Figyelő, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 1. szám
Magas színvonalú gazdálkodást igényel az 1961. évi terv Az 1961. év a második ötéves tervidőszak első esztendeje is egyben. Az új terv célkitűzéseinek végrehajtásához olyan körülmények között fogunk hozzá, amikor jelentős minőségi változások történtek a mezőgazdaság termelési viszonyaiban a szocializmus javára, az ország szántóterületének legnagyobb része a szocialista szektorhoz tartozik. A mezőgazdaság termelési viszonyaiban végbemenő minőségi változás —többek között — azt is jelenti, hogy, objektíve, hazánkban is megteremtődtek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a népgazdaság egészét bevonjuk a szocialista tervgazdaság (tervgazdálkodás) körébe. Az új lehetőségek felismerése önmagában, természetesen, még nem biztosítja, hogy a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődése magasabb szinten valósuljon meg. Ezt csak a tudományos kutatóknak és a gazdasági vezetés kérdéseivel foglalkozó szakemberek széles körének jó munkája teheti valósággá. A népgazdaságban történt e jelentős változás követelményeit figyelembe véve, 1961. évi népgazdasági tervünk megalapozásánál, lényegében, a hároméves terv végrehajtásának tapasztalataiból és VII. kongresszusnak a második ötéves a terv irányelveire vonatkozó határozataiból indultunk ki. A hároméves terv kedvező mérlege Az 1960-ban befejeződött második hároméves terv teljesítésének mérlege kedvező: az iparban jelentősen meggyorsult a fejlődés üteme, és a termelés lényegesen meghaladta a tervezettet; a mezőgazdasági össztermelés pedig megfelel az eredetileg előirányzott színvonalnak. Ennélfogva gyorsabban növekedett a tervezettnél a nemzeti jövedelem, s a dolgozók életszínvonala. A növekedés gyors üteme, s jelentős eredményeink mellett azonban bizonyos problémák és nehézségek is keletkeztek népgazdaságunk egyes területein. Ezek a problémák jelentős részben a mezőgazdaság nagyüzemi átalakításának viszonylag gyors és előre nem látott ütemével kapcsolatosak. A népgazdaságban levő problémák másrészt abból fakadtak, hogy éves terveink nem számoltak kellő mértékben a lehetőségekkel és a népgazdaságban rejlő tartalékokkal, s így — az egyébként igen örvendetes — jelentős mértékű túlteljesítéseket sem tudtuk központilag kellőképpen befolyásolni és irányítani. Népgazdaságunk fejlődése még egészségesebb lehetett volna az elmúlt 3 évben, ha következetesen végrehajtottuk volna a párt és a kormány gazdaságpolitikai irányelveit, határozatait. Gondoljunk csak a kormány 1957. évi normarendeletére, amely megszüntette a központi normarendezéseket és ezt a feladatot a vállalatokra bízta; az 1958. évi takarékossági határozatra, a ponti Bizottságának 1959. évi párt Közmárciusi, majd az 1960 januári határozataira, amelyek messzemenő útmutatást tartalmaztak a gazdálkodásra, a tervtúlteljesítésre, a műszaki fejlesztésre, a termelékenység emelésére és a beruházásokra egyaránt. Az 1961 évi terv megalapozásánál számoltak az előző tervidőszak tapasztalataival, s a problémák és nehézségek orvoslásának módja, természetesen, nem a fejlődés ütemének lassítása (amit közgazdaságilag semmi sem indokol), nem az elért eredmények alapján — haVII. kongresszus irányelveinek megfelelően — a fejlesztés további gyorsabb ütemének biztosítása. A fejlődés üteme mellett fontos minőségi követelmény, hogy a termelés — mindenekelőtt az iparban — fokozottabb mértékben szolgálja a népgazdaság elsődleges szükségleteit a hazai és az exportigények magasabb színvonalú kielégítése szempontjából egyaránt. Az 1961. évi népgazdaságfejlesztési terv valamennyi részletelőirányzata — ilyen vonatkozásokban is — messzemenően figyelembe veszi az ország külkereskedelmi és fizetési mérlegének követelményeit. 8 százalékkal emelkedik az ipari termelés Ezeknek az általános és fő szempontoknak megfelelően az ipari termelést 1961-ben az 1960. évi várhatóhoz képest kb. 8%-kal növeljük. Ezen belül azonban mindenekelőtt azokat az ágazatokat fejlesztjük, amelyek előnyösen járulnak hozzá a munka társadalmi termelékenységének fokozásához és a gazdaságosság színvonalának emeléséhez, s jelentős tételt képeznek külkereskedelmünkben Az iparban a gazdaságosság fokozásának egyik alapvető feltétele, hogy fokozatosan (de az eddiginél gyorsabb ütemben) szüntessük meg a ma még viszonylag nagy mennyiségben gyártott gazdaságtalan termékek termelését és az így felszabaduló kapacitásokat, ugyancsak, a népgazdaság számára elsőrendűen fontos cikkek termelésére állítsuk át, különös tekintettel a világpiacon gazdaságosan értesíthető termékekre. Az alapanyagtermelő és a feldogozóipar termelése közötti összhang javítása érdekében az 1961. évi terv (számolva a megnövekedett feldolgozó kapacitások igényeivel) az ipari beruházásoknak csak Az összes beruházások megoszlása népgazdasági áganként, 1961 A termelékenység-növelés politikai feladat Az ipari termelés 8%-os növekedését — a VII. kongresszus irányelveinek megfelelően — már kétharmad részben a termelékenység emeléséből fedezzük. Ennek megfelelően ebben az évben legalább 5,6%-kal kell növekednie a munka termelékenységének. Ezzel kapcsolatban két körülmény figyelemre méltó: 1) a munka termelékenységének előirányzott növelését részben már megalapozták a korábban belépő, továbbá az ez évben folyamatosan üzembe helyezendő beruházások; 2) a termelékenységi előirányzat eléréséhez azonban arra is szükség van, hogy megfelelő üzemszervezési munkával biztosítsuk a meglevő gépek és berendezések, főleg a korszerűbb technika jobb kihasználását. A termelésnövelés alapvető forrásának kell tekintenünk a termelékenység emelését — egyéb közgazdasági meggondolások mellett — azért is, mert a termelés növelésének ilyen vagy más (például létszámnövelés) módja jelentős hatással van a dolgozók életszínvonalának alakulására. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a számítások, amelyek szerint, ha az utóbbi két esztendőben a termelőirányzatnak megfelelő mértékben fedeztük volna a termelés emelkedését a termelékenység növekedéséből: 1959-ben az egy keresőre jutó reálbér több mint 2 fokal, 1960-ban pedig több mint 3%-kal lehetett volna több a kialakult színvonalnál. És mivel gazdaságpolitikánk alapvető tartalma a dolgozók életszínvonalának állandó emelése — a munka termelékenységének növelése, következésképpen az ipari termelés jelentős részének a termelékenység növelése útján való emelése ■ elsőrendűen fontos politikai feladatunk is egyben. Ötmilliárdos beruházás a mezőgazdaságban A mezőgazdaság idei terve már számol a termelőszövetkezeti gazdálkodásban rejlő lehetőségekkel. Ennek megfelelően a mezőgazdasági össztermelés mintegy 8%-os emelését tervezzük (10,6%-os a növénytermesztés és 4,59 0-os az állattenyésztés növekedése.) Az eredmények eléréséhez 5,1 milliárd forint összegű beruházást fordítunk a mezőgazdaság fejlesztésére. A gépállomások gépállománya 4700 traktorral nő és így az év végén mintegy 41 000 darabra emelkedik a gépállomások traktorállománya. A mezőgazdasági terv végrehajtásának — az állami beruházások mellett — fontos feltétele, hogy a tsz-ek saját erőforrásaikat is nagyobb mértékben fordítsák termelőerőik fejlesztésére, s hogy az állami gazdaságokban és tsz-ekben egyaránt javuljon a munkafegyelem, hogy magasabb színvonalú legyen az üzemszervezés és a meglevő eszközöket jobban kihasználják. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépő tagok családtagjai is minél nagyobb számban a tsz-ben dolgozzanak. Ennek érdekében — többek között — olyan elosztási rendszert kell kidolgozni, amely mellett a tsz-tag családtagja számára előnyössé válik, ha a falun marad és a tsz-ben vállal munkát. Az életszínvonal A népgazdaság fejlesztésére az idén 30,7 milliárd forint beruházást fordítunk, körülbelül 600-kal kevesebbet az 1960. a évinél. Ezért fokozottan szükséges, hogy népgazdaság fejlődését ebben az évben meglevő tartalékaink jobb kihasználásával biztosítsuk. A beruházási tervjavaslat nagy gondot fordít a beruházási eszközök koncentrálására, amit az is mutat, hogy ebben az évben több száz nagyobb beruházás üzembehelyezését tervezik. Befejezik például a Dunai Vasmű kokszolóját és salakhabosítóját, befejezik az Akkumulátorgyár, a Transzvill, a Csepeli Trafógyár, a Kórházi Berendezések Gyárának, az Elektromos Készülékek Gyárának, vamint az Elektronikus Készülékek Gyárának a bővítését. A felsorolt példákból is látható, hogy a beruházási összegeket elsősorban a fejlesztendő iparágak kapacitásának bővítésére, illetve műszaki színvonalának emelésére fordítják. Kedvező, hogy a beruházások szabályszerű megkezdéséhez szükséges tervdokumentációk nagyobbrészt már rendelkezésre állnak, s a hiányzókat még az év elején kidolgozzák. A beruházási fegyelem megszilárdítását eredményezi továbbá az a határozat, amely szerint teljes tervdokumentáció nélkül új beruházás megkezdését nem engedélyezik. A viszonylag szerényebb beruházási előirányzat kedvező feltételeket teremt az eddig sok nehézséggel küzdő ipar (mindössze 1%-kal növekszik építőtermelése) számára is, hogy lényegesen jobb előkészítő és munkaszervezési munkával csökkentsék a kivitelezési időket, hogy olcsóbbá tegyék az építkezéseket. A nem termelő jellegű beruházásokban jelentős helyet foglal el a lakásépítkezésre előirányzott csaknem 2,5 milliárd forint, mely (tehát csak állami erőből) több mint 15 000 lakás befejezését és több mint 12 000 új lakás építésének megkezdését teszi lehetővé. A bevezetőben elmondottaknak megfelelően, az 1961. évi terv összeállításakor előtérben állt a terv külkereskedelmi vonatkozásának gondos mérlegelése. A terv szerint kivitelünk mintegy 17%- 06 emelkedése mellett, a behozatal 8,6% kal növekszik, s bizonyos mértékű — szerényebb — kiviteli többlettel számolunk. A külkereskedelmi előirányzat maradéktalan végrehajtásának fontos feltétele, olyan, a világpiaci igényeknek megfelelő termékek gyártása, amelyeket kedvező áron értékesíthetünk a külföldi országokban. El kell érni, hogy a folyamatban levő műszaki fejlesztésre irányuló munka elsősorban a fejlesztendő iparágak legfontosabb műszaki problémáinak megoldására irányuljon, s ahol megfelelő kutatói vagy egyéb kapacitás nem áll rendelkezésre, fokozottabb mértékben kell igénybe venni a baráti országok segítségét. A népgazdaság 1961. évi terve minden téren biztos alapokat kíván teremteni a már elért fejlődési színvonal számára. Ez az alapvető szempont határozza meg az életszínvonal emelésének 1961. évi előirányzatát is. A lakosság fogyasztási alapja ebben az évben tovább — mintegy 4%-kal — emelkedik, elsősorban bérből és fizetésből élők számának növekedése, a nyugdíjasok és tsz-járadékosok számának növekedése stb. következtében. Az életszínvonal további emelkedésének megfelelően mintegy 4,5%-kal növekszik a belkereskedelmi forgalom, s az áruellátás színvonala nagyjából megfelel az 1960. évinek. 1961-ben több személygépkocsit, elektromos hűtőszekrényt, porszívót, televíziós készüléket és bútort biztosít a terv a lakosságnak, mint 1960-ban. (Egyes cikkekből azonban így sem tudjuk kielégíteni a keresletet.) Megfontolt túlteljesítés Az 1961. évi terv főbb előirányzatainak áttekintése is arról győz meg bennünket, hogy nehezebb, „feszítettebb” feladatok végrehajtásáról van szó, mint a hároméves terv időszakában. Fontos szempont volt, hogy a meglevő tartalékokat maximálisan beépítsék a népgazdasági tervbe, hiszen ez egyik fontos biztosítéka a tervszerű, arányos fejlődésnek. Tervezési rendszerünkből adódóan, természetesen, most is lehetőség van (vagy lesz) bizonyos túlteljesítésre, elsősorban megtakarított anyagokból. Ilyenkor is azonban alaposan meg kell fontolni, hogy hol és milyen mértékben hasznos a túlteljesítés. Ilyen esetben vállalati vezetők is a népgazdaság érdekeit tartsák szem előtt, s azt helyezzék előtérbe a vállalati érdekekkel szemben. A tervvel kapcsolatban szólni kell arról is, hogy a tervutasítások és tervelőirányzatok mellett olyan intézkedések is születtek, (illetve készülnek), amelyek a tervelőirányzatok maradéktalan teljesítését (a tervszerűséget, a takarékos gazdálkodást) vannak hivatva szolgálni. Már az 1961. évi gazdálkodás tervszerűségének fokozása érdekében hoztak intézkedéseket a decentralizált anyagi eszközökkel, alapokkal kapcsolatos gazdálkodás megjavítása érdekében. Ezek az intézkedések a népgazdaság rendelkezésére álló anyagi eszközök további koncentrálását, valamint a helyi alapok célszerű és gazdaságos felhasználását célozzák, illetve biztosítják. A nyereségrészesedés eddigi rendszerének a vállalati gazdálkodásra gyakorolt — alapvetően kedvező hatása mellett annak — kedvezőtlen hatásait csökkenti a nyereségrészesedés új, 3 éves rendszere, amely tartósabban, s nagyobb átfutású feladatok megoldásában is érdekeltté teszi a vállalati dolgozókat. Említésre méltó intézkedés történt a vállalati dolgozók premizálási rendszerével kapcsolatban is. Ennek az a lényege, hogy a prémium jelentős részét a műszaki fejlesztési, a termelékenységi, a gazdaságossági és minőségjavítási feladatok ösztönzésére fordítják, s így korlátozzák a vállalatoknak azt a törekvését. Az 1961. évre várható átlagos ipari termelés, a kiemelt iparágak és az energia alapanyag termelés növekedése hogy a prémium érdekében laza terveket fogadtassanak el az irányító hatósággal. A terv eredményes végrehajtását segíti, s mindenekelőtt a beruházási tevékenység hatékonyságát fokozza az építési időnormák csökkentésével, továbbá a fix árrendszer kiterjesztésével kapcsolatos intézkedés. Különösen említésre méltóak a meglevő termelésikapacitás-tartalékok feltárásával kapcsolatos útmutatások, amelyek a kapacitások lényegesen magasabb színvonalú kihasználását tartják szükségesnek — elsősorban azon termelési ágakban, amelyek fontos szerepet töltenek be árukivitelünkben A jövő év első feladata, hogy a tervet maradéktalanul végrehajtsuk, s ennek érdekében a határozatoknak, intézkedéseknek is eleget tegyünk. Mindehhez a gazdasági irányításban — elvtárs, az MSZMP KB első Kádár János titkárának szavaival élve — erélyesebben kell megkövetelnünk a kommunista elvhűséget: „Ha valakire fontos gazdasági feladatok végrehajtását bízzák, képviselje és hajtsa végre azt kellő elvhűséggel és állhatatossággal.” mintegy harmadrészét irányozza elő a feldolgozóipar fejlesztésére, s 23%-ot az energiahordozók, 44%-ot az alapanyagtermelő ágazatok fejlesztésére fordítanak. GÉPI PAP 1960 1961 9 3