Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-06-30 / 26. szám

és Fejér György Horvát- és Tótország’ viszo­nyait Magyarországhoz fejtegetvén, valamint a’ régi magyar dolgokról eléhozott újabb vé­leményeket bírálván 40). Végre D. Wagner Dá­niel az újonan fölfedezett gyógyszerek’ tabel­­laris leírását indította meg­ 41). A’ német írói munkásság' már rég elébe matatott nálunk is a’ deáknak. Az főleg az élet’ érdekeit közvetí­ti. A’ gazdaságiakban : Elsner egy „Tanács­adót“ irt juhtermesztőknek 42), Hecksch szinte a’ juhászairól 43), (mind kettő magyarul is ki­jött), Greiner a’ m­. erdészet’ javításáról 44), Kölesy Vincze egy utasítást iradalmi tisztek­nek 45), G. Széchenyi István’ „Néhány szava a’ lóverseny körül“ lefordíttatott. A’ termé­szettudományiakban : Dorner a’ Bánság’ term. helyirását adta, tekintettel Mehádiára 46), Beer a’ trenesényi—47), Kratochvilla és Schlosser 43) a’horvát-töpliczi fürdők’ ismertetését, Fejes’ egri fürdőirata 19) németül is megjelent, Ham­mer Antal az 1738—40ki bánsági dögvész’tör­ténetét adta, forrásokból 50), Schoepf Ágoston a’ harmadévi pesti árvíz’ kórtani hatásairól ér­tekezett 51). Történeteink’ forrásai Gévay 52) és gr. Kemény József által becses gyarapodást vettek 53). A’ szépliteratura Jósika’ regényei’ fordításán kivű­l nem hozott semmit. Kolben­­heyer és Steinacker predikácziókat adtak ki 54). — Élénkebb terjedelmet vett a’ német időszaki sajtó. Pesten egy német napi­lap támadt, a’ Tageblatt, egy „National-Panorama*4,de melly már második füzetével elakadt, Zágrábban egy „Croatia“ czimű haviirat. De mind ezek, a’ré­gibb lapokkal együtt, alkalmasint csak azt mondhatják magokról: nos numero sum­us. Di­cséretes kivételt érdemel folyvást, tartalmas­sága ’s hazafi irányával, a’ brassói német hír­lap’ társa: Blaetter f. Geist, Gemüth u. Vater­landskunde. Általában a’ hazai történetmező az erdélyi szász földön, néhány lelkesek által, legújabban ismét örvendetes buzgósággal kez­dett míveltetni, melly munkásság’ eredményeit ez év’ lefolyása után lesz alkalmunk bővebben méltánylani. Io. Schedel F. Latin nyelv. (Folytatás). SJ Az i­g e.i d­o­k' formálódásának szabá­lyai', l­at­inb­an. ( Czímlap , év és hely nélkül). 8/­ 65 lap. A’ nyelvtan’ egyes részeinek kidolgozásai szintúgy becsesek lehetnek, mint egyéb tudo­mányokban az egyediratok; sőt csak akkor készülhetnek egészben igazán jó nyelvtanok , ha amazok ezeket megelőzték; mert a’ mit illy részletes iratok egyenként kifürkésznek ,meg­vitatnak, kimerítenek, azt a’ rendszeres és ta­nulásra szánt munkák kivonatban adják csupán, ’s eredményeikben használják föl. Illy tekin­tetben az előttünk fekvő könyvecskének be­cse, némi kivétellel, alapossága ’s terjedelme miatt tanítókra nézve el nem tagadható, de is­mét hosszaságra és sötét modorja miatt tanulók­ra nézve nem ezélirányos. — Lássuk tartalmát: ,,Minden latin igében (így kezdi) négy idő van, mellyet szótárból tudni kell­. Illy általá­nosan mondva ez nem való; mert vannak hiá­nyos igék, miilyeneket utóbb maga a’ szerző is (37. 1.) említ, péld. pdi; múltja pedig soknak nincs, péld. glisco, vergo, satago ’s mások­nak. — Ezen gyökéridők nála: „1. a’ cselek­vő forma, jelentő mód, jelen idő’ egyes első személye. 2. ugyan azon mód, múlt idő’ első személye. 3. a’ határozatlan mód’ jelen ideje. 4. a’ szenvedő fom­a’ részesülő múltja“. Nem helyesen utasíttatik a’ tanulni akaró ezen négy idő’ megtudása végett csak amúgy szárazon ’s föltétlenül a’ szótárra; mert vannak ez iránt, habár sok kivételü , szabályok is; ’s kezdőtől nem kívánhatni, hogy a’ szótár’ minden igéjét megtanulja; azon fölül, ha a’sik gyökéridő, mint mondatik, a' szenvedő forma' részesülőjének múltja, ezt a’ szótárakban senki meg nem ta­lálja, mert ott a’ supinumok vannak kitéve. Ezek’ előre bocsátása után nehézkes, ko­moly ’s gyermeket bizonyosan elijesztő modor­ban az igéket gyökbetűkre tagolja: 1. am — 2. doc — 3. leg — 4. aud — E’ betűkhöz já­rulván mások, leszen a’ cselekvő formában: 1. hajt.2. 3. 4. Jelen o e-o0 i-o Múlt ávi un­ í­vi Határozati, áré éré ere íré Múlt részes, etus*) tus ius itus *°) Lásd Figyelnező , 1839. 206. — 41) 563. — 42) 384. — 43) 844. — 44) Bírálatát lásd a’ Fi­­gyelmező’ idei folyama’ 57. 65 ’s köv. szele­tein—45) 563.—46) 384. —47) 728., a’ fran­­czia eredeti ismertetését 1. Figy. 1838. 82. szel. —48) 744. — 49) 844., bírál. J. 713 ’s t. sz. —50) 400.—51) 605.—52) Urkunden u. Acten­­stücke stb. Gesandtschaft K. Ferdinands I. .1034. —52) 5312.r—,54) 207. t­ .. *) azaz : atus, fölötte rész helyen történt nyomta­tási hiba.

Next