Figyelő, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
Egységes, független minőségellenőrző szervezetet Az ipari termelés színvonala emelésének egyik fontos tényezője a termékek minőségének állandó javítása. A termékek minőségének javítása — azon túlmenően, hogy alapvető gazdasági érdekünk — politikai szempontból is fontos, hiszen az emberek nap mint nap a fogyasztási cikkek vásárlása, illetve fogyasztása során mondanak véleményt szocialista iparunk munkájáról. A fentiekből kiindulva, a II. ötéves terv elkészítésére vonatkozó irányelvek és az MSZMP VII. kongresszusa egyaránt azt a feladatot tűzte ki, hogy ..a termelés mennyiségi növekedése mellett javítani kell... a termékek minőségét. ..” A termékek minőségének javítása elsősorban a termelési folyamatban alkalmazott műszaki-technológiai eljárások korszerűségtől függ, ezek alkalmazására azonban jelentős befolyást gyakorolnak az anyagi ösztönzők és a szervezeti intézkedések, az iparirányítás kialakult rendszere. Ez utóbbi szempontból nagy szerepe van a minőségellenőrzésnek, mint az iparvezetés egyik fontos tényezőjének. A minőségellenőrzés hatékonysága, s színvonala u. i. ösztönözheti az ipart a termékek minőségének javítására, de passzív szemlélője is lehet az adott minőségi színvonalnak. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ebből a szempontból széleskörű tájékozódást végzett a kohó- és gépipar, a nehézipar, a könnyűipar, az élelmezésipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és posta, valamint a bel- és külkereskedelem ferületén. 33 kutató- és tudományos, 22 minőségellenőrző és minőségátvevő intézet és szerv tevékenységét vizsgálták meg. Az így szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy a jelenlegi minőségellenőrzési rendszer már sok tekintetben nem felel meg a minőségellenőrzéssel szemben támasztott fokozott követelményeknek. A minőségellenőrző intézetek mai szervezete 1952 óta alakult ki. Ez a szervezet a minisztériumok felügyelete alatt létesített intézetek és intézmények párhuzamos rendszeréből áll. Jelenleg nincs olyan, a termelés és értékesítés érdekeitől független minőségellenőrző szerv, amely a minőségellenőrzés hivatalosan elismert, objektív fóruma lenne. Ezt a feladatot korábban egy központi intézet, a Magyar Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet, majd 1949-től az Ipar Minőségellenőrző Intézet látta el, amelyet azonban 1952-ben feloszlattak. Ekkor alakult a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI). Ezzel egyidejűleg a termelő tárcák is létesítettek különféle minőségellenőrző intézeteket és egyéb minőségellenőrző szerveket, s a vállalatok is kialakították viszonylag nagylétszámú minőségellenőrző apparátusukat. A minőségellenőrzés rendszerének és szervezetének kiépítését azonban nem irányították központilag, illetve az idevágó rendelkezéseket az illetékes minisztériumok egy része a szervezés során figyelmen kívül hagyta. A minőségellenőrzés így kialakult rendszere természetszerűleg — mint említettük — párhuzamosságokra vezetett. A KERMI foglalkozik az ipar által gyártott valamennyi, kereskedelmi forgalombakerülő termék minőségi vizsgálatával, de ugyanezeket a termékeket a megfelelő termelő tárcához tartozó minőségellenőrző szervek is vizsgálják és az egyéb felhasználók is ellenőrzik. S ha a termék exportra kerül, annak minőségét a MERT külön is — a többi szervtől függetlenül — megvizsgálja. Párhuzamos, többszörös _ és felesleges _ ellenőrzések így például a textil alapanyagok és késztermékek vizsgálatával a termelés területén az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Gyapjúminősítő Osztálya, a Textilipari Minőségellenőrző Intézet, a Textilipari Kutató Intézet, a Pamutipari Igazgatóság Anyagellátó és a Vegyvizsgáló Iroda, a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat, a Magyar Selyemipari Vállalat Központi Laboratóriuma és a termelő vállalatok, a forgalom területén a KERMI, a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főigazgatóság Minőségellenőrző Főosztálya, a Minőségellenőrző RT., a kereskedelmi vállalatok, nagyobb felhasználók BM, HM, MÁV, Posta, stb.foglalkoznak. A folyékony üzem- és kenőanyag minőségét az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézeten kívül az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Központi Laboratóriuma, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, stb. vizsgálják. Hasonló párhuzamosságok más szervek között és más termékek vonatkozásában is vannak. Az ipari vállalatok minőségellenőrző szerveivel, a minőségellenőrző osztályokkal és csoportokkal, részben párhuzamos tevékenységet végeznek az iparban — főkép a könnyűiparban — létesített, a minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó, részben önálló minőségellenőrző intézetek, illetve a kutató intézetek minőségellenőrző osztályai. E szerveket az érdekelt minisztériumok saját hatáskörükben létesítették, bár a kormányszervek izgazági laboratóriumok felállítását rendelték el. Ezek a minőségvizsgáló szervek az illetékes iparághoz tartozó vállalatok termékeinek minőségét ellenőrzik és így — eltekintve azoktól az esetektől, amikor az egyes vállalatok technikai felkészültségét meghaladó vizsgálatokat végeznek — a vállalati minőségellenőrző részlegekkel részben azonos tevékenységet folytatnak. A kereskedelemben a Belkereskedelmi Minisztérium Főigazgatóságainál részben már évekkel ezelőtt, részben pedig az 1958-ban megszervezett minőségi átvevő, illetve minőségellenőrző szolgálat működése jelent kettősséget, mert e szervezet tevékenysége részben azonos a nagykereskedelmi vállalatoknál a minőségi átvétel ellátására függetlenített személyek munkájával, részben pedig a KERMI tevékenységével. A kutató és tudományos intézetek általában fő tevékenységükhöz viszonyítva csekély mértékben (2—5 százalék) foglalkozik minőségellenőrzéssel. Egyes kutatóintézetek — például az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, a Postakísérleti Intézet tevékenységének jelentékeny része azonban a minőségellenőrzés. A kutató és tudományos intézetek minőségellenőrző tevékenysége azonban elvben csak akkor és annyiban fogadható el, amikor valamely különleges vizsgálat elvégzésére valamely minőségellenőrzési intézet nem alkalmas. A minőségellenőrzésben tapasztalható kettősségek jelentős és részben — felesleges — kiadásokkal járnak. Elegendő arra utalni, hogy a 22 minőségellenőrző szerv közel 1600 főt foglalkoztat, fenntartási költségük évente 50 millió forint. A párhuzamosság miatt feleslegesen felhasznált anyagok értéke is számottevő (például textilákból — a vizsgálatok jellegétől függően — 0.60—7.0 méterig terjed az anyagszükséglet.) A párhuzamosság következtében — amit a vizsgálat tapasztalatai is bizonyítanak —, nagyszámú azonos műszerre van szükség, anélkül, hogy azokat kellően ki lehetne használni. A minőségellenőrző szervek jogkörét — amely a minőségileg nem megfelelő termékek forgalombahozatalának leáltására vonatkozik — ugyancsak nem szabályozták kielégítő módon, illetve a vonatkozó rendelkezéseket az érdekeltek gyakran nem tartják be. Előfordul, hogy az értékesítést irányító szervek a vásárlók érdekeit mellőzve, a minőségileg kifogásolható termékek forgalombahozatalát rendelik el, akkor is, ha a minőségellenőrző szerv vizsgálata alapján a terméket nem tartja értékesítésre alkalmasnak. (A kisinari szövetkezetek által gyártott festékek minőségét pl. a KERMI és a Belkereskedelmi Minisztérium Vegyi- és Kultúrcikk főigazgatóságánál működőMinőségellenőrző Szolgálat egyaránt többízben kifogásolta, mégis a főigazgatóság áruforgalmi vezetői a szövetkezetek által termelt festékek átvételére utasították a nagykereskedelmi vállalatokat, jóllehet, az állami festékipar iprnyói,és idreselségűek.) Az NDK rendszere A követelményeknek legjobban megfelelő hazai minőségellenőrző szervezet kialakítása érdekében helyes, ha tanulmányozzuk a baráti államok minőségellenőrző szervezetét, annak rendszerét. Most a Német Demokratikus Köztársaságban alkalmazott rendszert ismertettük röviden. Itt a minőségellenőrzést országos hatáskörrel egy központi intézmény, a Német Anyag- és Áruvizsgáló Hivatal (Deutsches Amt für Material- und Warenprüfung, DAMW) végzi. A DAMW a német Tervbizotság Tudományos és Technikai Főosztályához tartozik, azonban szó van arról, hogy közvetlenül a Minisztertanács irányítása alá kerüljön. A DAMW egy Berlinben székelő központi irányító hivatalból és kb. 60 alája tartozó, az NDK különböző városaiban levő vizsgálóállomásból áll. A DAMW feladata a többi között a következő: A gyártmányok minőségének ellenőrzése a gyártás kezdetétől a késztermékig és a gyártmányok minősítése, a minőségi előírások állandó felülvizsgálata szakmai szempontból, vizsgálati eredményei alapján tanácsadás a termelő vállalatok részére, megbízatások alapján hivatalos bizonyítványok kiadása, adatok kidolgozása stb. A különféle anyag- és árufajtáknak megfelelően a DAMW-on belül, szakértő bizottságok működnek. Tagjai tiszteletbeli tagok és tanácsadó szerepük van. Igen tanulságos a német minőségjelzési rendszer is. Az ipari termékek minőségének javítására vonatkozó rendeletek előírják, hogy minden — a rendeletben felsorolt —, forgalomba kerülő ipari terméket megfelelő minőségjelzéssel kell ellátni. Az áru minősítése a DAMW feladata. A mintadarab vizsgálata alapján a DAMW bizonyítványt állít ki az áru minősítéséről. Amennyiben a gyártmány az előírásoknak megfelel, feljogosítja az üzemet a megadott minőségjelzés alkalmazására. A gyártmányok minőségétől függően különféle minőségi jelzéseket állapítottak meg, amelyeket a fogyasztók is ismernek, s így a vásárolt termékek minőségét ellenőrizni tudják. Az egységesítés egyaránt javára válna a népgazdaságnak és a fogyasztóknak Az NDK-ban kialakított minőségellenőrzési szervezetet és annak munkáját — ha csak vázlatosan is — nem azért ismertettük, hogy ennek alapján most mi is fogjunk hozzá egy új, minden tekintetben — ilyen tipusú minőségellenőrzési szervezet kialakításához. Ezt nem is lehet egyik napról a másikra végrehajtani és különben is — nézetünk szerint —, a minőségellenőrzés hatékonyabb szervezeti rendszerének kialakítása szoros kapcsolatban van az iparirányítás egész rendszerének fejlesztésével, annak függvénye. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy már idejében felvessük és meguitassuk a problémát. Érdemes megfontolás tárgyává tenni — többek között —, azt az észszerűnek látszó javaslatot, hogy a minőségellenőrzési szervezet egységesítésére törekedjünk — esetleg egy, a Minisztertanácshoz tartozó minőségellenőrzési központ megteremtésével. Ez elejét venné a felesleges párhuzamosságoknak és a hatásköri, problémákat is megoldaná, jelentős létszámmegtakarítást eredményezve, és ami a legfontosabb: növelnél a minőségellenőrzés hatékonyságát. Ugyan is a jelealelt minőságellenőrzési szervezetben, amely a termelő vállalatot elhagyó gyártményokat vizsgálja — kezdve a vállalati MEO-n — lényegében a ,,saját áru” vizsgálat folyik, a termelő és a minőségi ellenőr érdekeltségi, viszonya alapjában véve azonos a vállalatéval s így az ellenőrzés sem lehet kielégítő és eléggé megbízható. Az egységes minőség»ellenőrzési szervezetnek a már meglevő vállalati, intézeti, stb. MEO apparátusok lehetnének a láncszemei, amelyek azonban most már a kislétszámú központi minőségellenőrzési szervezethez tartoznának és munkájukat nem befolyásolnák vállalati érdekek, így a minőségellenőrzés megbízhatóbbá válna, színvonala is javulna, ami végső soron egyaránt érdeke a termelő felhasználóknak, a fogyasztóknak, javára válna külkereskedelmünknek — tehát az egész népgazdaságnak. Lakatos György—dr. Varga György, K STb . A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének 1954-ben történt megalapítása fordulat kezdetét jelentette a hazai marxista közgazdasági kutatómunkában, mert megteremtette a lehetőségét, hogy a közgazdaságtudománnyal magas színvonalon és hivatásszerűen foglalkozó kutatógárdát nevelhessünk, amelyre azelőtt nem volt lehetőségünk. Anélkül, hogy akárcsak kísérletet is tennénk a Közgazdaságtudományi Intézet munkájának értékelésére, megállapíthatjuk, hogy fennállásának öt esztendeje nem szűkölködik eredményekben: a tudományos kutatómunkában már járatos gárda nevelődött fel: dolgozataik alapján számosan szereztek akadémiai és egyetemi tudományos fokozatot; az intézet munkája kedvezően éreztette hatását közgazdasági irodalmunkra is, és az 1954. előtti évekkel szemben növekedett az értekezések, tanulmányok és cikkek száma és színvonala. Az eddigi eredmények az 1960. évi kutatási program és a rövidesen megjelenő második évkönyv egyaránt arról tanúskodnak, hogy az intézet munkájával hozzájárul gazdaságpolitikánk tudományosabb megalapozásához. Ezt a célt szolgálja az intézet akkor is, amikor szervesen belekapcsolódik a szocialista országok közös közgazdasági problémáinak kidolgozásába. Az eddigi eredmények azonban távolról sem ad- ÖTÉVES reól A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZET nak alapot az elégedettségre. Ezt a megállapításunkat arra alapozzuk, hogy gazdasági életünk számos területén a közgazdasági problémák feltárása és feldolgozása még nem üti meg a kielégítő színvonalat, sőt egyes fontosabb kérdéscsoportok tanulmányozása még el sem kezdődött — jóllehet az élet már felvetette e kérdéseket és hiányolja megoldásukat. Ilyenek többek között a beruházásokkal, a gazdaságossággal, a munka termelékenysége emelésével, az anyagi ösztönzők rendszerével kapcsolatos kérdések. Valójában csak kezdeti lépéseket tett az intézet a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok témakörébe tartozó közgazdasági kérdések feldolgozásában. E hiányosságok egyik alapvető oka, hogy lényegében még mindig részletkutatások folynak, amelyek ugyan a korábbi években indokoltak voltak, ma azonban már a különböző intézmények és gazdasági szervek feladatai lennének. Hiányoznak a nagyobb igényű, átfogó jellegű elméleti munkák, s ezt az 1960. évi kutatási program is bizonyítja. (Természetesen nem arról van szó, hogy a szocializmus építésének magyarországi tapasztalatait általánosító, kész, befejezett, rendszerbe foglalt elméleti munkát követelhet bárki is az intézet ötéves működése után). Joggal vetődik fel azonban az a kérdés is, hogy az Intézet által kidolgozott új és hasznosnak bizonyuló megállapításokat, módszertani megoldásokat stb. a gyakorlat felhasználja-e, kellőtlanelemmel kíséri-e az új eredményeket, felkészül-e ezek átvételére és széleskörű alkalmazására? A tapasztalatok azt mutatják, hogy e téren is még sok a javítani való, hogy nemcsak a gyakorlat támaszthat jogos igényeket az elméleti munkával szemben de a tudományos kutatók is számonkérhetik eredményeik gyakorlati ellenőrzését és alkalmazását öt esztendő — egy tudományos intézet életében — nem nagy idő. A Közgazdaságtudományi Intézet munkatársai mégis elmondhatják hogy már eddigi munkájukkal is hozzájárultam a marxista—leninista közgazdaságtudomány fejlesztéséhez és — különösen az utóbbi időben — a marxista közgazdaságtudománytól idegen nézetek elleni harchoz. Bizonyosak vagyunk abban hogy tudományos életünk biztató ígérete az intézet, amely a jövőben még aktívabb részese lesz szocialista építő munkánknak