Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
4 ÚJ IDEGENNYELVŰ KÖNYVEK Ekonomika truda v s SZSZR (A munka gazdaságtana a Szovjetunióban), Moszkva, 1981. Kudrjavcev professzor szerkesztésében a Szovjetunió Szakszervezeti Főiskolája tankönyvének ez a második kiadása. A mű bevezetésből és 7 részből áll. Az első rész a szocialista munka társadalmi jellegével és szervezésének alapjaival foglalkozik. A második a munka termelékenységéről, tényezőiről, méréséről és tartalékairól szól. A tankönyv harmadik réze a normamegállapítás és a munkaszervezés kérdéseit tárgyalja. A negyedik rész tárgya a bérrendszer, az ötödiké a vállalat munkaügyi tervezés, azaz a termelékenységi, a létszám- és a bérezési terv. A hatodik fejezet a munkaerőforrások, elosztásuk és kihasználásuk kérdéseivel foglalkozik, ezen belül tárgyalja a szakképzés, a továbbképzés, a munkaerőmérleg kérdéseit. A hetedik rész a munka szocialista megszervezésének fejlődését ismerteti. Voproszi planiovanija truda. (A munkaügyi tervezés kérdései), Moszkva, 1962. A Szovjetunió Állami Gazdasági Tanácsának Közgazdasági Kutató Intézetében készült tanulmánykötet a következő kérdéseket tárgyalja: az Ipari termelékenység tényezőnkénti tervezése módszertanának tökéletesítése; közgazdasági-statisztikai elemzés — a termelékenységtávlati növekedése számításának alapja; az ipari munkatermelékenység mutatóinak tökéletesítése; a nomalizált feldolgozási érték alkalmazása a munkatermelékenység tervezésére, a termelőeszközökkel való takarékosság és a munkatermelékenységre gyakorolt hatásának meghatározása; a tényezők szerinti termelékenység-tervezés a vaskohászatban; módszerek a termelékenység tervezésére a vegyiparban; a termelési tartalékok elemzése a termelékenységnövekedés tervezése során; a mezőgazdasági munkatermelékenység tervezése; termelékenységi tartalékok feltárása a kolhozokban és a szovhozokban; a termelékenység tervezése a szállításban; a népgazdasági munkatermelékenység mérésének módszertani kérdései; az ipari termelékenység és a nominálbéreik növekedése közti viszony tervezéséről; a távlati munkaerőmérleg kidolgozásának módszertani kérdései. Tehnicseszkij progreszszvoproszil truda pri perehoda k kommunizmu (A műszaki haladás és a munka kérdései a kommunizmusra való átmenet idején), Moszkva, 1962. Az SZKP Pártfőiskolája politikai gazdaságtan tanszékén összeállított cikkgyűjtemény a műszaki haladás és az alábbi témák összefüggéseiről közöl tanulmányokat: a szocialista munka átnövése a kommunista munkává; a munkaerőforrások elosztása és kihasználása az iparban, illetve a mezőgazdaságban; a munkaerő kihasználása az NDK-ban; a munkaidő, a munkások, pl. a szakemberek munkája tartalmának megváltozása; a szakképzettség növekedése; a munkamegosztás; a kommunista munka mozgalma; a vállalati anyagi ösztönzés; az ipari alkalmazottak anyagi ösztönzési rendszerének tökéletesítése; a munkásbérezés tökéletesítése; a termelékenységi tartalékok kihasználása a gépiparban; az életszínvonal növekedése. F. Sellier—A. Tiano: Economie du travail (Munkagazdaságtan), Paris, 1962. A két francia professzor elsősorban egyetemi hallgatók számára írott kézikönyve 4 részből (14 fejezetből) áll. Az első rész a foglalkoztatási feltételekkel és a munkadíjazásal foglalkozik. Az első fejezet az aktív népesség és a munkaerők hiáját, a második a munkakereslet, a foglalkoztatási kapacitás, a harmadik a foglalkoztatottsági egyensúly kérdéseit tárgyalja. A bérekkel, a bérarányokkal, a bérek alakulásával a 4—6. fejezet foglalkozik. A második részben a munkadíjazás meghatározásának kérdései kerülnek sorra. Itt foglalkoznak a szerzők a szakszervezetekkel és a munkáltató szervezetekkel, az egyéb szervezetekkel, az állami beavatkozás szerepével. Ezek a 7—10. fejezetek témái. A bérharcot a 11., a szakszervezetek és a munkáltató szervek politikai-gazdasági tevékenységét a 12., a kollektív szerződést a 13., a szakszervezetek tevékenységének hatékonyságét a 14. fejezet tárgyalja. Az egyes fejezeteket bibliográfia, a teljes művet mutatók egészítik ki. Phelps, O. XV.: Introduction to labor economics (Bevezetés a munka gazdaságtanába), New York, 1961. Az amerikai professzor egyetemi főiskolai tankönyvének ez a harmadik kiadása. Az első kiadás 1950-ben jelent meg. A fentebb ismertetett francia tankönyvvel szemben, amely a munkagazdaságtan kérdéseit átfogó, nemzetközi szemlélettel tárgyalja, ez a könyv az amerikai viszonyokat tartja elsősorban szem előtt. Kiindulópontja a demográfiai megközelítés, amennyiben a munkaerőpiac és a népesség összefüggéseit veszi vizsgálat alá. Ezután az amerikai munkaerőpiac különféle vonatkozásait tárgyalja. A második rész tárgya a szakszervezeti mozgalom, a történeti áttekintés mellett itt kapnak helyet a kollektív szerződés és a bérharc kérdései. A harmadik részben a szerző a foglalkoztatottság és a munkanélküliség, a negyedikben a bérek kérdéseit vizsgálja. A könyv függelékben ismerteti a szakszervezetekre vonatkozó amerikai törvényeket, köztük a hírhedett Taft-Hartley-féle törvényt. A fenti könyvek megtalálhatók a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtárában (Bp. IX., Dimitrov tér 8.), vagy megszerezhetők ugyanott könyvtárközi kölcsönzés útján. Pénztári munka \ 30P 1 az önkiszolgáló boltokban A szocialista kereskedelemben jelenleg mintegy 2500 önkiszolgáló bolt működik. A boltok számainak növekedése azt bizonyítja, hogy az önkiszolgálás legyőzte a kereskedelmi dolgozók ellenállását — ez volt e téren a nehezebb feladat — és megnyerte a vevők többségének a tetszését is. Az önkiszolgáló üzletek termelékenysége, forgalomlebonyolító képessége — számítások szerint — mintegy 40 százalékkal magasabb, mint a „hagyományos” üzlettípusoké. A budapesti Szent István körúti önkiszolgáló KÖZÉRT bolt egy főre jutó forgalma egyes hónapokban elérte a 100 ezer forintot. Ilyen magas termelékenység hagyományos boltban elképzelhetetlen. Ezt a magas termelékenységet többek között a pénztári munka újszerű megszervezése tette lehetővé. Köztudomás szerint ugyanis az önkiszolgáló egységekben a pénztár az ún. „szűk keresztmetszet”. A pénztári munka gyorsaságának növelése céljából az elmúlt időben a következő főbb intézkedések történtek: 1. az önkiszolgáló boltok pénztárosait üzletvezető-helyettesiként sorolták be. Így magasabb képzettségű munkaerők oszthatók be e munkára, akiktől meg lehet követelni az eladói képesítést. 2. A pénztárosok között rendezett versenyeken kiderült, hogy az árakat ismerő és a pénztárgépet „vakon kezelő” pénztárosok kétszer, sőt háromszor akkora teljesítményre képesek, mint a gyengébbek. A gyors, hibamentes pénztári munka tehát sokszor kétszeresére is növelheti a bolt átbocsátóképességét. 3. Sokszor akadályozza a folyamatos bolti munkát, hogy egyes pénztárgépek a nagy terheléstől üzemképtelenné válnak, holott ugyanazt a terhelést másik, modernebb típusú gép bírja. A bolt forgalmának megfelelő típusú pénztárgép tehát — az adott lehetőségeken belül — szintén növellheti az önkiszolgáló bolt kapacitását. Például a Szegedi Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál végzett vizsgálat szerint SECURA pénztárgéppel nyugodt körülmények között — átlagos képességű pénztárost feltételezve — egy műszak alatt 1190 vevőt, 2450 tétellel lehetett kiszolgálni. Ezek a normáik eddig nem voltak ismertek, emiatt a pénztárgépek száma nem mindig egyezik a forgalmi igényekkel, ami vagy a pénztárgép kihasználatlanságát vagy túlterheltségét okozza. 4. Az élelmiszerboltokban rendszerint minden délután, különben pedig szombaton csúcsforgalom van. A bolti munka szervezésének egyik legfontosabb feladata ezeknek a forgalmi csúcsoknak a zökkenőmentes levezetése. Ezt szolgálja, ha a bolt forgalmához szükséges pénztárkapacitást a csúcsforgalom igényéhez méretezik. Ez a megoldás nem gazdaságos, mert a csúcsforgalmú időn kívül a pénztárak nincsenek kihasználva. Sokszor nem is alkalmazható, mert a kisméretű boltokban a szükséges számú pénztár nem is helyezhető el. Célszerű ezért a pénztári munka elemeire bontásával úgy megszervezni a munkát, hogy a csúcsforgalomban gépenként 2—3 személy végezze a pénztári munka különböző fázisait. Természetesen a pénztár segítségére beállítandó személyeknek árut és árut jól ismerő, jól felkészült eladóiknak kell lenniöik. Ez a munkaszervezési mód azért is gazdaságos, mert a szükséges létszám a meglevő dolgozók munkaidejének célszerű megállapításával biztosítható. 5. A pénztár munkáját gyorsítja a pénztári munkahely megfelelő kialakítása is. A pénztári munka elemeire bontása bebizonyította, hogy a pénztár teljesítménye néha független a pénztáros és a pénztárgép gyorsaságától, mert azt befolyásolja a vevők gyorsasága is. A pénztáros sokszor nem tud a következő vevővel foglalkozni csupán azért, mert az elszámoltatott vevő még nem lépett tovább és így nem ad helyet a következő vevőnek. A pénztári pult megfelelő kialakításával, esetleg szállítószalag felszerelésével a vevő elszámolt áruja továbbhalad, vagy a pénztáros azt tovább tolja és ezzel arra készíteti a vevőt, hogy maga is tovább lépjen és ott rakja kosarába a vásárolt árukat. A felsorolt módszerek együttes alkalmazása biztosítja a legjobb pénztárosi teljesítményt. Az átlagos teljesítménynek az élenjárók színvonalára emelése jelentősen növelheti az önkiszolgáló élelmiszerboltok forgalomlebonyolító képességét és ezzel feleslegessé teszi új boltok létesítését. A pénztári munka helyes megszervezése ezért a „legolcsóbb beruházás”. Dr. Kázsmér István A csővezetékes szállítás korábban alakult ki, mint a modern közlekedési ágak jó része. Kínában már 5000 évvel ezelőtt csövön szállították a vizet. A csővezetékes szállítás fejlődésére korunkban jellemző, hogy az USA-ban a vasút részesedése az ásványolajtermékek szállításában 10 százalékra csökkent, s csővezeték bonyolítja le az összes olajszállítás több, mint 50 százalékát. 1958-ban az USA teljes áruszállítási teljesítményéből (tonnamérföldben) a csővezetékes szállítás 17,28 százalékkal részesedett. A Szovjetunióban 1955-ben a vasút az olajszállítás mintegy felét, a hajózás 2,55 százalékát, a csővezetékek pedig 24 százalékát bonyolította le. A csővezetékes szállítás 33 000 db üzemképes tartálykocsit helyettesített. 1956—1960-ig a Szovjetunióban további 24 000 km csővezetéket fektettek le. A vezetékek megépítése után a csövön szállított olaj mennyisége 2,5-szeresére nőtt. 1959—1965 között 32 000 km vezeték építését tervezik, köztük több, ezer km-nél hosszabb fővonalét. A szállítási teljesítmény 1965-re eléri az összes szállítási teljesítmény 7,3 százalékát (1958-ban 2,1 százalék). Növekedés világszerte A közeljövőben világszerte az olaj- és a földgázfelhasználás ugrásszerű növekedésével lehet számolni, ami természetesen magával hozza a szállítási feladatok növekedését is. Ennek folytán egész sor terv készült új csővezetékek létesítésére. E tervek méreteire jellemző, hogy például a Bechtel Corporation 4000 km hosszúságú gázvezetéket akar lefektetni a Közel-Kelet és Stuttgart között. E csővezeték átszelné az Adriát és 425 millió dollárba kerülne. A második világháború után egyre nőtt a törekvés a csővezetékek teljesítőképességének az átmérő növelésével való emelésére, olyannyira, hogy egyes csővezetékek már egy teljes egyvágányú vasúti vonalat helyettesítenek. Érdekes tendencia az olaj tengeri szállításában, hogy a gazdaságosságot a méretek növelésével igyekszenek javítani. Ma már 130 000 tonnás takányhajók is épülnek sorozatgyártásban (pl. Tokió melletti „Ishikarima" hajógyárban.) Kísérleteznek az olaj oly módon való tengeri szállításával is, hogy összehajtott műanyag ballonokat raknak a vontató hajóra, amelyeket az olajkikötőkben azután megtöltenek, s a hajó a megtöltött ballonokat uszályként vontatja. Az olaj csővezetéki szállítása több okból is rendkívül gazdaságos: egy km csővezeték építése mintegy a fele az ugyanolyan teljesítményű vasút építési költségének — nem is számítva a gördülőnyag beszerzési költségét. A csővezetékes szállítás üzemanyagfogyasztás ötöd-heted része a vízi közlekedésének, és tized-tizenketted része a vasúton felmerülőnek, így a kőolajtermékek csövön való szállításának teljes önköltsége fele-harmada a vasúti szállításénak. A fejlődés nálunk Magyarországon az olaj és az olajtermékek szállítását, döntően három közlekedési ág végzi: a vasúti és a folyami közlekedés, valamint a csővezetékes szállítás. A közúti közlekedésnek az olajtermékek szétosztásában van nagy jelentősége. 1961-ben az ásványolaj és termékei szállítása a következőképpen oszHazai olajvezetékeink közül a Barátság olajvezeték nemrég üzembe helyezett magyarországi szakasza a legjelentékenyebb. A Barátság olajvezeték, amelynek teljes hossza mintegy 5000 km lesz, a Szovjetuniót köti össze Lengyelországgal, az NDK-val, Csehszlovákiával és hazáinkkal. A vezetéken hazánkba érkező olaj finomításra kerül, és a százhalombattai hőerőmű kazánjait táplálja majd A magyarországi szakasz 130 kilométer hosszú, 16” (404 milliméter) átmérőjű és teljes üzemben évi 4—4,5 millió tonna kőolaj szállítását teszi lehetővé. Az első időszakban mintegy évi 1 millió tonna olajat szállító vezeték Kápolnásnyéknél csatlakozik a Kápolnásnyéket Szőnnyel és Almásfüzitővel összekötő 72 km-es, lényegesen kisebb átmérőjű vezetékhez. Leghosszabb és egyben legrégibb olajvezetékünk a lispei olajmezőkről Budapestre, illetve Almásfüzitőre szállító csővezeték. A budapesti ág hossza közel 220 km, a vezeték átmérője azonban csak fele a Barátság olajvezetékének. Meg kell még említeni a Nagylengyel—Zalaegerszeg és Zalaegerszeg—Devecser közötti olajvezetéket. 1961-ben a vasút 4 526 000 tonna kőolajat szállított 998 820 ezer tokm teljesítménnyel. A Barátság olajvezetéken a 4,5 millió tonna kőolaj szállítása csak 585 000 ezer tokm szállítási teljesítményt igényel, mivel a szállítást rövidebb távolságon oldja meg. Ez a szállítás nagyon gazdaságos, tehermentesíti a vasutat egyéb szállítási feladatok számára. Nagy jelentőségű a csővezetékes szállítás részarányának növelése a vasúti gördülőanyag-beszerzés elmaradása szempontjából is. 1955-ben, amikor a vasút teljesítményében az olajszállítás még csak 4,6 százalékkal szerepelt, a szállítási teljesítmény pedig kevesebb, mint a fele volt az 1961. évi teljesítménynek (407 026, illetve 999 820 ezer tokm), a vasút 3300 tartálykocsit üzemeltetett és igen sok kocsit bérelt. Földgázszállítás A földgáz szállításánál a csővezeték különösen nagy jelentőségű, hiszen a földgáz jóformán csak vezetéken szállítható, illetve vasúton (hajón) való szállítása nem gazdaságos. Budapest növekvő ipari és háztartási gázszükségletének kielégítésében egyre nagyobb jelentőségű a távvezetéken szállított gáz. Elsősorban a Lisped Budapest közötti vezetéket kell megemlíteni, amelyen felváltva érkezik olaj és gáz. Dunaújvárosból kamragáz érkezik vezetéken, míg Óbudáról Őrszentmiklósra, ahol tárolni kívánják a gázt, csővezeték készül. Vidéki városaink gázellátását is nem egy esetben földgáz segítségével oldjuk meg. A Csenger és a Tisza-vidéki Vegyikombinát közötti földgázvezeték román földgázt szállít, amely nemcsak tüzelőanyagként, hanem alapanyagul is szolgál. E vezetéket meghosszabbítják Miskolc, Diósgyőr, Kazincbarcika, Ózd, Borsodnádasd ellátására is. Ugyan e terület ellátását szolgálja a hajdúszoboszlói földgázmezőről építendő, jelentős szakaszon az előző vezetéksel párhuzamosan futó vezeték is. Ipari rendeltetésű lesz a Babocsa—Pét közötti gázvezeték. A gáz alkalmazása egyre jobban terjed. Terveink szerint 1965-ben mintegy 1,5 milliárd m3 földgázt hasznosítunk a hazai termelésből. (Jelenleg 200 millió m3 a megfelelő szám.) Ez nagy mennyiség, amely jelentős szén- és kőolajmegtakarítást tesz lehetővé. Cementszállítás — csővezetékben ? Vannak szilárd anyagok, amelyek áramló levegő hatására— szinte mint a víz — csővezetékben is szállíthatók. E megoldást elsősorban a cementszállításban használják. Érdekes lenne megvizsgálni, nem volna-e gazdaságos az épülő váci cementmű termelését, amely évi 1 millió tonna felett lesz, csővezetékkel szállítani Budapestre, a legnagyobb fogyasztóhelyre. Összegezve: a csővezetékes szállítás olcsó, növeli a szállítási munka termelékenységét, fokozza a szállítási biztonságot, deviza takarítható meg általa (tartálykocsik beszerzésének elmaradása), tehermentesíti a többi közlekedési ágat. Ennek megfelelően, a csővezetékes szállítás további terjedésével kell számolni világszerte és hazánkban is. A csővezeték létesítését és a csővezeték üzemi adatait természetesen minden esetben hatékonysági vizsgálattal kell eldönteni. dr. Vilmos Endre 3 61 Gazdaságos szállítás csővezetéken lett meg: 10001_________ _ vasút 4526 72,3 folyami hajózás 415 6,6 csővezeték 1323 21,1 6264 100.0 Műanyagkémény Angliában egy 55 méter magas műanyagkéményt építettek abból a célból, hogy kizárják a szokásos anyagokból, például acéllemezből épített ipari kémények hibalehetőségeit. Azok ugyanis nem eléggé ellenállóak, például a vegyi üzemek elpárolgásaival szemben. A műanyag kémény korrózióálló, magas hőmérséklettel szemben is védett, a vegyi üzemek alkalikus és savas gőzei sem támadják meg. Mintegy nyolcszor könynyebb, mint az acéllemez-kémény, és erős szélviharoknak is ellenáll.