeti nagysághoz, mi talán onnan eredhetett, hogy a’ költő fordulat’ pontján van. Itt már nagyobb a’ gazdálkodás minden részben, mint előbbi műveinél, a’ buja hajtások nyelve , beteg kinövések nagy részint mellőzve, mind olly dolgok, mellyektöl jövendőre jót lehet várni, egy hozzáadással, hogy a’ költő jobban összeszedett erővel dolgozzék. Mi magyarokat többnyire igen szórakozottan írjuk műveinket, ’s ez, a’ mellett hogy még gyengék vagyunk, sokat levon azok’ lehető jóságából. Alkonyatkor, bohózat 3 felvonásban. A darab elég tréfás, színpadon mulattató is lehet , de mind ismert színpadi személyek, ismert örökös színpadi cselek ’s fordulatok; ’s ha mindez magában nem volna is hiba, mert mindig új elemeket feltalálni lehetetlen, de semmi új az egésznek szerkezetében, tartalmában, ’s ezek felett az összefüggés is egy kissé tág, pongyola. Vérmes határozatait alig lehet motiváltaknak mondani, ’s a’ féltékenységi jelenet a’ két pár szerető közti keresettnek látszik. Mindez talán igen szigorún hangzik, de el nem titkolhatom azon rögzött véleményet