Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-05-28 / 21. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖRÉBEN. Kiadó szerkesztők SCRERBE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RATZ A. " HARMADIK ÉV TI ----------Pesten. Május* 28. 1838. 31. szám. Tartalom. Hazai literatura. Történettudomány. Magyarországnak Betlen Gábor’ támadáskori állapotjáról. Újra nyomtatták P. és T. — Szépliteratura. Vándor’ szünórái {38). — Állítások, vélemények , felvilágosítások. Eposi ’s drámai kor. Drámai literaturánk’ jelen állapotáról. Szontagh ellen (D. Schedel F.). — Literatúrai mozgalmak. — Figyelmeztetés (Nagy Ignácz). — Előfizetési jelentés. HAZAI LITERATURA. Történettudomány. Magyarországnak Betlen Gábor* támadd * a kori állapotjáról, egy , azon idejű , hazája szerető , igaz magyar emberiek tarázslata. Újra nyomtatták Pfiringer) és T( hewrolok ). Pozsonyban , Ifjabb Schmid Antal és Társánál. 1838. nov. 94 lap , ára 1 f. 12 kr. rp. „Az itt újonnan sajtó alá kerített munka“ mond az újra nyomató P. Elöljáró beszédében, „nyomtatva találtatik, fölséges udvarunk’ bécsi könyvtárában, következendő homlok igékkel: Magyarországnak mostani állapotjáról, egy hazája szerető, igaz magyar embernek tanácslása“ — „Világosan kitetszik ezen bölcs tanácslás’ egész foglalatjából, hogy az 1622- dik (?) esztendőben szegődött nickelsburgi frigykötés után, de az 1627dik esztendei békesség előtt — és így a’ közben levő öt esztendőnek forgása alatt— íródott végig (?) ámbátor nyomtatása 1621 re mutat“.—„Névtelen a’ tanácsló. — Akárki; de országos dolgok’ titkait ismerő, múlt idők’ történetiben tudós, koronás királyának hív, nemzetének törvényes szabadságon nyugvó köz boldogságát óhajtó jámbor hazafi volt — magyarán csordáit nagy okossága tanácslásának minden szavai szerint. — Pázmán Pétert lehetne annak gyanítani mind tiszta magyarságra, mind pedig az elszámlált történetek’ világos eleven festékire nézve, ha Kemény János’ autobiographiája nem bizonyítaná, hogy ez a’szent életű ’s hazánkban örökös emlékezetű főpap, minden esetre, csakugyan szelidebb módon czáfolta volna ezen erdélyi valóságos fejedelemnek, ámbátor kárhozatosnak ítélt, tetteit. — Inkább lehet tehát azt gondolni, hogy Magyarországnak akkori nándor-ispánja, Eszterházy Miklós írta, vagy íratta, kiről a’ legközelebb említett autobiographiában olvashatni , hogy Bethlen Gáibornak igen nagy nemulusa valami stb. „Az itteni tanácslásban is következendő igék fordulnak elő , és noha (Bethlen Gábort Eszterhészi Miklóst ki nem marhatta, mind azáltal, nagyobb részét jószáginak elfoglalá mind magéinak , mind fiainak; — más helyit pedig ez mondatik : nagy álltokul Szombatból Pozsonba ment (Bethlen Gábor) csak azért, hogy a’ Palatínust magéihoz csalván, vagy meg fogja, vagy megölesse, a’ mint maga széjébűl is hallották e’ fenyegetéseket“ stb. „Ezen másolatnak igéi mindenestül egyenlők a régi könyvben találtaikkal. Csak — jónak ítéltem, az újra nyomatott sorok mellett, kitenni a’ beléjök foglalt történetek’ esztendeit is“ *). Csaknem az egész élőbeszédet fel kellett hoznom, legalább hosszasban idéznem an Az idézetekben P. saját orthographiája van megtartva. 21