Figyelő, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-03 / 27. szám

3 A rugalmasság eredménye Az 1962. évi beruházások mérlege Az 1962. évi népgazdasági terv a szo­cialista szektor beruházásait 35­6 mil­liárd forintban, az előző évinél 10 szá­zalékkal magasabb szinten határozta meg. Ez a jelentős növekedés nem volt túlzott, hiszen a tervet az építőipar szempontjából kedvezőtlen körülmények között is 5,3 százalékkal túlteljesítettük. Az 1962. évi terv az ötéves tervben er­re az évre előirányzott szintet 4 száza­lékkal, közel másfél milliárd forinttal a teljesítés pedig több mint 9 százalék­kal, azaz több mint 3 milliárd forinttal haladta meg. A beruházási tervelőirányzat több mint 5 százalékos túlteljesítése kedvező jelenség, örvendetes, hogy a viszony­lag mostoha körülmények között is sikerült a beruházási előirányzatokat jelentősen túlteljesíteni. Az 1962. évi beruházási terv teljesítését elsősorban a kedvezőtlen időjárás gátolta. A késői kitavaszodás miatt már az első negyedévben is viszonylag jelen­tős lemaradások keletkeztek: az építő­ipar negyedéves tervét csupán 80 szá­zalékra teljesítette. Az építőiparnak ok­tóber közepéig lényegében sikerült az első negyedévi lemaradást behoznia, sőt, akkor már az építési előirányzat túltel­jesítése volt várható. A szokottnál ko­rábban beköszöntő kemény tél azonban ismét visszavetette az építőipart, emiatt az építési beruházások tervelőirány­zatát 98,2 százalékra teljesítették. Ab­ban, hogy a beruházási tervet nehézsé­gek ellenére is sikerült túlteljesíteni, jelentős szerepe volt az egyre jobban megerősödő beruházó és kivitelező ap­parátusnak, az új Beruházási Kódexnek és a rugalmasabb finanszírozásnak. A múlt esztendőben az illetékes szer­vek (GB, OT, BB) több mint 3 milliárd forint túlfolyósítási lehetőséget engedé­lyeztek, ezek túlnyomó többsége a nép­­gazdasági tervben előirányzott feladatok beruházási hitellel való fedezetét, a fel­sőbb szervek által elismert igények kielé­gítését, a folyamatban levő beruházások kivitelezési ütemének meggyorsítását, illetve elismert többletköltségeik fedezé­sét és az év közben terven felül felme­­rülő­ lehetőségek rugalmas elosztását szol­gálta. A 105,3 százalékos tervteljesítésen be­lül négy területen mutatkozott az átla­gosnál jelentősebb tervtúlteljesítés. A helyi forrásból megvalósuló állami be­ruházások tervének 130,4 százalékos tel­jesítése (elsősorban azért, mert a felújí­tásból végzett beruházások előirányza­tát közel 1 milliárd forinttal túlteljesí­tették). A szövetkezeti beruházási ter­vek 124,7 százalékos teljesítésének az az oka, hogy a termelőszövetkezetek mint­egy 700 millió forinttal teljesítették túl beruházási előirányzatukat. A központi forrásból megvalósuló állami beruházások előirányzatain belül a mezőgazdasági mi­nisztériumok 118,2 százalékra, a tanácsok pedig 108,4 százalékra teljesítettek. Az átlagosnál mintegy 5,3 százalék­kal rosszabb a teljesítés az iparban, a közlekedésben, valamint a lakásberuhá­zásoknál. A tervteljesítés adatai azt mutatják, hogy a terv globális teljesíté­sén belül jelentős arányváltozások kö­vetkeztek be. Ha azonban a teljesítése­ket akár az előző évi tényszámokhoz, akár a második ötéves terv 1962. évi előirányzatához viszonyítjuk, az in­dexekben sokkal kisebb különbségeket tapasztalunk, ami arra enged következ­tetni, hogy a gyakorlatban sem voltak tarthatók az 1962. évi beruházási terv­nek azok az elgondolásai, amelyek mind az előző év tényszámaihoz, mind az öt­éves terv 1962. évi előirányza­taihoz ké­pest csökkenteni kívánták a szövetke­zeti beruházások, s általában a mező­­ruházásokat a terv az előző évi tény­számokhoz viszonyítva pedig jelentősen csökkenteni a helyi forrásból megvaló­suló állami beruházások előirányzatát. A viszonylagos lemaradásokat általában s különösen a lakásépítkezések eseté­ben az építőipar számára kedvezőtlen időjárás magyarázza, de hiba volna a lemaradások okát csupán az időjárás­ban keresni. Az értékhatáron felüli be­ruházásokat a terv az előző évi tény­számokhoz viszonyítva 21,4 százalékkal kívánta növelni. Ez a tendencia elvileg helyes ugyan, de a gyakorlat bebizonyí­totta, hogy az értékhatáron felüli be­ruházások költségelőirányzatának növe­lése önmagában nem elégséges, ha­nem gondoskodnak egyúttal az egyes létesít­mények megvalósítását biztosító koordi­nációról, anyagi eszközökről is. Az ér­tékhatáron felüli beruházások optimális ütemű megvalósítását néhány kivételes esettől eltekintve sohasem a pénzügyi keretek hiánya akadályozza, hanem a beruházás megvalósításában résztvevő szállítók koordinálatlansága. A beruházó minisztériumok még most sem tárják fel őszintén az Országos Tervhivatalnak az egyes beruházások megvalósítása so­rán az éves tervkészítés időszakában je­lentkező koordinálatlanságokat, hiszen számukra a reálisnál nagyobb pénzügyi előirányzatok semmilyen hátrányt nem jelentenek, sőt, alapul szolgálhatnak ke­­retátcsoportosítási kérelmeik alátámasz­­tására.­Például a KGM vállalatai a tár­ca saját értékhatár feletti beruházásaira 90 millió forint értékű szállítást nem tel­jesítettek. Ennek nagy része olyan gép, amelynek a tervévben történő szállítása — a beruházóknak visszaigazolt szerződé­sekből megállapíthatóan — a tervkészí­tés időszakában sem volt várható. A NIM értékhatár feletti beruházásainál a tárca felügyelete alá tartozó szállítói­ 1962-ben esedékes gépszállítási szerződé­seik 77 százalékát december 31 -i szállí­tási határidőre igazolták vissza s ezzel eleve lehetetlenné tették a beruházók számára az év folyamán beépíthető, il­letve üzembe helyezhető gépvolumen reális megtervezését. A globálisan kedvező számok mögött az átlagosnál valamivel gyengébb az ér­tékhatáron felüli beruházások tervének a teljesítése. Ezen belül különösen kedve­zőtlenek az 1962. évi befejezésre terve­zett és a kiemelten kezelt ún. zöldlámpás beruházások tervteljesítése. Ez szintén a koordinációs munka megjavításának szükségességére hívja fel a figyelmet. Az 1962. évi beruházási terv­­élesíté­sének elemzéséből két alapvető tanulság vonható le. 1. Ezután is helyesnek kell tekinteni a beruházások megvalósításá­nak, bonyolításának azt a rugalmasabb módszerét, amely nem követeli meg a tervhez való merev ragaszkodást, ha a végrehajtás során módosulnak a felté­telek, tehát rugalmasabban reagál a túlteljesítési lehetőségekre, módot ad az év közben ki nem használt kapacitások, a terven felüli anyagkészletek, gépek hasznosítására. 2. A beruházások terv­szerű megvalósítását veszélyeztető koor­dinálatlanságokat már a tervkészítés idő­szakában fel kell tárni. Dr. Kopátsy Sándor 7 Az ipari készletek alakulása Az utóbbi években az ipari termelés nö­vekedése évről évre több forgóeszközt igényel. Az 1962-ben iparunkban lekötött forgóeszköz-állomány értéke elérte az évi nemzeti jövedelem mintegy 60 százalé­kát. A készletvolumen nemcsak az eszközle­kötés vetületében jelent közgazdasági problémát, hanem — hogy úgy mondjam — járulékos ráfordításai (raktározás, ke­zelés stb.) tekintetében is. Végül, de nem utolsósorban a készletalakulás és a kész­lethelyzet elemzése arra is utalhat, hogy a termelés mennyiben elégítette ki a tényleges szükségleteket. Az állami ipar­ készletei 1960-ban több mint 12, 1961-ben 16,8, 1962-ben pedig 10,5 százalékkal — s mindhárom évben a termelés növekedését meghaladó mértékben például 1962-ben 2 százalékkal — emel­kedtek. Az iparban a 100 forint termelési ér­tékre jutó forgóeszközérték az 1959. évi 27,7 forintról 1962-ben 28,3 forintra emel­kedett. A normal­izált eszközszükséglet terve­zett növekedését figyelembe véve, az ipar­vállalatok készletnövekedésének csak mintegy a fele tekinthető indokoltnak. Igényhiánnyal összefüggő okok miatt Igények változása miatt Átadási problémák miatt Előszállításból import belföldi Anyagellátási, kooperációs és műszaki problé­mák miatt Túlzott beszerzés, 111. szállítás miatt Raktári kiszolgálásra való felkészülés miatt Egyéb okból A szükségtelenül lekötött készletállo­mány elemzéséből kiderül, hogy az 1962. évi feladatok teljesítéséhez például az elő­szállításokból eredő készletekre nem volt szükség. Az előszállításokból eredő készletfelhal­mozódás 10 százaléka az indokolatlanul lekötött eszközöknek. Ennek elsősorban a szállítási szerződési előírások be nem tar­tása a forrása. A vállalatok az anyagel­látás érdekében — különösen a szállító­i vállalatnál nem nagy értéket képviselő kooperációs szállításnál — nem ragasz­kodnak azokhoz a szerződési előírásokhoz, amelyek korlátozzák az előszállítást. Hoz­zájárulnak az előszállítási jog kikötéséhez és nem határozzák meg a szállítás idő­pontját, hanem elfogadják az ,,-ig”- meg­jelölést. A szükségleteket meghaladó beszerzés­ből származó felesleges készlet részese­dése hozzávetőleg szintén 10 százalékra tehető. A túlzott beszerzések oka az, hogy a vállalatok az anyagfelhasználási nor­mákat nem, vagy csak a gazdálkodás alá vont anyagoknál alkalmazzák; a normák többségét nem megalapozott számítások alapján alakítják ki és sok vállalatnál a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan nem korszerűsítik, megrendeléseiknél nem ve­szik figyelembe a meglevő készleteket stb. A szükségtelenül lekötött eszközök mintegy 45 százaléka közvetve, vagy köz­vetlenül igényváltozással és igényhiány­­nyal függ össze. Az igények, a szükségle­tek meglehetősen gyorsan változnak és a termelés csak akkor képes kielégíteni a változó keresletet, ha a termelést irányító szervek előrelátóan foglalkoznak az igény­­változás vizsgálatával és ennek megfele­lően a termelési kapacitások, profilok és a gyártmányok meghatározott, a jelenle­ginél szőkébb körének folyamatos fejlesz­tésével. Sajnos, a legtöbb ágazatban ma még nem folyik rendszeres gyártmányfej­lesztés; ez inkább lökésszerűen történik, rendszerint akkor, amikor a termék már olyannyira elavult, hogy kiszorul a pia­cokról. A nehéziparra — főként a bányászatra és a vegyiparra — olyan alapanyag- és melléktermék-készletek növekedése , a jellemző, amelyeknek népgazdasági hasz­nosítását nem oldottuk meg (recski rezes színpor, nemesiszap, piritpörk stb.); mindaddig, míg ezen anyagok felhaszná­lását nem oldják meg, a készlet terheli a népgazdaságot. A könnyűiparban a gyártmányösszetétel állandóan változik. Ez jelentősen befolyá­solja a készletalakulást. (Például az ex­porttermelés növekvő részesedése, amely növeli a biztonsági tartalékkészleteket; a divatváltozások, amelyek átmenetileg el­fekvő készletet okoznak, főleg a bel- és a külkereskedelemben stb.) A könnyűipar minél kisebb eszközlekötéssel igyekszik megoldani a változó szükségletek kielégí­tését. (Így például export céljára nyers­szövetet készleteznek, amelyet az igények­nek megfelelően készítenek ki. A bőr­iparban és a ruhaipar belföldi alapanyag­Az iparban a globálisan indokoltnak tekinthető készletek egy része összetételé­ben nem felelt m­eg a termelés szükség­letének; erre utalnak a vállalati normát meghaladó készletek és a normával szem­ben mutatkozó hiányok. Az elmúlt év vé­gén a termelő ágazatok összes készletei mintegy 19 százalékkal meghaladták a normalizált szintet, miközben egyes kész­letfajták állománya mintegy 6,5 százalék­kal alacsonyabb volt a normánál. A szükségletes készletfelhalmozódás okainak és közgazdasági összefüggéseinek feltárása céljából a Magyar Nemzeti Bank valamennyi iparvállalatnál megvizsgálta az 1962. év végi készletállomány össze­tételét. A vizsgálat adatai nagyrészt vállalati bevallások, egyedi vizsgálatok stb. —­sze­rint a minisztériumi ipar termelő és kész­letező vállalatainál (élelmiszeripar nélkül) a készletek 16,3 százalékára nem volt szükség az 1962. évi tervfeldatok végrehajtásához. A szükségtelenül lekötött eszközök egé­szét azonban nem tekinthetjük feleslege­seknek. Ezért elemezni kell e feleslegek megoszlását és e feleslegek keletkezésének forrásait, ellátásában azonban már nem alkalmaz­nak hasonló eljárást.) A szükségtelenül lekötött eszközök és ezen belül az igényváltozás miatt fel­halmozódott készletek aránya a gépiparban a legnagyobb. Az igényváltozással összefüggő készletek aránya azokban az iparágakban a legje­lentősebb, amelyekben a gyártmányös­­szetétel a gyors technikai haladás követ­keztében viszonylag rövid idő alatt vál­tozik. Szükségtelenül lekötött iparág készleteik aránya, % Termelő (gép-)ipar összesen 18,5 Ebből: Igaz, hogy a korszerű termékek gyártá­sára való áttérés időszakában készletnö­vekedéssel kell számolni. Ám az áttérés megfelelő előkészítésével, az elmúlt idő­szak termékösszetétele helyett a várható szük­séglet felmérésén alapuló tervezéssel és anyagrendeléssel, a konstrukciókban a tipizált alkatrészek felhasználásának ki­­terjesztésével jelentősen csökkenteni lehet a kész­letlekötést. A vállalatok a szállítási szerződések megkötése előtt — csak bizonyos feltéte­lezett gyártmányösszetétel alapján — rendelik meg az anyagot, létesítenek koo­perációt stb. Amennyiben a tényleges szükséglet a feltételezett gyártmányössze­tételtől eltér, az esetek többségében ki­­sebb-nagyobb felesleges készletek halmo­zódnak fel, mivel az eredeti és időközben feleslegessé vált anyagmegrendelések tör­lésére sokszor már nincs lehetőség. A szükségtelenül lekötött eszközök je­lentős része anyagjellegű készlet. Problé­mát okoz azonban, hogy e készleteknek mintegy 50 százaléka csak egy célra fel­használható speciális anyag, ami — ha rendelés nincs — hosszú ideig „mozdulat­lan” marad, esetleg használhatatlanná válik. Ez különösen a kapitalista exportra gyártó vállalatoknál reális veszély. A külföldi igények év közben konkretizálód­nak, a rendelés specifikálása után az elő­zetesen beszerzett készlet egy része sok­szor feleslegessé válik, az új anyag és kooperáció biztosítása pedig meghosszab­bítja a rendelés kielégítéséhez szükséges időt. A külkereskedelem ezt a nehézsé­get raktárkészleteivel igyekszik áthidalni, de ez sok esetben nem lehetséges, mert készleteinek jó része késztermék. E problémát és az ebből fakadó szük­ségtelen eszközlekötést csökkentené, ha a készletező vállalatok a raktári kiszolgá­lást, illetve kötbéres utalványrendszert kiterjesztenék a nagy tömegben előállí­tott szabványméretű anyagokra. Így lehe­tővé válnék, hogy a vállalatok a konkrét szükséglet megismerésekor szerezhessék be a termeléshez szükséges anyagokat. Ebben az évben erre már van lehetőség; ezt szolgálta az 1962. évben egyes készle­tező vállalatok (VILLÉRT, Ferroglobus, Szerszámkészletező) több mint 600 millió forint értékű készletfeltöltése. E téren is van már kezdeményezés. Pél­dául a Transzvill Vállalat trafó, áram­váltó és nagyfeszültségű készülékek­ből létesít félkészraktárt; a Zománcipari Művek és a Salgótarjáni Acélárugyár meghatározott anyagát tartalékolnák. Tárgyalások folynak hasonló megoldások­ra szerszámgépek, zárak és lakatok, rá­dióalkatrészek stb. vonatkozásában is. A bank ezeket a kezdeményezéseket természetesen hitellel támogatja, annál is inkább, mert sikerük nemcsak az iparnak és a kereskedelemnek előnyös, hanem a népgazdaságnak selejtezési veszteségeit is csökkenti. A vizsgálatból az is megállapítható, hogy a korábbi években felhalmozódott felesleges készletek nagy részét a techni­kai haladás, a gyártmányösszetétel gyors változása következtében már nem lehet felhasználni, így a készlethelyzet reális megítélését az is nehezíti, hogy a vállala­tok vontatottan selejtezik ki népgazdasá­­gilag sem hasznosítható készleteiket. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a szükségtelen készletek keletkezésének megakadályozásában a pénzügyi eszközök szerepe meglehetősen korlátozott. A pénzügyi ellenőrzés hatékonyságának növelése ér­dekében az elmúlt évben egyre szélesebb körben és gyakrabban alkalmazott a bank az átlagosnál magasabb (büntető) hitel­kamatot. Ezenkívül néhány iparágban olyan rendszert vezettek be, amelyben a lekötött eszközök relatív nagysága köz­vetlenül befolyásolja az elszámolható nyereségrészesedés összegét. A felesleges eszközlekötés megszünteté­séhez hatékony intézedésekre van szük­ség a műszaki fejlesztésben, a szükségle­tek figyelemmel kísérésében, a rugalma­sabb anyaggazdálkodás kialakításában. Markovics Lászlóné Nehézipar KGM Könnyűipar Építő- KPM ipar Ipar (százalékban) 28,1 29,2 31,2 29,5 11,3 7,0 12,8 15,8 6,5 1,4 2,7 4,8 8,4 6,5 40,4 4,9 3,6 8,1­ 11,5 1,4 5,0 4,3 5,7 10,8 18,3 5,6 7,6 5,4 3,5 8,5 15,7 8,5 7,8 11,5 7,0 1,2 10,3 2,9 — — 28,8 18,9 14,7 20,2 11,7 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Gépgyártás 19,4 Járműipar 23,8 Műszeripar 24,8 Szerszámgépgyártás 19,0 Híradástechnika 19,8 * Termelő- és készletező vállalatok, élelmi­szeripar nélkül.

Next