Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-02-26 / 9. szám
132 óhajtottuk volna látni, nem hagyhatjuk szó nélkül. Mi a’ munkát magát illeti: nem örömest vertünk ugyan a’ gazdaggal, ki, kincsei’ sokaságában, nem nézve tartozását, szeret ennél rendesen többet adni, de észrevétetlen még sem hagyhatjuk, hogy a’ szerző, hőse’ életrajzában az akkori idők’ történeteire ollykor keletinél bővebben kiereszkedvén, ez által elvesztett nem egyszer szem elől a’ fő személyt, ’s ezzel, a’ helyett hogy erösítné, mint akarja, gyengíti inkább a’ hatást, érdekelt A’mohácsi vérnapot megelőzött külső, belső harczok’ részletes előadásának históriában a’ helye; az azokban mondva semmi vagy igen kevés részt vett Nádasdy’ életrajzában elég lett volna azoknak csak eredményét, a’ haza’ kívül belül felfordultságát, kevés de mestervonásokban előtüntetnie az írónak; ’s hőse’ tulajdonképeni nézőhelyére, azon idők és történetekre , mellyekben az főbb szerepet játszott, kell vala sietnie. A’ rég’ történteknek illy körülményes elbeszélése vizsgálót Horácz’ azon szabályára emlékezteti: Nec reditura Diomedis ab interitu Meleagri, Nec gemino bellum Troianum orditur ab ovo; Semper ad eventum festinat , et in médiás res , Non secus ac notas , auditorem tapit. Ez általános megjegyzés’ ellenében, örömmel vallja vizsgáló, mind azokkal, mellyek a’ könyvben Nádasdyt magát illetőleg* mondatnak, nagyobb részben megelégedését. Különösen helyesen vagynak felfogva az indító okok, melylyek Nádasdyt kétszeri pártváltoztatására bírák ; ’s ez vala épen a’ feladat’ egyik legnehezebb része. Csupán, hol Grittinek országkormányzóvá neveztetéséről van szó, óhajtottuk volna Nádasdynak magaviseletét, ellenszegülését, egy kevéssé bővebben, ’s olly formán kiemelve látni, mint alább, midőn az atyjától, Ferdinand királytól koronaörökösnek szánt Maximilian herczeg ellen, a’ kisebb testvér Ferdinand mellett emeli szavát, a’ hon’ javáért egyébbel nem gondoló lelkes, előrelátó férfiú. Mit a’ 12-dik lapon mond a’ szerző, hogy Nádasdy, olaszországi, nevezetesen római oskoláiban fejte ki characterének azon szilárdságát, itt szokott azon kitűzéshez a’ nehezebb munka alatt is, a’ pontossághoz’s lelkismeretességhez kötelességei iránt; miközét később az ország’ első méltóságaira emelték,’s köz szeretetbecsülés, és bizodalom tárgyává tevék: ezen állításnak semmi alapját nem látjuk. A miveit rómaiakkali társalkodó» adhatott Nádasdy’ erkölcseinek ’s társalkodási módjának — a’ szerző’ saját szavai — bizonyos simaságot, mellyet aztán finom kormányférfiúvá tévé, de character-szilárdságot nem. Ezt el nem tanulhatjuk, nem kivált az oskolában ; hanemha örököltünk valamit a’ természettől, magunk fejtjük ki, leginkább bajok, kisértetek, nehéz helyzetekbe jutásunk alatt. ’S hogy Nádasdynak ez lett volna sorsa Rómában, azt sem a’ szerző nem mondja, sem sehol semmi adatunk rá. Ítéletünk szerint nem is Olaszország volt, hanem — mint a’ szerző maga is aláírja a’ 23dik lapon megismeri — saját hazája, az ott ért, látott dolgok, a’ királyi udvarban, ’s a’ különböző pártok közötti szakadatlan forgás, az ifjú Nádasdy’ fogékony lelkét, characterét képző iskola. Nem meggyőzők vizsgálóra nézve azon okok is, melylyeknél fogva (1.142) az vitattatik, hogy Nádasdy nem volt a’ reformátio’ hive. Tetteknek ellenében, mellyeket a’ szerző maga is felhord könyvében, azzal lépni fel, hogy Nádasdy, ha híve lett volna a’ reformátiónak, miként lehetett volna barátja az azt nem pártolt, sőt egész buzgalommal gátolni igyekezett Oláh érseknek és Veráncznak ? miként nyerhette volna el a’ nádori méltóságot? Ítéletünk szerint nem elég. Hát, ha olly lehetetlen, olly ritka dolog különböző vallásuak közti a’ barátság, nem szint annyi joggal kérdezhetnénk-e a’ szerzőtől: ha Nádasdy híve nem volt a' reformátiónak, miként lehetett olly barátságos, bizodalmas viszonyban a’ reformatio’ legkikiáltottabb barátival, terjesztőivel, a’külföldön Melanchithonnal, benn a’ hazában Dévai Biró Mátyással ’s többekkel, kiket nem csak birtokaiban, Ujszigeten, Sárváron, Csepregen, maga közelében megszenvedett, hanem egyet közűlök, Erdösit (Silvester) rendes udvari papjának is felvett ? ’S mi a’ nádorságot illeti, hát olly képtelensége, egy Nádasdynak, protestáns létére, nádorrá lenni, olly hazában, hol később nem egy protestáns nádor volt? hol épen akkor több fő tisztviselők, mint Perényi Péter, Révai, Török Bálint, Drágfi Gáspár, hol maga az ország’ bírája, egyszersmind soká királyi helyettes ’s országkormányzó , Thurzó Elek, protestánsok voltak ? ’s tegyük hozzá még: olly fejdelem alatt, ki a’ tridenti zsinaton követei által a’ papok’ házasságát, az úrvacso-