Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1958-07-01 / 26. szám
4 Keddtől keddig Még a látszatát is el akarja kerülni a Magyar Selyemipar Vállalat soproni selyemszövőgyára a szabálysértésnek vagy a korrupciónak. Ezért hever a gyár telepén felhasználatlanul egy csomó bontási anyag. Korábbi építkezésekkel kapcsolatban gyűlt össze a szóbanforgó nagyobb mennyiségű ablaküveg, samott-tégla és beton kerítésoszlop. Mit lehetne ezekkel kezdeni? El lehetne adni például a TÜZÉP Vállalatnak. Elméletben. A TÜZÉP azonban csak biztosra megy. Ha mindjárt vevőt is hoz az eladó vállalat, akkor hajlandó a kereskedelmi hasznot elfogadni. Lenne olyan lehetőség is, hogy a vállalat építtető dolgozói olcsóbban juthassanak az anyaghoz, ezt az olcsóbb árat viszont a minisztérium nem engedélyezi. S minthogy a vállalat sem a minisztérium utasítását nem szegi meg, sem a TÜZÉP-nek nem ügynökösködik, az egyébként jól felhasználható bontási anyag tovább keverget békességben. Abból a mély bölcsességből kiindulva, hogy ebből semmi baj nem lehet. Hegyekben áll a fűrészpor a Budapesti Fűrészek fővárosi és vidéki telepein. Ez a mesterséges panoráma részben tárolási problémát, részben tűzveszélyt jelent. Korábban a vállalat kazánjait ezzel fűtötték, de a villamosítás óta a fűrészpor feleslegessé vált. Nagyon népszerű volt nemrég a fűrészporkályha, de ezeket a Salgótarjáni Tűzhelygyár már nem gyártja. A külföldi szaklapok szerint szintetikus eljárással — esetleg szénpor keverésével — kitűnő brikett sajtolható a fűrészporból. Mivel azonban ehhez külön gép is kellene, csak óvatosan javasolnánk ezt a lehetőséget. De a fűrészpor-kályhákat lehetne gyártani — és különösen a telepekhez közel lakók ilyenekkel olcsón fűthetnének. Ennek az értékes mellékterméknek a felhasználása — elsősorban a szakemberek feladata. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a hegyek további emelése minden, csak nem — takarékosság. 46—47 ezer pár jórészt magasszárú 35—38 számú gyermekcipőt tárol a Cipőnagykereskedelmi Vállalat budafoki raktárában. Nem állítjuk, hogy különleges áruk ezek, nehéz disznóbőr felsőrész, gumitalppal. A leszállított árakon azonban feltétlenül eladhatóknak tartjuk a cipőket: a magasszárú új ára 48, a félcipőé 40 forint. A cipőboltokban azonban nem látjuk ezeket a cipőket. A magasszárút azért, mert a nagykereskedelmi vállalat szerint még nem idénycikk , és a kiskereskedelem a kisértékű és nehezebben mozgó árura nem szívesen köt le pénzeszközöket, így hát egyelőre továbbra is lefoglalja a raktárteret a sok gyermekcipő. A kereskedelemnek az idényszerűséggel kapcsolatos álláspontjával nem értünk ugyan teljesen egyet, de ha feltételezzük, hogy ez az álláspont helyes, akkor azt kérdezzük: miért nem lehet az árleszállítást hamarabb, olyan időben végrehajtani, amikor a leszállított árú cipők az idénynek megfelelően nyomban piacra is kerülhettek volna? Lehet, hogy e téren gyermekcipőben járunk? ______________| Miért nem vásárol többet a parasztság? Gazdaságpolitikai módszereink tökéletesítésének egyik legjelentősebb állomása a kötelező beadás eltörlése volt. Az elmúlt év már bebizonyította ennek az intézkedésnek a helyességét, mivel nagymértékben fokozódott parasztságunk termelési kedve. Míg a korábbi években elsősorban adminisztratív eszközök alkalmazásával igyekeztünk a parasztság árutermelését növelni, ma sokkal inkább a kereskedelmi módszerek alkalmazása révén ösztönözzük parasztságunkat arra, hogy termelvényeinek mind nagyobb részét értékesítse. 1958-ban a kedvezőtlen májusi időjárás miatt gabonából és egyes gyümölcsökből előreláthatóan a vártnál gyengébb termésünk lesz. A belső fogyasztás és az export szükségletei azonban nem csökkennek, hanem növekednek. Ezért fokozottabb gondot kell fordítani a paraszti árutermelés ösztönzőinek tökéletesítésére. El kell érnünk, hogy a parasztság az esetleges kisebb termésből is legalább a tavalyinak megfelelő mennyiséget értékesítsen. Az ösztönzési módszerek egyik legfontosabb tényezője a parasztságra nézve vonzó, nagy választékú kereskedelmi árukínálat. Ez hat ugyanis legközvetlenebbül a parasztságra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a parasztság elsősorban a nagyobb értékű iparcikkeket keresi. Ezért mindent el kell követnünk, hogy ezekből a cikkekből kielégíthessük a keresletet. A jövedelem nőtt, a vásárlás mégis a tavalyi szinten maradt A jelenlegi árukínálat azonban csak részben felel meg a paraszti árukereslet összetételének. Számos — a parasztság által keresett — árucikkből szűkös és hiányos az ellátás. Erre utal az a tény is, hogy a parasztság vásárlása 1958 első öt hónapjában a vártnál kisebb volt. Pl. a földművesszövetkezeti kiskereskedelem forgalma — itt a vásárlók többségükben parasztok — lényegében a múlt évi szinten mozgott. De a mezőgazdasági megyékben működő állami kiskereskedelmi vállalatok is ugyanebben az időszakban csupán 3,3 százalékkal bonyolítottak le magasabb forgalmat, míg a vidéki nagyvárosokban 9 százalékkal, Budapesten pedig kereken 19 százalékkal növekedett a kiskereskedelmi forgalom. Az első negyedévben olyan mezőgazdasági jellegű területeken, mint pl. Hajdú, Csongrád, Békés megyékben a kiskereskedelmi forgalom 3,4 százalékkal alacsonyabb volt, mint a múlt év első negyedévében. A paraszti áruvásárlások alakulását jól szemlélteti az alábbi grafikon: AZ ÁLLAMI ÉS SZÖVETKEZETI KISKERESKEDELEM FORGALMA 1958 ELSŐ ÖT HÓNAPJÁBAN Az első öt hónap mérlege tehát azt mutatja, hogy a jórészt paraszti vásárlásokat tükröző földművesszövetkezeti kiskereskedelmi forgalom alig valamivel volt csak több, mint 1957. év hasonló időszakában. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a bázis időszakban (1957. első öt hónapja) általános és a parasztságra is kiható vásárlási láz volt, amelyet az ellenforradalom által okozott inflációs veszély váltott ki. Csupán ezzel azonban mégsem lehet magyarázni a paraszti áruvásárlások idei stagnálását, s ezért erre a jelenségre fel kell figyelniük gazdasági vezetőinknek. A múlt évi jó termés ugyanis lehetővé tette volna, hogy a parasztság a tényleges mennyiségnél lényegesen többet vásároljon. A parasztságnak a felvásárlásból eredő pénzbevételei 27 százalékkal, munkabér bevételei pedig mintegy 14 százalékkal magasabbak voltak az 1956. évinél. 1957 elejétől ez év tavaszáig 42 ezerrel nőtt a termelőszövetkezeti családok száma és ezeknek jövedelme is magasabb volt, mint bármikor azelőtt. Ez év első negyedévében a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kiosztott előleg — egy főre számítva — 2,6-szerese volt az 1956. I. negyedévinek és 19 százalékkal volt több, mint a múlt év első negyedévi. Minden indokunk megvolt tehát arra, hogy a paraszti vásárlások gyorsabb növekedésével számoljunk. Hogy ez nem következett be, annak — a tapasztalatok alapján — lényegében két oka van: 1. A parasztság az előző évekhez képest többet fordított gazdasága fejlesztésére, növelte állatállományát, termény- és takarmánykészleteit; 2. a parasztság által keresett iparcikkeknek tekintélyes részéből nem állt elegendő mennyiség a kereskedelem rendelkezésére. Ennek következtében a parasztság az indokoltnál kevesebb terményt értékesített,és pénzjövedelmének egy részét is tartalékolja. Amiből több kellene Milyen cikkeket is keres voltaképpen a mezőgazdasági lakosság? Tartós, nagyértékű fogyasztási cikkeket, (motorkerékpár, bútor, mosógép, rádió, stb.) bizonyos építőanyagokat és mezőgazdasági szerárukat. Vidéken sok új családi ház épült és épül , javulnak a lakásviszonyok. Ez természetesen megnövelte a keresletet a bútorok és a lakberendezési cikkek iránt. Ez év első negyedévében csaknem 40 százalékkal több bútor került forgalomba, mint egy évvel ezelőtt. A megnövekedett keresletet azonban ez a mennyiség sem elégíthette ki, hiszen nem sokkal haladta meg az ellenforradalom előtt forgalomba került menynyiséget. Hasonló a helyzet az építőanyagféleségek, elsősorban a tetőfedő anyagok és fenyőfűrészáruk esetében is. 1958- ban például tetőfedő cserépből összesen annyit adott el a kereskedelem, mint tavaly, holott a magánerőből történő építkezések száma növekszik. Fenyőfűrészáru forgalom pedig a tavalyinál is kevesebb lesz. Indokolt tehát felvetni, hogy például a forgalomba kerülő tetőcserép-mennyiséget 20— 30 százalékkal növelni kellene. Szükség van erre az új építkezésekhez, a tatarozásokhoz, gazdasági épületek befedéséhez egyaránt. Fenyőfűrészáruból kb. 50 százalékkal kellene növelni az eladni tervezett mennyiséget. Érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy nem lenne-e helyes a fenyőfűrészáru importot esetleg egyéb cikkek rovására fokozni. Érdekes változások a keresletben Gazdaságpolitikánk jó hatását mutatja a mezőgazdasági termelés belterjességének növekedése. A parasztság a külterjes művelési ágak rovására ma már a belterjesebb, intenzívebb kultúrákat fejleszti. Ennek következtében a parasztság ma már nem annyira a szántóföldi termeléssel kapcsolatos termelési eszközöket, hanem sokkal inkább az állattenyésztéssel és a háztáji gazdasággal kapcsolatos szerszámokat, gépeket stb. keresi és vásárolja. Ez év első negyedévében például a kereskedelem fogatos ebéből harmadannyit, boronából és vetőgépből fele mennyiséget, lókapából pedig mindössze csupán hatodrészét tudta eladni a tavalyi év első negyedében elkelt mennyiségnek. Most a parasztság a gyümölcs, és szőlőtermelésben használatos eszközöket (permetezőgép, növényvédőszerek, metszőollók, szőlőkarók, kézikapa, stb.), továbbá az állattenyésztésben használatos darálókat, morzsológépeket, szecskavágót vásárolna. Keresett cikk a szivattyú és a norton-kút, továbbá a kisteljesítményű villanymotor (5—6 LE-ig), amelyeket a házimunka megkönnyítésére és meggyorsítására kívánnak felhasználni. Ezekből a szerszámokból és gépekből ma a kereskedelem nem tudja kielégíteni parasztságunk igényeit. Az eddig elmondottakból következik, hogy sürgősen meg kell oldani a paraszti keresletnek megfelelő árukínálat problémáját. Annyit azonban már most is leszögezhetünk, hogy csökkenteni kell azoknak a mezőgazdasági cikkeknek és szeráruknak a termelését, amelyek iránt megcsappant a kereslet. Az így felszabaduló termelőkapacitást pedig a parasztság által legkeresettebb cikkek termelésének növelésére kell fordítani, hiszen e cikkek forgalmának növelése nagymértékben befolyásolhatja a paraszti árutermelést és értékesítést. Zala Ferenc Csak egy kis boltot, vagy egy büfét... Már Csokonai is írt róla, hogy Magyarországon midenki azt hiszimagáról, hogy orvos és ért az orvosi tudományhoz. Napjainkban mindössze annyit változott a helyzet, hogy sokan rájöttek, arra, hogy nemcsak orvosok, pedagógusok, hanem kereskedők is. Mi mással lehetne magyarázni az utóbbi egy-két évben tapasztalható törekvéseket, hogy hazánkban szinte mindenki kereskedni akar. Most nem is a magánszemélyek foglalkozásszerű kereskedéséről van szó, vagy akár az állami vagy földművesszövetkezeti kereskedelem tevékenységéről, hanem a különböző népgazdasági ágak olyan törekvéséről, hogy ha máshol már nem, de legalább egy ici-pici kis büfében vagy boltban kereskedjenek. Kereskedni akarnak a Csepeli Vas- és Fémművek Motorkerékpár Gyárától kezdve a Bajai Közgazdasági Technikumig bezárólag a legkülönfélébb szervek és intézmények szerte az országban. Sokan mondhatnák, hogy miért baj az, ha egy ipari üzem boltot nyit, hiszen ha a szocialista szektor üzletei versenyeznek , azzal mindenki jól jár. Ez esetben azonban nem erről van szó. Szolnok lakosai például nem jutnak több zöldséghez és gyümölcshöz azáltal, hogy a Tápiószelei Állami Gazdaság saját üzletében hozza forgalomba az általa termelt árukat, ahelyett, hogy a kereskedésre fordított energiáját is a termelésre fordítaná. Érthetetlen az is, hogy a Fertődi Növénynemesítő és Növénytermesztő Kísérleti Intézet vajon miért akar üzletet nyitni? A Nagykőrösi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Ktsz-nek sem lehet feladata, hogy nylonöveket, szatyrokat és egyéb műanyagból készített olyan cikkeket hozzon forgalomba, amelyeknek a mezőgazdasági munkáshoz édeskevés köze van. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy a Gyulai Kötőipari Vállalat azokat a selejtes, eladhatatlan árukat, amelyeket az állami és szövetkezeti kereskedelem nem vett át, saját boltjában árusítja. Egy ilyen üzlet nyilván nem ösztönzi a vállalatot a selejtes termékek csökkentésére, s nem segíti elő, hogy valóban a lakosság igényeinek megfelelő fazonú, mintájú és minőségű áruk gyártására törekedjen. Az állami és szövetkezeti vendéglátóipar a kulturált vendéglátás fejlesztése érdekében — az elmúlt két év alatt számos italboltot alakított át kisvendéglővé. Ugyanakkor egyes pincegazdaságok, termelői szakcsoportok, sőt állami borforgalmi vállalatok egymás után akarnak „talponálló” italboltokat nyitni. Hódmezővásárhelyen pl. az állami gazdaság is és a borforgalmi vállalat is rendelkezik ilyen „italbolttal”. A kereskedési láz elérte már a diákokat is. A diákoknak azt a törekvését, hogy iskolaszövetkezeteket akarnak létesíteni — helyeselni lehet. Az iskolaszövetkezetek keretében még az is helyes, ha saját szövetkezük látja el a diákokat íróeszközökkel, tanszerekkel, uzsonnafélékkel, stb. De az már nem helyes, hogy ezeket az iskolaszövetkezeti boltokat egy nagy kereskedelmi vállalatot is meghaladó tevékenységgel akarják felruházni. Egyébként a bolti tevékenység az iskolaszövetkezeteken belül is csak részfeladat lehet, mert mind gazdasági, mind pedagógiai szempontból sokkal hatásosabb és eredményesebb, ha az iskolaszövetkezetek az erdei melléktermékek begyűjtésével, kertészkedéssel és általában a mezőgazdasági munkákban való részvétellel foglalkoznak. Lehet, hogy „meglepő”, de mégis azt javasoljuk, hogy az ipar és a mezőgazdaság termeljen, az állami és földművesszövetkezeti kereskedelem pedig kereskedjen. Ne higgye egyik a másikról, hogy jobban tudná a másik feladatát ellátni. A kereskedelem hibáit szüntesse meg a kereskedelem, és az ipar is, a mezőgazdaság is talál munkájában olyan javítani valót, amelyet az esetleges kereskedelmi tevékenységre fordított energiával meg tudna szüntetni. d. gy.