Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-01 / 1. szám
mű könyv napfényt látott 1), ’s Péterfy Károly 2), Wagner Károly 3) meg pr. Batthyányi Ignácz 4) munkáikban honi sok jeles pecséteket rézbe vésve megismertettek; mióta a’ halhatatlan Pray György’ becses dolgozata a’ magyar közönség* kezébe juta 5), nem bővült a’ hazai pecséttudomány olly munka által, melly az ismeretek’ e’ fontos ágát szembetűnőkét előmozdította, nemzeti literaturánk’haladásához aránylagosan emelte volna, mert némellyek által itt ott nyilvánosságra hozott régi pecsétek kevés számuak, Korabinszky és Görög’ Adásában a’ vármegyék’ czímerei’ közlésével pedig keveset nyert a’ sphragistica. Schwartner diplomaticájában és fordítójánál találtató pecsétmásolatok jobbára Pray’ értekezéséből vétettek. A’ Tudományos Gyűjteményben és Tudománytárban néhány évek alatt megjelenteket, ámbár nagy becsü közlemények, mégis csak tagozatoknak lehet nézni azon nagy terjedelmű mezőben , honnan gazdag aratással jutalmazva léphetne elő nemzetünket kellő critián épült rendszeres munkával megajándékozni akaró valamelly régiségbuvar. Alig van nemzet, mellynek keblében annyi érdekes anyag létezik e’tudományágra, mint nálunk ; s mégis eddig elő szűkölködünk a’ fejdelmek’, országnagyok’, püspökök’, káptalanok ’s conventek, vármegyék és városok’ sphragisticai monographiájával; holott a’ külföld nemcsak illy neműek’összegyűjtésére már régen fordítá figyelmét, hanem magányos nemzetségek’ czímerei és pecsétei’ hiv közrebocsátásával nyitottatják a’ történettudomány’ segédforrásait. Mihez képest, nem lehet örömmel nem venni, ’s nyereségnek nem tartani a’ föntebb czímzett rövid értekezést, melly az erdélyi fejdelmek és egyesült három nemzet’ czímereit meg pecséteit tárgyazza. Áll ezen, a’ szerző által elég szerényen próbatételnek nevezett munka 38 lapból és 26 pecsét’ rajzolatát viselő 5 táblából. Előbb mintsem a’ fejdelmek’ pecséteiről vitatkoznék szerzőnk, a’ három u. m. magyar (vármegyék) székel és száz nemzet’ régi czímeréről ’s pecsétéről elmélkedik röviden, hol a’magyarok által már 1321. évi oklevéllel bebizonyítható sas czímer’ használását említi, a’ nap és hold székel czímer’ eredetét homályban rejtezőnek ítélvén. A’ szászoknak II. András kir. 1224-ki oklevele’nyomán már külön pecsét’ használását tulajdonítva, ennél újabbat I. Lajos kir. idejéből, ismét egy későbbit a’ XV. századból hoz föl; jelenkori czimerének (hét várnak) eredetét azonban bizonytalannak vallja. Különösen megjegyzi szerzőnk, hogy a’ három nemzet’ külön czímere a’ fejdelmek’pecsétein és pénzein tűnik föl először, jelesen Báthory Zsigmond pecsétén 1590 ben, továbbá Bocskay István 1605iki pénzén, melly nemzeti jegyeket mindenkor gondos figyelemmel kísérve, a’ leirt pecsétek és pénzeknél heraldicai szempontból külön külön kitüntetni el nem mulat. Zápolya Jánostól kezdve korunkig rendben végig szemlélődik a’fejdelmek’ pecsétein, azokat pénzeikkel összevetvén, egybevágásokat, miben és mennyiben elütésüket kiemeli. Közben (20—30. 1.) bőven értekezik a* nemzeti három pecsétről, mellyeknek állítása szerint legelőször egy 1659 iki törvényczikkely’ rendelete adott törvényes divatot, állandó bizonyosságot. A’ táblákon előfordulók ím ezek: 1) a’szász székek’ kisebb, XV. századbeli, most is kelendő pecsété; 2) Zápolya Jánosé 1560-iki oklevélről. 3) Báthory Istváné 1576 iki oki. 4) Báthory Zsigmondé 1581 iki oki. 5) u. a. 1590. 6) Mária, Báthory Zsigmondnéé 1596. 7, 8iki oki. 7) ismét Báthory Zsigmondé 1601. 8) Székely Mózsesé 1603. 9) Bocskay Istváné 1605 iki oki. 10) Rákóczy Zsigmondé 1607. 11) Báthory Gáboré 166Siki oki. 12) Bethlen Gáboré 1615-iki oki. 13) u. a. 1627. 15) Brandenburgi Kataliné 1630. 16) I. Rákóczy Györgyé 1644-iki oki. 17) II. Rákóczy Györgyé 1648. 18) Rhédey Ferenczé 1657. 19) Barcsay Ákosé 1658. 20) Kemény Jánosé 1660. 21) a’ vármegyéké 1692i oki. 22) Székely nemzeté u. a. é. 23) szászoké u. a. é. 24) Abafi Mihályé 1661 és 1687iki oki. 25) ifj. Abafi Mihályé 1695iki oki. 26) I. Leopoldé 1696.—mellyekről általában kénytelen megjegyezni az ismertető, kezénél találtató néhány eredeti pecsétek’ egybehason 1) Cerogropliia .Hungáriáé, Tyrnnaviae. 1734. in 10. 2) Sacra Concilia Ecclesiae r. c. in r. Hungáriáé. Posonii 1741. in föl. P. I. II. 3) Collectanea genealogico - historica illustrium Hung, familiarum qui jam interciclerunt. Budáé 1778. in föl. 4) Leges Ecclesiasticae Hungáriáé. Albae Carol. 1785. in föl. Tom. I. ő) Syntagma Historicum de sigillis Regum et Reginarum Hungáriáé pluribusque alíis. Budáé 1805. iu 4.