Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-07 / 1. szám

kel haladó első rangú nemzetek’ vonzó erejé­nek maholnap képtelenek lesznek ellentállani, saját övéjük elveszend ama fő literaturák­­ban, ’s ezekkel népiségök, ’s evvel ismét nem­zetiségük ’s végre nemzeti létök is. Mert a’ szellemi forradalmak hatalmasbak, elnyelőbbek, mint vas és tűz. Egyike a’ legkésőbb ocsulóknak a’ belg­a nemzet, melly népből nemzetté kétség­ kívül csak önállósága’ kivívtával lett. ’S alig* volt meg* ez, valamint az előtt a’ hollandi elemmel küzdött, de csak hogy a’ hatalmas franczia szellem’ zsákmánya leg­yen, úgy most mind e’ két erő ellen visszataszító erőt fejt ki, sajá­tot, ’s azért zseng­ét bár még­ most, de hatal­masat következéseiben, ’s maholnap nemzeti­séginek kétségkívül legerősebb védét. Egy külföldi lap a’ következő híreket hoz­za Belgiumból. „Egyik örvendetes eredménye a’ Holland és Belgium között létesült békének legközelebb a’ fl­am­and nyelv és lite­ratúrai emlékek iránt ébredező buzgóság. A’ hollandi nyelvvel olly rokon flamand, hogy a’ külföldi alig képes a’ két dialectust megkü­lönböztetni, Belgiumban, részint a’ Holland iránti ellenszenv, részint a’Francziaországga­­li rokonszenv miatt, különösen az 1830-i ese­mények óta annyira el volt mellőzve, hogy nem csak az országos szószékről ’s a’ magasb társaságból egészen eltűnt, hanem a’ franczia újságok’ lassankénti elterjedése, vallon prédi­kátoroknak flamand közönségek közti alkal­mazása, ’s a’ hadi seregnek egészen franczia rendezete által az alsóbb rendek közt is meg­fogyott, ’s kiveszéssel fenyegetőzött. Hogy az anyanyelv’ illy elhanyaglása csupa külföldis­­kedésböl a’ flamand belgáknak épen nem szol­gált becsületükre, a’ jobbak közölök átlátták; de a’ politicai szenvedély elnyomta a’ szóza­tokat, mik ama’ nemzeti emlékek’ fen tartására meg akartak zendűlni. Csak legújabban, ’s mióta Leopold király, ki — mint német előtt a’ flammand ügy természetesen kedves volt, bizonyos részvételt mutatott illy nemű törek­vések iránt, nyomosabban lép fel a’ nemzeti elem’ tisztelete is. Sőt a’ király egy külön biztosságot is nevezett ki, melly a’flamand he­lyesírás’ egy szélütésé­vel foglalkodjék, ’s ez e’ tárgybeli véleményét már közzé is tette. Mint a’ hollandi, úgy a’ flamand nyelv is németal­földinek (nederduitsche taal) bélyegeztetik, ’s ez által e’ dialectus’ viszonya a’ felnémethez (Hochdeutsch) magától megalapíttatik. Külö­nösen a’ diphthongusok’ irása, valamint az I és Y használása eddig igen önkénytes volt: a’ biztosság’ javaslatai segítenek a’ bajon. A’ papság késznek nyilatkozott ez írásmódot a’ mostantól nyomatandó énekes és imádságos könyvekben elfogadni. Létezik már egy kis kör több igen figyelemre méltó flamand költőből is. Ezek közöl megnevezzük Prudent van Duy­­set, ki „vaderlandsche Poezij“ czím alatt há­rom kötet lyrai költeményt adott ki, mellyek közt egy nagyobb „Egmont gróf’ halála“ a’ flamand társaság által tiszteletjutalommal ko­ronáztatott meg ; — Ledeganckot, kitől „Bloe­­men mijner Lente“ (Tavaszom’ világi) jelentek meg; van Acker asszonyt, ki szinte egy kötet verset adott ki: „Madelieven“ (Százszorszé­pek) czím alatt. A’ prósairók közűl Willems, Visschers, Lambin, Snellaert neveztetnek. A’ német romantica’ befolyása valamennyi újabb flamand költőknél észrevehető, a’mennyiben t. i. nem csupa franczia th­emák’ dolgozásait adnak , vagy a’ görög és római mythologiához folyamodnak, mint elődeik, azonban e’ be­folyást sem első kézből vették, hanem a’fran­­cziák’ közvetítése által, öntudatlanul is né­met mezőre vezettettek vissza“. 2. ,,A’ moszka közoktatási minister’ hivata­los tudósítása szerint 1838 ban Oroszország­­ban 893 munka nyomatott, mellyek öszvesen 10,918 nyomtatott ívre mennek; köztök erede­ti munka 777 van ’s 116 fordítás 1837ben 866 munka jelent meg, t. i. 740 eredeti, ’s 126 for­dítás, 9677 íven. A’ felebbi öszveghez jő még 51 folyóirat 4447 íven, úgy hogy az 1838ban megjelent munkák’ száma 944et tesz. Az ere­deti munkáknak a’ fordításokhoz, felette ked­vező arányából, melly már több év óta egy­forma marad, méltán a’ moszka literaturának önállásra törekvését lehet következtetni. H­a­­sonlókép a’ csupán mulattató munkák fogyása, ’s a’ tanító-könyvek’ szaporodása vétetik észre, kivált az orosz történet és földirat’ körében. A’ folyóiratok’ száma az utóbbi években na­gyon csökkent, 1835 ben még 83 jelent meg.— Külföldről több mint 400 ezer kötet vitetett be M. s. F. Magyar tudós társaság. Az academia’ Xd. nagygyűlése f. évi nov. 16tól 25-ig tartott 9. üléseiben végezte el sacc­o­n­észt. foglalatosságait; t. i. könyvkiadási , ugy szó­

Next