Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 1. szám

A reform és a gépexport A gazdaságirányítás reformjára vo­natkozó KB-irányelvek szerint a válla­lati önállóság növekedésének együtt kell járnia azzal, hogy a vállalatok az eddi­ginél közvetlenebbül és nagyobb mér­tékben élvezzék a jó gazdálkodás elő­nyeit és saját anyagi eszközeikből fe­dezzék a gazdálkodás hátrányos követ­kezményeit. A külkereskedelemnek olyan tényezővé kell válnia, amely az eddi­ginél sokkal jobban meggyorsítja a ter­melés előrehaladó specializálódását, mű­szaki fejlődését, a társadalmi munkater­melékenység növekedését. E cikkben a külkereskedelmi forgalomba kerülő áruk­nak csak egy speciális fajtájával, a kohó- és gépipari termékek exportjával, az ez­zel összefüggő érdekeltséggel, illetve szer­vezeti kérdésekkel kívánunk foglalkoz­ni. Különleges követelmények Exportunk jelentős hányada kohó- és gépipari termék, ezen belül az ún. gép­es finommechanikai árucsoportba tartozó cikk. Ez az árucsoport már hosszú évek óta több mint 40 százalékot képvisel a teljes exportforgalomból. A gépipar ter­melésének csaknem 34 százaléka a külföl­di piacokon kerül forgalomba. Az egy főre jutó gépexport értéke tekintetében a KGST-országok közül a harmadik he­lyen állunk. Vannak vállalataink, ame­lyek készárutermelésük 60, sőt ennél na­gyobb százalékát is exportálják. A gépek és berendezések értékesítése sokban különbözik a más árukétól, ame­lyek jelentős részének felhasználási te­rületei nagyjából azonosak; néhány jel­lemzőjük meghatározza a termék minő­ségét, vevőkörét; a nemzetközi áruforga­lomba kereskedő cégek útján kerülnek. A bonyolult gépipari termékek értéke­sítése speciális problémákat vet fel. Mindenekelőtt, az általános és nélkü­lözhetetlen kereskedelmi szakismereteken felül, magas műszaki felkészültséget igé­nyel. A termelő vállalat és a vevő (üze­melő) között már a szerződést megelő­zően tisztázni kell számos gyártási, üze­melési, stb. technikai kérdést. Sok exportgépet és berendezést a gyár­nak a vevő telephelyén kell üzembehe­lyeznie, a szállítást követő hosszabb időn keresztül garanciális szolgálatot kell nyújtania, vevőszolgálatról kell gondos­kodnia. A szállítási szerződés teljesítése tehát nem zárja le a megkötött üzletet, sőt annak bizonyos kockázati elemei ép­pen a szállítás után jelentkeznek. A gépek és berendezések exportja spe­ciális műszaki propagandát igényel, ami az esetek többségében nem a fogyasztó közönséghez szól, tehát a felhasználási te­rületeknek megfelelően (piaconként és gyártmányonként) differenciált műszaki feladatot jelent. A műszaki fejlesztés érdekében a ter­melőnek és a felhasználónak közvetlen kapcsolatban kell állnia. A már leszállí­tott gépeket és berendezéseket a gyárnak üzemelés közben is figyelemmel kell kí­sérnie annak érdekében, hogy a tapasz­talatokat a fejlesztés során hasznosíthas­sa, de azért is, hogy az esetleges rekla­mációkat elkerülhesse. A gépek, műszerek és berendezések világpiacon elérhető árát befolyásolja az is, hogy ki a gyártó, s milyen technikai felszereléssel, munkás- és műszaki gár­dával rendelkezik. Az exportügyletek szempontjából tehát a gyártó vállalat jó hírneve szorosan összefügg a bizalom ré­vén elérhető előnyökkel. Bizomány vagy a méta A gazdaságirányítás reformjával kap­csolatos irányelvek szerint „az új gazda­sági mechanizmusnak biztosítania kell a külkereskedelmi forgalom hatékony köz­ponti irányítását”. A központi irányítás a szocialista tervgazdálkodás keretei kö­zött feltétele az állami külkereskedelmi monopólium érvényesítésének. A vállala­ti kezdeményezés, az anyagi érdekeltség, a piacok és az áruk különbözősége azon­ban az értékesítés formáinak, szervezeté­nek és érdekeltségi rendszerének több változatát teszi szükségessé. A gépeket és berendezéseket jelenleg is — hét ipari külkereskedelmi vállalat kivételével — szakosított külkereskedel­mi vállalatok exportálják. A külföldi ve­vővel a külkereskedelmi vállalatok köt­nek szerződést, közvetlen jogviszonyba tehát a gyárak nem kerülnek a külföldi vevővel. Az iparvállalatok érdekeltsége a termelési tervmutatók teljesítéséhez fűző­dik, eladási áraik függetlenek a külföl­dön elérhető vagy elért áraktól. Szállí­tási feltételeik (a határidők stb.) elvileg eltérhetnek attól, amit a külkereskede­lem külföldön vállal. Az az elv, hogy az exportra termelő vállalat árbevétele a külföld értékítéleté­nek megfelelően alakuljon, nem érvénye­sülhet­­ az új mechanizmusban sem —, ha a szakosított külkereskedelmi vállalat fix számlára veszi át a gyár termékét, mert így a külföldi eladási ár kedvező vagy kedvezőtlen hatása továbbra sem a gyárnál, hanem a külkereskedelmi vál­lalatnál jelentkezik. Ez a megoldás akkor látszik csak célszerűnek, amikor a külke­reskedelmi vállalat több termelő azo­nos jellegű árucikkét megközelítően azo­nos áron adja el külföldön. A közös anya­gi érdekeltség ebben a szervezetben nem, illetve csak áttételesen valósítható meg. Sokan a bi­viányosi formát találják a termelő és a külkereskedelmi vállalat kö­zös érdekeltsége szempontjából célraveze­tő megoldásnak. A bizományosnak kész­leten levő, vagy folyamatosan gyártott termékeket kell olyan áron és feltételek mellett külföldön eladnia, ami a terme­lővállalatnak az előirányzott jövedelmet, részére pedig a megállapított jutalékösz­­szeget biztosítja. (A gépipari cikkek közül az ún. katalóguscikkekre­­ a bizományo­si forma is megfelelő lehet.) A közös ér­dekeltség azonban az esetben is csak na­gyon áttételesen érvényesül, mivel a ju­talék tömege sokkal inkább a forgalom nagyságától függ, mintsem a külföldi el­adási ártól, ill. az önköltség alakulásá­tól. A bizományosi forma azonban a ter­melő vállalat szempontjából veszéllyel is jár. A bizományos ugyanis a külföldi el­adás tekintetében monopolhelyzetben van, érdekeltsége a jutalék nagyságához fűződik. Ezért előfordulhat, hogy nem foglalkozik behatóan a nehezen értéke­síthető cikkel, mert egyéb cikkek eladá­sából a tervezett jutalékot könnyebben elérheti. Ilyen esetben az a gyár, amely exportforgalmát a bizományos működé­sére alapozta, addig, amíg új bizomá­nyost nem szerez, vagy nem nyer jogot termékei exportálására, súlyos anyagi helyzetbe kerülhet. A termelő és a külkereskedelmi válla­latok közötti társulások különböző for­mái, mint például az améta üzlet, vagy a pool, melyek a külkereskedelmi szak­emberek szerint ugyancsak alkalmasak a közös érdekeltség megteremtésére, csak eseti üzletek során alkalmazhatók, pél­dául ott, ahol egyes komplett berende­zések vagy gépsorok exportja érdekében több termelő és külkereskedelmi vállalat együttműködése és közös kockázatválla­lása szükséges. Mindkét társulási forma alapvetően a nyereségen történő osztoz­kodás valamilyen módja, ami azonban nem lehet alapja a külkereskedelmi és a gépipari vállalatok állandó kapcsola­tának. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos irányelvek a többi között ki­mondják, hogy „... az ipari vállalatoknak elsősorban akkor célszerű megadni a közvetlen ex­portálás jogát, ha a külföldi partnerrel való közvetlen kapcsolat műszaki okok­ból is indokolt (például vevőszolgálat, alkatrészellátás stb.). Egyes esetekben a vállalat vagy tröszt akkor is megkaphat­ja az exportjogot, ha a közvetlen mű­szaki kapcsolatok nem elsődlegesek, de a bonyolítás ilyen szervezetben rugalma­sabb és gazdasági előnyökkel jár.” Kedvező tapasztalatok A fenti feltételeknek a kohó- és gép­ipar cikkei egyértelműen megfelelnek, hiszen a gépek, műszerek és berendezé­sek szállításával kapcsolatban általában igény mutatkozik vevőszolgálatra, szer­vizre és alkatrész-ellátásra; a gépipar komplikált műszaki berendezéseket állít elő és néhány gépipari vállalat rendel­kezik már több mint tízéves exportta­pasztalattal. Az említett hét vállalat, illetve tröszt saját szervezete útján eredményesen ex­portálja termékeit és részben importál is egyes gyártmányai előállításához szüksé­ges anyagokat és részegységeket. A vál­lalatok és trösztök többsége nem minden termékük exportjára kapott jogot, hanem csak azok egy részére, mégpedig több­nyire olyan cikkekre, amelyek értékesí­tésével vagy a termékek minőségével ab­ban az időben gondok voltak, (eladatlan készletek, megrendeléshiány), vagy ame­lyek olyan kis hányadot képviseltek az illetékes külkereskedelmi vállalatok for­galmában, hogy nem tudtak kellő inten­zitással foglalkozni azok exportjával. Az említett termékek többsége műsza­kilag bonyolult, eladásukhoz a termelő és a felhasználó (üzemelő) közvetlen mű­szaki kapcsolata szükséges, tartós garan­cia alá esnek, egy részüket külföldön kell üzembe helyezni, vevőszolgálatot és szervízhálózatot kell kiépíteni. A hét vállalat és tröszt exportprofilja az évek folyamán változatlan maradt, mégis — az akkori műszaki problémákat leküzdve — forgalmuk gyorsabban nőtt, mint az azóta választékában kibővült gépipar teljes exportja. Ennek következ­tében a gépexportban való részesedésük is megnőtt, ma a gépkivitel több mint 30 százalékát képviselik. A közvetlen exporttal kapcsolatos ked­vező tapasztalatokat a vállalatoknál a következőkben lehet összefoglalni.­­ Az egységnyi forgalomnövekedésre jutó készletnövekedésük alacsonyabb, mint a külkereskedelmi vállalatoké. Ve­vőikkel való közvetlen kapcsolatuk meg­gyorsította a műszaki fejlesztést, export­piacaik stabilizálódtak, illetve kiszélesed­tek és jó hírnevük külföldön megnőtt.­­ Míg a külkereskedelmi vállalatok­nál általában a számos cikkből össze­adódó devizabevétel az eredményes mű­ködés fő mutatója, addig ezeknél a vál­lalatoknál cikkenként nyomon lehet kö­vetni a forgalom alakulását. A gyár köz­vetlenül figyelemmel tudja kísérni le­szállított termékeinek működését és a gyártás tekintetében — az azonos mű­szaki és kereskedelmi vezetés követ­keztében — gyors operatív intézkedése­ket tud hozni. — Költségalakulásuk általában kedve­zőbb a külkereskedelmi vállalatokénál. Létszámigényük is alacsonyabb, hiszen nem tartanak fenn külön kereskedelmi apparátust arra a célra, hogy a külke­reskedelmi vállalatokkal szerződjenek. Készletgazdálkodásuk rendezett, immobil készleteik nincsenek.­­ A gépiparban oly sokszor szóvá tett alkatrészellátási problémák e vállalatok­nál lényegesen csökkentek. A vevőszol­gálat és a szerviz a gyári szakemberek közvetlen irányításával és részvételével a gyártó­mű kizárólagos felelősségére történik. Az esetleges reklamációk elin­tézése is gyors. Importtevékenységüket a termelési biztonság és a piacbővítés szem­pontjából irányítják. Kereskedelem­politika A szóban forgó vállalatok kereskede­lempolitikai irányítása azonos módon történik, mint bármely más, a Külkeres­kedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalaté. E tekintetben az elmúlt tíz-tizenegy év során semmilyen nehéz­ség nem mutatkozott. Kezdeti értékesíté­si problémáikat már régen leküzdötték, cikkeik értékesítése hosszú évekre előre biztosított, rendelésállományuk magas. Ezt bizonyítja az is, hogy e vállalatok cikkei a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásokban jelentős hányadot képviselnek és a partnerországok külke­reskedelmi szerveivel azok legnagyobb megelégedésére ápolják kapcsolataikat. Az ipari külkereskedelmi vállalatok, illetve tröszt külkereskedelmi apparátu­sa logikusan­­ és külkereskedelmi jo­guk elnyerése óta változatlan formában­­ illeszkedik a vállalati, tröszti szerve­zetbe. A külkereskedelmi részlegek a vállalat kereskedelmi igazgatójának irá­nyítása alatt működnek, az ő feladatuk a termelési- és exportérdekek összehan­golása. Mivel a vállalatok exportterve devizában és forintban azonos, a terme­lés és értékesítés területén dolgozók prémiuma a devizaterv teljesítésével függ össze. Két vállalatnál, illetve trösztnél (Bu­­davox és Csepel Művek) a megalakulás óta vállalati jelleggel működik a külke­reskedelmi részleg. De e részleg viszonya a tröszt gyáregységeivel nem azonos a külkereskedelmi és iparvállalat szerződé­ses viszonyával. A tröszt vezérigazgató­ja, illetve az iparág igazgatója belső in­tézkedésekkel és nem a szállítási szer­ződés kényszerítő erejével hangolja ösz­­sze a termelési és az értékesítési prog­ramot. A trösztnek — mint gazdálkodó egy­ségnek —, külkereskedelmi szervezete nagyjából azonos néhány nagy világcég külkereskedelmi organizációjával. E cé­geknél is az a gyakorlat, hogy a kon­szern vállalatai közös eladó szervezetet hoznak létre, amelynek a termelési és értékesítési lehetőségek összehangolása révén kell a nagyvállalati érdeket kép­viselnie. Kereskedelmi igazgatójuk a cég döntésére jogosult kollektívájának tagja, a külkereskedelmi szervezetben dolgozók anyagi érdekeltsége azonos az összvál­­lalati érdekkel. Ez a szervezeti forma egyébként általában az acél- és gépgyár­tó vállalatokra, trösztökre és konszernek­re jellemző, míg számos más áru érté­kesítését gyakran végzik független keres­kedőházak, ügynökök vagy bizományo­sok. A termelés, az export és az import gaz­dasági egységének megteremtésére töre­kedve, a műszakilag bonyolult gépek és berendezések exportjában évek óta jól bevált közvetlen export módszerét kell fokozatosan bővíteni. E módszer kedvező hatását a központi irányítással és ható­sági szabályozással egybekötött közgaz­dasági eszközök csak növelni fogják. Dr. Szabó Tibor A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági szabadegyetemi nyilvános előadásai január 5-én A Veszprém megyei szervezet rende­zésében 14 órakor ,,A közgazdasági eszközök alkalmazása a népgazdaságb­a” címmel. Elő­­adó: Bakonyi György KTP Min. főv. vez. Előadás helye: Pápa Pártbizottság. Január 6-án A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezésé­ben 15 órakor „Termelés, értékesítés és ár­rendszer az ifj gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadás helye: TIT Klub, Kecskemét, Mó­ricz Zs. u. 4. A Heves megyei szervezet és az MSZMP megyei Bizottság ipari, propaganda és mű­velődésügyi osztályával közös rendezésben 17 órakor. „A vállalatok anyagi érdekeltsége és a sze­mélyi felelősség új elvei” címmel. Előadó: dr. Csanádi György kandidátus, egyetemi tanár Közg. -Egy. Előadás helye: Marxista, Leninista Esti Egyetem, Eger. A Komárom megyei szervezet rendezésé­ben 16 órakor. „Termelés, értékesítés és árrendszer az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó: Révész Gábor Orsz. Tervhivatal oszt. vez. Előadás helye: Tatabánya, Népház emeleti terme. Január 9-én A Borsod megyei szervezet rendezésében 18 órakor. „A lakáskultúra fejlődése és hatása a ke­reskedelemre” címmel. Előadó: dr. Makai István tudományos ku­tató. Belkereskedelmi Kutató Intézet. Előadás helye: Miskolc, Széchenyi u. 16. A Nógrád megyei szervezet rendezésében 13 órakor. „A határozatok végrehajtásának ellenőrzési módszerei” címmel. Előadó: Antal Iván o. v. EGSZI. Előadás helye: TIT Klub, Salgótarján, Salgó u. 2. A Szabolcs megyei szervezet rendezésében 14 órakor. „A határozatok végrehajtásának ellenőrzési módszere” címmel. Előadó: Cziglán István. Csepeli Autógyár. Előadás helye: TIT Bessenyei György Ér­telmiségi Klubja. Nyíregyháza, Zrínyi u. 13. A Veszprém megyei szervezet rendezésében 15 órakor. „A közgazdasági eszközök alkalmazása a népgazdaságban” címmel. Előadó: Jancsár Sándor. NIM főoszt. vez. Előadás helye: Várpalota, Jószerencsét Művelődési Háza Klubterme. A Zala megyei szervezet rendezésében Za­laegerszegen 15 órakor (Zalaegerszeg, Kosz­tolányi u. 12, Nagykanizsán 18.30 órakor. „Ármegállapítás, árképzés az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó mindkét helyen: Révész Gábor. Országos Tervhivatal oszt. vez. Január 10-én A Győr megyei szervezet rendezésében 17 órakor. „Világpiaci igények — piackutatás” cím­mel. Előadó: Havas Jánosné, a Magyar Keres­kedelmi Kamara Piackutatási Főosztályának hely. vez. Előadás helye: Győr, Felsőfokú Tanító­képző Intézet díszterme. Győr, Liszt F. u. 42. Január 12-én A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezé­sében 10 órakor. „Termelés, értékesítés és árrendszer az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Előadó: Őry János Országos Árhivatal oszt. vez. Előadás helye: Nagy Lajos Járási Könyv­tár, Kalocsa, Hunyadi J. u. 30. A Pest megyei szervezet rendezésében 17 órakor. „A gazdaságirányítás reformja a mezőgaz­daságban” címmel. Előadó: Nagy Gyula O. T. oszt. vez. Előadás helye: Vác, Párt és Tömegszerve­zeti Székház. Január 13-án A Bács-Kiskun megyei szervezet rendezé­sében 15 órakor. „Az árukapcsolatok fejlődése, a kereske­delmi eszközök fejlesztése, és a gazdálkodási eredmény” címmel. Előadó: dr. Móré András KIP. Min. főv. vez. Előadás helye: TIT Klub, Kecskemét, Mó­ricz Zs. u. 4. FIGYELŐ, 1967. JANUÁR 4.

Next